Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978. március 26., vasárnap iiZimUlfiTcl A Békés megyei pedagógus képzőművészek kiállítása Debrecenben A gyulai vegyes kar az NDK-ba utazik Másfél évvel ezelőtt szervezték újjá a gyulai művelődési központ Erkel Ferenc vegyes karát. A kórus karnagya Rázga József, a békéscsabai zeneiskola igazgatója lett. A másfél év alatt több alkalommal bizonyították már képességeiket, minősítő versenyeken szereztek kimagasló elismerést. A vegyes kar március 28- án, kedden NDK-beli vendégszereplésre indul. Négyszer lépnek közönség elé. két alkalommal a Gera melletti Wünsohendorfban, majd Münchenbernsdorfban és Zwickauban. Vendéglátójuk a wünschendorfi művelődési központ lesz, melynek fúvószenekara ősszel Gyulán vendégszerepei. Műsorukon Hassler-, Lassus-, Schumann-, Liszt-, Erkel-, Mozart-, Kodály-. Bartók-, Szokolay- és Bárdosművek szerepelnek. Az NDK-ba készülő kórus március 23-án nagy sikerű főpróba-hangversenyen búcsúzott Gyulán. Az ország művelődési házai változó eredménnyel és látogatottsággal dolgoznak évről évre. A Népművelési Intézet felmérése szerint a lakosságnak csupán öt százaléka vesz részt rendszeresen a művelődési házak valamilyen tevékenységében. Az el- szomorítóan kis szám arra késztette a szakembereket, hogy a művelődési , házak működésének új formáit kutassák. Az egyik ilyen fontos kísérlet témája a „nyitott ház” és az előtérkihasználás különböző formái. Az elképzelések szerint a művelődési házak környékén (akár az utcán is), szabadparkokban, az előcsarnokokban mindenki számára hozzáférhetővé tennék a különböző információforrásokat (könyveket, újságokat, helyi tanácsi határozatokat), auHarminc rajztanár ötvenhárom művét láthatjuk Debrecenben, a Bethlen utca 14. sz. alatti nagyteremben, amelyek zöme ugyan olajkép, de jelentős számban szerepelnek grafikai lapok: pasztell, filc, gouache, akvarell, sőt a textil és a batik mellett egy intarzia és két fejszobor is helyet kapott e tárlaton. Hankó Ilona, a Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottságának kultúr- felelőse így nyilatkozott a megyében folyó képzőművészeti életről és annak lehetőségeiről : „A Pedagógus Szakszervezet az adottságokhoz mérten fórumot teremt a továbbképzéshez és bemutatkozásokra. A továbbképzést szolgálja a gyulai alkotótábor, a bemutatkozásokra pedig lehetőséget nyújt a kiállítások rendezése.” A továbbképzés öntevékeny formája elszigeteltebb, az alkodiovizuális tárgyakat (tévét, rádiót, vetítőgépet, stb.), foglalkoztatásra késztető barkácseszközöket (varrógépeket, szerszámokat, ragasztót stb.). A népművelők segítségével, vagy anélkül minden látogató minden eszközzel foglalkozhat, kielégítheti kíváncsiságát, felkeltheti érdeklődését újabb ismeretek, tevékenységek iránt. A nyitott házak működtetésének alapelve, hogy a közművelődési formákat otthonossá tegyék az emberek igényeinek megfelelően. A kísérletben részt vevő szakemberek a napokban megnézték a jászszentlászlói és medgyesegyházi művelődési házakat, csütörtökön délelőtt pedig a gyulai Erkel Művelődési Központban értékelték a látottakat. Sok érdekes gondolatot, gyakortótáj>orok viszont nem egy esetben a Képzőművészeti Főiskolán való továbbtanulást jelentik. Szóljunk néhány mondatot az itt kiállított művekről: így a Battonyáról való Ba- gaméri Sándor nagy méretű és szürrealista problémákkal foglalkozó „Vegetáció” c. olajfestményéről, a dévavá- nyai Slezák Lajos geometriára épülő és a szentendrei piktúra stílusát idéző olajképeiről. Olajképekkel mutatkoztak be: Patay Pál, Vár- konyi János, Gombkötő An- talné, Hevesi Ferenc, Angyal Imre és Lonovics László, akik közül hadd emeljem ki a mezőberényi Várkonyi János műveit. A „Békési emlék” szürrealista térfelbontással a tudat alatti emlékek időtől és tértől független kapcsolódását mutatja. Elvont nonfiguratív szerkezeteivel figyelemre méltó lati problémát Vitattak meg a Népművelési Intézet munkatársaival, Varga Tamással, Lipp Mártával és Beke Pállal. Megállapodtak abban, hogy néhányan látogatást tesznek majd a kísérleti elvek szerint működő házakban, például Csepelen (Királyerdőn) és Veresegyházán. Tervjavaslatokat készítenek a kísérletben részt vevők, többek között a medgyesegyházi művelődési ház igazgatója, Kucsera Lajos is, amelyeket legközelebbi találkozásukkor, májusban beszélnek meg. A kísérletek tapasztalatait, a hasznosítható tanulságokat egyébként a Népművelési Intézet könyv formájában megjelenteti, így eljut majd minden népművelőhöz. B. Zs. anyagot állított ki a békéscsabai Lonovics László. Lapjain a feketének a szürkével és vörössel való kapcsolódását szitanyomatain geometrikus vonalvezetéssel fejezi ki. A békéscsabai Kovács Ilona vegyes technikájú műveiből elsősorban a „Régi város”-t emelem ki, jól összefogott szerkezetiségével és a kék és vörös színek merészen összecsendülő akkordjaival. De találunk példákat az akvarellekre, a gouache-ok- ra, az intarziára és a hátikra is, míg a szobrászatét Görgényi Tamás lélektanilag is hiteles két fejszobra képviseli. A batikosok közül kiemelkedik Varga-Orvos Valéria tudása, mind a három műve az anyagszerűség és a technika összhangjáról tanúskodik. Biztos vonalvezetése különösen a „Pásztor” c. batikjánál érvényesül. Romvári Etelka textiljei szintén a tárlat kiemelkedő anyagához tartoznak. Figyelemre méltó, hogy az alkotókat nemcsak a „Viharsarok” békési élményei ragadják meg, kitekintésük ennél szélesebb horizontú. A legtöbb mű mégis Békés megye üzenetét hozta Debrecenbe. A művek áttekintése nem mutat egységes összefogott képet, mint pl. a nemrégiben Debrecenben járt egri pedagógusoké, akik az ottani stúdió köré csoportosulnak. Békésben nincsenek erős gyökeret vert, iskolát képező képzőművész-együttesek, de a békésiek így is sokat hallatnak magukról. Gyakran rendeznek tárlatokat, s ha nem is kimagasló eredményekkel, de hittel és meggyőződéssel szolgálják az esztétikai nevelés ügyét. Az esztétikai kultúrát beviszik az iskolákba, az üzemekbe, s azon munkálkodnak, hogy a környező megyék rajztanáraival szorosabbra fonják a kapcsolatot. Így közös erővel a sajátos helyi, regionális vonásokat megőrizve színesebbé és korszerűbbé teszik a közművelődés ügyét. Dr. Tóth Ervin Kísérletek a művelődési házak megújulásáról Közművelődési szakemberek tanácskoztak Gyulán 6. Alka összehúzta a szemöldökét: — Hazudj csak, te locsogó! Még hogy én meg egy katona! Rá se nézek a katonákra. V — És ha aranypaszománya van? Mi? Ez ellen Alka nem tiltakozott. — Na látod, látod — csettíntett megint a nyelvével a Nagy Manya —, vér folyik az ereidben! És azok a cipócskák! Bolhát lehetne ölni rajtuk! — Elég, elég, Arhipova. Sose szerettem az ilyen beszédet. — Én se szeretem — kontrázott a Kis Manya. — Ennek mindig csak a mocsok jár a fejében. Én is lány vagyok. Erre Alka derékig az asztalra borult a "nevetéstől. A Nagy Manyának pedig fenyegető zöld fény gyúlt a bal szemében — csalhatatlan bizonyítékául annak, hogy valahol már tankolt. Ezért Anyiszja nem várta meg, amíg felforr a szamovár, harapnivalot hózott — egy halom szép pirosra sült tőkehalat, meg egy negyedliteres üveget tett az asztalra —, hogy minél hamarább az ajtón kívül láthassa az ilyen vendégeket. — Igyatok, egyetek, kedves vendégeim. — A néninek ma neve- napja van — mordta Alka, letörölve könnyeit. — Csakugyan? — A Nagy Manyának a csodálkozástól leesett az álla. — Hogyhogy nincs itt az öcséd, meg a sógorrtéd? — Nem tudnak jönni — válaszolt Anyiszja. — Pro- kopjévna agyondolgozta magát a sütödében — kezét- lábát alig bírja mozdítani. Az öcsém, meg, tudjátok, milyen — mint aki hozzánőtt az ágyhoz. A Nagy Manya ön tel ten mosolygott. — Matrjoha — kiabált nagyothalló barátnője fülébe —, kit láttunk az elébb? — Hol? — A Prosicséknál, a hátsó udvaron. — Jaj-jaj! Hát kit — Pavel Zaharovicsot meg a feleségét. Vendégségbe igyekeztek. Pavelnak csak úgy ragyogott a csizmája — tőlem vette harmadik éve. Az asszony meg magas sarkú cipőben, kicsípve, akár egy városi dáma... Gazdag emberek. .. Anyiszja több mint egy fél évig készült erre az ünnepre. Ami pénzmagra csak szert tudott tenni ez alatt az idő alatt, félrerakta a szekrénybe. Maga pedig szinte csak teán élt. Még az asztalt is megjavította — a tíz ujján se tudná megszámolni, mennyi mindent csinált. Rengeteg hal: friss folyami csuka, pérek — egy-egy font; lazac; rengeteg kása; rengeteg kiszel; meg kövér hús, meg sovány hús. — Pavel nem ehet kövéret; meg egy halom konzerv... Ekkor, mélyen megbántva, mindent kirakott. Nesztek, zabáijátok! Hadd falják csak fel a legalja vendégek, ha egyszer az övéi megvetik. Igaz, a legfinomabb csemegét — három napig mászkált érte az Ignaska Gye- nyezska kertjébe — nem hozta ki mindjárt. Aztán, amikor bánatában leöntötte a második pohárral, a lazacot is odavetette... Nem szégyellte magát az idegenek előtt, vigasztalha- tatlanul sírt, akár egy kisgyerek, aztán felugrott, vadul táncolni kezdett, összevissza tapsolva, majd megint a borra vetette magát, és még jobban zokogott... A Nagy Manya, akár holmi udvarló, tapogatta a kipirult Alkát. A lány nevetgélve lökdöste el magától, a kezére ütött, végül átült a Kis Manya mellé', aki mély, öblös hangon belekezdett kedvenc dalába, a „Mikorele- mentem a völgybe...” Egyszer csak Anyiszja úgy látta — Alka kezében pohár : van. ... — Alka, Alka, meg ne próbáld ! — Áldomást iszunk a fű- ? re, nénikém. Kis Manyával a fűre alkuszom. — Fűre? — csodálkozott el Anyiszja. Majd legyintett: — Eh, vigyen el az ördög ben- jj neteket. Fütyülök rá. — Hidd el, nem csapom be, Anyiszja — mondta sér- j tődötten a Kis Manya. — ; Csaltam én vala is? Olyan az én füvem, akár a selyem. Alka kezet rázott a Kis Manyával. A Nagy Manya is odahúzódott hozzájuk. — Na, majd én lesrófolom. Háha nekem is leesik vala- ’ mi. Na, leesik, Matrjoha? — Téged nem lehet leráz- > ni. Úgyis kicsikarod... A Nagy Manya, elégedet- | ten, kacsingatva rágyújtott, a Kis Manya meg újra rá- kezdte: — Jó füvem van ám ne- $ kém, kisjány. Csak őszig várni kéne Vele. A cicuská- im úgy szeretnek a fűben játszani... — Lekaszált kertben még jobban szeretnek hancúrozni a cicuskáid — mondta Alka. — Nem, nem jobban. Kell nekik a fű. A fűből lesnek a madarakra... (Folytatjuk) Az öröm három pillanata A napokban rendezték meg Nagyszénáson az orosházi járás kisdobosainak kulturális szemléjét. A művelődési házban Koltai Zoltánné járási úttörőtitkár üdvözölte a pajtásokat és a velük érkezett nevelőket A szemle négy kategóriában vonultatta fel a legjobbakat; vetélkedhettek az énekesek, a muzsikusok, a vers- és mesemondók, a népitáncosok és a gyermek- színjátszók. Több mint háromszáz kisdobos figyelte egymás produkcióit, és az önfeledt tapsban, örömben sem volt hiány. A győztesek aranyoklevelet kaptak, közöttük a gá- dorosi és a nagyszénási kisdobos népitánccsoport, a tót- komlósiak irodalmi színpada a Lúdas Matyi bemutatásáért, Surján Edina prózamondó, Magyar Gyöngyvér szavaló, Kun Nóra, Valkovszki Marianna és Racskó Gyöngyi szólóénekesek. Az ünnepélyes eredményhirdetésen a zsűri tagjai osztották ki a díjakat, és indokolták döntéseiket. A Gagarin őrs legkisebb tagja megilletődötten veszi át a díszes oklevelet Varga Zoltán könyvtárigazgatótól, a zsűri elnökétől Tapsban, örömben nem volt hiány ... Fotó: Gál Edit A tótkomlósi 2454. sz. Toldi Miklós Úttörőcsapat Gagarin raja mutatta be a Lúdas Matyit, és aranyokle- • velet kapott érte
