Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-16 / 40. szám
1978. február 16., csütörtök o Fekete esztendő Feketeéren A zárszámadások időszakának vége felé közeledve megállapíthatjuk, hogy mind ez ideig jobbára pozitív eredményeket felmutató gazdaságokról tudósítottuk lapunk olvasóit. Most nézzünk meg egy olyan termelőszövetkezetet, amely a nehézségek és a nagy erőfeszítések ellenére sem tudott kimagasló hozamokat elérni. Szűkebb környezetünkben a legtöbb gyenge eredményt felmutató téesz megyénk északkeleti részén található. Ezek között találjuk hazánk első termelőszövetkezetének, a feketeéri közös gazdaságnak jogutódját, a sarkad! Lenin Tsz-t. Kellő megalapozottsággal indultak az 1977-es évnek: szépen kikelt az őszi vetés, időben felszántották a földeket, megfelelő volt a talaj tápanyagpótlása, elegendő volt a takarmány is. Ennek megfelelően terveikban 11 százalékos termelési érték- növekedéssel számoltak az azt megelőzé évhez képest. A zárszámadáson ugyanakkor a következő eredményekről számolhattak be: a növénytermesztésben a rizs hozamtervét 48 százalékra, a cukorrépáét 46 százalékra, a napraforgóét 10 százalékra, a kukorica hozamtervét pedig 5 (!) százalékra teljesítették. A gabona- és szálas- takarmány-tenmesztés már valamivel jobban sikerült, s talán egyedül a zöldségtermesztés árbevétele múlta felül a tervezettet. Mindez 27,5 millió forint hozamkiesést jelentett a téesznek. Az állattenyésztési ágazat viszont egészében túlteljesítette árbevételi tervét. Igaz, ez korántsem pótolja a növénytermesztésben elvesztett összeget, viszont bizonyítja, hogy nem a hozzáértésben vagy a vezetésben kell keresni a hibát. Akkor mégis miért ilyen gyenge a nagy múltú termelőszövetkezet eredménye? Ha visszaemlékezünk az elmúlt esztendőkre, rögtön szembetűnik: megyénket évek óta sújtja a rossz időszakban lezúduló hatalmas csapadék- mennyiség. Nemcsak házakat, épületeket rongál meg, hanem tetemes károkat okoz a földeken is az utána maradó pangó víz. Ez kilúgozza a talajt, kiveszi termőerejét. A sár összedagad, s ezzel oxigénszegénnyé válik a föld. Mindezek nagy horderejű problémák mellett kisebb nehézségek is akadályozzák a munkálatokat, mint például az agyagosodó földre hajtott traktoroknak és gépeknek nagyobb teljesítményt kell kifejteniük, mint a jó földeken. Emeüett több üzemanyagot használnak föl és sokkal hamarabb tönkremennek, amortizálódnak a drága gépek. A baj nem jár egyedül — mondja a közmondás. Ez esetben is így történt. Az elmúlt évben a belvíz után 80 napig tartó szárazság köszöntött a sarkad! határra. Ez ugyanolyan károkat okozott, mint a korábbi nagy mennyiségű csapadék. Így már február végéig 1800 hektár belvizet jelentettek. Ez területüknek csaknem negyed része. Itt az őszi búza és az őszi árpa 100 százalékos kárt szenvedett — állapították meg a szakemberek. Májusban további 2000 hektár vizes és erősen elgyomosodott terület várt talaj-előkészítésre és vetésre. Ide főleg kukoricát, napraforgót és rizst kívántak vetni. A föld rossz állapota miatt lassan haladt a munka, háromszor-négyszer is tárcsázni kellett a talajt. Még ennek ellenére sem nőtt ki a földből szinte semmi. S még tovább menve: károkat okoztak a szeptemberi fagyok is. Ezt összegezve érthető, hogy miért fő a sarkadiak feje. Az időjárási tényezőket megváltoztatni nem lehet, de kárt okozó hatását ki lehet küszöbölni. Ezért már 1976- ban tervet 'készítettek a terület felének feljavítására. Ez magában foglalja a vízrendezést, talajjavítást, táb- lásítást és az úthálózat kiépítését. Várhatóan a jövő esztendőben hozzákezdenek a 40 millió forintos beruházáshoz, ennek az összegnek 70 százalékát az állam fedezi. A munkálatok három évig tartanak. Ez időszak alatt a terület másik felének rendezéséről is készül terv, melyet a VI. ötéves tervben kiviteleznek. Addig is összehúzott nadrágszíjjal kell tovább dolgozni. A kívülállóknak pedig meg kell becsülniük azt a kevés produktumot, amelyet az emberi verejtékkel is átitatott föld ad a sarkadi határból. Jávor Péter Paletta helyett állatorvosi táska Dr. Simon József békéscsabai körzeti állatorvos lakásán gyakran cseng a telefon: beteg jószághoz hívják, vagy védőoltásra. A város peremén és a tanyavilágban nagy a körzete, de ő látja el az állatorvosi teendőket a békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben és a sertéshizlaldában is. Amikor felkerestük egy kis beszélgetésre, akkor is útra készen találtuk: — Békéscsabán és környékén mindig sok állatot tartottak, az állatorvosokra nagy feladatok várnak — mentegetődzik. — Itt nincs se ünnep, se éjszaka. Ha baj van, menni kell!... A termelőszövetkezetben, a hizlaldában és a háztáji portákon több millió forintot érő állatállomány egészségén „őrködöm”. Legfontosabb teendők a betegségek, járványok megelőzése. Ha egy picit is lazítunk, mérhetetlen károk keletkezhetnek. A beszélgetésből kiderül, hogy dr. Simon József 35 esztendővel ezelőtt szerzett diplomát. Időközben volt vágóhídi állatorvos, városi, majd 'megyei főállatorvos, s kerek húsz esztendeje tevékenykedik körzeti állatorvosként. — Ez az igazi munka — magyarázza. — Itt nap mint nap szembe kell nézni a tényekkel. Én oly korban kezdtem a pályát, amikor sok mindent a saját kárunkon tanultunk meg. Akkor még nem volt nagyüzemi mezőgazdaság, nem voltak jó utak, autóra álmunkban sem gondoltunk. Emlékszem, volt olyan nap, amikor egyetlen tanyán tudtam csak gyógyítani. Mire lovas kocsival kivittek és munka után hazahoztak, éjszaka volt. Rengeteget kínlódtunk például az emberre is veszélyes takonykor felszámolásáért A most végzett fiatal állatorvosok ezt a betegséget csak szakirodalomból ismerik. Ez csak egy példa a sok közül. Oly sokat fejlődött az állatorvosi tudomány, hogy egyre inkább előtérbe kerül ezen a területen is a tudományos kutatás. Más jellegű az oktatás is az egyetemen. Nekünk, idősebb nemzedéknek állandóan tovább kell képezni magunkat, hogy le ne maradjunk. Előnyünk viszont a fiatalokkal szemben a nagy gyakorlati tapasztalat. Amikor feltesszük a szokványos kérdést, hogyan lett állatorvos, elmosolyodik, s kisvártatva válaszol: — Az én esetem rendhagyó. Nem mondhatom el magamról, hogy már gyermekkoromban arról álmodoztam: állatorvos leszek. Sőt!... Apám tisztviselő volt a városházán. Élete nagy álma volt, hogy festőművész lehessen, de nem sikerült bejutnia a képzőművészeti főiskolára, ö úgy látta, hogy ügyesen rajzolók, ezért elhatározta, hogy én váltom majd valóra az álmát. Kiskoromtól úgy neveltek a szüleim, hogy egykor nagy festő leszek. Én magam is hittem ebben. Mivel kitűnő tanuló voltam, felvettek a képzőművészeti főiskolára. Ott jöttem rá néhány hónapi tanulás után, hogy belőlem soha nem lesz „mester”, nem vagyok olyan tehetséges, mint osztálytársaim. Szerencsére idejében felismertem a helyzetet és volt bátorságom változtatni. A bátyámmal konzultáltam, aki állás nélküli orvos volt. Abban az időben sok diplomás volt állás nélkül, ö ajánlotta, hogy legyek állatorvos, hiszen a környéken sok a jószág, állatgyógyítás- ból bizonyára megélek. — Így kezdődött. Mivel jól rajzoltam, egymás után nyertem meg a pályázatokat az állatorvosin. Az első szigorlatom kitűnőre sikerült, ez önbizalmat adott, Amikor elkezdtem gyógyítani, akkor már napról napra jobban szerettem a véletlenül választott pályát. Nem frázisokat hangoztatok, ha azt mondom: nagyon szeretem, amit csinálok. Ma már el sem tudnám képzelni az életemet másként. Egyetlen ‘bánatom, hogy nem adhatom át közvetlen családtagnak az állatorvosi táskát. Három leánygyermeket neveltünk fel a feleségemmel, egyik sem választotta ezt a pályát. Igaz, hogy a tudományos kutatásban egyre több a nő, de gyakorló állatorvosnak lenni nem nőnek való. Itt sok a fizikai munka, gyakran járunk sárban, trágyában. De vannak fiú unokáim, ók talán majd megkedvelik és gyakorolják az állatgyógyítást. Három és fél évtized egy pályán szép idő. Ez alatt örömök, kudarcok érhetik az embert. Hogyan történt ez dr. Simon József esetében: — Voltak kudarcok, nem tagadhatom. Bizony egy-egy járvány idején majd a szívem szakadt a sok beteg jószág láttán. Ha egy állat felett' kimondtam a legkegyetlenebb szót, hogy „menthetetlen”, mindig önmagamat hibáztattam. Pedig emberileg amit lehetett, megtettem. Voltak viszont az életemben felejthetetlen élmények. Átéltem a mező- gazdaság szocialista átszerGádoros! képeslap Azelőtt sohasem jártam Gádoroson, mégis figyelemmel kísérhettem fejlődését. Farkas Pista bácsi, a vasboltos szállította a híreket. Jártuk a nagykereskedelmi vállalat raktárait, miközben válogatott a csillárok, asztali lámpák, villanykapcsolók között és mesélt. Arról, hogy mennyi új ház épül a községben, Igényesek lettek a lakói, nem tesznek akármilyen világítótestet a szobába. Beszélt a futballcsapat sikereiről, vereségeiről, a közlekedési balesetekről, meg a saját életéről. Robogunk a sártól latyakos úton. A fehértörzsű nyírfák lekonyult ágakkal árválkodnak a sűrű hóesésben. Embert alig látni. Egy bekecses asszony a járdát söpri, a régi malom környékén zsákkal bíbelődik a kucsmás férfi, tápot visz a süldőinek. Elgondolom : hol van már a vasbolt? A korszerűtlen, szűk üzletek cégtáblái valahol a sarokban hevernek, s Pista bácsi is nyugdíjba ment, néha bejár kisegíteni a Napsugár Áruházba, amelynek feltűnik színes portálja. Az üvegszemű kirakatok ruhaneműt, háztartási gépeket, bútort kínálnak. Törőcsik János, az üzlet vezetője elégedett. Teheti, hiszen egy év alatt 15 millió forgalmat bonyolítanak le. Van is munka bőven, most ért véget a téli vásár és máris kezdhetik átvenni a teherautónyi vasműszaki cikket. A tanácsháza sem régen épült. Fábri István elnök szobájának &z ajtaja nyitva van. Amikor megtudja, honnan érkeztünk, úgy néz ránk, mint valami csodára. Valaki azt telefonálta, hogy nem jövünk. Kiderült: az egyik kolléganőm kocsija elromlott, így a kérdezők tévézését. Ott voltam az első állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, amikor szedett-vedett jószágokból alakítottuk ki az állat- állományt. Magam is jártam agitálni, magyaráztam a parasztságnak: meglátják, közösen többre mennek, mint egyénileg. Magam sem tudom, hogyan, de hittem ebben. Nagyon jólesett, hogy a gazdák — akiknek az állatait évekig gyógyítottam —, bíztak bennem. Hogy a kezdet kezdetén mennyit küzdöttek, arról most nem szólok, hiszen közismert tények ezek. De életem nagy élménye, hogy megélhettem a paraszti életmód megváltozását. Diákkoromban gyakran találkoztam Erdei Ferenccel, Veres Péterrel, Darvas Józseffel és több népi íróval. Tőlük tudtam, milyen a magyar paraszt élete, aztán láttam a valóságban is. Nincs nagyobb öröm számomra, mint látni a parasztság anyagi jólétét, biztonságát. Azelőtt rettegés volt az életük, ma, igaz, hogy sokat dolgoznak a jószágtartó gazdák a szövetkezeten kívül odahaza is, de anyagilag, erkölcsileg megbecsült emberek a társadalomban. Azt hiszem, bármelyik termelőszövetkezeti tagot megkérdeznénk, egy sem vállalkozna arra, hogy visszaállítsa egyéni gazdaságát. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz tagjai évente több millió forintot árulnak háztáji állatból, állati termékből. Gyakran találkozom velük munka közben. Ha látom, hogy ismét felépült egy új ház, kerítéssel gyarapodott az udvar, új bútort szállítanak, úgy érzem: egy pici szerepem nekem is van a jobb életmód kialakításában. Ary Róza A Napsugár Áruházban egy galmat bonyolítanak le bora megcsappant, *a fiatal tanácselnök munkakedve Viszont aligha. Már öt éve, hogy megválasztották a nagyközség „első emberének”. Nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta e megbízatást. Nagyszénáson az AFOR javító műhelyében volt -művezető. Hajába itt- ott ősz szálak vegyülnek. Töprenghet a tanács- és vb- tagokkal együtt, míg végül eldönti, mire fordítják az évi költségvetés 10 millió forintját. Persze, segít a lakosság is. Az idei falugyűlésen any- nyian vettek részt, hogy sokan az ajtóból figyelhették az eseményeket. Szó volt itt az utak korszerűsítéséről, a felvásárlási gondokról. Utak? Fábri István nagyot sóhajt és egy papírlapot vesz elő. Két éve szélesítették, újították fel a Kossuth és a Lenin utca burkolatát, de a KPM-utak nagyon rossz állapotban vannak. Elkészült a község rendezési terve. Remélhetőleg a második félévben megkezdődhet az első, 36 lakásos, OTP- társasház építése. No és a nyolctantermes általános iskola tervei is készen lesz■ Az--ásványvagyon felderítésének gyorsítására hazánkba érkezett szovjet szénkutató expedíció sikerrel teljesítette első megbízatását. A Tatabányával szomszédos mányi szénmedencében több mint 5 hónappal a határidő előtt fejezték be a szénva- gyön --pontos megállapításához, az új bánya nyitásához szükséges földtani fúrásokat. A mintegy 200-tagú expedíció 1976 augusztusában kezdte meg a kutatásokat és év alatt 15 millió forint törnek június végére. Segítség nélkül nem menne ennek az intézménynek a megvalósítása. A megyei tanács több mint 13 millió forinttal segít. Kérdem, miből élnek a gádorosiak. A November 7. Tsz mellett a helyi munka- lehetőségek nem nagyok. De van itt ipari üzem is. Különösen a Szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet és az Orosházi Vas- és Műanyag ISZ telepei a jelentősebbek. Az utóbbi részleg vezetője Kóródi István. Megemeli a hangját, a fél kilós űrtartalmú műanyag zsírtégelyt kibocsátó gépnek bizony nem kis hangja van. Ügyes kezű asszonyok szedik, csomagolják az új terméket, amelyből az idén 30 milliót gyártanak és 25 millió forint bevételre tesznek szert. Nem sok minden fér rá egy képeslapra. Néhány jellemző mondat, híradás, jókívánság. Arról, hogy dolgozunk, örülünk, szomorko- dunk, tehát élünk. példás munkaszervezéssel hónapról hónapra jobb teljesítményt ért el. A szovjet kutatók újabb megbízatást kaptak a magyar szénbányászat vezetőitől. Hamarosan — ugyancsak Tatabánya közelében — Héreg-Tarján, Bajna, Gyer- mely-Zsámibék térségében folytatják munkájukat. Ezen a vidéken a korábbi földtani előkutatások alapján gazdag, érintetlen szénvagyonra számítanak a szakemberek. És Gádoroson egyre jobban élnek! Seres Sándor Az Orosházi Vas- és Műanyag ISZ helyi üzemében ügyes kezű asszonyok szedik, csomagolják a műanyag zsírtégelyeket Fotó: Martin Gábor Sikeres szénkutatás
