Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

1978. február 17., péntek Kevés a pénz a közművelődésre A dévaványai tanácsülésről jelentjük Mezőkovácsházán nemcsak a mezőgazdasági könyvhónap alatt van sikere a gazdálko­dást segitő kézikönyveknek és mezőgazdasági szakköny­veknek. Különösen szívesen forgatják a haszongalamb-, a nyúltenyésztés és a fólia alatti növénytermesztésről szóló írásokat. A járási könyvesbolt a könyvhónap alkalmából három község­ben rendezett árusítással egybekötött kiállítást. Ké­pünkön Popon Györgyné boltvezető-helyettes és Szlo-. vák Erzsébet eladó a bizo­mányosoknak eladott köny­veket számlázzák. Fotó: Gál Edit VIT-vetélkedök Battonyán és Mezőhegyesen A nagyközségi tanács 1978-ra szóló közművelődé­si munkatervéről, a közmű­velődés, valamint a testne­velés és tömegsport helyze­téről tanácskoztak február 15-én Dévaványán, a nagy­községi tanács végrehajtó bizottsági ülésén. Az írásos beszámolóban Epres József tanácselnök-helyettes részle­tesen elemzi a község köz- művelődési intézményeiben folyó tartalmi munkát és a tárgyi feltételekből adódó gondokat. A kérdések, hoz­zászólások nagy része a mű­velődési ház tevékenységé­hez kapcsolódott. Ugyanis a kiemelkedően jó bábegyüt­tes, a képzőművész szakkör és a népi gyermekjáték szakkör mellett alig van le­hetőség a felnőtteket is fog­lalkoztató kiscsoportos mű­velődési formák létrehozá­sához. A beszámoló szerint még mindig a táncos ren­dezvényeknek van a legna­gyobb sikere a községben, míg az irodalmi estek és a Jókai Színház előadásain nagyon ingadozik a látoga­tottság. A művelődési ház igazgatója —: az igényesebb műsorokat javalló hozzászó­lásra — az intézmény cse­kély anyagi lehetőségeinek korlátáira utalt. A hozzászólók kiemelték a művelődési ház berende­zéseinek rossz állapotát, a kiscsoportos foglalkozásokra használható helyiségek elég­telenségét. Hasonló gond van a köz­ség mozijával is, amely igen alacsony tárgyi feltételek mellett működik. A javasla­tok között szerepelt a Békés megyei Moziüzemi Vállalat­hoz intézett kérés, amely­ben igényelnék a dévavá­nyai filmszínház belső be­rendezésének rendbehozata­lát. A község költségvetési helyzetének figyelembevéte­lével Molnár István tanács­elnök válaszában elmondot­ta, hogy nincs lehetőség a közeljövőben a művelődési ház berendezéseinek felújí­tására. A hozzászólók többsége felhívta a figyelmet a köz­ség gazdálkodó egységeinek nem eléggé átgondolt köz- művelődést támogató mun­kájára. A községben — mint Szűcs Lajos, a közsé­gi pártbizottság titkára is kiemelte — szükség van a közművelődési feladatok megoldásához a mintegy 70 szocialista brigád aktív se­gítségére. Dr. Pallaghy Sándorné, a mostmár megfelelő körül­mények között és színvona­las programmal működő községi könyvtár vezetője régi problémát vetett fel. A több mint 11 ezres lakosú nagyközségben nincs önálló könyvesbolt, s a jelenlegi bizományos rendszer sem­miképpen sem elégíti ki a lakosok igényét. Lehetőség van rá, mondotta a tanács­elnök válaszában, hogy az új ÁBC megnyitása után a felszabaduló üzlethelyisé­gekben helyt kapjon egy könyvesbolt is. A sportról szóló beszámo­lót elfogadta a végrehajtó bizottság, kiemelve a jól működő szakosztályok to­vábbi támogatása mellett a tömegsport lehetőségeinek fokozottabb kiaknázását. A határozati javaslatok között szerepel a pártolótag-rend­szer gondjainak megoldása, valamint a gazdálkodó szer­ve fokozottabb bekapcsolása a