Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
1978. február 19., vasárnap NÉPÚJSÁG Fogyasztási szövetkezetek a közművelődésért Kígyósi kincsek Az utóbbi években mind jobban reflektorfénybe került a megye fogyasztási szövetkezeteinél a közművelődés. Különösen nagy lendületet adott ehhez a köz- művelődési törvény megjelenése. Az említett szövetkezeti mozgalom 1978-ra is összeadta azt az anyagi alapot, melyet a 160 ezres ÁFÉSZ-, takarék- és lakásszövetkezeti tagság sokoldalú művelődési igényeinek kielégítésére fordítanak. A fogyasztási szövetkezeteik megyei szövetségénél már elkészült és február 22-én elnökségi ülésen vitatják meg, hagyják jóvá a köz- művelődés idei programját és azt a csaknem 400 ezer forintot, melyet az említett célra terveznek felhasználni 1978-ban. Lapozzunk bele az elnökségi előterjesztésbe. Ismerkedjünk meg azokkal a jelentősebb rendezvényekkel és eseményekkel, melyek a megye fogyasztási szövetkezeteinek 160 ezret számláló tagságának művelődési igényeit lesznek hivatva szolgálni. Ilyen lesz többek között az április 7. és május 10. között megrendezésre kerülő, ÁFÉSZ-éttermekben foglalkoztatott népi zenekarok minősítő hangversenysorozata. Ez mintegy folytatása lesz a korábbi években megkezdett és sikeres szakmai továbbképzést eredményezett versenyeknek. Az idei népi zenekari hangversenyek eredményhirdető gálaestjét a szarvasi Városi Tanács művelődési osztálya kérésére június 21-én a Vajda Péter Művelődési Központban rendezik meg. Jelentős helyet kap az idei programban a megyei munkásbrigádok közművelődési vetélkedője, melyre 26 kollektíva nevezett be. Erre a vetélkedőre március 1. és május 1. között kerül sor. Jelentős esemény lesz az idei közművelődési programban a július 1—2-án a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa közös rendezésében sorra kerülő szövetkezeti néptáncosok VII. országos találkozója és versenye. E nagyszabású rendezvényen megyénket a Gyomai Körösmenti és a gyulai Körös néptáncegyüttes, valamint az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ nagyszénási tánccsoportja képviseli. Ezek az együttesek az említett országos találkozó és verseny előtt, április 22—23-án Kecskeméten minősítő területi versenyen vesznek részt. A gyomai Körösmenti és a gyulai Körös néptáncegyüttes ez év második felében nemzetközi fesztiválra utazik. Ugyanakkor — mint már évek óta — ezek az együttesek az októberMásnap Szállodai sarokszobám balkonjáról gyönyörködöm a kilátásban. Éjszakai első benyomásom nem csalt meg, sőt most, reggeli napsütésben még inkább tetszik nekem ez a városka. Érthető. Először is azért, mert egy vizsgálat eredménye némiképp mindig függvénye a vizsgálatot végző személy hangulatának. Márpedig nekem most, kialudva és kipihenten tíz ponttal jobb a közérzetem, mint tegnap volt. Túl a szubjektív tényezőn, tegnap csak a csinos házakat vében megrendezésre kerülő KPVDSZ kulturális napok műsoraiban is fellépnek. Újnak számít a programban az ÁFÉSZ-eknél foglalkoztatott kirakatrendezők és grafikusok képzőművészeti alkotásaiból összeállított vándorkiállítások szervezése. Ügy tervezi a megyei szövetség, hogy a kirakatrendezők és grafikusok legjobb alkotásait június 15. és december 15. között az erre alkalmas szövetkezeti eszpresszókban mutatják be, kéthetes váltással. Hogy a megye fogyasztási szövetkezetei által összeadott mintegy 400 ezer forintot ' milyen közművelődési célokra költi a MÉSZÖV? Korántsem teljességre törekvéssel csak a jelentősebbeket említjük. Szövetkezeti műkedvelő művészegyüttesek fenntartására és azok hazai, illetve külföldi szerepeltetésére, eszközök vásárlására 185 ezer forintot költenek. Különböző irodalmi rendezvényekre, szövetkezeti kultúrfelelősök és aktívák értekezleteire, jutalmazásokra, szocialista brigádok kulturális vetélkedőinek díjazására 17 ezer forintot terveztek. A MÉSZÖV nő- és ifjúsági bizottsága által szervezendő kulturális és továbbképzési rendezvényeire, az ÁFÉSZ-éttermek szórakoztató zenekari vetélkedőinek díjazására, a megyei klubtanács anyagi támogatására, valamint más szervekkel közösen rendezett közművelődési és szakmai megmozdulások költségeire 65 ezer forintot határoztak meg a programban. Említésre méltó továbbá a nemzetközi szövetkezeti nap megünneplésének rendezvényeire, s az ifjúsági és szövetkezeti ifjúsági klubok támogatására tervezett 25 ezer forint. A szövetkezeti életet bemutató monográfiák és feldolgozások írói, szerkesztési költségeire, illetve az ilyen művek megjelentetésének egyéb költségeire 35 ezer forintot tervezett a megyei szövetség. Továbbá az ÁFÉSZ-ek által rendezett író-olvasó találkozókat, a szövetkezeti szocialista brigádok tapasztalatcserelátogatásait, a műsoros bemutatók és kiállítások megrendezését 40 ezer forintos támogatásban határozták meg. A közművelődés segítését ma már fontos feladatnak tartják a megye fogyasztási szövetkezetei. Amint az idei programban szereplő megannyi rendezvény, no meg a költségvetésben szereplő csaknem 400 ezer forintos költségvetés bizonyítja — a megye fogyasztási szövetkezetei nemcsak beszélnek a közművelődés fontosságáról, hanem tesznek is érte. Balkus Imre hettem szemügyre úgy- ahogy, míg a taxi elment közöttük, most viszont teljes a panoráma, háttérben a tengerszorossal. Szép látvány. Aarlesnek, illetve fő- útjának olyan alakja van, mint egy antiquából szedett kérdőjelnek. A Folteking épp a két félkörív kiterebélyesedő találkozásánál áll, a központban. A kanyargó főút a hajóállomásnál kezdődik, felső öblében ritkábbak a házak, a legsűrűbben lakott rész alattam terül el, itt az épületek nagyobbak, magasabbak, itt van a főtér is. Ligetes rész tölti ki az alsó félkör nagyobb részét. A pont pedig a kérdőjel alatt — egy nagy • gyár. Kéményei a fák fölé magasodnak. Azt mondják, gazdag község Újkígyós. Nem kutattam, hogy mennyire az, még csak statisztikai adatokat sem kértem, mert azt tartom, hogy az sem jó, ha az ember túlságosan belebonyolódik ezekbe, és a végén azt sem tudja, mit mihez viszonyítson. A számok bűvölete maradjon csak másra, kár lenne letagadnom, hogy sokkal jobban bűvöletbe ejt a csabai út melletti szép, új házak sora, melyek valahogy inkább praktikusak, mint hivalkodók, és nem hiszem, hogy van bennük olyan, hogy „tiszta szoba”, amit csak háromszor használnak egy emberéletben. Gazdag község, bizonyosan az. Habár ez a gazdagság nem annyira a tanács költségvetésében nyilvánul meg, abban sem, hogy jóval többet költhetnének művelődésre, mint máshol; az emberek gazdagabbak, de a község nem hiszem. Látszólag