Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-04 / 30. szám

1978. február 4., szombat o I SZEMÉLYGÉPKOCSIK MVtIHI SORSZAMB »78. FEBRUÁR S-AN Trabant Hycomat 6468 Trabant Limousin (Bpest) 13304 Trabant Limousin (Győr) 4258 Trabant Speciál (Bpest) 17772 Trabant Speciál (Győr) 8297 Trabant Combi (Győr) 756 Trabant Combi (Bpest) 2802 Wartburg de Luxe 9152 Wartburg Limousin 7926 Wartburg de Luxe tolótetős 2865 Wartburg Lim. tolótetős 1994 Wartburg Tourist 2504 Skoda 105 S 89873 Zsiguli 2101 (Bpest) 92596 Zsiguli 2101 (Debrecen) 44183 Zsiguli 21011 (Bpest) 8338 Zsiguli 21011 (Debrecen) 4459 Zsiguli 2103 9453 Zsiguli Combi 11118 Polski Fiat 126 9820 Dacia 9855 Polski Fiat 1500 12598 Zaporozsec 26108 Moszkvics 2140 2522 Fotó: Veress Erzsi Készülődés a nemzetiségi farsangra Bács-Kiskun megye több- nemzetiségű déli területén megkezdődtek a hagyomá­nyos, sajátos farsangi ren­dezvények, a prélók, asz- szonybálok, guzsalyosok. A bácskai farsang legnagyobb eseménye most is a bajai bunyevác nagy fonóünnep, a velikó préló lesz, amelynek előkészületei már javában tartanak. A február 11-re kitűzött vidám nagy préló nemzetiségi népi együttesek Héráit a társadalmi adéztatás Mint ismeretes, a kormány határozata alapján a kiske­reskedők forgalmi és jöve­delemadó-alapjukat a sora­ikból választott adóközössé­gi tisztségviselők állapítják meg. Ezért hozták létre Bé­kés megyében is a kereske­dők adóközösségét, amelynek tisztújító közgyűlésére feb­ruár 1-én került sor Bé­késcsabán, a MEDÖSZ Lut­her utcai tanácskozó termé­ben. Az eseményen a KISOSZ képviseletében dr. Zalaföldi János vett részt. Az elnöki megnyitó után dr. Sebestény József, az adó­közösség titkára számolt be az elmúlt év tapasztalatairól és vázolta az elkövetkezendő időszak tennivalóit. Többek között elmondotta, hogy a társadalmi adóztatás rend­szere jó hatással van kis­kereskedők közösségi életé­re, serkent az egymás iránti felelősségvállalásra. Az el­múlt évben 275-en fizettek jövedelemadót, amelynek összege elérte az 1,9 millió forintot. Ez az összeg 300 ezer forinttal volt kevesebb az 1976-os évihez képest, ami nem a létszámcsökke­néssel, hanem az adókedvez­mények kiterjesztésével ma­gyarázható. A kedvezmények 1977-ben tovább bővültek. Megyénkben 139 idős keres­kedő és 33 periférikus terü­leten dolgozó adóterhét eny­hítették. Ugyanakkor kedve­zően rendezték a forgalmi­adó befizetésének módját is. A társadalmi bizottságok munkáját értékelve hangsú­lyozta, hogy a megválasztott tisztségviselők jól látták el feladatukat. Az adómorál azonban még mindig nem kielégítő. A kiskereskedők saját jövedelmüknek csak egy részét vallják be. ösz- szességében a társadalmi adóztatás rendszere bevált, az eredmények igazolják lét- jogosultságát és szükségessé­gét. A pontos adóztatás alap- követelménye a pénztár- könyv rendszeres vezetése, az önbizonylatolás. Az el­mondottakból világosan kö­vetkezik, hogy az 1978. évi tennivalók között első he­lyen szerepel az adóbevallási morál javítása, a bizonylati fegyelem megtartása, a kap­csolatok további erősítése a pénzügyi szervekkel. ’ Ezt követően megválasz­tották az adóközösség veze­tőségét, a kivető és a fel- szólamlási bizottságot. A Békés megyei kereskedők adóközösségének elnöke négy évre: Gajdács Pálné, alelnöke Pavuk László és Csetneki Györgyné lett. műsorával kezdődik, s reg­gelig tartó, tamburazenés mulatsággal folytatódik. vaslatként hangzott el az is, hogy az igazgatói munkakö­zösségen belül szakcsoporto­kat