Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

1978. február 23., csütörtök

Részlet

az „Üzenet az élőknek” c. börtönnaplóból

75 éve született Julius Fucik csehszlovákiai kommunista író, újságíró, ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét.

1943. május 19.

Ma éjjel viszik el Augusztámat Lengyelországba „munkára”. A gályára, a tífuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két- három hónapom van még hátra. Irataimat ugyanis átadták a bíróságnak; így hát talán még négy hétig ülök itt vizsgálati fogságban a Pankrácon; s azután még egy vagy két hónapom marad. Ezt a riportot nem tudom már befejezni. Mindenesetre igyekszem folytatni, ha e néhány nap alkalmat ad rá. Ma azonban nem tudók tovább dolgozni anyagával. Agyam és szívem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hivő emberrel és odaadó élettárssal az úton, mely mindig meredek volt és mindig nyugtalan.

Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely partizánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki férje oldalán harcolt a szabadságért páratlan bátorsággal.

így bizony, harcosfelem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határozottan metszett arccal és nagy gyerekszemekkel, melyekben annyi a gyöngédség. A harc és az egymástól való állandó távoliét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első ismerkedés, az első simogatá- sok heves pillanatait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a lélegzetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban.

Évekig dolgoztunk együtt és segítettünk egymásnak, ahogy csak baj társak tudnak bajtársakon segíteni : évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen írtam, ha nem tudtam magam mögött kedves tekintetét. Évekig álltunk egymás mellett a harcokban, amikben kettőnk élete cseppet sem volt szegény. És kéz a kézben évekig csavarogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket na9.

A többi — személyzet nélkül szuperál. Kívül a kirakat, belül a lila karikák. A vevő kinézi magának a portékát, közli, hogy miből kér és mennyit, becsúsztatja a pénzt, egy rekeszben tüneményesen rövid idő múltán már meg is jelenik a becsomagolt áru. Megfigyeltem, hogy a vásárlók egy része nem fizetett, vagy ha fizetett is, nem kapta meg a csomagot, ezeknél nyilván csak a rendelést vette fel, és majd házhoz szállítja a portékát az automata. S ahogyan én eddig megismertem, aligha kell félnapokat várni rá.

A kiberno-automata nemcsak gyors és sokoldalú, hanem precíz is. Saját bőrömön tapasztaltam. • Golyóstollat néztem ki magamnak egy irószerbolt kirakatában. Bementem, találtam egy üres kört, beléptem, közöltem, hogy mi kell, és három darab tíz őrést csúsztattam be a nyíláson. Legalábbis így hittem. Szemüveg nélkül nem látok egészen jól kis tárgyakat. Mindenesetre a másik oldalon nem a golyósgyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gazdagok voltunk a szegények gazdagságával.

Auguszta, íme, ez ő:

Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniusában. A letartóztatásunk óta eltelt hét után először látott, ama szörnyű napok múltával, melyekben egyedül gondolkozott el zárkájában a halálomról szóló híreken. Hozták, hogy megpuhítson.

„Beszélje rá — szólt hozzá velem való szembesítésekor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá, hogy legyen józan. Ha sajátmagára nem gondol, gondoljon legalább önre. Egy órája van a gondolkozásra. Ha viszont makacs marad, még ma este mindkettőjüket ‘kivégzik. Mindkettőjüket !”

ö tekintetével végigsimogatott és egyszerűen válaszolt :

„Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utolsó kívánságom teljesítése. Ha kivégzik őt, végezzenek ki engem is!”

íme, ez Auguszta : csupa

szeretet és határozottság.

Életünket elvehetik, ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem.

Ó, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnók egymást e sok nélkülözés útán! Ha újból találkoznánk a szabad, tagas és teremtő életben ! Akkor, amikor megvalósul mindaz, ami után vágyódtunk, amire törekedtünk, és amiért most a halálba megyünk! Igen, minden bizonnyal holtan is élni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zugában, hiszen erre tettük fel egész életünket, és ez vigasztal most, amikor szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell.

Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást vagy kezet szorítsunk. Csak a Károly teret a Pankráccal összekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sorsunkról.