ellentmond egymásnak ez a két dolog, de ellentmond az a valóságban is. Milyen különös, hogy elérnek valahol egy nem is alacsony életszínvonalat, és kutatja-keresi mellé az ember azt a bizonyos szellemi, kulturálódási színvonalat is, és hellyel-közzel adódik csak, hogy a közelében találja. Persze, ez sem általános. Mert vannak rétegek, családok, ahol természetes igény a lélek pallérozása, az élmény igénye könyvben, színházi előadásban, hangversenyen, ország- és külföld járáson, miegyéb; és vannak, akik arra költik a pénzüket, hogy még nagyobb és még giccsesebb vaskerítést ková- csoltassanak, mint a szomszédok. Újkígyós sem egyforma házról házra. De valamivel mégis több sok hasonló községnél. Ez a több még nem hozott ugyan általános minőségi változást, de a változás lehetősége „benne van a levegőben”. Vára is akad már a kultúrának, nem is egy. Felszabadulási emlék- könyvtáruk gyönyörű (talán túl is méretezett, mindegy, de legalább van); az iskolában az oktató nevelő munka legbiztosabb alapja, hogy évtizedek (!) óta nem tudják, mi az váltakozó tanítás; hogy közelükben van, és közös igazgatás szerint együvé is tartozik velük az a sza- badkígyósi rezervátum, mely párját ritkítja az országban, és tálcán nyújtja a legszebb emberi felüdülést, a természet varázsát; hogy a múltjukat sem felejtik, őrzik a népélet hagyományait, néha — farsang táján — még rönkhúzó versenyeket is meghirdettek. Aztán a kis Az ébredező város utcai forgalma e percekben szinte teljesen egyirányú. Kerékpáron főleg, de motorbiciklin és autón is dél felé, az üzem felé áramlik a nép. Az iskolák is ott lehetnek a ligetes tájon, a gyerekek mozgásából ítélve. Zsibongás, motorzaj, lüktető élet, mennyivel kedvemre valóbb ez a kép, mint a nyomasztó múlt éjszakai. Otthagyom az erkélyt, le a pizsamát, nagy fürdés következik. Annyi vizet engedek a kádba, hogy csak az orrom hegye legyen kint, ezt a búj ócskát pokolian élvezem. Aztán a tenyerem a kád szélének feszítem, behunyt szemmel lebegek a vízen. Béke van a világon, mindenütt a jóság és a szeretet uralkodik... Rég nem éreztem ilyen pompásan magam. Ez elég különös, mert az országhatárokon túl a szokásos lelki állapotom: szorongás és idegeskedés. Külföldön én rendszerint ügyetlen és félénk leszek, butább, és legalább egy fejdolgok, amelyek a nagyobbaknál is jellemzőbbek sokszor: kilencvenen jelentkeztek zenetanulásra, évek óta szeretnék, és ha most még csak hegedűszakot helyezhetett ki ide a csabai zeneiskola, hamarosan zongoraoktatás is lesz, mert az új kígyósi általános iskola elhatározta: zongorát vásárolnak, ezért ! Botházy Károly iskola- igazgató mondja: „Amióta gyermekszínház van Csabán, azóta bejárunk. Háromszáz bérletesünk van most is. Előadások alkalmával autóbusz-karaván megy Újkígyósról Csabára.” Később említi, hogy ezzel az autobu- szozással rengeteg bajuk van. Hogy sokba kerül, mert négy utat fizettet a Volán, pedig amikor a kisvonat megszűnt, a község lakói kemény ígéretet kaptak: az utazási feltételek autóbusz- szal sem változnak. Bárhol felemlítik, mintha nem is mondanák. Pedig nem mindegy, hogy egy autóbusz 700 forintba kerül-e, vagy 350- be?! így aztán, hogy ne mindent a gyerekek fizessenek, néha a tsz, néha az ÁFÉSZ segít. Pénzzel, alkalomadtán autóbusszal. Mint ahogy másban is segítenek. Az ösz- szefogás a legjobb úton halad Újkígyóson, elég ehhez beleolvasni a 78. évi művelődési tervbe. Kiderül abból, mennyi mindenre ad pénzt a jel alacsonyabb, mint odahaza. Nyomaszt, hogy nem ismerem sem a helyet, sem az embereket, sem a szokásokat, hogy engem sem ismer a kutya sem, hogy állandóan kérdezősködnöm kell, ha valamit akarok, ha valahová el akarok jutni. Mások szívességére, jóindulatára vagyok utalva. Rettegek, hogy becsapnak, meglopnak, elvesztem a holmimat, eltévedek, vagy egyszerűen nevetségessé válók. Tudom, persze, hogy Dániában mindennek nagyon kicsi a valószínűsége, ritka becsületes, nyíltszívű, barátságos emberek ezek a dánok. Az ország is kicsi, nehéz benne eltévedni. És az is megnyugtat, hogy amikor kikászálódtam az ágyból, megpillantottam a szobám padlójára festve egy ugyanolyan lila kört, mint a hajóállomáson. És fölötte a négyszögletes dobozt, oldalán a két félgömbbel. Tehát itt is jelen van a távdajka. Hozzá fordulhatok a problémáimmal, még ki sem kell tennem a lábam az utcára. (Folytatjuk) Fotó: Gál Edit szövetkezet, meg az ÁFÉSZ, ami ugyan központilag Csabán székel, de becsületére legyen mondva, nem felejtkezik meg Újkígyósról. Sűrű sarat és ingig hatoló havas esőt hozott a kedd, amikor Újkígyós utcáit jártuk a tanácsházától a könyvtárig, az iskolától a művelődési házig. Az egyetlen, amit már régen kinőttek, ami már régen elavult, ez a valamikori leventeotthon, korszerűtlen nagytermével, egyetlen klub, szakköri, kiállító és tévéterem szobájával : mert Kígyóson, a művelődési házban minden egy helyen zajlik. Akkor éppen a gyulai kkmarazenekar muzsikusai készültek az évad második ifjú zenebarát hangversenyére, és Fasang Árpád beszélt háromszáz felsős általános iskolásnak a zene szépségeiről, vezette őket kézen fogva abba a világba, melyet közel hozni a gyulai zenekar Herbály András vezényletével vállalkozott. Nézem a fényképeket, ott készültek. A karnagy mögött figyelmes szemek, van, aki önfeledten a haját simítja, a másik a hegedűsöket nézi, a harmadik mosolyog, lehúnyt szemmel ül (de nem alszik!) a negyedik: le sem tagadhatnák, hogy régi hangversenylátogatók. Ha megfogalmazni nem is tudják, de sokan érzik: ez a muzsika a több, ez az örök életű, az igazán emberi. Hogy a i „Sajtból van a Hold” csak arra való, hogy elröhögcsél- jünk rajta, hogy szórakozzunk, hogy ne is figyeljünk : oda, mit zengedez a selypítő ; popénekes. [Valóság A szociológiai írások nemegyszer a krimi izgalmával hatnak. Ilyen a TIT folyóiratának ez évi első számában közölt két tanulmány is, az egyik Héthy Csaba „Bérvita” az építkezésen, a másik Simonyi Ágnes : A középponttól a perifériára című írása. Az első egy nagy építőipari vállalat karbantartó villanyszerelőiről szól, akiknek az 1970-ben még — amikor a vizsgálat elkezdődött — magas keresetét az új igazgató a túlórák elvo- ■ násával akarta szabályozni. De ez nem sikerült, mert olyan érvekkel szálltak síkra a tárgyaláson részt vevő dolgozók, amik előtt meg kellett hajolni. A szerző azt kutatja, mik az összetevői a hatásos érdekérvényesítésnek, s így felel rá: az egyé- ‘ ni képességeken kívül, a Azt is mondják, Újkígyós példa lehetne az iskolai nevelésben. A bukások száma elenyésző, és a tanulmányi