Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
1978. március 16., csütörtök o Ötéves az Uj Auróra Szerkesztőségi ülést tartott irodalmi és művészeti folyóiratunk Az Üj Auróra irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőségi értekezletet tartott tegnap délelőtt 11 órakor a folyóirat új szerkesztőségi helyiségében, Békéscsabán. A megbeszélésen részt vett Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára, vendégként Bényei József, az Írószövetség kelet-magyarországi csoportjának titkára. A szerkesztő bizottság nevében Fábián Zoltán nyitotta meg a tanácskozást, köszöntve a meghívottakat, közöttük Sasaid Jánost, a városi pártbizottság titkárát és Fekete Jánosnét, a városi tanács elnökhelyettesét. Fila- delfi Mihály, az Oj Auróra felelős szerkesztője beszélt ezután a folyóirat életének legutóbbi eseményeiről, az antológiasorozatból folyóirattá válás lezárt és folyamatos tennivalóiról. Szólt arról, hogy az 1973-ban először megjelent Űj Auróra céljait az elmúlt öt év alatt igyekezett jól teljesíteni. — Az Űj Auróra — mondotta — a tágabb közösség érdekében kell hogy vállalja irodalmi, művészeti küldetését. Az elmúlt öt esztendő mérlegre tételekor erre kell figyelmezni, és számot vetni azzal, hogy a Darvas József által az Űj Auróra első számában megfogalmazott feladatokat a folyóirat hogyan teljesítette, sikerült-e valami olyat a magyar irodalom asztalára tenni, melyre odafigyelhetnek az irodalom barátai, az irodalom művelői. Az elmúlt öt esztendő ösz- szesítő adataiból kitűnik, hogy az Üj Auróra eddigi számaiban 69 Békésben élő és 37 elszármazott alkotó kapott fórumot, 69-en pedig olyanok, akik ugyan nem békésiek, nem innen elszármazottak, ennek ellenére érdeklődéssel fordulnak a folyóirat felé. Aláhúzta a megyében megjelenő Békési Élet, valamint a Békés megyei Népújság „Köröstáj” kulturális melléklete kapcsolatának szükségességét, melynek fejlesztése közös, művelődéspolitikai érdek. Käfer István, az MTA kelet-európai kutatócsoportjának titkára arról szólt, hogy helyes és indokolt lenne az Üj Auróra negyed- évenkénti megjelentetését biztosítani az évenkénti három helyett, mert ez a műhelymunka bővülésének fontos feltétele. Bényei József felszólalásában arról beszélt. hogy az Oj Auróra az országos beleszólás igényével jelentkezik a magyar irodalomban; az az útja helyes, amelyen elindult. Jelentős, hogy a magyarországi nemzetiségek életével nagy figyelemmel foglalkozik, ugyanakkor az a következetes harc is elismerésre méltó, mely e táj szellemi hagyományait igyekszik feltárni és közkinccsé tenni, országos értékűvé emelni. Fekete Jánosné Békéscsaba városi Tanácsának elnökhelyettese arról beszélt, hogy a megjelenés feltételeit tovább igyekeznek javítani; ezt szolgálta az új szerkesztőségi helyiség biztosítása és berendezése is. Fábián Zoltán a vidéki irodalmi műhelyekről szólva kiemelte, hogy azok legtöbbje magas irodalmi szinten járul hozzá az ország irodalmához. Ami Békésben történik, szintén jelentős és országos figyelem övezi. A táj szelleme a fontos, ez a meghatározó és ez tükröződik az Üj Aurórában is. A szerkesztőségi értekezlet Filadelfi Mihály zárszavával ért véget. S. E. Első a gyulai 3-as iskola ifjú vöröskeresztes csapata „A Vöröskereszt kongresz- szusa nyomában” címmel országos vetélkedőt hirdetett az úttörőcsapatokban tevékenykedő ifjú egészségőrök számára a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Rádió gyermek- osztálya. A vetélkedő megyei döntőjét március 15-én, tegnap délelőtt Békéscsabán, az egészségügyi szakközépiskolában rendezték meg. A versenyen 10 csapat — a járási- városi vetélkedők győztesei — vett részt. A sokrétű, színvonalas vetélkedőn a gyulai 3. iskola ifjú vörös- keresztesei szereztek legtöbb pontot. A csapat tagjai: Juhász Erzsébet, Buda Éva, Miskolci Gabriella, Szilágyi Ildikó és Pikó András. Vöröskeresztes tanárelnökük: Asztalos Gyuláné. Második helyen végzett a medgyes- egyházi csapat, harmadik pedig az orosházi József Attila iskola csapata. A győztesek képviselik majd megyénket a területi döntőn, amelyet március végén Szegeden rendeznek meg. Verseny közben az orosházi József Attila iskola ifjú vöröskeresztesei _ ,. ___ F oto: Béla Otto „Szép, dalos hétköznapokat és ünnepeket!” Véget ért a forradalmi dalok fesztiválja Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző a kórusfesztivál zsürielnöke a fenti szavakkal búcsúzott tegnap délután Békéscsabán az ifjúsági és út- törőházban éneklő együttesektől. Tizenöt énekkar lépett fel a forradalmi dalok fesztiváljával egybekötött Vándor Sándor seregszemle kétnapos megyei rendezvényén. Színvonalas, szép kóruséneklést hallottak a résztvevők, így csak nagyon alapos megfontolás és elemző munka után dönthetett a zsűri. A megyei tanács művelődésügyi osztályának kü- löndíját a Széplaky Endréné által vezényelt Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola énekkara, az SZMT kü- löndíját pedig a mezőhegye- si 6l4-es Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet fiúkórusa és karnagya, Bá- torfi István kapta, nagydíjas a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola énekkara lett, Sárhelyi Jenőné vezényletével. A fesztiválon részt vevő énekkarok emlékérmet kaptak a meghirdető szervektől. A Vándor Sándor-szemle májusban rendezendő területi döntőjére pedig 11 kórus kapott meghívást. Az eredményhirdetés után a zsűri tagjai szakmai vitára hívták a karnagyokat és megbeszélték a gálaest műsorát. Megkezdődött a kereskedők Szakma Kiváló Tanulója országos versenye Munkában a versenyzők egyik mögött csoportja a csemegepult Fotó: Martin Gábor Március 14-én, kedden este dr. Becsei József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg Békéscsabán az egészségügyi szakközépiskola aulájában a kereskedő Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt. Tegnap délelőtt írásbeli feladatokat oldottak meg a fiatalok. Délután két órakor került sor a 100-as ABC-árüházban az élelmiszer- és hentes eladók gyakorlati foglalkozására. Értékelik a társadalmi munkát Gyulán Az MSZMP ’gyulai városi bizottsága, valamint a városi tanács végrehajtó bizottsága március 17-én, pénteken délután 2 órakor aktívaülést tart a Petőfi filmszínházban. Szigeti Gáborné ország- gyűlési képviselő tart beszámolót a választóinak, majd dr. Takács Lőrinc tanácselnök értékeli az elmúlt évi társadalmi munkát és meghatározza az idei feladatokat, ezt követően tájékoztató hangzik el dr. Szávai István vb-titkár előterjesztésében az ez évi tanácstagi beszámolók szervezésével kapcsolatos feladatokról. Az aktívaülés befejező aktusaként a részvevőknek levetítik Békés megyéről és a Gyuláról készített dokumen- tumfilmet. A 64 versenyzőt, a zsűri tagjait, tanulófelelősöket, a meghívott vendégeket Kri- zsán Miklós, a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója köszöntötte. Beszélt a kereskedői hivatás szépségéről, a felkészülés fontosságáról. Akik idáig eljutottak már bebizonyították, hogy szeretik és értik a szakmát. Kérte a fiatalokat, hogy a versenyzés izgalmai közepette tudásuk legjavát adják, hiszen nemsokára megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt és a felnőtt kereskedők népes táborához tartoznak. Ezt követően kezdetét vette a verseny. Az első csoportban 17 tanuló bizonyította tehetségét a csemegepult mögött, a raktárban és a pénztárnál. Erőforrás: a kezdeményezőkészség közhellyé koptatott okos mondás tartalma mitsem veszít gyakorlati értékéből, s ezért — ha tények tanúsítják, akkor — igaz: aki keres, az talál. Megoldást például a gyártás közben felmerült műszaki akadályokra, lehetőséget az eladások bővítésére, szellemianyagi forrást újdonságok előállítására s így tovább. Ha keresi mindezt a termelőhely vezetője, közössége, akkor rálel, csakhogy — a nyelvtani szabályoktól eltérően, de a gazdasági valósággal egyezően — ebben a mondatban a „ha” szócska válik hangsúlyossá. Napi tapasztalatok okán, meg azért is, mert a Gazdaságkutató Intézet — egy a közelmúltban végzett — tájékozódó fölmérése szerint a cégnek csak kisebb része kívánja jövőjét lényegesebb kezdeményezésekkel megalapozni. A többség a járt út egyszerű meghosszabbításaként fogja fel a holnapot, a termelés növékedéséhez a létszám bővítését, az eszközállomány gyarapítását társítja következetesen és arányosan, úgy riadozva mindenféle más lépéstől, mint korcsolyával először jégre lépő a kezdő métereiktől. Csakhogy : korcsolyázni nem kötelező, ám arra a képletes jégre a cégeknek ki kell menniük, mivel korántsem kezdők, azaz elvárható, hogy biztonságosan megálljának a lábukon. Mindenfajta gazdasági tevékenységnél döntő erőforrás a kezdeményezőkészség, az új iránti fogékonyság, a változások apró jeleinek érzékelése. Ez bizonyos értelemben egyéni tulajdonság, képesség, adottság, más tekintetben viszont kialakítható magatartás, módszer, irányítási stílus, s ezek ösz- szegeződéseként a kezdeményezőkészség állandó jellemzőjévé válhat egy termelői szervezetnek. A hazai tapasztalatok azt mutatják, általában ez még nem jellemzője a vállalati tevékenységnek. A szabályt erősítő kivételek száma ugyan örvendetesen növekszik, de a szükségesnél nagyobb a rutin szerepe, a megszokottat szinte kincsként, makacsul őrzik a legtöbb helyen, s leintik azt, aki a jól bevált sablonoktól eltérővel rukkol elő. A józan óvatosság nem azonosítható a bénító félelemmel, a kimért léptű haladás az araszoló előbbre jutással. Közöttük nem mennyiségi, hanem minőségi a különbség, s ez az eltérés magyarázza, de persze nem menti a veszni hagyott lehetőségek sokaságát, adottságaink és eredményeink meg nem lelt párhuzamosságát. Jogos társadalmi igényként fogalmazódott meg az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozatában: „A termelési szerkezet fejlesztése és külgazdasági céljaink megvalósítása csak tervszerűen és szervezetten lehetséges. Feladataink eredményes megoldásához céltudatos, ösz- szehangolt tevékenységre van szükség mind a központi és az ágazati irányításban, mind pedig a vállalatok, szövetkezetek és intézmények munkájában. Ez a központi irányítás hatékonyságának javítása mellett megköveteli a vállalatok önállóságának, kezdeményezőkészségének és felelősségének sokoldalú továbbfejlesztését.” A megnehezedett külgazdasági feltételek közepette is — vagy éppen azok miatt még inkább — félreérthetetlenül bebizonyosodott, mit ér — rubel- és dollármilliókat v- a kezdeményezőkészség, az egészséges mértékű kockázat bátor vállalása, az örökösen ismétlődő útkeresés gyártásban és gyártmányban, értékesítési formákban, nemzetközi együttműködésben, kutatásban és kivitelezésben, azaz a termelőtevékenység egészében. Több nehézipari, gépipari cég — így a szerves vegyiparban, az energetikai gépgyártásban, a fényforrások termelésében, a közlekedési eszköziparban — igazolja most már évről évre, hogy a haladás legfőbb forrása az agy szürkeállományának folytonos mozgósítása, azaz az alkotó gondolat, a meglevőt tökéletesítő, vagy azt helyettesítő elképzelés. Nehogy az illúziók vádja érjen bennünket, leírjuk a kézenfekvő összefüggést: a kezdeményezőkészség gyakorlati átültetése sűrűn tetemes kiadásokkal — beruházásokkal, más ráfordításokkal — jár, ám akkor sem kétséges, a kezdőpont az agysejtek megdolgoztatása s minden más csak ezután következhet. Mégis, a termelőhelyek egy részén fordított a sorrend, a kezdeményezőkészség abból áll, hogy költik a fejlesztési alapot, s utána kínlódnak, csináljanak is valamit a megszerzett eszközökkel, termelik az árut, s utána erőlködnek, vevőt találjanak rá. [ékonyka gondolatlánc volt az az első pillanatban, ami ma üzleti siker, ami bel- és külföldön az átlagos nyereség két-, háromszorosát hozza, csakhogy ezt a vékonyka gondolatláncot a kezdeményezőkészség kovácsolta azután tovább, erőssé, szerteágazóvá, sok mindent összekötővé. Ma a jelenlegi negyedét, tizedét sem érné el — például — a közúti járművek főegységeinek, a gyorsfogyasztott zöldféléknek, gyümölcsöknek, a villamos fogyasztásmérőknek, a komplett oktatástechnikai laboratóriumoknak, a kábelgépeknek értékesítése, ha a gondolat megfogalmazásakor, az első lépések megtételékor hiányzott volna a kezdeményezőkészség. Szerencsére megvolt, s megvan ma is több helyen, de általánossá tétele, jellemzővé változtatása halad lassan, a kívánatostól elmaradva. Pedig ez a legolcsóbb befektetés a jövő gazdagításához, mert azt használja fel, ami már megvan : az emberekben szunnyadó képességeket, tehetséget, hozzáértést. Az egyéni és a közös kezdeményezőkészség: társadalmi érték, akár úgy is fogalmazhatunk, hogy tőke. Megvan, rendelkezésünkre áll. Kamatoztatása nemcsak lehetőségünk, hanem érdekünk, s mert társadalmi méretű érdek, személyes kötelezettségeket ró ránk a cselekvésben. Mészáros Ottó Tanácskozás a megyei honvédelmi kabinetben Ebben az esztendőben immár tizedik éve folyik iskoláinkban tervszerű honvédelmi nevelés. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározatban a honvédelmi neveléssel összefüggő ismeretanyag továbbfejlesztésének célját is meghatározták. Ennek szellemében tanácskoztak a középfokú tanintézetek honvédelmi felelősei, valamint a járási-városi általános iskolai honvédelmi munkaközösségek vezetői a közelmúltban Békéscsabán. A tanácskozást Raffay József, megyei tanácsos nyitotta meg, majd dr. Bodó László, a Zrínyi Katonai Főiskola munkásmozgalmi tanszék tanára ismertette az új tan terv koncepcióját, amelyet az új honvédelmi törvény szellemében állítottak össze. Az új tantervi dokumentumban az óraszámok változatlanul hagyása mellett, tartalmi megújulás fogalmazódik meg. A lányok olyan ismereteket sajátíthatnak majd el, melyeknek a mindennapi életben is hasznát veszik, a fiúk pedig bővebb tájékoztatást kapnak a katonaéletről, valamint a hadköteles fiatalokkal szemben támasztható követelményékről. Az új tantervben nagy hangsúlyt fektetnék a haza védelme iránti kötelesség eszmei-érzelmi elmélyítésére. Az új dokumentum tanúsága szerint a jövőben is megmaradnak a fiatalok állóképességét, mozgásigényét növelő és kielégítő játékos, romantikus tevékenységi formák. A nagy érdeklődés mellett zajló tanácskozás külön érdeme, hogy időben ismerkedhettek meg — a több vonatkozásban még vita tárgyát képező — új nevelési-,- oktatási dokumentummal mégyénk pedagógusai.