kell kialakítani, amelyek önállóan dolgozhatnak majd ki egy-egy speciális pedagó­giai területet, s ezen belül közvetlen kapcsolatot tart­hatnak a városi tanács mű­velődésügyi osztályával. Délután kötetlen beszélge­tés formájában az aktuális gondokról — különösen az éves, 5 százalékos bérfejlesz­tésből adódó problémákról — beszélgettek a munkaközös­ség tagjai dr. Virág László­val, a városi tanács művelő­désügyi osztályának vezető­jével és az osztály munka­társaival. B. S. E. Tanácskozás a tehetséggondozásról Békéscsaba város és a vá­ros környékéhez tartozó is­kolák vezetői február 2-án, csütörtökön Békéscsabán, a tanyai diákotthonban tar­tották soron következő igaz­gatói munkaközösségi foglal­kozásukat, amelyre meghív­ták — egy korábbi együtt­működési megállapodás ér­telmében — a békési és gyu­lai munkaközösségek képvi­selőit, a szakszervezetek ré­széről dr. Szűcs Alajosnét és Bori Györgynét, valamint a békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztálya mun­katársait. „A tehetséggondozás-neve­lés a jelenlegi iskolai struk­túrák keretei között” témá­ból Szelényi Pálné, a bé­késcsabai 2-es számú ének- zene-testnevelés tagozatos ál­talános iskola igazgatója tar­tott -beszámolót, központba állítva az iskola gondjait, az ott folyó oktató-nevelő mun­ka speciális feladatait. Ezt követően Rázga József, a békéscsabai Bartók Béla Ál­lami Zeneiskola igazgatója beszélt az intézmény oktató­munkájáról és gazdasági gondjairól. Előadásában ki­emelte, hogy a zeneiskola hallgatói között még mindig nagyon alacsony a fizikai dolgozók gyermekeinek ará­nya, amelynek megváltozta­tása közös erőfeszítést és együttműködést kíván az énektagozatos általános is­kolával. A vitaindító előadások után mintegy 23 hozzászólás hangzott el a tagozatos is­kola céljáról, létjogosultsá­gáról, az ott tanuló, de a je­lentős többletterhelést nem bíró tanulók sorsáról, a ha­sonló irányú továbbtanulás korlátozott helyi lehetőségei­ről. A hozzászólók közül so­kakban kétely merült fel az általános iskolai tagoza­tok létjogosultságával szem­ben. A vitát követő határo­zati javaslatokban állás fog­laltak amellett, hogy a 2-es számú általános iskolát úgy volna célszerű továbbfej­leszteni, hogy a tago­zatok mellett általános tantervű osztályok is működ­jenek, s ugyanakkor a szín­vonalas oktató-nevelő mun­kához biztosítani kell a megfelelő tárgyi és személyi feltételeket. Megállapították, hogy a zeneiskola és a sport­iskola kapcsolatát a 2-es szá­mú általános iskolával — a beiskolázásra is kiterjedően — szorosabbra kell fűzni. Ja­Hétnyelvű zenei szitár Hétnyelvű zenei szótár ké­szült az Akadémiai Kiadó és a Bätrenreiter Verlag kiadó közös gondozásában. A kötet, amely angol, francia, német, olasz, orosz, spanyol és ma­gyar nyelven a zenei szak­nyelv teljes szókincsét tartal­mazza, már kapható a köny­vesboltokban. Áz Akadémiai Kiadó mű­helyében már imprimálják a Magyarországon először meg­jelenő portugál—magyar ké­ziszótár anyagát. Évek óta nő az érdeklődés a különböző méretű orosz— magyar, magyar—orosz szó­tárak iránt. Eddig mintegy 3,5—4 millió példányszámban jelentek meg ilyen kötetek. A szótárszerkesztőség leg­újabb műve az orosz nyelv alapvető szókincsét közreadó, 15 ezer szavas orosz—ma­gyar zsebszótár. Téli napsütés zsef Liszt-díjas, a Szegedi Nemzeti Színház magánéne­kesei, valamint Fodor Zsóka, a Jókai Színház művésze. Udvaros Béla állította össze az irodalmi est műsorát: a magyar irodalom klassziku­sai mellett Goethe