Tudod, Auguszta, én is tudom, hogy valószínűleg többé már nem látjuk egymást. Mégis hallom, amit a távolból kiáltasz: „Viszontlátásra, kedvesem!”

„Viszontlátásra, Augusztám!”

(Peéry Rezső fordítása)

toll jelent meg a rekeszben, hanem egy magyar tízfilléres.

— Bocsánat — mondja a doboz a falon —, szíveskedjék Kopra úr e számomra ismeretlen érmét egy tízőrésre kicserélni... Köszönöm.

Egy öreg lovaglóülésben ül a pádon, a parkban. Pufók arcú, majdnem teljesen kopasz, lógó sárgás bajusza van. Bekapott egy kanárit, csak a szárnyai maradtak kint. Dán Tarasz Bulyba. Előtte sakktábla, szemben vele egy fehér-fekete foltos foxikölyök. Sajnálom, hogy Odensében maradt a fényképezőgépem, remek felvételt készíthetnék. A szemlélőnek ugyanis az első pillanatban az a határozott benyomása, hogy ez a négylábú koma az öregúr ellenfele. Olyan elmélyül ten bámulja ő is a táblát. Rövid idő alatt aztán kiderül, hogy a kutya nem sakkozik, csak kibicel, a sár- gabajuszú bácsi mozgatja a világos bábukat is, a sötéteket is. Minden lépés előtt hosszan töpreng, aztán a tett lépést feljegyzi a noteszébe. Tálán valami feladványt

Kürti András:

Csókol: Renate

Könyvelők, ügyintézők, statisztikusok és a többiek...

Interjú a közgazdasági pályáról

Könyvvitelóra a IV D. számvitel-gazdálkodási osztályban

Fotó: Martin Gábor

Szlovák bál Békéscsabán

A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a Megyei Művelődési Központ az idén is megrendezi hagyományos szlovák bálját Békéscsabán a Csaba Szálló termeiben. A február 25-én 19 órakor kezdődő mulatságon fellép a békéscsabai Szabadság Tsz csabaszaba- di Röpülj páva köre, közreműködik a tatabányai fúvószenekar és a tótkomlósi zenekar.

A szlovák bálra, amelyet az idén harmadszor rendeznek meg Békéscsabán, mintegy 500 szórakozni, táncolni vágyó vendéget várnak.

Mai

tv-ajánlatunk:

MŰSOROK

A SZOVJET HADSEREG MEGALAKULÁSÁNAK 60. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

•18.40-kor jelentkezik a Horizont szerkesztőség műsora: „...a háborút átkozd

meg örökre!” A műsor a szovjet hadsereg mindennapjait mutatja be; a felkészülést és a készenlétet a béke és biztonság megőrzésére.

20.00-kor Grigori} Csuh- raj 1959-ben készült, ma már minden tekintetben filmtörténeti jelentőségű művének bemutatójára kerül sor, a címe: Ballada a katonáról. Egyaránt nagy sikerrel szerepel a filmben a Csuhraj átlal felfedezett, akkor főiskolás színész, Vlagyimir Ivasov — Aljos- ka alakítója és Zsanna Pro- horenko.

21.25-kor tűzik műsorra az évforduló tiszteletére rendezett díszhangverseny közvetítését a Vígszínházból.

A népgazdaság állandó fejlődéséhez többek közt megfelelő közgazdasági szemléletre és megalapozott tudásra van szükség, s az alap- képzettséget hozzá a középfokú oktatás adja. A képzés jellegéről, céljáról, problémáiról, s magáról a pályáról, mint hivatásról beszélgettünk Piller Sándorral, a békéscsabai Sebes György Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatójával.

— Milyen szakképesítést nyújt ez az iskolatípus és milyenek az elhelyezkedési lehetőségek?

— Iskolánkban számviteli, gazdálkodási ágazaton ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi képzés folyik egy-egy osztállyal, s akik ezt elvégzik, leérettségiznek, képesített könyvelők, vállalati tervezők és statisztikusok lesznek. A pénzügyi ágazatból képesített pénzügyi ügyintéző- és könyvelőként kerülnek ki a tanulók; az igazgatásiügyviteli osztályból pedig jegyzőkönyvvezető, gyorsgépíró és igazgatási ügyintézőként. A valóságban ennél sokkal többféle munkakör van, amelynek betöltésére jogosít képzettségük. Végzőseink — hacsak nem ragaszkodik valaki mereven egy bizonyos elképzeléshez — könnyen el tudnak helyezkedni, hiszen az élelmesebb vállalatok már félév után jönnek hozzánk az igényeikkel. A mezőgazdaság nem ilyen fürge, s ezért történhetett meg legutóbb is, hogy abból az osztályból csak négy növendék ment téeszbe dolgozni, pedig ennek a sokszorosára lenne szükség a mezőgazdaságban.

— Talán szakképzetlent alkalmaznak, aki később esti vagy levelező tagozaton szerzi meg a közgazdasági képesítést. De ez más középiskolai végzettséget föltételezve, négy év helyett hatba kerül, s nemcsak az egyénre, munkahelyre, de az államra nézve is hátrányos. Főleg a plusz költség miatt. Nem lehetne előbb pályamódosítást csinálni?

fiatal dolgozók közt ezen a pályán a férfiak aránya. S eztán sem lesz jobb, annyira elnőiesedett már az iskola, hogy most is csak 80 fiúnk van összesen. Holott szép és anyagiakban sem hátrányos jövő áll előttük.

— Tanulóik túlnyomó többsége vidéki, kis falukból és községekből is jönnek. Hogy állják meg a helyüket a városiakkal összehasonlítva ?

Jubileumi hangverseny

A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Békés megyei szervezetének kul- túrcsoportja február 26-án, vasárnap délelőtt 11 órától hangversenyt rendez Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban, a szövetség fennállásának 60. évfordulója

igyekszik megoldani, vagy játszmát elemez, fogalmam sincs, gyengén művelem ezt a sportot, nem is érdekel különösebben. Csak hogy agyonüssem az időt, azért horgonyoztam le ebben a kis parkban, azért figyelem a partit.

A tata felnéz a tábláról, rám mosolyog, gyors mozdulattal elhessenti a foxit a pádról, és barátságosan int, hogy üljek a kutya helyére

Leülök.

* Az öregúr mond valamit, sajnálkozva tárom szét a karom, és közlöm németül, hogy nem értem a dán nyelvet.

— Szóval ön külföldi — vált át németre ő is. — Annál jobb, úgyis rég nem játszottam nemzetközi mérkőzést. H,a nem veszi tolakodásnak, melyik ország a hazája?

— Magyar vagyok, Budapestről.

— Jártam ott. Vagy harminc éve. _§zép város, gyönyörű nők, kitűnő sakkozók.

— Versenyzőnek tetszik lenni?

— Voltam. Nemzetközi mester.

— Akkor ne tessék haragudni, én feladom az el sem kezdett játszmát, és a következőket is. Kocajátékos vagyok, éppen csak hogy ismerem a lépéseket. Csak kínlódnánk mindketten, ön azért, hogy ne adjon susztermattot, én azért, hogy ne kapjak

— Ha nem, hát nem —

tiszteletére. A hangversenyen fellép majd az 50 éves fennállását ünneplő „Homérosz” kórus. Vezényel és zongorán kísér Pleskó György orgonaművész. A műsorban Barna Mária és Balázs Mária énekel, Németh Tamás zongorán működik közre.

nyugszik bele bánatosan az öregúr. — Sajnos, a helybeliek közül sem ül le már velem senki, pedig vezérelőnyt adok.

— Ez a nagyság átka.

— Ugyan, van itt valaki, illetve, valami, aki, vagy ami nekem adhatna fort, akkor is győzne.

— Nem értem. Mi az, hogy valaki, vagy valami?

— Feltételezem, hogy az Om- nisap automatáival már kapcsolatba került?

— Amióta itt vagyok, lép- ten-nyomon beléjük botlom. Mást sem teszek, csak akar- va-akaratlanul ezeknek a csodálatos automatáknak a szolgálatait veszem igénybe.

Az öregúr biccent.

