Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

1978. március 30., csfitörtők NÉPÚJSÁG Ősbemutató a klubszínházban Katona József: Jeruzsálem pusztulása A klubszínház előadásán Különös sors jutott Kato­na József drámáinak. Az 1814—15-ben írt Bánk bánt az Erdélyi Múzeum című lapban meghirdetett pályá­zaton a bíráló bizottság fi­gyelemre se méltatta. Ké­sőbb Katona József volt az első, aki .átigazoltatta” mű­vét, s mint színészi jutalom­játék került először színre a legnagyobb — s jószerivel egyetlen — nemzeti drá­mánk. A Bánk ragyogása mellett elhalványodtak Ka­tona korábbi alkotásai, pe­dig ezek is magukon vise­lik a léngész kezemunkájá- nak jegyeit. A fiatal Katona József pesti jogászévei ide­jén szereímesedett bele a színházba, s fordította szá- molatlanul a német lovag­drámákat. A sok fércművel való birkózás késztette ön­álló darabok írására, s a Bánk bán előtti korszak leg­sikerültebb alkotása a Jeru­zsálem pusztulása című „ere­deti vitézi szamorújáték öt felvonásban”. Kétszer kellett átírni a cenzor kedvéért a Jeruzsálem pusztulását, s kétszer jutott 1 el a mű a színrevitel gondolatáig, ám mindkét színház megbukott és az ősbemutató mostanáig váratott magára. A Békés megyei Jókai Színház klub- színházának vezetői — Bics- key Károllyal az élen — szerencsére nem voltak ba­bonásak, s addig küzdöttek- makacskodtak a művel, amíg az olvasószínpadan végre a közönség elé került Katona József drámája. Színháztör­téneti pillanatnak lehettünk tehát tanúi. A háborús pusztítások és a szenvedés elrettentő példája elevenedett meg a klu'bszín- ház pódiumán. Az időszámí­tásunk utáni hetvenes évek­ben, a Jeruzsálemet ostrom­ló római sereg táborába ka­Mai tévéajánlatunk: Privalov milliói I. Mamin-Szibirják regénye nyomán készült szovjet film hőse Privalov, aki a tolszto- jánus megbékélés elvét hir­deti, életcélja a másokon va­ló segítés, elsősorban a sze­gény dolgozókon. Csakhogy ez Privalov társadalmi hely­zetét tekintve mindig csak jótékonykodás marad, hiszen nem találkozik az orosz nép forradalmi útjával. (A film első részét ma este 20 órától, a folytatást pedig március 31-én, pénte­ken vetítik, ugyancsak 20 órai kezdettel.) Fotó: Demény Gyula lauzolt a dráma, amely a sorstragédiák komor hangu­latát idézve évszázadok táv­latából szólt az örök emberi érzésekről: hazafiságról, sze­relemről, árulásról és önfel­áldozásról. Katona József drámája csupán kínálja a lehetőséget akár egy nagy­szabású előadásra. Bicskey Károly hallatlan tisztelettel és műgonddal hasított ki a dráma gerincéből egy, a klubszínház jellegéhez iga­zodó magot, amely híven sejteti az eredeti dráma nyers monumentalitását. A közreműködő művészek — Cseresnyés Rózsa, Szűcs Il­dikó, Zsolnai Júlia, Körösz- tös István, Tímár Zoltán f. h., Székely Tamás, Gállfy László, Pintér Gyula, Tu- nyogi István, Jancsik Fe­renc, Somló Gábor és Keme- csi Ferenc — valamennyien feladatukhoz magasodva vet­tek részt a közös munká­ban. Sajnos, mindössze néhány előadást terveznek az olva­sószínház nemes veretű pro­dukciójából, pedig a dráma- irodalom egész ívét átfogó érdeklődésből nem hiányoz­hat Katona József alaposabb ismerete. Mint ahogy jó vol­na hinni, hogy a mostani be­mutató nemcsak egy keve­seknek szóló érdekesség ma­rad csupán, hanem az értő kézzel való átdolgozás után a kezdetet is jelenthetné Ka­tona József egy „új” drámá­jának életében. Andódy Tibor Tavaszváró délután a jaminai könyvtárban Kell-e szebb környezet, mint amilyen Békéscsa­ba munkáskerületének egyik fiókkönyvtárjáé? Bár még szárazok az ágak a Madách utcai kis ligetben, de a szép nagy fák már árnyas, hús he­lyet ígérnek. S hogy tisz­taság is legyen, arról a szomszédos iskola gyere­kei gondoskodnak. A seprés, gereblyézés, a téli avar gyűjtése köz­ben vidám kacagás veri fel a kis teret, melynek a végén áll a könyvtár, szemben az utcával. Közvetlen két óra után még nem indult meg a for­galom, így nyugodtan végig­nézzük Steinwender József könyvtárossal a polcokat mindkét helyiségben. A könyvek állapota azt mutat­ja, hogy sűrűn forgatják mind a 7000 kötetet. Külön sarok a szlovák nyelvű kiad­ványoknak és a kéziköny­veknek, melyekből gazdag a választék. Amairébb a napi­lap- és folyóirattárló. Emitt a gyermek- és ifjúsági köny­vek. A terem egyik végében két olvasóasztal kényelmes székekkel, középen kis asz­talka három nagy bőrfotellel. Otthonosság. * De már indul a kölcsön­zés. Tömött szatyorral Varga O. Mihály nyugdíjas jön. Azt mondja, minden érdek­li. — De azért legjobban a történelmet, életrajzot és a háborús regényeket szeretem. Mindig sokat olvastam, régi könyvtári tag vagyok. De ezenkívül még az ismerősök­kel is cseréljük a saját köny­veinket. Most meg, hogy itt a tavasz, a kertészet is iz­gat. De azért jut idő a tévé­re is. Válogat, nézeget, tárgyal a könyvtárossal, végül három könyvnél állapodik meg. Germanus Gyula : Allah Akbár; D. Major Klára: Lángoló világ (a második vi­lágháború története) és a Szőlőfajtáink című kötetet viszi ki. Ez elég lesz két hét­re. Veszelka Gyöngyi harma­dik általánosba jár. Egy vas­kos könyvet hoz vissza, Ne­8. Az asztal roskadozott a bortól, meg az elemózsiától. Pjotr Pavlovics mindenre számított, mindenre ügyelt. Az iskolaigazgató felesége fehér bort nem iszik — pa­rancsoljon pezsgőt, Róza Mitrevna. Az ezüstpapiros- nyakú üveg biztosan ott po­rosodott tíz éve, vagy tán még régebben a boltban, a polcon — senki 6e vette meg, de most kapóra jött: Róza Mitrevna szaporán be­leivott kipiro6Ított szájá­val ... Pjor Ivanovics örök éle­tében rejtély maradt Pela- gejának. Nem valami tanult ember, három évet járt is­kolába, sose volt igazi állá­sa — egész életében ellen­őrzött valamit: hol a kol­hozban bogarászott, hol a szövetkezeti boltban tartott szemlét, hol a munkaügyi osztályon ... mégis, ha jól meggondoljuk, a falu első embere. Nélküle semmire se jut az ember! A keze pu­ha, soha fejszét nem fogott vele, mégis, ha megszoron­gat — nem egykönnyen sza­badulsz. Negyvenhétben, amikor Pelageja az első évben dol­gozott a sütődében, Pjotr Iva­novics jó leckét adott neki. ötezret könnyedén elszámolt nekik, ötezret! Nem ötszá­zat. Pavel is olvasta, olvas­ta a pénzt, majd szétron- gyolódott a kezében — pe­dig okos ember —, a köny* velőnő is megolvasta, újra­olvasta, Pjotr Ivanovics meg beütötte a számológépbe — hiányzik ötezer és kész. Vé­gül is, Pelageja nem esett a feje lágyára, a lába elé vetette magát: „Segíts, Pjotr Ivanovics! Nem tehetek róla. Egész életemben imádkozni fogok érted, még a gyere­keimnek is meghagyom”. „Jól van — mondta —, se­gítek, Pelageja. Te nem te­hetsz róla — így igaz. Meg aztán — asszongya —, nem érted csináltam. Csak azt a könyvelőnőt leckéztettem meg. Nehogy fiatalon a fejé­be szálljon a dicsőség”. Meg­mondta — meg is tette. Meg­került az ötezer. Hát ilyen ember ez a Pjotr Ivanovics! Ma Pjotr Ivanovicsnak a legfontosabb, a legszenzá­ciósabb vendége Grigorij Va­sziljevics, az iskolaigazgató volt Mindenkinél jobban sürgött-forgott körülötte a házigazda. És nem is nagyon kellett rajta tömi az ember­nek a fejét — Antonyida miatt. Antonyida az iskolá­ban fog dolgozni — nehogy, az istenért, gáncsoskodás ér­je. De hogy az állatorvos Afonykát miért tünteti ki ennyire a kegyeivel, azt nem értette Pelageja. Afonyka most nem nagyágyú, nem párttitkár, még tavasszal le­váltották, méghozzá nem is egyszerűen, még a kerületi újságban is kiszerkesztették, nem egyhamar lesz belőle megint valaki. Különben Pelageja nem sokat törte a fejét Afonyka miatt. Mit törődik ő Afony- kával, amikor körös-körül annyi a fontos ember! Itt van például a potrohos Szar­ka, a fuvaros Antoha fele­sége (lám, ki mellett kell most ülnie!), semmi gondja, neki, Pelágejának meg a be­teg férje — mindenről ma­gának kell gondoskodnia. Amikor aztán a községi ta­nács elnöke felállt az asztal mellől, hogy jár egyet — ütá- n'ament. A veteményeskert végiben állt meg — az ördög vinné el, mi a manó van ve­le, az árnyékszékben pisz­mog, aztán mégis kijön —, senki se tudja elkapni. Pedig valaki akarta. Mintha a fu­varos Antoha lett volna — felvillant a fehér inge —, ki­szaladt a tornácra. De aztán biztosan észrevette, hogy megelőzték — elkotródott. No, ezt kiböjtölte — a szé­nát is szóba hozta, meg Aj­káról is ejtett egy-két szót. A széna dolgában — nem is gondolta volna — gyor­san dűlőre jutottak. „Leszá­zalékoljuk Bavelt, azzal az indokkal, hogy a kolhozmun­kától betegedett meg. Adunk háztájit.” De ami Alkát illeti, mint tavasszal, május elsején, me­gint csak mellébeszélt: — Nem ígérem, nem ígé­rem, Pelageja. Dolgozzon csak egy-két évet a jószág mellett. A munka a legfon­tosabb ... — De Vaszilij Ignatyevics, az egyetlen lányom — sirán­kozott Pelageja. — Tanulni szeretne. Az apja se valami nagy ész, én meg, Vaszilij Vasziljevics, olyan tökbuta vagyok... — Ugyan már, hogy volnál tökbuta. —De, de tökfej vagyok, Vaszja (itt nem kell Vaszilij Vasziljevicsnek szólítani), teljesen 'begyepesedett az agyam (ócsárold csak ma­gad: minél inkább lebecsü­löd magad — annál inkább kedvezel neki). Az elnök, a hírhedt szok- nyapecér — magához ölelte az asszonyt. Pelageja gyön­géden, nehogy megsértse el­tolta magától (ne adj isten, még meglátja valaki), és hú­sos hátára csapott. — Ne bántsd az én öreg csontjaimat. Elesek — fel se kelek többet. (Folytatjuk) Munkában a jó szomszédok felejcs a neve. Gyermekver­sek. —■ Mi tetszett belőle leg­jobban? — Az, amelyik így kezdő­dik: Járok az utcán ‘ kip-kop, kip-kop, még meg is állok itt-ott, itt-ott. — Ki írta? — Nemes Nagy Ágnes. Három után már többen jönnek. Van aki meghatáro­zott könyvet kér, mások örö­met lelnek a keresgélésben, akad olyan olvasó is, aki tanácsért fordul a könyvtá­roshoz. Aztán egymással is szót cserélnek az ismerősök. Bartolák Andrásné régi és rendszeres olvasó. — Pedig sok könyvünk van otthon, meg a tévét is nézem. De ez nem elég. Kü­lönben is, a könyvtárba jár­ni, az egy külön program. Szeretek jönni, mert válasz­ték is van. Ha meg éppen nincs meg az, amit pont ki akarnék vinni, akkor a fia­talember kihozza a nagy- könyvtárból. És ez nekünk idősebbeknek így jó, mert fárasztó lenne egy könyvért végigbuszozni az egész vá­rost. Míg a jobbadán idős olva­sókkal foglalkozik a fiatal könyvtáros, nézem a statisz­tikát. Meglepő, amit a szá­mok mutatnak. Évről évre csökken a beiratkozottak száma. Vajon miért? — Az utóbbi években az itteni nagyüzemek, a tégla­gyár és barnevál korszerű­sítette és felfejlesztette a könyvtárát. Azért időnként ide is eljárnak a brigádveze­tők egy-egy vetélkedő előtti felkészüléskor. Magam meg úgy próbálok propagandát csinálni, hogy ebben az év­ben már elkértem a brigád­vezetők klubjának a prog­Fotó: Martin Gábor ramját, s rendezvényenként a témához jegyzéket állítok össze az olvasnivalókból, s azt elviszem. — És a gyerekek? Hiszen itt van az iskola a szomszéd­ban? — Százhetvenkét általános iskolás iratkozott be ebben az évben. De hát nekik is nagyon szép saját könyvtá­ruk van. Akik viszont ide­járnak, azok. .rendszeres ol­vasóink, hetenként egyszer- kétszer cserélik a könyveket. Már menni készülök, ami­kor Németh Gáborné, az építőipari vállalat ebédki- osztója Romain Rolland El­varázsolt lélek című regé­nyét pakolja az asztalra két más könyvvel együtt. Kér­dem, hogy tetszett? — Nehéz volt, lassan ha­ladtam vele, de megérte. Aztán elmondja, ő szíve­sebben olvas, mint tévézik. Betűéhes volt világéletében. Szó szerint ezt a kifejezést használja. — De mégis, miért szereti jobban a könyvet, mint a tévét, hiszen mindkettőt le­het élvezni, nem zárják ki egymást? — Én, ha olvasok, magam elé képzelek mindent, kiosz­tom a szerepeket kedvem szerint és ez kielégít. Aztán megállók, visszalapozok, ha úgy kívánom. Szóval igazán a könyv szórakoztat engem legjobban. * * * Ahogy kifelé ballagok a kis ligetből, magam előtt lá­tom zölden, lombosán. Még asztalokat, padokat is vélek itt, frissítős poharakkal a nyári melegben megpihenő felnőttek, gyerekek előtt. S valahogy mindez olyan han­gulatosnak tetszik, hozzákép­zelve a könyvtár nyitott aj­taját. Vass Márta MEGNYITÓ ELŐTT A MEZÖBERÉNYI PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÁPRILISI PROGRAMJÁBÓL Április 2-án beteljesül a herényiek régi kívánsága: megnyílik az új művelődési központ. A megnyitó iránt akkora az érdeklődés, hogy akár öt­szörös nagyságú nézőtéren is lehetne rendezni. Ezt a nagyfokú érdeklődést pró­bálja kielégíteni a sokoldalú áprilisi .program. Április 5-én Hotfi Géza és Kabos László, 12-én Jákó Vera és Solti Károly, - 29-én a KISZ Központi Művész- együttese szórakoztatja a mezőberényi közönséget. Nagy érdeklődésre tarta­nak számot a színházi előadá­sok: 9-én a Népszínház ven­dégjátékában Örkény István Macskajáték c. színművét, 20-án a Jókai Színház elő­adásában két Moliére-dara- bot, 25-én a Gyermekszínház repertoárjából a Didergő ki­rály c. Móra mesejátékot lát­hatják a nézők. Április 14-én dr. Tolnai Lászlóval, a Magyar Népköz- társaság Külügyi Intézete tu­dományos munkatársával ta­lálkozhatnak az érdeklődők, aki fórum keretében hazánk külpolitikájáról, nemzetközi kapcsolatairól ad tájékozta­tást. Április 19-én, a magyar nyelv hete alkalmából )rA társadalom és a magyar nyelv” címmel hangzik el előadás. Az ismeretszerzés színesebb formáját biztosít­ja a 28-i rendhagyó iroda­lomóra, a Népszínház művé­szei közreműködésével. A szórakoztató programo­kat egészíti ki 8-án a műve­lődési központ felnőtt szak­köreinek klubestje, 15-én az OKISZ Labor tavaszi-nyári divatbemutatója és a Petőfi Gimnázium hagyományos Sándor-bálja 22-én. A várva várt megnyitó lassan elérkezik. Nyilvánva­ló, hogy minden érdeklődő nem lehet jelen, de nem is ettől függ, hogy a herényiek mennyire mondhatják majd magukénak az új létesít­ményt, s az új központ mennyire tudja kielégíteni az igényeket. Tomka Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom