Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-31 / 76. szám
1978. március 31., péntek NÉPÚJSÁG IX. pedagógus képzőművészeti tárlat Orosházán A Pedagógus Szakszervezet orosházi városi, járási- városi bizottságai, az orosházi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, az orosházi Járási Hivatal művelődés- ügyi osztálya, valamint a Szántó Kovács Múzeum közös rendezésében kerül sor április 3-án délelőtt 11 órakor a tárlat ünnepélyes megnyitására, az orosházi múzeumban. A tárlatot Takács Győző képzőművész nyitja meg. A kiállításon 11 pedagógus képzőművész alkotásai szerepelnek. A kiállított művek gazdag technikával készülnek, többek között találkozhatunk pasztell festményekkel, rézdomborítással, monotípiával, olajfestménynyel, akvarellel. A tárlaton Béládi Kálmánná, Dér Ervin, Gombkötő Antalné, Gonda Anna, Gulyásné Veres Zsuzsa, dr. Magyamé Bogyó Mária, Násztor Edit, Pirer Gyula, Szókolay Sándor, Triznyai Jenőné és Vá- radi Kornél. A kiállítás május 30-ig látogatható. Egy év alatt 75 ezer néző Gyulán Még nincs három esztendeje, hogy Gyulán átadták rendeltetésének az Erkel Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Házat, amely képes a tartalmas, formailag sokrétű igényeket megfelelően kielégíteni, a közművelődést elősegíteni. A kulturális intézményben különösen nagy gondot fordítanak a kiscsoportok működésére. Az 54 kiscsoportnak 1800 tagja van. Az elmúlt évben az itt tartott rendezvények száma elérte a 140-et, s ezen 75 ezer néző vett részt. A színházi előadásokat 450 ifjúsági bérletes látogatja, az ifjú zenebarát hangversenyeken pedig 1400 a bérletesek száma. A művelődés mellett az ifjúsági és úttöröházzal közösen rendeznek évenként 50- 55 táncos estet, amelyet 15 ezren látogatnak. Mindettől függetlenül az ifjúság körében az vélemény, hogy a városban nincs megnyugtatóan megoldva a fiatalok táncos szórakozásának feltétele. A művelődési központban nem építettek tánctermet, nincs ruhatár, sem büfé. Természetesen fontos helyet foglal el a művelődési központ tevékenységében a világnézeti nevelés, a szakmai és általános műveltség gyarapítása, az esztétikai és művészeti ízlés fejlesztése, valamint a szabad idő hasznos eltöltése. A TIT városi szervezetével közösen a kiscsoportoknál 130 ismeretterjesztő előadást tartottak, amelyből 53 társadalomtudományi, 76 pedig természettudományi volt. Az esztétikai ízlés fejlesztését jól szolgálják az intézményben évente 12—14 alkalommal megrendezett képzőművészeti és más jellegű kiállítások. Sakkcsata az orosháza-szentetornyai klubotthonban, ahol esténként mozgalmas az élet * Fotó: Gál Edit A forma kedvéért Látogatóban Rados Jenőnél Két olyan műsort ajánlunk ' figyelmükbe, amely szükebb és tágabb környezetünkkel foglalkozik. Délután, 17.35-kor a pécsi körzeti stúdió műsora jelentkezik „A forma kedvéért” címmel a pécsi Zsolnay Gyárból. A gyár formatervező művészeivel és vezetőivel mérlegre teszik termékeiket, a híres dísztárgyakat és porcelán használati tárgyakat, esztétikai és gyakorlati értékük szempontjából egyaránt. Rados Jenő professzor építész, építészettörténész, akinek nevéhez nemcsak építészgenerációk nevelése fűződik, hanem középületek, lakóépületek tervezése, műemlékek helyreállításának egész sora. (ö állította helyre például a fertődi Eszter- házy kastélyt.) Ezenkívül számos könyvben, cikkben, tanulmányban is közreadta tudását. Az idős tudós életművében a huszadik század magyar építőművészetének keresztmetszetét találhatják meg a 22.10-kor kezdődő bemutatóban. Tapasztalatcsere Békésen játékos vetélkedővel Könyvtár, iskola, a szabad idő tartalmas eltöltése, hasznos szórakozás. Ezek lehetnének a címszavai a békési városi könyvtár szerdán délelőtt tartott gyermekkönyvtári bemutató foglalkQzásá- nak, melyen a megyéből 25 szakmabeli vett részt, s vitatta meg a Minerva könyvtáros klub költészeti témájú vetélkedőjét. A klub három éve működik, 12 tagja a békési 1. sz. iskola 6/a osztályos tanulója, vezetőjük Gyöngyösiné Galambos Gizella, a gyermekkönyvtár munkatársa. A játékos bemutató 50 perces intenzív foglalkozás volt tulajdonképpen, melyen a két csoportra oszlott gyerekek nemcsak könyvtárismeretről, hanem a költészetben való jártasságukról is bizonyságot tettek. Minden elfogódottság nélkül megszokottan hajtották végre az egyes feladatokat, keresték ki a megfelelő anyagot a kérdésekhez és dolgozták fel percek alatt, ismerték fel az idézeteket sorjában, és csináltak egy-egy témából kiállítást. Igazi otthonossággal használták a könyvtárt, és örömmel játszottak, maguk is élvezték, nemcsak a szakmai közönség. A vita előtt a gyermek- könyvtár vezetője ismertette munkájuk körülményeit, a fölszereltséget és a jó kapcsolatot az iskolákkal, pedagógusokkal, mely utóbbi nélkül eredményt elérni nem tudnának. Bár ez kölcsönös, mert az iskolai oktatást, nevelést könnyíti meg és segíti a könyvtári munka. A szakmai értékelés folyamán fölmerült, hogy talán kevés egy klubban 12 gyerek, s ezzel az erővel nagyobb létszámú csoporttal is lehetne foglalkozni. Megoszlottak a vélemények, bár azt mindenki elismerte, hogy sokkal alaposabb munkát lehet folytatni és mélyebb, tartalmasabb kapcsolatot kialakítani, ha kisebb az egység. A Minerva Klub eredménye egyébként azért is figyelemre méltó, mert nem válogatott, csak kitűnő tanulókból áll, hanem a többség közepes, de nagy irodalmi érdeklődésű gyerek. Ilyen kis csoportos foglalkozást jó lenne a nemzetiségi vidékeken is szervezni, hogy a szlovák, román, szerb, német irodalmat jobban megismerjék a tanulók. Szóba került az átmenet kérdése is az általános iskola után a felnőtt- könyvtárba: hol, hogyan csinálják. hogy minél kevesebb legyen a lémorzsolódás. Me- zőberény, Szarvas, Csaba- csüd, Mezőkovácsháza könyvtárosai beszámoltak saját munkájukról, s elmondták, hogy ahol nincs kimondott gyermekkönyvtár, ott is hasonlóképpen igyekeznek a gyerekek érdeklődését lekötni, s nyárra is szerveznek programokat, kihasználva a helyi lehetőségeket. V. M. Múzeumi tervek Orosházán 9. — Hej, Polka, Polka... — sóhajtott fel az elnök. — Micsoda hajad volt valaha! Emlékszel, egyszer valami mulatságon az ablaktól a pádig cibáltalak? Mindenáron ki akartam próbálni — elbír-e a hajad? Színarany volt — nem holmi varkocs. — Ugyan, ne nagyíts már, te manó — komorodott el Pelageja. — Valaki mást cibáltat Azt hiszed. Polka megengedte volna neked... —Téged! — makacskodott az elnök. — Jó, jó, nem bánom. Akkor,-engem — hagyta helyben Pelageja. Mit kötözköd- jön egy részeg emberrel. Egyszer csak úgy érezte, hogy a szeme bepárásodik — már régen nem volt könnye, a kemencénél kiszáradt. Bizony, bizony, micsoda haja volt. Előfordult, hogy kijött a fürdőből — azt se tudta, hogy fésülködjön meg: csak úgy recsegtek a fésűfogak. Az iskolában a tanító mindig az ő haján mutatta be a villamosságot. Papírgaluskát csinált, aztán összeszedte a fésűvel... Pelageja azonban elhessegette magától feltoluló emlékeit — nem azért böjtölte ki ezt az ártányt, hogy arról csevegjen vele, milyen haja volt régen. Megint a tárgyra tért. Könnyű az ilyen részeg főnökkel szót érteni: vajból van a szíve. — Jó, majd kigondolunk valamit — motyogta a foga közt az elnök (gondolatban még mindig biztos a mulatságon járt). Aztán — mint a múltkor: „Add feleségül Alkát a fiamhoz. Személyazonossági se kell hozzá, felvesszük”. Annyira erősködött, hogy az asszony már szinte bánta, hogy beszélt vele. Ötölt-ha- tolt neki : mostanság nem úgy van, mint régen, Va- szenyka, nem mink döntjük el a fiatalok dolgát. Meg aztán micsoda menyecske volna Alka — hisz tanul még... — De lehet, hogy még három évig is tanul. Alkának nem nagyon ment a tanulás: két osztályt is ismételnie kellett. Aztán mérgesen, mint egy harapós kutya neki támadt: — Úgy, szóval, az én fiam nem smakkol neked? — Dehogynem, dehogynem, Vaszilij Ignatyevics. Most már, amikor a férfi támadásba lendült, semmit se ér, ha Vaszjának meg Va- szenykának szólítja. De magában azt gondolta : ugyan mi tetszene azon a fatuskón? Hisz te se vagy mézeskalácsból. Te is fatuskó vagy. Emlékszem én, nem felejtettem el, hogy rángattad a mulatságon a varkocsamat. Szerencséjére éppen ekkor lépett a tornácra Pjotr Iva- novics (a házigazdának mindenkiről gondoskodnia kell), mire az asszony karon fogta az elnököt, és bekísérte a szobába. Így, a szovjethatalommal karonfogva jelent meg — hadd lássa mindenki. Nem jött még el az ideje, hogy őt a hátsó udvarba taszítsák. És Pjotr Ivanovics is csak hadd lássa, legalább majd gondolkodik — okos ember az! Közben a szobákban mindenki a nyitott ablak köré gyűlt — fiatalok mentek el a ház mellett: — Pelageja! Pelageja! Nézd csak az Alkádat... — Az áldóját! — csettin- tett egy nagyot az ujjával az állatorvos Afonyka. — Lám, csak lám, hogy belekapaszkodott a tisztbe! Érti a dürgést, haha! Még csak véletlenül se a közlegénybe ... — Előttem, mint az igazgató előtt, így beszélni egy tanulómról... — Ugyan hagyd el, Grigorij Vasziljevics, ami ezt az erkölcsöt illeti... — Erkölcstelen dolog egy tanulónak udvarolni — jelentette ki jó hangosan Afonyka —, de ha egyszer egy lány ilyen jó bögyös ... Mire persze mindenki nyi- hogott — szórakoztató, ha másokat kezdenek ki —, Pelageja azt se tudta, hova legyen. A cafkáját! Már ilyen kicsi korában ragadnak rá a férfiak, mi lesz, ha nagylánnyá cseperedik? Pjotr Ivanovics, hála istennek, elvonta az emberek figyelmét a malackodástól, teletöltötte a poharakat, és kijelentette: — Rajta, kedves vendégeim, a gyerekeinkre. — Ügy van! Értük élünk. — Meg-áll-junk ! Afonyka, az állatorvos. Mi a fenét fundált ki ez a szurtos cigány? Mindig így van: az embereknek már jó hangulatuk támadna, amikor ez elkezdi mereszthetni a fekete szemét — biztosan beleköt valamibe. — Megálljunk! ’•— üvöltötte megint Afonyka és felállt. — A mi szovjet ifjúságunkra! — Úgy van! — Az ifjúságra, Afanaszij Platonovics. — Meg-áll-junk! Fecsegők! Hát így állunk. Feláll ez a csenevész ördög, és foghegyről parancsokat osztogat, mintha nem rendes emberekkel volna dolga, hanem éppen az állatorvosi minőségben lovakat törne be. (Folytatjuk) Az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatójával, Heck Zoltánnal, miután megtekintettük az itteni kiállításokat, az irodában ültünk le beszélgetni. Állandó kiállítása a múzeumnak a Hét nemzedék, amely a város újra településének, valamint rég múltjának történetét tárja a látogató elé, már gyakran — és ez a társintézményekkel való jó kapcsolatot is bizonyítja — az iskolák történelemóráinak színhelye. De egyébként is szívesen sétálnak végig az orosháziak e földszinti kiállítás tárgyai, dokumentumai, emlékeztető feljegyzései előtt. Persze a vonzást, a folyamatos látogatást, az újbóli látogatást, a jól megtervezett és megrendezett időszaki kiállítások jelentik. Az emeleti kiállítóban Koppány János gyűjteménye látható. Az újabb rendezvények felől érdeklődöm Beck Zoltántól: — Áprilisban nyitjuk meg kilencedik alkalommal a pedagógus festők hagyományos tárlatát. Az emelkedő színvonal, az igényesség bizonyítja e tárlatsorozat élet- képességét. Az időszaki kiállítások tartama általában két—három hónap. Vajon nem lenne-e jobb rövidebb időtartamú kiállítások rendezésével több anyaggal megismertetni a város érdeklődő közönségét? — Tapasztalatunk az, hogy szükséges ez az időszak. mert így is sokan keresnek egy-egy időszaki rendezvényt annak bezárása után. Másrészt igen gyakran vissza is térnek a múzeumbarátok megtekinteni egy- egy szép gyűjteményt. A pedagógus festők kiállítását említettük, amely soron következik áprilisban. A tervekben még négy időszaki kiállítás szerepel. Ezekről is szóljunk néhány szót: — Két képzőművészeti kiállítás, majd sportemlékeket bemutató tárlat, s az év utolsó bemutatója a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának évfordulójára történő emlékezés jegyében kerül megrendezésre. Júniusban nyitjuk meg a hódmezővásárhelyi művésztelen négy tagjának; Gera Katalinnak, Samu Katalinnak, Tóth Valériának és Kligl Sándornak a munkáiból összeállított tárlatot. Következő bemutatónk az orosházi születésű, jelenleg Dunaújvárosban élő országos hírű művész, Ravasz Erzsébet munkáiból áll össze. Kollektív kiállításokon, az Alföldi tárlaton találkozhatott vele már e táj közönsége is, de ez lesz Ravasz Erzsébet első önálló bemutatkozása szülővárosában. Az anyagban rézkarc, rajz, tűzzománc van. Két kiállításról kell még szólnunk. A múzeumi hónap keretében tervezzük bemutatni a Fejér—Flór- sportemlékhagyatékot. A KMP megalakulásának emlékére rendezett kiállítás érdekessége, hogy a központi anyagot kiegészíti majd az az orosházi gyűjtemény, dokumentum, ■ amelyet az orosházi városi pártbizottság mellett működő munkásmozgalmi hagyományokat gyűjtő munkaközösség állít össze. Ezzel ez a kiállítás sajátossá, orosházivá lesz majd. — fb —