— Ez ,a helyes kifejezés Akarva-akaratlanul. Tudniillik a főautomatának a kapacitása szinte kimeríthetetlen. És úgy van szerkesztve, hogy állandóan keresnie kell magának újabb meg újabb elfoglaltságot, hogy kihasználhassa energiáit, képességeit. Nos, Aarlesben nincs megfelelő emberellenfelem, de a kiberno-auto- matával nem szívesen játszom, még döntetlent sem tudtam vele szemben egyetlen alkalommal sem elérni. Pedig tízperces parinál öt perc előnyt ad. Nyomasztó ez a fölény. Ezért inkább magammal sakkozom, régi versenypartijaimat játszom le újra, elemzem őket. Ezt ő rossznéven veszi, azt szeretné, ha vele mérkőznék.

(Folytatjuk)

— Elképzelhető, sőt megoldható volna a gimnázium első osztálya után különbözetivel átlépni a közgazdasági szakközépiskola második osztályába. Egy ilyen osztály beindítására a lehetőségünk megvan személyi és tárgyi értelemben is, különösen most, hogy egy jó pár évig

, kevesebb gyerekkel számolunk a kisebb születésszámú évek miatt. A megvalósítást nemcsak a gazdasági érdek indokolja, hanem az egyéni is, hiszen amikor a tanulók középiskolába jelentkeznek, még 13—14 évesek, annyira fiatalok, hogy sokuknak nincs kialakult elképzelése a jövőről, s inkább a szülők hozzák meg a döntést. Viszont a gimnázium első évében már kiderül, ki hogyan veszi az akadályokat, mire számíthat a továbbtanulásnál. S ha ekkor módosíthat előző elképzelésén, még idejében szerezhet szakmát. És főleg négy év alatt.

— Ha szakképesítés nélkül is közgazdasági jellegű állást lehet kapni, akkor vagy a vonatkozó rendeletet nem tartják be egyes helyeken, vagy pedig az iskola nem elégíti ki a megyei igényeket.

— Jelenleg 747 tanulónk van, ez 22 osztály; 840-ről csökkent le ennyire a létszám és lett két osztállyal kevesebb, mégpedig az igazgatási ágazatból, mely a tanácsi munkára is képesítést adott. Két év óta ide már nincs beiskolázás, mert ez nálunk megszűnik és csak a szarvasi gimnáziumban lesz ilyen osztály, egy helyett kettő. Most évente 170 növendékünk végez, ebből 30 körül tanulnak tovább, tehát 140 lép munkába, 2—3 máshova menő fiú kivételével. Pedig így is alacsony a

— Diákjaink kétharmad része vidéki és 80 százalékban fizikai dolgozó gyermeke. A tapasztalat szerint nem ez a két tényező dönti el elsősorban, ki hogyan képes a követelményeknek eleget tenni, hanem az általános iskolai felkészítés. Városi iskolában is akad gyönge, és községekben is van jó, erős, mint például az újkí- gyósi vagy a mezőberényi. A továbbtanulók szociális megoszlása nagyjából azonos az iskolaival, s a felvettek aránya minden évben jó. Tavaly és azelőtt is elérte a 80 százalékot. Többségük a Közgazdasági Egyetemre és számviteli főiskolára megy, elenyésző számban jogra, s 30—40 százalékuk pedig a pedagóguspályát választja. Ez utóbbit ösztönzi nevelőink vonzó példája és hivatás- szeretete is.

— Az adminisztratív pályákra jóformán soha sem mondják, hogy hivatás. Beszélhetünk ilyesmiről, vagy csak bizonyos képességek szükségesek hozzá?

— Ez is életpálya, ezt is szeretni kell, csak akkor lehet jól és jó kedvvel csinálni. De mivel nincs olyan múltja és érzelmi háttere, mint a nevelői hivatásnak, és olyan világos elképzelésük sincs róla a gyerekeknek, mint az üzemlátogatások során megismert szakmákról, csak később, főleg a gyakorlat során válik hivatássá. De, hogy igazán eredményes is legyen a működés, ahhoz kitartás, pontosság, rendszeresség, továbbá összpontosító és lényeglátó képesség szükséges. Valamint szervező- és irányítókészség, hiszen végzőseinknek az életben évek múltán középirányítói teendőket kell ellátniuk.

Vass Márta