és Jesze­nyin verseit, Vivaldi, Verdi és Lehár Ferenc muzsikáját hallgatta a nagyszámú kö­zönség. Megérdemelten nagy sikere volt Karikó Teréz és Szabady József kettősének, valamint Fodor Zsóka Do- rottya-monológjának. A. T. — Régi idő házimuzsikáit szeretnénk visszaidézni, ami­kor az évszakok köszöntése ürügyén együtt gyönyörkö­dünk a zene és a vers szép­ségeiben — mondta Udvaros Béla, a Jókai Színház ren­dezője, a békéscsabai vasutas klubkönyvtárban tartott Té­li napsütés című zenés iro­dalmi esten. Hagyományai­hoz híven, ezúttal is rangos közreműködői voltak a mű­sornak: Várady Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház karnagya, Karikó Teréz Liszt-díjas és Szabady Jó­Személyes tapasztalatok S zinte meglepően nagy az érdeklődés a kö­zelmúlt történelme iránt. A kommunisták fiatal nemzedéke, a közélet ifjabb résztvevői nagy figyelemmel forgatják az erről szóló mű­veket, írásokat. S nemcsak a történészek izgalma ragadja magával őket, hanem kere­sik a jelenlegi cselekvésben is hasznosítható tapasztalato­kat, a most is érvényes, má­nak szóló tanulságokat. A közelmúlt tapasztalatai azonban nem csupán írott ta­nulmányokban, visszaemlé­kezésekben rögződnek. Kö­zöttünk élnek, a pártszerve­zetekben megtalálhatók azok, a'kik személyes él­ményként hordozzák maguk­ban a közelmúlt évek emlé­keit, tapasztalatait. Agysejt­jeikben, idegszálaikban őr­zik a történteket és az azok­ból levont következtetéseket, s mindezt készek is megosz­tani az ifjabb generációk­kal. Nem csupán a „nagypoliti­kával” kapcsolatos tapaszta­latokról Van itt szó, 'hanem a helyi politikával, az orszá­gos folyamatok, csatározá­sok, elhatározások helyi le­csapódásával kapcsolatosak­ról is. Márpedig éppen ezek azok, amelyek a könyvek­ben, az írott művekben rit­kábban lelhetők fel. A sze­mélyes emlékezet viszont megőrzi, hogy milyen küzde­lem árán győzött a faluban a szövetkezeti gondolat, ala­kult át az üziem termelési, technikai struktúrája és a hozzá’ kapcsolódó emberi vi­szonyok rendszere, formáló­dott át és igazodott hozzá új feladataihoz az intézmény, a hivatal. A személyes tapasz­talatokban megrögződik, hogy ímely módszerek bizo­nyultak eredményesnek a különböző feladatok megol­dása során, milyen érvekkel sikerült ' elfogadtatni törek­véseinket, kikre építhetett és támaszkodhatott a pártszer­vezet e munka közben, őrzi az emlékezet az eredménye­ket és a kudarcokat, s nem kevésbé a következtetéseket, hogy mely tényezők okozták a sikert, illetve a balsikert. Mindez ma már részben történelem, befejezett, befe- jeződöt folyamatok króniká­ja. Am a korábbi időknek egyáltalán nem minden ese­ménye sorolható a „befeje­zett múlt” kategóriájába. Sok mindenre inkább a „folya­matos múlt” elnevezés lehet­ne találó. Hiszen nem kevés mai esemény, történés gyö­kerei közvetlenül vissza- nyúnak la múltba, kiváltó okai, meghatározói a koráb­bi időkben gyökereznek. Aki később kapcsolódott be a közéletbe, a pórtmunkába, az ezekkel már készen ka­pott feltételként találkozik. De aki már régebben is ré­szese volt a politikai tevé­kenységnek, annak szemé­lyes emlékei vannak az eze­ket létrehozó tényezőkről, tudja, milyen körülmények között miért, miképp szület­tek, teremtődtek meg. Így nemcsak a térben, de az idő­ben is jobban át tudja látni az öszefüggéseket, az ok­okozati viszonyokat, a célo­kat és következményeiket. Gyakran emlegetjük, hogy a pártmunkában, a közéleti tevékenységben is szükség van a hozzáértésre, a meg­felelő