Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
1978. február 3., péntek o i\C1 Szlovák leánytánc... Fotó: Fábián István .. .ami persze még nem az igazi, de az. lesz! A hétfői és csütörtöki próbákon 16— 20 fiatal gyakorol rendszeresen a békéscsabai VII. kerületi, vagy ahogy inkább ismerik, a mezőmegyeri művelődési házban. Kurtucz Borbála oktató a középiskolásokból és szakmunkástanulókból álló „nagyok” mellett gyermekcsoporttal is foglalkozik, itt harmincán ismerkednek a néptánccal. A megyeri táncosok tervei között első helyen szerepel, hogy ► megismerkedjenek hasonló körülmények között dolgozó, környékbeli együttesekkel, mint például a kondorosi és sarkadi. Mezőmegyeren havonként egy alkalommal gyermek népi játszót is rendeznek, ezek a legkisebbeknek kínálnak alkalmakat a tánc megszerettetésére. A két és fél éve újjáalakult mezőmegyeri néptánccsoport legközelebb február 11-én, a helyi Magyar—Szovjet Barátság Tsz közgyűlésén mutatja be műsorát. Több konkrétumot az ifjúságpolitikai munkában! Február 2-án, tegnap Békéscsabán, a Hazafias Népfront Békés megyei Elnöksége ülést tartott. Ezen megjelent és felszólalt Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára, valamint Csaba János, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. A napirendi pontokban a következő témák szerepeltek: a HNF Békés megyei bizottságának tevékenysége az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásában ; dr. Horváth Éva elnök előterjesztése, amely Aczél Györgynek, a HNF Országos Tanácsának január 13-i ülésén elmondott beszédével kapcsolatos; valamint a bejelentések. A nő- és rétegpolitikai munkabizottság által készített írásos beszámoló több általános megállapítást tartalmazott. Ezt igazolták azok a kérdések is, amelyeket az ülés résztvevői feltettek. Idézünk néhányat közülük : Foglalkozott-e a nő- és rétegpolitikai munkabizottság az egyetemet és főiskolát végzett szakemberek pályázati úton való elhelyezkedé- sénék nehézségeivel? Mik a fiatalok munkahelyi beilleszkedésével és szociális gondjainak megoldásával kapcsolatos tapasztalatok? Sajnos, a válaszok csak részben elégítették ki a kérdezőket. Bizonyíték erre az a vita is, amely ezután bontakozott ki. A hozzászólók több feladat sürgős megvalósításának szükségességére hívták fel a figyelmet. A lakásvásárlási kedvezmények megadása például attól is függ, állami vagy szövetkezeti szektorban dolgoznak-e a fiatalok. Gondot okoz, hogy nem mindenütt hajtották végre a tankötelezettségi törvényt. Arra is van példa, hogy itt-ott gátolják a szakképzett fiatalok előrehaladását. Sokszor nehéz megtalálni a hozzájuk vezető utat és megállapítani azt: hol, mikor és milyen szinten vonják be az ifjúságot a közéletbe? Meg kell teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a fiatalok kulturált szórakozását, szabad idejük hasznos eltöltését teszik lehetővé. Ehhez a népfront és a helyi szervek, valamint szervezetek támogatása szükséges. Sok jó kezdeményezésre és akcióprogramra találunk példát, de ezeket a jövőben tovább kell szélesíteni úgy, hogy az Ifjúsági Törvény határozatait pontosan és felelősségteljesen hajtsák végre. Ifjúságügyben csak a konkrét, a kézzel fogható eredmények biztosíthatják a továbbhaladást. E téma fontosságára utal az az állásfoglalás is, melyben az elnökség többek között javasolta a fenti kérdések alsóbb szintű testületekben való megtárgyalását. —y—n Bélyeggyűjtő szakkörök megyei vetélkedője Megyénkben minden évben megrendezik az úttörő- és ifjúsági bélyeggyűjtő szakkörök megyei vetélkedőjét. Az idei versenyt január 29- én, vasárnap Békéscsabán rendezték meg. Kilenc úttörő- és egy ifjúsági csapat nevezett be a vetélkedőre, amelyet Kalló István, a gyulai 613-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet bélyeg- gyűjtő szakkörének vezetője irányított. A kilenc úttörőszakköri csapat közül a nagybánhegyesi iskola A csapata nyerte a versenyt, második a gyulai 2-es számú iskola C, és harmadik ugyanennek az iskolának B csapata. A színvonalas verseny a szakkörvezetők ; dr. Szepes- vári Elemérné, Schmidt Árpád, Zsilinszki Ádámné, Ti- már Miklós és Kellő István rendszeres jó munkáját dicséri. A megyei vetélkedő legjobbjai részt vesznek majd a bélyeggyűjtő szakkörök területi döntőjén. Munka és könyv A mezőgazdasági könyvhónap gazdasági életünk és könyvkiadásunk közös ünnepe. Gazdasági életünké — pontosabban: mezőgazdaság gunké —, amelyben napjainkra kialakult, s a jövőben mind fontosabbá válik szakembereinknek a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges felkészültsége, a ma — sőt: a holnap — gazdálkodási módszereinek, termelési eszközeinek ismerete. S a hagyományos rendezvénysorozat könyvkiadásunk ünnepe is, amely a nyomdai gondok és a mezőgazdaság rohamos fejlődése ellenére néhol már sikerrel igyekszik kielégíteni ezeket az igényeket. Nem egyszerű feladat ez, hiszen az elmúlt két évtized alatt megváltozott mezőgazdaságunk szerkezete, s megváltozót az e tárgyú könyvek jellegé is. Míg a negyedszázada megjelenő könyvek mezőgazdaságunk alapkérdéseit tárgyalták, a nagyüzemi gazdálkodás kérdéseivel foglalkoztak, addig napjainkra megváltozott a mezőgazdasági könyvek tartalma, átalakult az olvasók köre. Míg annak idején könyveink szinte kizárólagosan csak az újjal ismerkedő parasztsághoz szóltak, addig napjainkra ketté vált az érdeklődők köre. Felnőtt egy erőteljes, nagyüzemi szakembergárda, amelynek szakmai felkészültsége, technikai tájékozottsága szakirodalmat kíván, s igényli is a fejlődéssel lépést tartó, a modern gazdálkodással együtt haladó ismereteket. Ezzel párhuzamosan létrejött a háztáji gazdálkodók, kiskerttulajdonosok rétege, akik, bár népszerűbb és egyszerűbb formában, szintén a könyvtől várják ismereteik gyarapítását. E kettős feladat teljesítéséről, fejlődésének lehetőségeiről ad számot mezőgazdasági könyvkiadásunk a ma kezdődő könyvhónapban. A kiadott félmillió példány, s a rendezvénysorozat eseményei nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy könyvkiadásunk a jövőben minden eddiginél eredményesebben járuljon hozzá mezőgazdaságunk tevékenységéhez. 42—44 fokos » viz fakadt a csabai strandon Az elmúlt hét végén, pénteken felfakadt a föld mélye a békéscsabai Árpádfürdő területén. Az immár három hónapja tartó munka eredményt hozott. A debreceni kútfúróbrigád eljutotta 800 méter mélységig, ahol az előzetes geodéziai mérések szerint vízmezőnek kellett lennie. Nos, a mérések igazolódtak, buzog az új kút, s megközelítőleg 42—44 fokos vizet ad. Persze a munkálatok tovább tartanak még. A kút- ban elhelyezett öt szűrőt át kell mosatni, tisztítani, ami várhatóan a héten be is fejeződig. Ezután még be kell mérni a vízhozamot, meg kell vizsgálni a tisztaságát is. Ha mindez megvan, s engedélyezik a használatát, rákötik a régi hálózati rendszerre. Nagy szükség van az új melegvizes forrásra, mivel a több mint egy évtizede működő régi forróvizes kút kiapadófélben van. Ma már alig ad 150 litert percenként, s "ezzel csak két nap alatt tudták feltölteni, még a meleg nyári napsütésben is a strand nagymedencéjét, nem beszélve a többi kismedencé- ről. Az új kúttal várhatóan mindezt egy éjszaka alatt meg tudják oldani. Ezzel az előrelépéssel az Árpád-fürdő visszacsalogathatja a már szökő félben levő vendégeit. J. P. Télen is folyamatos a termelés A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 3. számú cserépgyárában, Békéscsabán télen is biztosított a folyamatos termelés, mert hatalmas tározókban gyűlik a bányából beérkező agyag. A kitermelt nyersanyag különféle folyamatok után válik megmunkálhatóvá. Képünkön a bányából beérkező agyag útját elektromos vezérlőberendezés mellől irányítják Fotó: Veress Erzsi Csak a termékért fizetnek ligha túloz a jelző, ha a termelési szerkezet átalakítását a népgazdaság sorskérdésének nevezzük, ám ha a megoldás módozatait elvi értelemben és az országos folyamatok áttekintő magaslatáról közelítjük meg, akkor a válasz voltaképpen rendkívül egyszerűnek látszik. A szerkezet korszerűsítése ugyanis azt jelenti, hogy gyors ütemben fejlesszük a korszerűt, a kifizetődőt és szüntessük meg annak előállítását, ami avult, ráfizetéses. A gyakorlathoz, tehát a döntésekhez közelítve azonban csakhamar kbűn'k, hogy az imént egyszerűként jellemzett folyamat rendkívül bonyolultan meghatározható, felelős intézkedéseket követel. Itt, a cselekvés közegében ugyanis az elvi!eg egyértelmű követelmény azt a nagyon is konkrét alakot ölti, hogy hol állítsuk zöldre, hol pedig pirosra a fejlesztés irányjelzőjét. Tegyük hozzá, hogy ezekhez a döntésekhez nem állnak rendelkezésre kézzelfoghatóan értelmezhető jelző- rendszerek; az árrendszer ugyanis — amely, mint ismeretes, nem tükrözi., a valóságos értékarányokat —, korántsem alkalmazható olyan műszerként, melynek skálájáról leolvasható a döntéshez nélkülözhetetlen értékviszony. A támogatások is jócskán módosítják, olykor elmossák a termékek vagy iparágak reális összehasonlíthatóságát. Ne folytassuk azonban kalandozásunkat a termelés mérhetőségének közgazdasági-módszertani útvesztőjében ; célszerűbb a megoldás folyamatát ábrázolnunk. Erről szólva pedig érdemes aláhúzni, hogy az MSZMP Központi Bizottságának október 2C-i határozata — amely a hosszútávú külgazdasági politika és a termelési szerkezet fejlesztése kérdésköreit elemezte —, olyan elveket is rögzített, amelyek rendkívül jelentős segítséget adhatnak a gyakorlati cselekvéshez, a szerkezetalakító döntésekhez. A határozat ugyanis — a korábbiaktól eltérően — olymódom körvonalazza a szerkezetiéi ejlesztés céljait, hogy nem ágazatokat, hanem gondosan megválasztott gyártási ágakat kell ilyen szempontból előnyben részesíteni. „Az eddigi tapasztalatok és elemzések alapján megállapítható, hogy mind a vegyiparban, mind a gépiparban a jelenleginél szűkebb termelési struktúra kialakítása indokolt — mutat rá a határozat —, továbbá a két ágazatnak együttesen és kü- lön-külön sem adható prioritás, csak egyes gyártási ágaiknak”. Érdemes megjegyezni, hogy a népgazdaság fejlődését alapvetően meghatározó két ágazatról van szó, s ezért az iménti megállapítás elvi tartalma méltán kiterjeszthető szélesebb körre is. Ha ugyanis alaposan átgondoljuk, mit jelent a határozatnak ez az előirányzata, akkor kitűnik: az általánosan, tehát egész ágazatra kiterjedően körvonalazott fejlesztés elmoshatja — és a valóságban ez tapasztalható is — a belső különbségeket. önmagában tehát még az sem emelhet a fejlesztési célok élvonalába egy-egy beruházási