Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
I L* I j * J I 1 4 Y M^wm 1978. február 14., kedd ■S-: A korszerű táplálkozás elterjesztésének jegyében rendezték meg szombaton a békéscsabai Kakas étteremben a hideg- konyhai készítmények bemutatóját. Képünkön Tercsi József föszakács a hidegtálon az utolsó simításokat végzi Fotó: Demény Gyula Szállóige A minap egyik barátom kétségbeesetten rontott be hozzám. — Segíts! — kiáltotta. — Azonnal mondd meg, honnan van ez az idézet: „Az erőtlen csügged, az erős megállja.” — Egy napja nem haladok miatta i szakdolgozatommal — sírán kozott. — Ö! — mosolyogtam fensőbbségesen. — Hisz ez közismert. Ki is írta? Várj csak, rögtön eszembe jut. — kezdtem törni a fejem. Hát persze, Vörösmarty. Vagy Arany? — bizonytalanodtam el. Barátom arcáról lassan lehervadt a biza kodás. — Sose búsulj — vigasztaltam. — Megkérdezzük a kollegáktól. Jórészt egyetemet, főisko lát végzett kollegáim a fe jüket vakargatták. Tippeltek Tompára, Petőfire, Ady- ra. Biztosat senki sem tudott. _ Azért sem hagyom an nyiban — határoztam, és elindultam felkeresni magyartanár ismerősömet. Reakciója nem tért el az eddigiektől. Megkérdeztük még a tantestület néhány tagját, ök sem tudták, láz azonban mindenkit megfertőzött. A szerzők köre bővült Madáchcsal. „Hadseregünk” felforgatta a könyvtár számbajöhető körtéiéit, sőt a tablókat is megnéztük. Semmi. Verssorokat mormoltunk. Csak még egyetlen sort! — sóhajtoztunk. Végre valaki a homlokára csapott. Hangja kinyilatkoztatásként csendült. „Előtted a küzdés, előtted a pálya Az erőtlen csügged, az erős megállja.” Ilyen formában már köny- nyen rátaláltunk a versre Békés István Napjaink szállóigéi kötetében, s végre megtudtuk, hogy Arany János Domokos napra című verséről van szó. Sikerélményünk határtalan volt. Az esetben rejlik némi tanulság. Igaz, pedagógiánk — nagyon helyesen — nem lexikális ismeretek halmozására, hanem gondolkodni tanításra törekszik. Mindamellett tartozunk irodalmunk klasszikusainak any- nyival, hogy legalább szállóigévé vált soraikat ismerjük. Hogy az említett eset megtörténhetett — nem tudom, ki hogy van vele, — én bizony szégyellem. (gubucz) Különleges pályázat Nem mindennapos pályázatot hirdetett az Építéstudományi Intézet gyakorlati szakembereknek, akik olyan értekezés megírását tervezik, amellyel tudományos fokozatot szerezhetnek. Az esetek többségében e szakembereknek a napi termelő-irányító munka mellett sem idejük, sem módjuk nincs kutatási és fejlesztési eredményeik módszeres feldolgozására, összefoglalására, esetleg újabb vizsgálatok, kísérletek elvégzésére. E gondok megoldására nyújt lehetőséget a pályázat, amely szerint — munkáltatójuk engedélyével — ideiglenes, általában három hónapon át az Építés- tudományi Intézetben, tapasztalt kutatók konzultációs közreműködésével, a vizsgálati berendezések, műszerek igénybevételével pontosíthatják és dolgozhatják ki fejlesztési elképzelésüket, tudományos értekezésüket. A tudományos intézet hat főosztálya negyedévenként 10—20 gyakorlati szakembert fogadhat egyidejűleg ideiglenes kutatási munkára, rendszeres konzultációra. A pályázati felhívás részleteit az Építésügyi Értesítő februári száma közli. Eszerint a pályázatokat március végéig kell benyújtani az Építés- tudományi Intézetnek, amely egy hónapon belül adja meg a választ. Társadalmi munka Füzesgyarmaton és Dévaványán Az MHSZ szeghalmi járási vezetősége területén működő MHSZ községi vezetőségek közül az elmúlt évben a legkiemelkedőbb szervezeti és társadalmi munkát Füzesgyarmaton és Dévaványán végezték. Békés megyében elsőként Füzesgyarmaton építették meg a sorkötelesek általános honvédelmi előképzéséhez szükséges akadálypályát. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz Lenin Szocialista Brigád tagjai nemcsak az MHSZ pártoló tagsága közé tartoznak, hanem jelentős társadalmi munkájukkal komoly segítői is. Az elmúlt évben az aktívákkal együtt az MHSZ községi székházon, valamint az akadálypálya elkészítése során csaknem 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek Tóth Lajosnak, az MHSZ községi tit kárának szervezésével és ve zetésével. Nem szégyenkezhetnek a dévaványaiak sem, ami a társadalmi munkát és szervezést illeti. Az elmúlt évben sok szabad időt áldoztak fel székiházuk szépítésé re, berendezésére. Az udvaron elkészült és jól működik a céllövőpavilon és sokan veszik igénybe a tekepályát. Mindezek a nagyközségben újabb sportolási és szórakozási lehetőséget biztosítanak. Itt meg kell dicsérni Bakó Imrét, az MHSZ községi titkárát, aki lelkesen és hozzá értéssel szervezte meg a társadalmi munkát. Természetesen nem hagyható szó nél kül az a segítség sem, amelyeket a nagyközségek, párt-, állami és gazdasági vezetők nyújtottak. Nőklub Muronyban Négy éve, 1974-ben alakult meg Muronyban az állami gazdaság nőklubja. Azóta — 1975-ben és 1976-ban — kétszer nyerték el a Kiváló klub címet. Hétfő esténként a művelődési házban megrendezésre kerülő összejöveteleken csaknem 50 leány és asszony gyűlik ösz- sze hol kézimunkázni, amit könyv-, illetve hetilap-felolvasással tesznek érdekesebbé. A nőklulb keretében működő kézimunkaszakkör több kiállításon bemutatkozott már. Két alkalommal országos kiállításon vettek részt, ahonnan két-két díjat hoztak haza. A MEDOSZ által tavaly meghirdetett megyei kézimunka-kiállításon 13 díjat, illetve oklevelet szereztek. A község lakói minden évben május elsejétől láthatják az ügyes kezű asszonyok színpompás kézimunkáit. A klub tagjai már most nagy izgalommal, igyekezettel készülnek az idei bemutatkozásra. A nőklub rendezvényei hagyománnyá váltak a községben. A februári jelmezes farsangi mulatság is, amelyet most 11-én rendeztek meg. A siker nem maradt el, mintegy 150-en ropták a táncot ezen az estén a művelődési ház nagytermében. Áprilisban az „apák napján’ a férfiakat vacsorával vendégelik meg. A klub programja nemcsak a szórakozásról, a munkáról és az önművelésről is gondoskodik. Az idén is részt vesznek egynapos társadalmi munkán a nyugdíjas klubbal közösen. Többször Békéscsabára utaznak, ahol kiállításokat, színházi előadásokat néznek majd meg. Április közepén kétnapos budapesti utat terveznek, amelyen többek között megtekintik a Nemzeti Múzeumot és a Parlamentet. Augusztusban a Duna-kanyar szépségeiben gyönyörködnek a muronyi asszonyok. fl Kossuth Könyvkiadó újdonsága A gazdasági építőmunka közvetlen és távlati feladatai címmel a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvalakban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, 1977. október 20-i és december 1-i ülésének dokumentuma. A könyv tartalmazza Németh Károlynak az 1977. október 20-i KB-ülésén és a december 1-i ülésen elhangzott előadói beszédét, valamint az MSZMP KB október 20-i határozatát a hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről és a december 1-i határozatát az 1978. évi népgazdasági terv és az állami költségvetés irányelveiről. Szögre akasztott vándortarisznyák WWWWWWVVWWVWWWWV%WVVWWVV»WVVWVWWVWWVWVVWWWWWWWW\»VWVWW1 e bízzuk el magunkat azért, mert szögre került néhány tízezer vándortarisznya; ám a tényt érzékelni kell: ha lassan, vontatottan is, de valamelyest csökken az iparban a munkahelyet változtatók tábora. Igaz, még mindig irdatlanul nagy tábor ez, hiszen égy esztendő alatt száz foglalkoztatottból huszonnégy-huszonöt veti vállára a vándortarisznyát, s indul útnak, mert jobbat remél, esetleg több bért, könnyebb munkafeltételeket, kedvezőbb időbeosztást, s persze, sokan csak azért mozdulnak, mert szeszélyük löki őket, valós indokaik nincsenek, nem is keresnek ilyeneket. Ütjük most már — az ismert, korlátozó rendelkezések következtében, mint amilyen az előző helyen kapott bérrel egyező javadalmazás, a kötelező kiközvetítés bizonyos esetekben stb. nem annyira zavartalan, akadálytalan, mint korábban, jó néhányan azonban megtanulták, miként kell selyemcipellőben gödrös úton járni. Mielőtt ferde szemmel néznénk minden ki- vagy belépőre: a munkaerőmozgás egy része társadalmilag szükségszerű, sőt, akadnak esetek, amikor kimondottan hasznos. A pályát kezdő ifjú: új belépő. A megérdemelt pihenést választó nyugalomba vonuló: ott sze- repel a kilépők statisztikájában Az is munkaerő-van- dorlás, amikor fölszámolnak egy-egy üzemnek nevezett manufaktúrát, s az ott dől gozók olyan helyre kerülnek, ahol munkájuk társadalmi .hatékonysága többszöröse a korábbinak, korholást érdemelnének. Támogatást a beilleszkedes- hez új feladataik minél gyorsabb megismeréséhez. Az már kétarcú eset, amikor — ruházati ipar a példa — a végzett szakmunkások tizenöt százaléka két ^ even belül nemcsak munkahelyet hagyja ott, hanem az iparágat is. Bizonyára vannak közöttük, akiknek nyomos oka van erre, de oiyanok szintén, akik így korrigálják a rossz pályavalasztast a felületes na majd meglátjuk elhatározást. Ez a korrekció azonban sok penzbe keru , s nem azoknak, akik mennek, hanem a J^^úaÍat Egy-egy nagyobb vállalat pénzben mérhető vesztesege _ a munkaidőalap átmeneti csökkenése, ,a betanulási idő alacsony teljesítménye stb. miatt - a munkahely- változtatások következteben esztendőnként forintmillio- kát tesz ki! Számítások es becslések egyaránt arra a végeredményre vezettek, h ogy a társadalmilag nem indokolt munkahely-változtatások egyetlen esztendőben 3,5—4 milliárd forint kárt okoznak — közvetlenül. A közvetett kár, s meg inkább az erkölcsi veszteség, fölmérhetetlen. Ennek tudatában már másként láthatjuk a hol kopott, hol nagyon díszes vándortarisznyákat; aligha alaptalanul alakulnak át nyűggé, kolonccá, amitől jó lenne mielőbb megszabadulni. Ami nemcsak az ipart szorítja, hanem kivétel nélkül a népgazdaság valamennyi fő területét. Mert hiszen 1976-ban — az 1977-es végleges adatok még nem állnak rendelkezésre — a 476 ezer ipari foglalkoztatott kilépése mellett az építőiparban 130 ezer „tarisznya vándorolt, a kereskedelemben meg a teljes létszám 34,6 százaléka, 152 ezer férfi és nő, mondván, ide a munkakönyvét, megyek. Az új helyen meg azzal kopogtatott, jöttem, mit kínálnak, mit ígérnek. Az ilyesfajta — hogy szakszerűek legyünk — munkaerő-mobilitásnak vajmi kevés köze van a tervszerűséghez, a munkaerő-gazdálkodáshoz, -a kívánatos irányú munkaero- áramláshoz. Az egyéni elhatározáshoz természetesen mindenkinek joga van, ámde — s itt a lényeges különbség a vélt és a valós igazság között — a társadalomnak nem kötelme az egyéni óhajok mindenféle részletének teljesítése. Sőt, az lenne sűrűn az érdeke, hogy szembeszegüljön az irreális kívánságokkal, erre azonban ma még ritka a példa. Sajnos, hogy ritka, mert ez ,a hűséges, józan többséget sújtja. Vándornak se bírája, se barátja, mondták valamikor, arra utalva, aki nem kötődik sehová, senkihez, annak értékrendje is elüt másokétól. Mi tagadás, keserves bizonyítékot kapott erre sok munkahely, ahol némelyek úgy jöttek és mentek, hogy elprédált anyagokat és szerszámokat, lerobbantott gépeket, silány termékeket hagytak maguk után. Józan felismerés volt tehát annak a döntésnek az alapja, hogy ma már jó néhány vállalat szoba sem áll a tarisznyás vándorokkal, azt tartva, a kevesebb olykor több, az összetartó gárda megoldja a növekvő feladatokat. okféle intézkedésnek, szabályozó finomításnak — így a bértömeg-gazdálkodásnak adminisztratív közbeavatkozásnak része van a vándortarisznyák egy-egy tucatjának, százas, ezres pakkjának * szögre akasztásában. Mégis, ezeket a tényezőket, nem lebecsülve, úgy véljük, legalább ilyen súllyal, erkölcsi erővel hatott és hat a közhangulat változása, a szembefordulás a szire-szóra fölkerekedő vándorokkal, a közösségek egészséges önvédelme, amit mind több helyen tapasztalni. Ügyeskedők, rendelkezések lapjait boszorkányosán összekeve- rők ma is vannak, de valahogy megrendült alattuk a föld; már nem mindenütt várják tárt karokkal őket. Kezdik elveszíteni hitüket abban, hogy szemesnek áll a világ, mert lám, itt is, ott is ajtót — kaput — mutattak nekik. S ha szóbaálltak velük, nem azt sorolták, nekik mi jár, hanem azt, tőlük mit vár, uram bocsá’, mit követel munkaadójuk. S ez utóbbi gyakorlat terjedési sebessége nagy befolyással van arra, mennyi vándortarisznya kerül a már szögön lógók mellé. Mészáros Ottó n pálya törvénye Több mint 200 gyerek jár a Gerendási Általános Iskolába. A szép és modern iskolaépület mögött hamarosan hozzákezdenek a sportudvar építéséhez is Fotó: Gál Edit Két 12 éves forma gyerek kakaskodik a lakótelepi fut- ballpálya bejáratánál. Heveskedésüknek nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért ráncigálják egymást. — Mit akarsz tőlem? — kérdi a zömökebb. — Menj el innen, keress más helyet — feleli az inasabb. Huzakodik a két kis emberpalánta — ebben már nagyok, igazán felnőttesek, a helyért, az udvarért, a gyermeki státuszszimbólumért. — Miért bántasz? — húzza újfent panaszosan a zömökebb. Fejét elkapja egy pofon elől. — Mert tavaly engem sem engedtek ide — válaszolja a másik. — Csak akkor jöhettem ide, amikor már egyszer megvertek. Ez a pálya törvénye. Így szállnak a pofonok gyerekről gyerekre. M. G.
