Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
1978. február 12. vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Üzemtörténeti gyűjtés Még 1976-ban, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kezdeményezésébe a Hazafias Népfront a szak- szervezet, a KISZ és a megyei tanács művelődésügyi osztálya közreműködésével üzemtörténeti gyűjtőmunka kezdődött megyénkben. A cél az volt, hogy megmentsék az olyan üzemékről szóló dokumentumokat, amelyek a fejlődés során lebontásra kerülnek. Ennek elősegítésére közös felhívást is intéztek az üzemek szocialista brigádjaihoz. Az elmúlt év végéig 27 üzem 58 brigádja nevezett be a gyűtjőmunkába. Olyan emlékek kerültek elő ennek során, amelyek nagy értéket jelentenek megyénk múzeumai számára. Köztéri szobrok Békéscsabán vagy a várba vezető híd maradványai, vagy a vár pa- lánkjaiból származnak. Mindezek a tények tehát azt bizonyítják, hogy a Várdomb neve nem legenda szülötte, hanem Vésztőn létezett, és feltehetően a Sárréten egyedüli palánkvár állt a mai Várdomb helyén. Vésztő öregjei másfajta magyarázatot is tudnak a gerendák eredetére. A rendelkezésükre álló ismeretek alapján ugyan fenntartással kell fogadnunk a történetet és a gerendák közti kapcsolatot, de az nagyon is valószínű, hogy a közszájon forgó eset megtörtént. Mégpedig a mohácsi csata után, 1552 és • 1566 között, vagyis Gyula várának eleste előtt. A magánszorgalomból folytatott ásatások célja tulajdonképpen nem tudományos munka, nem a Vár- dom feltárása volt. A lakosság körében elterjedt történet ugyanis egy hajóról szól, amely Vésztőn süllyedt el nagy mennyiségű, kincset érő arany és ezüst pénzrakományával. Az előkerült meg- szenesedett fagerendákban e hajó maradványait vélték felismerni. Az itt végzett munkálatok tehát minden esetben a hajón szállított kincs megtalálása érdekében folytak. Hogyan kerülhetett a pénzt szállító hajó az említett helyre? Gyula és Vésztő között terül el a hajdan mocsarairól, nádasairól ismert Kis-Sárrét. Ez a vízzel borított terület lehetővé tette a vízi járművek közlekedését a két vár között. Vésztőn még a mai napig is emlegetik Dandé nénit, akit a múlt században, mint menyasszonyt Gyulaváriból csónakon hozott a násznép. E földrajzi fekvésből adódhatott, hogy Ferdinánd gyulai várkormányzói vízi úton is szállíthattak zsoldot a vésztői palánkvár védőinek, így tehát a nép száján terjedő történetnek az elsüllyedt kincses hajóról reális alapjai lehetnek. Fábián János Békéscsaba, Garai utca 3. Bizonyára sokan ismerik, de még mindig nem elegen azt a tornácos, posztyenás házat, ahol a békéscsabai szlovákok használati tárgyai kaptak helyet, ahol a szlovák tájházat berendezték. A XVIII. század második felében Csankó András építtette. A homlokzaton feltüntetett évszám szerint jelenlegi tornácos formáját 1865-ben nyerte. A tájházról már lapunkban többször írtunk, most mégis arra invitáljuk az olvasókat, tegyenek egy sétát, érdemes. A „napsugaras” kiskapun belépve széles tornácon találjuk magunkat, melyet öt darulábas fapillér tart. Innen a konyhába, a szlovák házak legfontosabb helyiségébe lépünk, amely tulajdonképpen két részből áll. Az első része a pitvar, mögötte az úgynevezett cigányfallal elválasztott kémény alja, szabadkémény. Mindjárt feltűnik a boltíves falon elhelyezett sok szép díszes tányér, a tálaspolcain levő cserépkorsók, a sarokban a faragott vizes- pad, amelyen a kannákat tartották, és sok-sok használati tárgy, ami a sütéshez, főzéshez szükséges. A konyhából balra nyílik az úgynevezett tiszta szoba, melynek minden darabja kü- lön-külön érdekesség. A tiszta szobát csak ünnepélyes alkalmakkor használták — II vésztői palánkvár A Várdomb utca Vésztőn Vésztőn találunk egy földrajzilag jól