ismeretekre, tudásra. Ezt a tudást azonban nem­csak iskolák, tanfolyamok, el­méleti-politikai művek köz­vetítik, adják tovább. Az eredményes pártpolitikai munkához, közéleti fárado­záshoz szükséges ismeret- anyagnak nélkülözhetetlen eleme az is, ami a személyes tapasztalatokban halmozó­dott fel. Értékes tőke ez, amellyel — céltudatos törek­vés esetén — az egész párt- szervezet, az egész közösség sáfárkodhat. Vonatkozik ez mindenek­előtt a politikai tevékenység tartalmi elemeire, de nem kevésbé a módszereire, esz­közeire is. Alapszervezeti pártmunkásokkal beszélget­ve gyakorta hallható, mi­lyen nagy az igény a mun­kamódszerekkel kapcsolatos tudnivalók iránt. Hiszen fo­lyamatosan újabb és újabb személyek kapcsolódnak be a helyi mozgalmi élet irá­nyításába, akiknek minden módszertani ismert új, akik­nek a vezetés metódusait ez­után kell elsajátítaniuk. S ebben nemcsak írott kiad­ványokra, az irányító párt- bizottság útmutatására, a helyi vezető testületek ta­pasztaltabb tagjainak taná­csaira támaszkodhatnak, ha­nem azók segítségére is, akik korábban voltak e tisztsé­gekben, s ez okból ismerik a mozgalmi munka megszerve­zésének módjait. Az efféle mozgalmi „know how”, a „tudni hogyan” értékes le­het mindazoknak, akikre ma hárul a helyi közélet irányí­tásának megszervezése, s ezt — érthetően — a legjob­ban, legcélravezetőbben sze­retnék csinálni. Tudjuk persze, hogy a gyors társadalmi változások sok esetben lehetetlenné, il­letve veszélyessé teszik a régen bevált módszerek is­mételt alkalmazását. Ami tegnap jó volt, ma esetleg ki­fejezetten káros lehet, ami azelőtt sikert hozott, ma könnyén bukást okozhat. A régi tapasztalatokat csak a mai körülményekkel gondo­san összevetve, vagyis — ha szabad így mondani — alko­tó módon lehet hasznosítani. Nincs igazuk azoknak, akik egy régebbi időszak tanulsá­gait „egy az egyben” kíván­ják ráhúzni, ráerőltetni a mára. De azoknak sem, akik emiatt egészében lebecsülik, félrevetik ezeket a tapaszta­latokat. Hiszen a társadalom életében nemcsak változás van, de viszonylagos állan­dóság is; a jelen , nemcsak különbözik a múlttól, de ösz- sze is függ vele, kapcsolódik is hozzá, mivel belőle ered. közelmúlt személyes tapasztalatainak hor­dozóit nem nehéz megtalálni. Ott vannak a pártszervezetekben, a helyi közéletben. Sokan ma is tisztségviselők, nem kevesen átadták a helyüket mások­nak, de a politikai tevékeny­ségnek valamilyen módon ma is részesei. Helyesen te­szi minden pártszervezet, társadalmi szervezet, ha szá­mon tartja, nem engedi fe­ledésbe merülni tapasztala­taikat. Nem a múlt erek­lyéiként őrizve ezeket — amiket csupán az úttörőkkel rendezett találkozókon ele­venítenek fel időnként a jö­vő generáció számára —, ha­nem a mai politikai cselek­vésben, a jelen feladatainak megoldásában gyümölcsöz- tetve és hasznosítva. Gyenes László Több mint kétszáz mű a szép könyv pályázaton Az idén 25. alkalommal ül össze a Szép Magyar Könyv pályázat zsűrije, hogy — az elmúlt évekhez hasonlóan — kiválassza a magyar könyvkiadás tavalyi gazdag terméséből a legszebb kötete­ket. A könyvkiadók a ver­senyre 200-nál több művel neveztek. Könyvművészek­ből, illusztrátorokból, nyom­dászokból, tipográfusokból, kiadói vezetőkből álló zsűri értékeli a legszebb könyv­eimre pályázó kiadványokat. A bíráló bizottságból ezúttal sem hiányoznak a szocialis­ta országokból érkező könyv- művészeti szakemberek. Az eredményeket február 2'ï-én hirdetik ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom