Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-31 / 76. szám
IZIjdUI-fiTcl 1978. március 31., péntek Növényvédelmi és bemutaték A közelmúltban fejeződtek be megyénkben az V. növényvédelmi és agrokémiai napok, amelynek egyik fő szervezője és rendezője a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás volt. E nagy rendezvénysorozat után hasonló fontos és időszerű tanácskozásokat., és bemutatókat kívánnak lebonyolítani a következő két negyedévben is. Mint ez évi munkatervük alapján megtudtuk, a közeljövőben tartják meg az őszi búza aktuális növény- védelmi és tápanyaggazdálkodási kérdéseiről a tanácskozást Nagyszénáson, az Október 6. Tsz-ben. Ugyancsak ebben a félévben kerül napirendre a talaj tápanyagvizsgálatának eddigi tapasztalatairól szóló eszmecsere Békéscsabán, az állomás közeljövőben átadandó új agrokémiai labotanácskozások ratóriumában. A III. negyedév programjában szerepel a cukorrépa, majd a napraforgó időszerű növényvédelmi és tápanyaggazdálkodási kérdéseit boncolgató tanácskozás és bemutató. Szintén ebben a negyedévben tűzték ki a ta- lajjávításról szóló ülé6t, amelynek színhelye a Békéscsabai Állami Gazdaság lesz. Mindezek mellett munkatervükben különböző belföldi és külföldi tanulmányutak is szerepelnek. így például a II. negyedévben az Agrokémiai Társulások barcsi, mohácsi, bólyi, szigetvári telephelyeinek munkáját tanulmányozzák. A júliusi időszak után Győr- Sopron megye növényvédel-i mi és agrokémiai helyzetét vizsgálják meg. A III. negyedévben sor kerül szovjet-ukrajnai tapasztalatcserére is. A Vetőmag Vállalat orosházi mintaboltjában Bella Lajosné a kívánságoknak megfelelően az apró kerti magoktól a szántóföldi vetőmagokig mindenféle fajtájú, mennyiségű árut kínál a vásárlóknak. A jó idő beálltával növekszik az üzlet forgalma, s havonta sokszor eléri a 600 ezer forintot is Fotó: Veress Erzsi Felkészültek az ünnepi élelmiszer-ellátásra A húsvéti bőséget tartva, a hét elején pótolva készleteit, az újabb kétnapos ünnepre is zavartalan ellátásra készült fel az élelmiszerkereskedelem. A gyakorlat szerint a húsvét utáni napokban mérséklődik a kereslet, ezért ezen a héten országszerte az előzőnél valamivel kevesebb, 600 vagon — a fővárosban 171 vagon — hús és húskészítmény kerül forgalomba; fagyasztott húst nem árusítanak. Amennyiben a kereslet mégis nagyobb lenne a tervezettnél, a tartalékok lehetőséget adnak kielégítésére. Hasonlóan bőséges a baromfikínálat, amelyet tovább gazdagít a várható nagyobb szabadpiaci felhozatal is. Mind mennyiségben, mind választékban az igények szerint kapnak tejet és tejterméket az üzletek. A fővárosban például szombaton — az elmúlt hetinél sokkal kevesebb — 700 ezer liter, vasárnap pedig annál is több, egymillió húszezer liter tej kerül forgalomba. A tejipar valamennyi üzeme mindkét napon teljesíti a 15 óráig feladott pótmegrendeléseket is. Húsvét után néhány vagon kenyér megmaradt, most mégis — a biztonságos ellátásra törekedve — az akkorinál több, szombaton 55 vagon, vasárnap 63 vagon, sőt április 5-re is 40 vagon kenyér áll a boltok, a vásárlók rendelkezésére. A korábban záró üzletek vasárnap 14 óráig, az estig nyitva tartó boltok 16 óráig kapnak szükség szerint friss szállítmányt. Ezenkívül szokás szerint az ünnepek alatt hétfőn és kedden is árusítanak friss péksüteményt, zsemlecipót és tejet a kijelölt vendéglátó vállalatok. Több autóbusz és teherautó A sikeres külkereskedelmi tárgyalások eredményeként a közületi autóbuszok korábbi általános hiánya fokozatosan megszűnik, s várható, hogy a személyszállításban a tehergépkocsikat a tervidőszak végére mindenütt autóbuszok váltják fel — közölte az AUTÓKER csütörtöki sajtó- tájékoztatóján Brezniczki Miklós igazgató. A megnövekedett kereslet miatt az idén ugyan a „hiánykategóriába” került a mikrobusz — az új járművek jóformán csak a selejt- pótlásra elegendőek —, a kisebb, 20—25 személyes kocsikból viszont a tavalyinak a kétszerese kerül forgalomba. A munkásszállításra is alkalmas Robur típusú járművekből hatszázat kapnak a közületek. Tovább javítja az ellátást, hogy megjelenik a magyar utakon az Ikarus eddig csak exportra gyártott kisbusza is. A 35 személyesnél nagyobb autóbuszokból ugyancsak ki tudják elégíteni az igényekét. A közületek az idén összesen 1700 autóbuszt kapnak. A közúti közlekedés V. ötéves tervében szereplő 100 ezer tehergépjármű beszerzése ugyancsak biztosított. Erre az évre 20 500 áruszállító járművet vásárolnak, s miután az AUTÖKER-hez eddig 20 200-ra érkezett megrendelés, az igényeket ki tudják elégíteni. A termelőerők változó térképe WÊÊÊHÊÊÊBÊSÊÊM A gazdasági fejlődésről, annak eredményeiről általában idődimenzióiban beszélünk: Magyarország nemzeti jövedelme 1950 óta mintegy négy és félszeresére, ipari termelése pedig kevés híjáin megkétszerződött. A termelőerők fejlődésének azonban területi vetülete is van. Az elmúlt évtizedekben a gazdaságfejlesztés alapvetően formálta az ország arcát is, a gazdasági potenciál, a termelőerők elhelyezkedését. Az ország gazdaságföldrajzi térképét az ipar termelőerőinek folyamatos gyarapodása évtizedről évtizedre újjárajzolta. A felszabadulás előtti időkből örökölt térképet az jellemezte, hogy az ipar több mint a fele — még az élelmiszer-feldolgozás is — a fővárosban összpontosult, s ami nem ott volt, az is egyenlőtlenül helyezkedett el. Éspedig Észak-Magyaror- szágon a Sajó völgyében, Észak-Dunántúlon Győrött és környékén. Elvétve ugyan az ország egyéb részeiben is volt ipar — szén-, olaj- és bauxitbányászat, az Alföldön malom- és cukoripar —, amely elsősorban energia- hordozókat, alapanyagokat, félkésztermékeket állított elő. Ez az ipari térkép még 1950- ben is hiteles volt, hisz az újjáépítés akarva-akaratla- nul a régi állapotokat rekonstruálta. A szocialista iparosítás a kezdettől és tudatosan törekedett az ipar termelőerőinek racionális területi fejlesztésére, ám a természeti erőforrások elhelyezkedését nem hagyhatta figyelmen kívül. 1950—1960 között elsősorban az ország északi részében, egyidejűleg keleti és nyugati irányban haladt az iparosítás. A Dunántúlon - - a Balatontól északra — létrejött a bauxit—timföld— alumínium- és a nehézvegyipari bázis, ettől északabbra, már a Duna mentén építőanyag-, műszálgyártó és kőolajfeldolgozó ipar. Budapesttől keletre főként az észak-magyarországi, a borsodi iparvidék izmosodott, ahol a rekonstrukciók bővítették a bányászatot, a kohászatot, a gépgyártást, az új beruházások pedig megteremtették a körzet villamosenergia-, építőanyag- és nehézvegyiparát. A hatvanas évek elejére a magyar ipar új erővonalai a Balaton—Budapest—Miskolc ipari tengely mentén, de főként attól északra bontakoztak ki, az ettől délebbre fekvő területeken az ipar térhódítása, előrehaladása kisebb mértékű volt. De már ez is mérsékelte az iparBu- dapest-centrikusságát. Az elmúlt több mint másfél évtized során az ipar már több irányban terjeszkedett s a legerőteljesebben a Balaton—Budapest—Miskolc ipari tengelytől déli és délkeleti irányba. Erre ösztönzött a szénhidrogén-termelés fokozatos áthelyeződése az iparilag kevésbé fejlett alföldi lelőhelyekre, amit érthetően nyomon követett az új ipari üzemek telepítése. Mint természeti erőforrás, a víz is tevőlegeA MEZŐGAZDASÁGI FEJLETTSÉG TERÜLETI 1976 AZ rADOSODOTTSÁG TERÜLETI KÉPE II 197S ' • 1 001 3 000 # 3 001 5 000 0 S 00110 000 A 10 00120 000 ■ 1 20 001 A szocialista iparbon (oglalíoztotottak száma k Budapest o várótokban f 490 525 tg sen befolyásolta az iparfejlesztést és -telepítést. A Duna magyar szakaszán, az országhatár és Dunaújváros között már jócskán települtek vízigényes ipari üzemek, hasonló — sőt kedvezőtlenebb — a helyzet a Sajó völgyében. A Tisza felső és középső szakaszát az utóbbi egy-másfél évtizedben választották telephelyül villamos erőművek, vegyi kombinátok, kőolajipari és papíripari üzemek. Ilyen körülmények között az ipartelepítés mind a Duna, mind a Tisza mentén már csak a déli országrészek felé haladhat, szemléltető példa erre az első atomerőmű telephelye is. A szocialista iparosítás kezdeti szakaszában a munkaerő ment az iparhoz, később az ipar települt a munkaerőhöz. Az elmúlt évtized második felében még csak a fővárosi iparvállalatok kényszerültek vidéki leány- vállalatok, új gyáregységek létesítésére, ám a termelésfejlesztésnek ezt a módszerét — ugyancsak munkaerőgondok miatt — ebben az évtizedben már a vidéki ipari centrumokban működő vállalatok is egyre gyakrabban alkalmazzák, a közeli kisvárosokban, falvakban létesítve üzemeket. Napjaink ipari térképe már nem mutat Budapest- centrikusságot, hisz a főváros részesedése az ipar termelőerőiben kevéssel múlja felül lélékszám szerinti arányát. (Aránya az ipari dolgozók létszámában 28,5, az ipar állóeszközeiben 24 százalék.) Az ipari potenciál területi elhelyezkedése ma már megközelítően arányos és egészséges. (Abszolút értelemben sohasem lehet arányos, mert az ellentmondana a természeti erőforrások elhelyezkedésének.) A SZOCIALISTA IPAR REGIONÁLIS KÖRZETEK SZERINTI MEGOSZLÁSA, 1976. Rész e s e d é s Az egy ipari az ipari az állódolgozóra jutó hajtóerő létszámban eszközökben kW Központi (Budapest és Pest megye) 34,3 32,2 3,4 Eszak-magyarországi (Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves, Nógrád) 14,3 19,0 8,6 Észak-alföldi (Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok) 10,2 7,1 2,7 Dél-alföldi (Bács- kiskun, Békés, Csongrád) 11,3 8,2 2,4 Észak-dunántúli (Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas, Veszprém) 19,6 24,6 6,8 Dél-dunántúli (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) 10,4 8,9 4,2 A központi regionális körzet vezető szerepe az iparban ma már több szempontból is vitatható, példának okáért a technikai felszereltség mutatója mind az északdunántúli, mind az északmagyarországi körzetekben lényegesen kedvezőbb. Az ipar termelőerőinek területi átrendezése egyébként nemcsak a főváros és a vidék, hanem város és falu összefüggésében is módosította a helyzetet. A magyar ipar jelenleg mintegy 1,7 millió munkást és alkalmazottat foglalkoztat s közülük mintegy 400 000-et a községekbe települt ipar. Különösképpen magas az ipari foglalkoztatottak aránya Komárom és-300 onn Al *0/ hmlttár iiántótnrulntrn jutó 100 mStrágyofmlhasinólól g hatóanyagban 80 Troíloritríióg 60 <° 100 hmklór _ iiántótmrulmtTe _ jutó Ir ok tor- ~20 kapacitál motor Lí-btoj Ew FI Az agy hm k tár tmrmótmrálmtrm jutó Sím mi tmrmmUíi «írtát Al mgy hmklór a mmiógaidatági tmrmmlóiióvmtkmzmtmkbmn, Ft mezágazdcnógt -18000 18001- 2)001- 30001- Budapest beruházás 21000 30000 309490 Ft Heves megyében. Népgazdasági szinten 1000 lakosra 161 ipari dolgozó jut, a Komárom megyei községekben 151. Az ipari fejlettség kiegyenlítődése — noha ez korántsem teljes és maradéktalan — a munkaerőgondokban is kifejeződik. A gyakorta elhangzó megállapítás — Budapesten csökken az ipari dolgozók száma, vidéken még növekszik — pontosításra szorul, mert újabban a vidéki városok jelen. tős részében — általában a felsőfokú központi szerepkörű városokban — is apad az ipari létszám, ennek ellenkezője csak a közép- és kisvárosokban, nagyközségekben tapasztalható. Új jelenség az is, hogy az ipari létszám ma már megyénként is differenciálódik, növekedés, stagnálás és csökkenés egyaránt észlelhető. A termelőerők és teljesítmények a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mezőgazdaságban is gyarapodtak — a mezőgazdaság állóeszközvagyona például 1960 óta több mint háromszorosára nőtt —, ez azonban a mezőgazdaság korábbi területi erőviszonyait nem módosította alapvetően. Ha eltekintünk Budapest „mező- gazdaságának”, termelőszövetkezeteinek kivételes helyzetétől, akkor is az állapítható meg, hogy az ágazat fejlettsége — eszközellátottsága, egységnyi termőterületre jutó bruttó jövedelme — Pest, Komárom és Csong- rád megyében legkedvezőbb. Ezeket követik az alföldi megyék. A fejlettség másik pólusán Somogy, Zala, Nóg- rád, Borsod-Abaúj-Zemplén helyezkedik el. A gazdaság termelőerőinek racionális fejlesztése és elhelyezése, a különböző régiók, megyék gazdasági fejlettségének közelítése és ki- egyenlítése nemcsak a szű- kebb értelemben vett iparés mezőgazdaság-fejlesztési politikának követelménye és célja. Szorosan összefügg ez az életszínvonal-politikával is. Ahogy népgazdasági szinten sem lehet az életszínvonalat a termelőerők fejlettségétől, a termelés növekedésétől elszakadva növelni, ez az összefüggés, kapcsolat területi vetületben is fennáll, érvényesül. A gazdasági fejlettség regionális és megyei szintkülönbségeinek csökkenése a jövedelmi viszonyokban is »tükröződik, az átlagkeresetek összege a hat gazdasági körzetben és a 19 megyében szűk határok között tér el a népgazdasági átlagtól. A gazdasági fejlettség régiók és megyék közötti ki- egyenlítése bőköpenyegű fogalom ; a területfejlesztés olyan objektumai is ide értendők, mint a lakás, a kommunális ellátás, a szolgáltatás, az üzlet- az oktatási és egészségügyi hálózat stb. Aligha tagadható, hogy a termelőerők területi átrendeződése közepette e tekintetben is érvényesült az arányos fejlesztés követelménye. Ebben a vonatkozásban azonban még korántsem jutottunk addig, mint a termelőerők fejlettségének közelítésében. G. I.