körülhatárolható területet, melyet a lakosság így nevez: Várdomb. Az ide vezető utcák egyike a Várdomb utca, s a köztudatban oly jól ismert elnevezés a község hivatalos okmányaiban is a környék megjelölésére szolgál. Az érdeklődőben joggal vetődik fel a kérdés: honnan származik a várdombi rész neve? Volt-e valaha vár ' a Sárréten, s ha igen, kié, miféle, s milyen sorsban részesítette hazánk története? Békés megye és Vésztő történetét lapozgatva olyan érdekes adatra, feljegyzésre bukkanunk, melyek a Várdomb névvel takart történelmi valóságra utalnak. S ha nem is őrzi krónika a vésztői vár történetét, az írásos emlékek mozaikjából bebizonyosodik, hogy az elnevezés nem csupán a nép ajkán kelt legenda. Az Abránfyak kúriája a török hódítás idején, 1552 után a környék lakosságának védelmében igen fontos szerepre tehetett szert. Az 1557 —58-ban készített török adólajstromban — defterben — az akkor létező összes környékbeli község nevét megtaláljuk, Vésztőt azonban hiába keressük. Pedig Vésztő akkor is létezett, hiteles bizonyítékaink vannak erről. Mi lehet ennek a magyarázata? Egy másik történelmi forrásból a következőket tudjuk meg: a XVI. század közepén Vésztő urai Tóth Mihály, majd utána Nagy András hajdúkapitányok voltak. Nem nehéz elképzelni, hogy a hajdani nemesi udvarházat a szorongató történelmi helyzetnek megfelelően palánkkal körülvéve Fotó: Gál Edit várrá erősítették, s ennek védelmére voltak hivatottak a fent említett kapitányok vezérlete alatt álló hajdúk. Ez idő tájt tehát Vésztő még nem állt török fennhatóság alatt, s feltehető, hogy a környék falvai kétfelé adóztak: egyfelől a töröknek, másfelől a vésztői hajdúkapitányoknak. Az utolsó feljegyzés, mely egyben a vésztői palánkvár sorsának megpecsételődését is elénk tárhatja, 1598-ból származik: török—tatár hordák felégették, elpusztították Vésztőt és környékét. A Várdombon és környékén az elmúlt évtizedekben magánszorgalomból több ízben is ástak. Ezek eredményeképpen több megszenese- dett, vastag fagerendára bukkantak. Egy ilyet be is építettek az egyik várdombi házba. Nagyon valószínű, hogy az előkerült gerendák Munkáslány, Makrisz Agamemnon műve a Tanácsköztársaság útjának kis terén, a kötöttárugyárral majdnem szemben. A görög származású szobrász Munkácsy-díjas, Érdemes művész. Tanulmányait az athéni képzőművészeti akadémián végezte, de 1945-ben Franciaországba emigrált. Nálunk él 1950 óta. Alkotásaiban ismételten nyúl munkásmozgalmi témákhoz. ö készítette a szekszárdi ta- nácsköztársasági emlékművet és a mauthauseni Mártíremlékmű megrázó kompozícióját is. Műveiben a klasszikus görög hagyomány és a modem szobrászati törekvés ötvöződik. A Munkáslány nyugodt, magabiztos alakja a felszabadult és munkájának értelmét látó asszonyoknak, leányoknak állít emléket jelhelyezése is — a kötöttáru- gyár szomszédsága — erre utal. Bár a szobor a saját lábán megálló munkásnőt reális valósággal ábrázolja, nőiessége mégis a klasszikus görög művészet adta ihletésből fakad. lakodalom, keresztelő, disznótor stb. — Belépéskor elsőnek a mennyezetes ágy tűnik fel, megrakva szebbnél szebb párnákkal, melyek szlovák hímzéssel díszítettek. Az idősebb korosztályt nosztalgiával töltheti el a búboskemence, amelyet talán gyermekkorukban szívesen ültek körül. A szlovák táj- ház búboskemencéjének alja ízléses virágmotívumokkal díszített. Valamikor, ha el adó lány volt ,a háznál, ez a falfestés az ő munkája volt. A kemencét körülölelő pad háziszőttes szőnyeggel van terítve. Látunk itt értékes festett ládát, melyről a hagyomány azt tartja, hogy Munkácsy Mihály keze munkáját dicséri. Az 1856—59-es években festette, amikor Békéscsabán volt asztalos. A másik érdekes láda „Brhlik Anna 1861” felirattal szintén ebben a szobában található. Az ilyen ládákban tartották a ruhákat, oldalsó kis rekeszeiben pedig a tűt, cérnát, szalagokat és egyéb apróságot. A szoba legszebb díszei a virágos tányérok, melyeket a falakra és a tányértartóba helyeztek el. Találhatunk itt pálinkás butéliákat és csodálatosan szép mennyezetlámpát. A faragott saroklóca, asztal és a háziszőttes terítő szintén szép dísze a szobának. A Magyar Vadászok Országos Szövetségének Békés megyei intéző bizottsága a Magyar Mezőgazdasági Múzeummal karöltve ez év augusztusában „Vadászat, halászat, horgászat és természetvédelem Békés megyében” címmel kiállítást rendez. A megye vadgazdálkodásáról, vadászatáról, halászatáról, horgászatáról történeti áttekintést adó és a természetjáráshoz kapcsolódó felszereléseket bemutató kiállítás egyaránt szól a megye vadászaihoz, az általános és középfokú tanintézetek ifjúságához, illetve minden természetet kedvelő érdeklődőhöz. A kiállítást a szervezők a szabadkígyósi tájvédelmi körzet területén rendezik meg. A belső termi bemutatónak a szabadkígyósi kastély épülete ad otthont. Itt láthatók majd a vadászati témákat ábrázoló festmények és szobrok, díjnyertes trófeák, vadászfegyverek és egyéb természetjáró felszerelések. Külső téren kap helyet az élővad-bemutató, illetve a vadgazdálkodással, halászattal, horgászattal és vadászattal kapcsolatos felszerelések — magasles, vadetető — kiállítása. A tervek szerint a kiállítással egy időben olyan jelentősebb rendezvényekre is sor kerülne, mint egy megyei lóverseny, előadásokból álló szakmai nap Szabadkígyóson, kutyakiállítás, illetve vadászati, természetvédelmi témájú könyvek antikvár vására, valamint a kiállításra meghirdetett fotópályázat nyertes képeinek bemutatása. A kiállítást előkészítő munkák között külön figyelmet érdemel az a napokban megjelent ismertető füzet, amely Réthy Zsigmond ösz- szeállításában öt nyelven szól a szabadkígyósi tájvédelmi körzet természeti viszonyairól, a névadó község történetéről, a tájvédelmi körzet növény- és állatvilágáról. A látogatók és érdeklődők a Békés megyei természetvédelmi bizottság, a MÉM Szegedi Állami Erdőrendezősége és az újkígyósi Aranykalász Tsz köiös kiadásában megjelent ismertető füzetben megtalálhatják a tájvédelmi körzettel foglalkozó munkák bibliográfiáját is.' K. E. P. Kulich Gyula-emlékmű a Tanácsköztársaság útjának jobb oldalán, a volt Munkácsy téren egy kis dombon áll, Varga Imre alkotása. A művész 1956-ban végezte el a főiskolát, ahol Mikus Sándor tanítványa volt. Gazdag érzelem- és gondolatvilága szüntelen új formakeresésre és új anyagokkal való kísérletezésre ösztönzi. Az emlékmű elkészültével úgy nyilatkozott a város vezetőségének, hogy alaposan áttanulmányozva Kulich Gyula életét, döntötte el, hogy abból az általánosított mondanivalót emeli ki: az áldozatot és a mártírságot, a portrémegrendeléssel szemben. A kicsinyített mártírtest feje azonban Kulich Gyuláé. Felállításakor — 1975-ben — nagy vihart kavart, akárcsak a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács szobor, vagy a székesfehérvári Életfa. A modem felfogású és gondolkodásra ösztönző, s szokatlan stílusú emlékmű vitája lapunkban zajlott annak idején. Fotó: Martin Gábor Tanácsköztársasági emlékmű az állomás előtti 19-esek terén, alkotója: Kalló Viktor. A szobor többféle néven szerepel. A forradalmi, munkásmozgalmi, felszabadulási emlékhelyek Békés megyében című kiadványban „Álló vöröskatona”-ként említik; a közművelődési vetélkedő tájékoztatójában pedig „1919” címen. A szobor hivatalos neve a „Tanácsköztársasági emlékmű”, így nevezik a képzőművészeti kiadványok és így beszél róla a lexikon is. Alkotója Munkácsy-díjas szobrász, aki főleg köztéri szobrokat készít. Ismerjük meg a szlovák tájházat!