nagyközségi sportnapok szervezésébe és anyagi tá­mogatásába. . B. S. E. Jól sikerült VIT-vetélke- dőt rendezett a minap a KISZ battornyai nagyközségi bizottsága. Az ifjúsági ház­ban lebonyolított versenyen a község KlSZ-alapszerveze- teit összesen kilenc csapat képviselte. A fiatalok külö­nösen a VIT-ek történetével és a Kubával kapcsolatos kérdésekre adtak kitűnő vá­laszokat. A gimnázium Pax- alapszervezetének csapata szerepelt a legeredményeseb­ben, második lett a Mikes Klub, harmadik pedig a Herman Ottó-alapszervezet csapata. A mezőhegy esi ifjúsági klubban is lebonyolították a házi VIT-vetélkedőt. A be­nevezett kilenc csapat közül az állami gazdaság Építészet KISZ-alapszervezetének csa­pata győzött. Az ifjúsági klub 1-es számú csapata a második lett, a szakmunkás­képző csapata pedig a har­madik helyein végzett. Kicsi ajtók — nagy gazdasági bírsággal Ma gyermekszínházi bemutató : Hőkirálynö Nyolcszázezer forintjába került az Orosháza és Vidé­ke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek a szabványtól eltérő ajtók ké­szítése. Gádorosi szolgáltató üzemében három éven ke­resztül gyártott különböző méretű ajtókat. A Belkeres­kedelmi Minisztérium koráb­bi vizsgálatában megállapí­totta, hogy a termékeket — a szabványtól eltérő kisebb méretei miatt — nem, vagy negyven százalékos árcsök­kenés mellett bocsáthatja csak forgalomba a szövetke­zet. Ennek ellenére a szol­gáltató üzem teljes áron ér­tékesítette a gyártott ajtókat. Az elmúlt három év alatt több mint 3,5 millió forint értékű, a megengedettnél ki­sebb méretű nyílászáró szer­kezetet hozott forgalomba, illetve értékesített a szövet­Román bál a Komlóban Hagyomány már hosszú évek óta, hogy a Magyaror­szági Románok Demokrati­kus Szövetsége ilyenkor farsangkor bált rendez a Békés—Csongrád és Hajdú- Bihar megyében élő román nemzetiségek számára. Február 18-án Gyulán, a Komló összes termében tart­ják báljukat és ugyancsak hagyomány már, hogy a szomszédos román szocialis­ta köztársaságbeli vendég­művészek szórakoztatják a jelenlevőket. Ezúttal az ara­di filharmonikusok népi ze­nekara szolgáltatja a talp- alávalót Joan Kovac irányí­tásával. Fellépnek a műsor­ban népdalénekesek is. A rendezők több mint 300 meghívót küldtek el a há­rom megyében élő romá­noknak. kezet. A Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet szak- véleménye ellenére sem állí­tották le a gyártást. A jogtalan haszonszerzés ügyét a Békés megyei bíró­ság tárgyalta és csütörtökön hozta meg ítéletét Gyulán. Az Orosháza és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezetét 800 ezer forint gazdasági bírságra kö­telezte. A Békés megyei Jókai Színház gyermekszínháza ma délután 3 órától mutatja be Svarc, Romhányi, Lend- vay: Hókirálynő című mese- játékát. A történetről röviden : Kei és Gerda életét megzavarja a gonosz jéggyáros és a gyö­nyörű Hókirálynő mesterke­dése. Hollók és rénszarvasok segítségével azonban legyő­zik a gonoszságot, így a me­se megnyugtatóan végződik, a gyermeknézők kívánsága szerint. A Hókirálynő szere­pét Tóth Katalin alakítja. Kei és Gerda pedig Polgár Árpád és Bajka Bea lesz. Az előadást vendégként Szász Károly rendezte, ő tervezte a jelmezeket is. Díszletter­vező Langmár András, ze­nei vezető Nagy Zsolt. Naponta átlagosan 1800 magnetofonorsót készítenek Békéscsabán, a Békés megyei Szolgál­tató és Termelő Szövetkezet műanyag-feldolgozó részlegében a budapesti Polimer Műanyag­feldolgozó Ipari Szövetkezetnek. Képünkön a szereidében ragasztják az orsókat Fotó: Veress Erzsi Feneketlen hordó n orunkat úgy szokás jel­lemezni, hogy ez a tudományok, technikai forradalmak időszaka. Az Objektív valóság megismeré­sének valóban rohamléptek­kel előretörő időszakát él­jük. A tudomány csaknem minden területén nem re­mélt módon felgyorsult a fejlődés. A tudomány által megismert törvényszerűsé­gek gyakorlati hasznosításá­ban is óriási fejlődés tanúi, eredményét élvező és olykor szenvedő kartársai vagyunk. Mélységesen igaz megálla­pítás, hogy korunkban el­érkeztünk arra a szellemi fejlődési fokra, amikor a tu­domány közvetlen termelő­erővé vált. Társadalmi hasz­nosítása nem is elsősorban a tudományos kutatók által produkált eredmények függ­vénye, hanem az ipar, a me­zőgazdaság, a kultúra, a szol­gáltatás gyakorlati szakem­bereinek felkészültségén mú­lik. Ahol nagy a szándék a tudomány eredményei, vala­mint ezek felhasználása kö­zött, ott törvényszerűen le­maradás következik be a vi­lág általánosnak tekinthető előrehaladása és a helyi eredmények között. Napja­inkban pedig minden elma­radás egyre, s egyre nehe­zebb körülmények között pó­tolható, mert a szakadék hatványozottan nő. Ezeknek a körülmények­nek a felismerése magya­rázza azt az erőfeszítést, amelyet szerte a világon a fejlett- országokban az isko­lai oktatás jobbítására, ha­tékonyabbá tétele érdekében végeznek. Ez indokolja ná­lunk is azt a törődést, ame­lyet a felnőtt nemzedék mű­veltségének, tudásanyagának bővítése, korszerűsítése ér­dekében teszünk. Lemaradá­sunk a legfejlettebb orszá­gok mögött sok vonatkozás­ban fennáll. Nem korszakos eredményeinket szándéko­zom ezzel megkérdőjelezni, mert ez nagyfokú igazságta­lanság lenne. De az tény, hogy a munkások anyagi ér­dekeltsége a kvalifikáltabb szint elérésére nem kielégí­tő. Tény, hogy vállalataink, szövetkezeteink vezetése ma még többségében inkább ké­szen szeretné kapni azokat a szakembereket, akikre az új technika, technológia alkal­mazása során szükség lenne. Jóval kevesebb az az erőfe­szítés a már gyakorlati ta­pasztalatokkal és helyisme­rettel rendelkező munkások, dolgozók továbbképzésére, ezek anyagi érdekeltségének felkeltésével több évre előre­láthatóan megoldani a szak­emberigényt. A közoktatás vonatkozásá­ban örvendetesen közelítjük a társadalmi fejlődés szüksé­gessége által felvetett igényszintet. Mindez komoly erőfeszítéssel, jelentős anya­gi áldozatokkal, több lép­csős reform megvalósításá­val, jól képzett szakemberek közreműködésével történik. A pedagógusok felelőssége óriási ebben a munkában. Közhely, ha azt mondjuk, hogy a jövőnk van a kezük­ben: a holnap munkásait, tudósait nevelik, formálják. A gyermekkor érzelmei, tu­dati hatásai pedig egy életre befolyásoló tényező. Para­dox helyzet ez, hiszen a pe­dagógus a múltban ne­velkedett — még ha ez már szocialista múlt is — a je­lenben kell dolgoznia, hogy munkájának eredmé­nye a jövőben áldja meg a helyét. De mondom, a köz­oktatás még leginkább „sí­nen van” tudományos appa­rátusa, felkészültsége, sokkal inkább egy irányba ható tervszerűség révén. Bonyolultabb és nehezebb a helyzet a felnőttoktatás is­kolán kívüli formáin, a köz- művelődés területén. Itt nincs — és nem is lehet egyelőre — olyan átgondolt, egységes, tudományosan is kikísérdetezett módszer és terv, mint a közoktatásban. Vannak a közművelődésnek is jó szakemberei, de meny­nyivel kevesebb, mint amott. Ott is van szakostanár-hi- ány, de több van a közmű­velődésben. Itt a „tantárgy” is sokkal több és gyorsabban változó. Űjabb és újabb szakmák és szakismeretek tűnnek fel, olyanok, ame­lyekről tegnapelőtt még ál­modni sem tudtunk. Ennek ellenére sem kilá­tástalan a helyzet. A meg­oldás módja sem ezután vár felfedezésre. Ismert ez, csak még nem vált eléggé járt úttá. Oka pedig szemlélet- módunkban gyökeredzik. Arra lenne szükség, hogy a termelés minden szintű ve­zetője, a termelés szférájá­ban tevékenykedő társadal­mi és tömegszervezetek egyöntetűen ne csak értsék, hanem többet tegyenek szak­emberszükségletük kielégíté­sére. Még előfordul, hogy a „pálya széléről” szemlélik a magasabb szakmai szintért folyó küzdelmet. Mert küz­delem ez a javából. Semmi­vel sem alárendeltebb jelen­tőségű, mint az éves gazda­sági eredmény, csak ez nem közvetlenül kimutat­hatóan jelentkezik a mér­legbeszámolókban. Nem vált még elfogadottá, hogy a szakemberek jelentős részét ott kellene képezni, ahol ar­ra szükség mutatkozik. Nem­csak a szakmunkásokat, ha­nem a közép- és felső fokú végzettségűeket is azzal, hogy abból a közegből vá­lasztják, ösztönzik, segítik. Nem olyan feladat ez, amely- lyel csak akkor kell foglal­kozni, amikor már kellene is a kvalifikáltabb fej, hanem akkorra befejezni, amikor annak szüksége beérik! Jó kezdeményezések, ter­jedő jó példák szélesebb kör­ben ismertek, de miért csak példák ezek még mindig, s nem általános gyakorlat? Ügy vélem, a kényelmesség, a maradiság, a távolabb lá­tás hiánya, a gazdasági meg­oldatlanság a legfőbb okok. Tudjuk, hogy az erre fordí­tott költség ma még rontja az éves vállalati eredményt, bár a holnapi több le­tet biztosítja. A veze­tői munka tényleges minősí­tésének meghatározójává kellene tenni, hogy miként alakul az adott helyen dol­gozó emberek általános és szakmai műveltségszintje. A gyermekkorban nem szabad választás kérdése az, hogy műveletlen, vagy iskolát vég­zett akar-e lenni a fiatal. S ez nemcsak az életikor kö­vetkeztében van így : társa­dalmi szükséglet! A törvény kényszerítő ereje is sorom­póba lépett ezért. Azt hi­szem, hogy meg kellene ta­lálni a felnőttkorra is azt a kényszerítő erőt — morálisát és anyagit —. amely a na­gyobb tudás felé szorít min­denkit. Tanítani csak az tud, aki tudással rendelkezik. Ez az alapfeltétel. Az egyre újabb és újabb szakismereteket is csak olyan ember adhatja to­vább, aki naprakész tudással rendelkezik. Ilyen emberek minden üzemben szép szám­mal találhatók. Az ő kezük­be kell adni a képzés, to­vábbképzés munkáját. Nem­csak önkéntesség alapján, hanem anyagilag is elismert munkaköri kötelesség gya­nánt is. Igaz, hogy a tanításhoz nemcsak tudni kell, hanem tudni kell azt a konkrét is­meretet tovább is adni. Nemcsak továbbadni, hanem a lehető leghatékonyabban, az elsajátíthatóság legna­gyobb gyorsaságával ' tenni ezt. Ez pedagógiai tudást is igényel, amely azonban a gyakorlat során is megsze­rezhető. n isszatérve az alapté­mához: nem azzál lép egy vállalat a korsze­rűség útjára, hogy például számítógépet vásárol, de nincs működtetni tudó szak­embere. Életből vett példa ez, mint az is, hogy több he­lyen áll a drága gép vagy a kelleténél jóval hamarább tönkremegy, mert hiányos a hozzáértés. A műszaki-tech­nikai színvonalért folyó erő­feszítés jól képzett szakem­berek tömege nélkül olyan, mint ha feneketlen hordóba öntenénk a vizet. Enyedi G. Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom