Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
1978. február 12. vasárnap-ignsiUKfiÆi Barátaink életéből fl fejlődő Moldava Címerben a szölttfiirt Ukrajnától délre, a Szovjetunió délnyugati határán terül el a hányatott történelmű Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság. A 33 700 négyzetkilométernyi területet főleg alacsony dombság és síkság borítja. Előnyös feltételekkel rendelkezik a kertészethez, ez az oka, hogy az ország címerének egyik motívuma a szőlőfürt. A történelem során a törökök ellen a szomszédos oroszoktól remélhették a védelmet, és 1812 után Oroszországhoz csatlakozott. Az Októberi Forradalom után megszállták a román imperialisták« és csak 1940-ben kerülhetett vissza a Szovjetunióhoz. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező ország elsősorban nem agrárország. Az ipar — beleértve az élelmiszeripart is — nemzeti jövedelmének több mint a felét állítja elő. Cukorgyárait évente 365 ezer tonna cukor, konzervgyárait évente egymilliárd doboz hagyja el, de újabban kifejlődött a hűtőberendezések, a kertészeti gépek gyártása is. Erőteljesen fejlődik a cipőgyártás, a műbőrgyártás, a selyem- és a textilipar. A több mint 500 nagy moldavai ipari üzem villanymotorokat, transzformátorokat, elektromos és öntödei berendezéséket, traktorokat, mérőműszereket, háztartási gépeket és műszereket gyárt. A felnőtt lakosság 70 százaléka 1940-ben még analfabéta volt, ma pedig már nincs írástudatlan, és a 3,8 milliós lakosság egyharmada különböző oktatási intézményekben tanul. Kisinyovnak, fővárosának 432 ezer lakosa van, de hat felsőoktatási intézménye, a Moldavai Tudományos Akadémia, a műszer- és gépgyárak tucatjai fejlődő ipari várossá avatják. A köztársaság második legnagyobb városa Tyiraszpol, itt működik a Szovjetunió legnagyobb konzervgyára és az egész köztársaság tanító- és tanárutánpótlásáról gondoskodó pedagógiai főiskola. Molda- vában ma minden 10 ezer lakosra tízszer annyi egyetemet végzett ember jut, mint Törökországban és 2—3-szor több, mint Angliában, vagy az NSZK-foan. 1940-ben ezer orvos működött, ma 7400. A szovjet tudomány eredményei Biztonságos ércbányászat automatával A Moszkvai Bányaipari Intézetben befejezéséhez közeledik a „Masszív” automata rendszer kidolgozása. A berendezés a kőzetek ellenőrzésére szolgál, lehetővé teszi az ércfejtés hatékonyságának növelését, biztosítja a bányászok munkájának biztonságát. A „Masszív” mérőberendezést már sikerrel kipróbálták a Dzsezkagani Bányászati és Kohászati Kombinát rézbányáiban. A tervek szerint a rendszert 1980-ban a Szovjetunió több üzemében bevezetik. Napjainkban az úgynevezett kamara-pi llérf ej tési módszert alkalmazzák az érc- bányászatban. Az ásványkincseket nem a fejtéshomlok teljes hosszúságában, hanem az egyes, különálló kamrákból termelik ki. így a föld alatt üres kamrák keletkeznek, amelyeket a boltozatot tartó ájhidaló pillérek választanak el egymástól. A földleomlás elleni biztosítás céljából ezeket az áthidaló pilléreket igen masszívra alakítják ki, s a pillérekben jelentős mennyiségű érc marad. Ahhoz, hogy a „tárnfák” méreteit az emberek biztonságának veszélyeztetése nélkül csökkenteni lehessen, állandó információra van szükség a pillérekben végbemenő folyamatokról* a rétegek mozgásának irányáról, sebességéről, a keletkező feszültségekről. Az akna és a pillérek főtérébe fúrt lyukakba nagy frekvenciájú impulzátorokat és saját áramforrású rádióadó készüléket helyeznek, amely egy teljes évig üzemel. A mérőfejek elektromos jeleket küldenek a rádióadó készülékhez, e jelek periódus- száma a rétegek mozgásától függ. A furatból kiálló antenna segítségével a rádióhullámok szabadon eljutnak az aknáb i a vevő-regisztrá ló készülékig. A kőzet mozgásának megfelelően az önírókészülék tolla alatt a vezérlőasztalon megváltoznak a vonalak. Amikor a rétegek mozgásának sebessége eléri a kritikus határt, az impulzátorok működésbe hozzák a vészjelző berendezését, így a bányászoknak elég idejük marad ahhoz, hogy elhagyják a veszélyes helyet. A „Masszív” nemcsak a hatékony biztonsági rendszer megszervezését teszi lehetővé, de segíti a bányamunka tervezését és irányítását, is. Az elektronikus modellezés segítségével lehetővé válik, hogy a rétegek állapotáról egy napra, egy hétre, sőt egy hónapra előrejelzést készítsenek. Az elektronikus számítógép minden aknának, felszíni fejtésű bányának kiadja a munkagrafikont, hogy milyen irányban végezzék a vágathajtást, mennyi robbanóanyagot helyezzenek a furatba, s kamrák k .ilyen vastagságú pillért h. .yjanak ahhoz, hogy maximális meny- nyiségű ércet termeljenek ki és ugyanakkor a bányászok biztonságát is biztosítsák. (APN — KS) Papír-manufaktúra a XVI. századból Románia legnagyobb kohója A közelmúltban adták át rendeltetésének Romániában a galati-i kohászati kombinát 2700 köbméteres nagyolvasztóját. Ez 1,8 millió tonna nyersvasat állít elő évente, ami hatszor annyi, mint Románia egész nyersvasterme- lése volt 1950-ben. A 97 méter magas létesítmény hidra- likus vezérléssel működik és technológiai berendezéseinek nagy részét romániai vállalatok gyártották. Veiké Losiny az észak- morvaországi határszélen, a Sumperki erdőkben megbúvó kis, kétezer lakosú fürdővároska, mely Európa-szerte egyedülálló érdekességgel büszkélkedhet: papírgyára 1516 óta üzemel. Mind a mai napig a klasszikus módon, kézzel állítják elő a papírt. A gyártás alapanyaga gyapothulladék, amit hollender malomban pépes anyaggá zúznak. A pépet hígítják, majd rámerítik a szitákra. Innen nemezlapokra helyezik a készülő papírt, amelyből elszívják a fölösleges nedvességet. Utána a papírt szikkasztják, felületét ragasztják és újból szárítják. Végül simítják, azaz kalanderezik. Türingia gyöngyszeme A művészetek városa, az NDK egyik legkedveltebb kirándulóhelye a 65 ezer lakosú Weimar. A feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy időszámításunk előtt a IV. századtól a vidéket sűrűn lakták. A kora középkori Weimar megerősített település volt, fejlett kisiparral, saját vám- és ítélkezési joggal rendelkezett a város. Az első kulturális esemény Weimarban Luther 1518 és 1521 közötti itt-tartózkodása, későbbi eredménye pedig a reformáció bevezetése volt. Ettől az időtől több képző- művészeti alkotás készült itt, melynek jelentős része ma is fellelhető. A városban élt — 1708 és 1717 között — Johann Sebastian Bach, itt alkotta számos jelentős orgonaművét. De nemcsak a művészet, hanem a tudomány is jó táptalajra talált a türingiai városkában, s így Weimar igazi kulturális centrummá fejlődött. ' A XVIII. századi nagykorszakát neves személyiségek fémjelzik: Anna Amália megalapította a zenei udvart, 1775-ben a városba érkezett Goethe, aki új otthonra lelt a vonzó Hm parti városban, s néhány év múlva Németország szellemi központjává vált. Ugyancsak otthonra talált a városban Herder, a humanista filozófus, de megtalálta az utat Weimarba Schiller is. A városban ez időszakban nyílt meg a színház, a könyvtár, a művészeti fejlődés a haladás számára is utat tört. A XIX. század közepén Liszt Ferenc életre hívta az Általános Német Zenei Egyesületet, s Weimart évtizedekre a zenei élet középpontjává avatta. A századforduló éveiben hosszabb időt töltött a városban Strauss, a fiatal, de már világhírű komponista. A legutóbbi idők krónikája, hogy 1965-ben a Nemzetközi Író Kongresszus „Weimari kiáltvány”-ában a békére hívta fel a világ népeit. A városban több rangos, európai hírű főiskola, intézet működik, múzeumai világhírűek. Az utóbbiak közül kiemelkedik a Goethe Nemzeti Goethe és Schiller közös szobra, mögötte a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola egy részlete Múzeum, a Sohiller-ház, az Oroszlánpatika, az Orosz udvar, a Városi Múzeum és Gyűjtemény, a Természettudományi Múzeum és a Türingiai ös- és Korai Történeti Múzeum. Weimar nevezetességeit aránylag kis területen találja meg az idegen. Ügy mondják, a Schiller strassze a város, de egyben Türingia legszebb utcája is. Régi jellegét, hangulatát megőrizte, az üzletsorok előtt a bámészkodók napjainkat idézik. Az utca történelmi nevezetessége az 1777-ből származó Schiller- ház, amellyel szemben a Pásztor-kút áll. Az utca végén kis tér húzódik, rajta Weimar jelképével, a két jóbarát Goethe és Schiller közös szobrával. A mai Weimar arculata híven megőrizte jellegzetességét, a régi, türingiai stílusban épült házak közé jól illeszkednek a modern épületek. A szűk, zegzugos utcák a kirándulóknak sok érdekességet kínálnak, rejtegetnek. A tágas tereket gondozott parkok övezik, s ezek többségében a városban élt és dolgozott művészek, tudósok, közéleti emberek szobrai állítanak emléket az utókornak. A városban szinte valamennyi kő a múltat idézi, s a település annyi látnivalót kínál, hogy vendégei csak ritkán látogatnak, s jutnak el a külső kerületekbe. Az itt élők szerint a várost övező kastélyok is szép látványnyal várják a látogatókat. Szekeres András A Platz der Demokratie-t kastélyok és polgári lakóházak övezik, mely együttesen érdekes ellentétet alkot a szerző felvételei Modern pamutfeldolgozó kombinát fonodája Tyiraszpoiban
