Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
1978. március 12. vasárnap e Lehet 34 ezer órával kevesebb? Néha érdemes a számok mögé is nézni. Amikor egy- egy gyárról írunk, gyakran dobálódzunk a hatalmas számokkal. Ennyi és ennyi milliós termelési érték, munkásonként! sok százezer forintos termelés és hozzá hasonló számok. Ezék az adatok azonban gyakran csalósak. Csak a példa kedvéért tételezzük fel, hogy egy gyár csavarokat készít. Közönséges vasból, darabját néhány fillérért. Egyszer csak valamilyen okból ugyanezeket a csavarokat már nem vasból, hanem aranyból kezdik gyártani. Nyilvánvaló, több ezer forint lesz darabja és elképzelt gyárunk termelési értéke néhányezerszeresére növekszik. Mindenki róluk fog beszélni, pedig nem dolgoznak sem jobban, sem többet, mint azelőtt, csak éppen az alapanyag változott meg. Ilyen végletes dolgok természetesen nem fordulhatnak elő, de a példa arra azért figyelmeztet, hogy vigyázni kell, amikor a termelési eredmények hirtelen emelkedéséről hallunk. Érdemes megnézni ilyenkor egy másik számot, az úgynevezett anyagmentes termelési értéket, mely már jobban mutatja a vállalatnál folyó munka minőségét. Igaz, ezzel ritkán szoktak dicsekedni, ugyanis itt nehéz csillagászati számokat produkálni, minden forintért alaposan meg kell küzdeni. Beruházás, szervezés, fejlesztés A fentiek után látható : jelent valamit, ha egy üzemben azzal kezdik a beszélgetést: vonjuk le az alapanyagok értékét az éves termelésből és nézzük meg, mi marad! Megtettük és kiderült : az Orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárban a tavalyi 120 millió forintos termelésből 75 millió volt az anyagmentes termelési érték. Ezt, ha elosztjuk a dolgozók számával, jóval 300 ezer forinton felüli ösz- szeget kapunk, és ezzel ez a viszonylag kis üzem az első helyen áll az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt valamennyi gyára, vállalata között. Ezt az eredményt természetesen hosszú évek fáradságos munkája készítette elő. Fodor Attila, a gyár műszaki igazgatóhelyettese és Nag- rand Antal, a műszaki osztály vezetője három szóban foglalta össze a siker titkát : Beruházás, fejlesztés, szervezés. Ez meglehetősen egyszerűen hangzik, ha felületesen nézzük a dolgokat. De rögtön bonyolulttá válik, ha tudjuk, mennyi mérlegelés előzi meg egy-egy új gép megrendelését. A vállalat ugyanis évente 2-3 millió forintot fordíthat gépvásárlásokra — nem telik többre. A mai gépárak mellett ez nem sokra elég. Ezért aztán alaposan meg kell fontolni, hogy az ár, amit a gépért kémek, arányban áll-e annak hasznosságával. Beállítható-e a náluk kialakult termelési rendszerbe? Mennyire sokoldalú, mennyi időt vesz igénybe a beállítása? Mindezek fontos kérdések, melyek meghatározzák a szóba jöhető gépek típusát. — Nálunk — a reduktor- gyártás kivételével — sokféle termékből gyártunk kis, közepes szériákat — mondja Fodor Attila, — Ezért mi nem vehetünk teljesen automata gépeket, bármennyire gyorsan is dolgoznak azok. Termékeink jó részéből két- háromszáz darab készül csak, ezt egy célgép fél óra alatt legyártja. Igen ám, de utána egy teljes műszakot vesz igénybe az átállítás, amit tehát nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. Három áj daru Ilyen meggondolások alapján vásároltak többorsós esztergákat, menetvágógépet, revolveresztergát és különböző kézi kisgépeket. Ezék a gépek sokat segítettek, de kevés pénzből csak keveset lehetett vásárolni. Tanuló autógyár Ezenkívül sok olyan speciális művelet van a gyárban, melyekhez drágán sem lehet szerszámgépet kapni. Ilyenkor nincs más hátra: maguk csinálják meg az eszközöket. — Legutóbb például három darut készítettünk magunknak — folytatja Fodor Attila. — A mi csarnokaink olÇ’an elavultak, hogy azokba nem lehet készen emelő- szerkezetet kapni. Az anyag- mozgatás korszerűsítése viszont egyik döntő eleme az élőmunka-hatékonyság fokozásának, megoldást kellett tehát találni. A nálunk dolgozó fiatalok szerencsére nagyon lelkesek, minden újnak örömmel nekivágnak, így voltak ezzel a munkával is. Néhány olyan új megoldást is kitaláltak, melyekben magam sem hittem, vesztettem is ezen egy üveg pezsgőt — teszi hozzá nevetve. — Nag- rand Tónival fogadtam, hogy az általa konstruált szerkezet nem működik majd, de néki lett igaza. Sőt, nemcsak hogy működik, de többét tud az eddig ismerteknél. Minden perc számit Ez azonban csak egy kis része a műszaki fejlesztési feladattervnek. Nyugodtan elmondható az ÁKG-ról, hogy ott szinte minden mű- Tssakl töri valamin a fejét. Terveik alapján készült már megmunkáló gépsor a re- duktorüzemben, befejezés előtt áll a csavarozó célgép és most a hollandigyártás automatizálásán fáradoznak. Ezekre a gépekre a reduk- torüzem tart igényt, s nem véletlen, hogy az újítások zöme a reduktorgyártás korszerűsítését szolgálja. Ez az a termék ugyanis, melyből mintegy 250 ezer darab készül évente. Minden perc időmegtakarítás több mint négyezer normaórát jelent egy évben. És erre az időmegtakarításra most óriási szüksége van az A.KG- nak. A feladatok ugyanis nőnek, de a többletet változatlan vagy csökkenő létszámmal kell megcsinálni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden lehetőséget maximálisan kihasználnak, feltárják a rejtett tartalékokat. L. L. A MALfiy Üzemeltető Főmérnökségének szakemberei végzik a repülőgépeik időszakos és forgalmi karbantartását. Alkalmanként csaknem hatvan komplett berendezést kell a vizsgálatoknál műszeresen ellenőrizni, amely tizenöt—húszezer munkafázist jelent. Képünkön: a robotpilóta műszeres mérése (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Tavaszvárás Csárdaszálláson A párt Központi Bizottsága az elmúlt év december 1-én értékelte népgazdaságunk helyzetét. Ebben szó volt a mezőgazdaság eredményeiről, amelyhez hozzájárultak megyénk közös gazdaságai is. Nézzük most meg, miként teljesítette tervét a Mezőberényhez tartozó csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezet. A közelmúltban megtartott zárszámadó közgyűlésen kiderült: nincs szégyenkeznivalója a mezőgazdasági üzem kollektívájának. A termelési érték 30, a nettó nyereség 58,6, az összes árbevétel 20 százalékkal nőtt egy év alatt. Az egy tagra jutó jövedelem 10,2 százalékkal haladta meg az 1976. évit, amely 47,4 ezer forintnak felel meg. Ebben az évben a Központi Bizottság és a nagyközségi pártbizottság határozataival összhangban a termelési értéket A Csepel Autógyár 4. sz. Gyárának szeghalmi gyáregységében már régen rájöttek, hogy a termelés mind magasabb követelményeinek csak állandó szakmai képzéssel tudnak megfelelni. A kezdeti időben sok problémájuk volt amiatt, hogy a bonyolult forgácsolási munkákat betanított vagy segédmunkások végezték, viszonylag kevés volt a szákképzett dolgozó. Ez a helyzet napjainkra kezd megváltozni. Nemrég tettek sikeres vizsgát a forgácsoló szakmunkás-tanfolyam hallgatói. Húsz dolgozó tanulta egy éven keresztül a szákma fortélyait. Az elméleti és gyakorlati ismereteken kívül politikai oktatásiban is részesültek. A tanfolyam résztvevőinek fele egyébként nő volt és ez azért jelentőn, mert a szeghalmi gyáregységben elég sokan dolgoznak a gyengébb nem képviselői közül. A napokban ismét szakmunkás-tanfolyam indul Szeghalmon, ezúttal hegesztőket képeznek. Erre azért van szükség, mert a közeljövőben némiképp megváltozik a gyáregység gyártmányösszetétele. A forgácsolási tevékenység rovására fókozzák az alvázgyártást, ehhez pedig szakképzett hegesztők kellenek. A minőségi követelmények magasak lesznek, ugyanis Szeghalmon részijén a Volvo céggel kooperációban gyártott tehergépkocsik alvázai, részben pedig most kifejlesztett új univerzális teherautó-család alvázai készülnek majd. Az eddig felsorolták azonban csak a töredék részét teszik ki az iskolapadot koptató gyári dolgozóknak. Az idén százan kezdik meg tanulmányaikat a különböző szintű iskolákban, közülük mintegy harmincán a tavaly indult gépipari szakközépiskolában. Velük együtt a szeghalmi gyáregység 300 dolgozója képezi magát, bővíti szakmai és politikai ismereteit. Az egyre magasabb szintű szaktudás hatása megmutatkozik a gyáregység termelési eredményeiben is. Nem is olyan régen még súlyos gondokat okozott, hogy a forgácsolók nem tudták megfelelő minőségben és mennyiségben legyártani az alkatrészeket és ez az egész autógyár munkáját veszélyeztette. Az elmúlt év végére megszűntek a problémák, a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységét már megbízható, korrekt partnernek ismerik. Tervük az, hogy a növekvő szaktudást még jobban kamatoztatják ebben az évben és szeretnék — a selejt meny- nyiségének csökkentése mellett — éves tervüket december közepe táján teljesíteni. A Gyulai Harisnyagyárban nemrég több új automata kötőgépet állítottak munkába, de mellettük szükség van a régebbi masinákra is. Ezek viszont gyakoribb és gondosabb karbantartást igényelnek, melyet a gyári műszerészek nagy figyelemmel végeznek el Fotó: Lónyai László 11—12 százalékkal emelik, az összes árbevétel pedig 6 —6,5 millió forinttal lesz nagyobb. ■ Nos, az a kérdés: sikerül-e ezeket teljesíteni? Az előjelek mindenesetre biztatóak. Ugyanis jól felkészültek a tavaszi mezőgazdasági munkákra. A több mint 4600 hektár földterülettel rendelkező termelőszövetkezetben teljes egészében elvégezték az őszi mélyszántást. A 2500 hektáros tavaszi vetésterület nagy része elő van készítve. A mezőberényi és csárdaszállási gépműhelyben egyaránt szorgos munka folyik. Az elvétve jelentkező alkatrészhiányt a szakemberek rövid idő alatt áthidalják, amiatt fennakadás nem tapasztalható. — Az előjelek alapján ; feltételek kedvezőbbek, min 1977-ben voltak — mondj; Hegedűs Pál, a pártszerveze titkára. — A korábbi évbet nem álltunk ilyen jól a ta laj-előkészítéssel és a gépel javításával. Tudjuk azonbat azt, hogy sokkal nehezebl lesz a 2—3 százalékos nőve kedési ütemet elérni, ame lyet az MSZMP Központ Bizottsága a mezőgazdasá: számára meghatározott. Ne künk viszont még ennél i: többet kell nyújtanunk, hi szén a pártbizottság 4—I százalékos emelkedést irány zott elő. Bízunk a kollektí vában, a szocialista brigád jainkban és természetesen ; kedvező időjárásban. A Petőfi Tsz rizstermesz tése országos hírű. A mint egy 600 hektár vetésterüle tét 200 hektár kivételével már felszántották. A sok ten nivaló, munka mellett nen zárkóznak el a tapasztala tok átadásától sem. A zár számadó közgyűlés elhatá rozta, hogy segítik a körös tárcsái Petőfi Tsz 400 hektá ros rizstelepét. Erről Schup- kégel Sándor, a tsz elnöke ; következőket mondotta : — A közelmúltban készül el az együttműködési szer ződés a köröstarcsaiakkal Ennek lényege, hogy szövet kezetünk vállalja a körös- tárcsái rizstelep szakmai irá nyitását, a talajt megfelelően előkészítjük, biztosítjuk; vetőmagot, a gépeket, és ga Tantáljuk a hektáronkénti 31 mázsás átlagtermést. Ezt ; vállalást a közgyűlés határozta el, és a termelőszövetkezet tagsága, a vezetőséggel együtt komolyan is ve JEGYZET Lázcsillapitás A szükség fura találkozásokat hoz létre. Itt van például a lakótelepi „napközi otthon”, amely jobb híjmi az iskolai intézményből kiszorult kisdiákokat hivatott vigyázni. Lakásnapközi, mondják, eredetileg ugyanis két-három szobás lakásoknak építették ezt az ötszintes épületet. E panelház persze nem csupán a tanítónénik felügyelete alatt álló nebulóké. Itt található a telepen építkező vállalat több irodája, itt gyülekeznek reggelente a munkások, ipari tanulók. S ha gyülekeznek — beszélgetnek. Amikor reggelente a szülők elkísérik napközis gyerekeiket, ők is tanúi e diskurzusnak. Legutóbb hi- vatlan-akaratlanr hallgatója voltam egy ilyen reggeli eszmefuttatásnak. Három jól megtermett fiatalember éppen azt tárgyalta, hogy ha majd „kimennek a területre”, hová rejtik a szerszámokat, a létrát, a festékeket. Aztán gyorsan megnézik a garanciális lakást — és irány a kocsma. A témát az juttatta eszembe, hogy egyik szakfolyóiratunkban fölmérést publikáltak — éppen a munkafegyelem tárgykörébőL Ebből az is kiderült, hogy a kivitelező építőiparban számlálták össze a legtöbb igazolatlan mulasztást 1975-ben. Az engedélyezett — de nem fizetett — távoliét szintén itt volt a legnagyobb. A Központi Statisztikai Hivatal szakemberei megállapították, bogy az úgynevezett szubjektív — a munkáltatótól, vagy a munkavállalótól függő — okok között vezető helyen szerepel az igazolatlan mulasztás: e miatt az iparban 890 ezer, a kivitelező építőiparban 543 ezer, a szállítás és hírközlésben 162 ezer munkanap esett ki. Nem lenne helyes persze, ha csupán munkakerülésnek fognánk fel a mulasztásokat. Köztudott, hogy az állami építőipar munkásainak jelentős része változatlanul, rendszeresen kirándul a magánkisiparba. Esténként, hét végén, vagy éppen műszak közben. Maradva a lakótelepi példánál: k maszekolás megállíthatatlanul növekvő lehetőségét sajátos módon itt maga az állami ipar termeli újra. A sok hibával, rosszul elkészített lakások kínálják a délutáni — vagy éppen hivatalos műszakban elvégzendő maszeküzleteket, a tapétázóknak, festőknek, parkettázóknak, vízvezeték-szerelőknek, csempézőknek és — ki győzné felsorolni, hogy még hányféle szakma képviselőjének. Ha mindezt végiggondoljuk, alighanem az is nyilvánvaló: ha sikerül a realitások medrébe terelni a beruházási építési tevékenységet, ezzel nem csupán a nemzeti jövedelem fölhasználásának kitűzött cél szerinti arányait lehet jobban betartani. Hiszen a túlfűtött beruházási láz enyhítésével lépéseket tehetünk a munkafegyelem megszilárdítása felé is; az építési kereslet és kínálat közelítésével a szorító munkerőgondok is csillapodnak. S ekkor olyan segítséget kaphatnak az építőipar irányítói, magukkal és másokkal szemben is szigorú művezetők és brigádvezetők, amely lehetővé teszi számukra, hogy feltételeket szabjanak, hogy az eddigieknél sokkal határozottabban és valóságos érvek birtokában követeljék meg a pontos, fegyelmezett munkát. Matkó István