javaslatot, ha az az ipari haladást hordozó gépiparból, vagy vegyiparból érkezik. S ha ez így van, akkor az elv sokkal inkább érvényes a vállalatok közötti fejlesztési arányokra, s ennél is nyomatékosabban a gyárkapun belüli szerkezeti döntésekre. Következésképpen: a határozat — értelemszerűen — azt a követelményt irányozza elő, hogy bármily méretű, bármilyen múltú, vagy jelentőségű vállalatról, iparágról van is szó a beruházási célok kijelölésekor, mindenekelőtt a konkrét gyártmányt, a fejlesztendő technológiát kell mérlegelni, s csak ha az kifizetődőnek, korszerűnek minősül, akkor állítható, szabadra a jelzés. Talán nem felesleges mindezt a valóság néhány tényével is ábrázolni. A Nehézipari Minisztérium — feltűnést keltő és példamutató kezdeményezéssel —, már korábban hozzákezdett ahhoz a munkához, hogy vá- lalatai, gondos vizsgálódással mérjék össze teljesítményeiket, színvonalukat a szakma, a profil szerint élszínvonalat képviselő külföldi vállalatokéval. Aligha kell bizonyítani, hogy ez a tényszerű, a valósággal nyíltan szembenéző egybevetés lehet a leghasznot-hajtóbb módja a fejlődésnek, a szerkezeti átalakítás gyorsításának is. A minisztérium pedig — e vizsgálatokra hagyatkozva —, egyrészt ösz- szegezhette a tapasztalatot, hogy vállalatainak termelékenysége jószerint fele, vagy harmada a megfelelő külföldi üzemekének, másrészt kitűzhette a reális célt: 1985- ig legalább oly módon mérsékeljék az elmaradást, hogy a hazai vállalatok érjék el partnereik mai színvonalát,. S amiért mindezt most említettük, az a következő megállapítás: a minisztérium iparágai közül az alumíniumkohászat és a vegyipar azt a célt sem tűzhette ki, hogy 1985-ig elérje a partnercégek 1975. évi színvonalát. Ez a tény alighanem jól érzékelteti az október 20-i határozat imént idézett prioritás-elvének rendkívüli jelentőségét. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés csak akkor gyorsítható, ha az ágazatok belső arányai is elmozdulnak a korszerűség irányában, a fejlesztés és a visszafejlesztés dialektikus folyamatának térhódításával. *v» ujuiauvcuu. < külföldi vevő termé szetesen nem ilyen vagy olyan ágazatnak a hír nevéért fizet, hanem a meg vásárolt termékért, ami modem gyártási eljárással korszerű kivitelben állítot tak elő. S bármilyen nyil vánvalónak, már-már gazda sági közhelynek tűnjék is e: — ebben rejlik a szerkezet átalakulás gyorsításánál igazi megoldási lehetősége. Tábori Andrá Naponta ezrével töltik a gyógyszörpös üvegeket Ezrével töltik a gyógyszörpös üvegeket a Herbária Szövetkezeti Vállalatnál. Bőven van miből meríteni, hogy a meghűléses betegségek idején, főképp a fertőzések megelőzésére, az ellenállóké- pesség fokozására, hatásos vitaminkészítményekkel láthassák el az üzleteket. A budaörsi üzemben naponta mintegy 22—25 ezer üveget töltenek B- meg C-vitamin- dús szörpökkel. Ezek közül a „csipkeszörp” olyan mennyiségben tartalmazza az emberi szervezet számára szükséges C-vita- mint, hogy belőle egy-két pohár fedezi az ember egynapi vitaminszükségletét. A „Viroma” elnevezésű csipke- szörp változatnak vérnyomás- csökkentő hatása is van, a „Diviroma” pedig a cukorbetegek számára mesterséges édesítőszerrel készül. A gazdag termésből nagy mennyiségű „csipkebogyó” és „csipkehús” tea-alapanyagot is hoztak forgalomba. Az ezekből készíthető ízletes tea ugyanis hűléses megbetegedések megelőzésére ajánlatos. Hasonlóképpen hatásos s már hagyományosan alkalmazott természetes gyógyszer ilyenkor a hársfatea.