eredmény igen becsületes. Hogy ez mit és merrefelé sugároz, más téma lehetne. De egy biztos: az iskola a tanulókon át a szülői házat is formálja. Mondom, ez külön téma lehetne, és az is. Felderítésre váró utazás. Kérdezem közben az egyik tanárt: mit csinálnak itt a pedagógusok, ha — mondjuk — délután ötkor az órájukra néznek, és azt mondják: hová menjünk ma este? Kiderül, hogy délután ötkor ritkán támad ilyen kérdésük, mert annyi a társadalmi tennivaló, mint csillag az égen. Lehet persze, hogy van ebben némi költői túlzás, de elég, ha végiglapozza az ember a művelődési ház klubjainak, szakköreinek sorát, vagy az iskolai szakkörökét, máris érthető, hogy nemigen jön szóba esténként a „hová menjünk?”. Beszűkül a társadalmi élet? Van rá tendencia. Tendencia? Azt hiszem, már nem is annál tartunk. Sem Újkígyóson, sem máshol. Pihentető, kedvderítő, tartalmas esti együttlétek, szomszédolások, barátkozások megszűnőben. Ez a kettes számú újabb téma, ami megint megérne egy kalandozást. Utána nyomozni: miért? Televízió? Családi összébbzáró- dás? Nem egyértelmű, hogy ez. Fáradtság? A divatos „gyorsuló idő?”. Az ember végül már attól fél, addig gyorsul, hogy nem érünk rá élni... A művelődési ház fiatal igazgatója, ifj. Nátor János kimutat az iroda ablakán. Ötször, vagy hatszor—hat méteres beton négyzetre hull a havas eső. A szélén vaspóznák, fityegő drótokkal. „Ifjúsági park lenne itt. Sok pénz kellene hozzá. Évek óta csak ennyi van belőle készen.. Megyünk a tanácshoz, az elnök, Süli János a falu múltját idézi. A gyerekkoráról beszél, a volt osztálytársakról, ismerősökről. Mutatja a könyvet, amit a község fennállásának 150. éves évfordulóján adtak ki 1965- ben, hogy 1398-ból találunk először írásos megemlékezést Kígyósról, ahol a nádas- zsombékos pusztán annyi volt a sikló, hogy Kígyós lett a falu neve. Aztán a képeket nézzük, az iskolát, a bölcsődét, a strandfürdőt, a postát, és összevetjük azzal a látvánnyal, ami 12 év elteltével, most fogadja az ide érkezőt. Mesélik, hogy a harmincas—negyvenes években élt itt egy öreg: Ábris bácsinak hívták, és aranyat keresett. Hogy megálmodta, hol kell ásni, csak zsákot, szekeret, lovat adjanak neki, aztán hozza a temérdek pénzt. A kincs persze sose került elő, de megmaradt a dohánykertész ősök hagyatéka, nemzedékeken át a felismerés: csak a munka hoz örömöt és életet. A művelődési házban szól a zene. A karmester int: hátársadalmi képességek. A vállalati munkaszervezetben elfoglalt hely, a kinti és benti kapcsolatok és a jól informáltság. A középpontból a perifériára az a vagongyári egyengető részleg került, amely már egyszer — 10 évvel ezelőtt — eredményesen küzdött az addig elért bérük színvonalának megtartásáért. Most jócskán megváltozott körülmények közé kerültek: más szakmák is fölzárkóztak keresetben hozzájuk, de ennél lényegesebb is történt. A szakmai létük vált bizonytalanná a megszűnő vagongyártás miatti átprofi- lozással, s ennek hatására még állandó munkájuk sincs az üzemben. Hol itt, hol ott segítenek és nem tudják mi lesz velük. Az idősebbek már újat tanulni nehezen tudnak, mégis ragaszkodnak a vállalathoz, ahol 25 évet eltöltöttek az egészségre káros munkában. Kürti András: Csókol: Renate U. fejezet romszáz gyerek hallgat és ámuldozik. Sass Ervin
