Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
1978. január 18., szerda-|/ •• // T // J / • Kozmuvelodesi tervek Endrődön Tizenöt év a politikai oktatásban A napokban állította ösz- Bze Endrőd község 1978-as közművelődési munkatervét Jakab Józsefné, a tanács igazgatási főelőadója. Ottjárt unkkor a szövetkezetek, a vállalatok, a művelődési ház és az iskola javaslatait, írásos elképzeléseit tanulmányozta. A 350 embert foglalkoztató szabó ipari szövetkezet szeretne a jövőben szorosabb kapcsolatot kialakítani a művelődési házzal. Ezer munkás dolgozik az Európa- szerte híres ENCI-cipő műhelyeiben. Nemrégiben sportpályát is kialakítottak a szövetkezetben, hogy minél többen mozogjanak, sportoljanak rendszeresen. Az egészséges életmódra ösztönzés mellett a továbbtanulás, a dolgozók szakmai képzése is kiemelt feladat a szövetkezetben. Gazdaságpolitikai, világpolitikai kérdésekről beszélgetnek az idősebbek, vitatkoznak a fiatalok. TIT-előadásokat rendeznek, marxista középiskolára és egyetemre küldik a szövetkezeti dolgozókat. A szakmai képzés érdekében felújító, korszerűsítő szaktanfolyamokat is szerveznek. Az általános iskola vezetői, pedagógusai és a Zrínyi Ilona Üttörőcsapat tagjai is számos formában dolgoznak együtt a művelődési házzal és a könyvtárral. Irodalomórákat rendeznek a könyvtárban, népszerű az Ifjú zenebarát hangversenysorozat. Szívesen engedik a pedagógusok is a tanulókat a kul- túmház népitánc- és színjátszó csoportjába. Az általános iskolában bankács és szabás-varrás szakkörben találkoznak gyakran à pajtások. Az öregszöllői tanyasi iskola termei csak rövid ideig álltak üresen amikor megszűnt bennük a tanítás. A gyerekek sokkal jobb feltételek mellett tanulnak tovább az endrődi iskolában, s a szép új tanyasi kollégiumban laknak. Az öreg- szöllői iskolában ifjúsági klubot alakítottak a fiatalok, ahol táncos, zenés esteket rendeznek, szakköröket szerveznek, előadásokat hallgatnak. Igen jó a kapcsolatuk egy távoli honvédségi klubbal, a tapolcaiakkal, ide sorozták be ugyanis a régi klubvezetőt. B. Zs. Berta György, a Hidasháti Állami Gazdaság főállattenyésztője az az ember, aki gyorsan tud kapcsolatot teremteni. Mindenkivel megtalálja a hangot, s szinte azonnal rááll a másik hullámhosszára, de nemcsak vesz, hanem ad is, ami az emberek közötti közléscsere elengedhetetlen föltétele. Ez a tulajdonság kell is a munkájához, akár a gazdaságit, akár a mozgalmit nézzük, hiszen a helyi szak- szervezet vezető propagandistája is. — Egészen fiatalon, 1955- ben kerültem a gazdaságba gyakornoknak, ahogy a mezőgazdasági technikumot elvégeztem. Azóta is ez a munkahelyem, innen jártam ki a főiskolát és az üzemmérnöki kiegészítőt munka közben. Az ifjúsági szövetség után a szakszervezet lett a mozgalmi tevékenységem színhelye, s éppen az oktatás, így aztán nemcsak magam tanultam, de tanítottam is. Ahogy a régi dossziékat nézegetjük, előkerül az első szemináriumi előadás jegyzete 1963-ból. A népgazdaság fejlődése. Mellette kivágott újságcikkek, amiket felhasznált az alapos készüléshez. Aztán egy ugyancsak ez időből való meghívót vesz elő. Megőrizte ezt is. Az SZMT küldte, a propagandisták egész napos előkészítőjére szól, előadó: Vizsnyiczai János, a téglagyár művelődési otthonában. Tizenöt év. 15.55 VALAHOL EURÓPÁBAN 17.35 BESZÉLGETÉS RADVÄNYI GÉZÁVAL A második világháború végéhez közeledik. Kiéhezett, elhagyott, otthontalan gyerekek verődnek össze, hogy csoportban biztosítsák életüket, élelmüket. Garázdálkodnak, rabolnak. Egy hegytetőn magányos művész Nagy idő. Sokan elvégezték ezalatt a szakszervezet egy- egy tanfolyamát a gazdaságban. — Évente két—háromszáz hallgató. Ha tízéves átlagot nézünk, úgy kétszázötvenre jön ki. Ez olyan húsz—huszonöt százaléka a dolgozóinknak. És csak a szakszervezeti tömegoktatás keretében, a párt és a KISZ rendezésén kívül. Most is tíz tanfolyamot tartunk, A munkahelyi élet időszerű kérdései címmel. Továbbá a szocialista brigádokét és a tisztségviselőkét, a bizalmiak és vezetőségi tagok számára. A gazdaságban nagy távolságok vannak, egyik sarkától a másikig 50—60 kilométert kell megtenni. S a vezető propagandistának — mert tíz éve már ezt a feladatot látja el Berta György — nemcsak az oktatás megszervezését, az előadók ösz- szefogását kell ellátni, de a segítést és ellenőrzést is. A tanfolyamok a területen szétszórtan folynak, látogatásuk azonban nem ütközik akadályba, mert mint gazdasági vezető egyébként is járja az üzemegységeket. Így aztán nemcsak az előadók jelentéseire hagyatkozik, hanem megvan a személyes tapasztalata. — Szeretek végighallgatni egy-egy foglalkozást. Jó ez, és igénylik is a hallgatók a közvetlen kapcsolatot. S a mozgalmi munkám jól kiegészíti a gazdaságit, hiszen él, Simon Tamás. A gyerekek itt tanyáznak le... A megdöbbentő erejű háborús korrajzban a művész alakját Somlay Artúr formázza meg. A banda vezére Gábor Miklós, a lány Bánki Zsuzsa. A filmet 1948-ban Radványi Géza rendezte. Az a Radványi Géza, akiről most, harminc év után portréfilmet készített a televízió. A rendező beszél az akkor született film történetéről, és saját pályafutásáról. nem elvont dolgokat tanulnak, hanem a napi gyakorlattal összefüggőt. Többek közt a jogok és kötelességek a munkahelyi demokrácia fejlesztésében című témát, ami talán a legaktuálisabb kérdés. Aztán, hogy mi teszi szocialistává a brigádot? De megtárgyalják a tulajdonosi szemléletet, és a művelődés problémáit is. Kedvelt ez az oktatási forma, van iránta érdeklődés. Szervezéskor nem kell nógatni az embereket, és a közös munkában is szívesen részt vesznek, vagyis hozzászólnak az anyaghoz, s érdemi kérdéseket vitatnak meg. Aktívak. — Egyéni sérelem is előkerül, ám az is sokszor közérdek, mert olyan hiba derül ki, amit jobb mielőbb rendezni, hogy nagyobb baj ne legyen belőle. Aztán van amikor csak magyarázat, felvilágosítás szükséges, ösz- szességében : állandóan növekszenek az ismeretek. A tájékozottság pedig nagy sző, a tudásnak gyakorlati haszna van. Csak élni kell vele, s erre is adunk biztatást. Végül a közművelődés alapját, az általános iskolát hozzuk szóba. Szinte kikerülhetetlen téma már a felnőttek állami oktatása. — Az utóbbi négy évben 246 dolgozónk szerzett végbizonyítványt a kihelyezett általános iskolában. Ügy hiszem, ebben a mi munkánk is benne van. A baj viszont az, hogy nem érünk a sor végére, mert újabbak „termelődnek” helyettük a fiatalok között. Van aki az iskolát, van aki a családot okolja ezért. Szerintem az igénytelenség szüli. Ez többféle okból eredhet, de a következménye egy: ambícióhiány. Az, hogy nincs fölkeltve a gyermekben a tudásvágy. Ebbe nem nyugodhatunk bele. s nem kis energiával a felnőttben kell fölébresztem a szellemi igényt. És nemcsak a maga érdekében, de a gyermekeiért is. Hogy ők már időben éljenek a társadalom által biztosítbtt lehetőségekkel és tanuljanak. Tass Márta Mai tévéajánlatunk Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS 37. — Nem irigylem a boldogságodat, drágám — lépett a színpadra Klári is —, bizony isten boldog vagyok, hogy ilyen nagy harmóniában látlak benneteket. Tibor szülei nem tudták mire vélni Klári lelkes nyilatkozatát. Nem éreztek benne semmi gúnyt, még egy kis iróniát sem. Különösen, amikor látták, hogy Klári elérzékenyülten maga is a férje vállára hajtja a fejét. — Szeress te is édesanya! — húzódott közelebb Ferenc is az ő Marijához —, mert még nagyon ki találunk lógni itt a sorból! — Aztán a fiatalokhoz fordult: — Láthatjátok, a szerelem nem óha-ta-tatlan kell hogy elmúljék a korral... ti is igyekezzetek megőrizni az ifjúságot... vagyis a szerelmet ... Fogalmazási nehézségeit a már eddig fogyasztott italnak tulajdonították, s ezért szavait hangos nevetés kísérte. A derültséget csak fokozta, hogy Ferenc, mintha csak eddigi szavait folytatná, folyamatosan tovább beszélt, de teljesen másról: — ... olyan itt a meleg, halljátok... nem bánt az valakit, ha én esetleg leveszem az ingemet? — Ugyan Ferenc, csak nyugodtan! Ebben a kánikulában .... Lerángatta magáról az inget, s Barna és Guszti — hasonló kíntól szabadulás lelkesedésével — vagy csak szolidaritásból? — mindenesetre készséggel követték a példáját. Lajos bácsi azonban — bár még mindig ő szorgoskodott elsősorban — magán hagyta a rövidujjú inget. — Neked nincs meleged, Lajos? — kérdezte Gitta. — Melegem nekem is van, de amíg a hölgyeknek szenvedniük kell, magam sem akarok előnyt élvezni. — Ha fürdőruhát vehetek fel... — állt fel Gitta —, sőt van egy tartalékom is .— tétován körülnézett —, ha esetleg valakinek... A felajánlás, ahogyan Klárira és MSrira nézett, szinte nyilvánvaló sértés volt, hiszen az ő karcsúságával egyik sem vetekedhetett. Hogyan is tudták volna elfogadni a felajánlott tartan lék fürdőruhát... Kati viszont szintén elvonult, nem ugyan fürdőruhát, csak sortot és egy könnyebb blúzt venni. — Tibor, neked is van úszónadrágod ... a kocsiban ! Anyja figyelmeztetéséért Tibor nem érzett semmi hálát. Elég kelletlenül vonult el; nem tartotta a saját megjelenését elég daliásnak fürdőruhában. — Italszünet! — jelentette be Laci is, és egy pillanat alatt lerántva magáról a nadrágot — kiderült, hogy alatta van a fürdőnadrág — egy faágra dobta a piros trikóval együtt, és már ment is bele a Dunába. A két legifjabb is követte a példáját, s már mentek is volna utána a vízbe. De az anyjuk óvatosan beavatkozott: — Csak bokáig szabad belemenni! — Nekem itt a bokám! mutatta a combját a nagyobbik s már gázolt is Laci után. — Laci! Kergesd vissza őket! Laci, két markát összefogva, valami különös szivaty- tyút hozott létre, s felemelve a feje magasságába, erős vízsugarat lövellt az engedetlenek szeme közé. » » * — Gyere, apatárs — kapott kedvet Barna is a megmozdulásra — folytassuk a küzdelmet, most revánsot veszek! Már a kezében is volt a tollaslabdaütő. Gitta egy pillanatig azon töprengett, hogy megegyeztek-e hát tulajdonképpen, vagy ezzel a tollaslabdával éppen a további tisztázó eszmecsere elől akar menekülni. Menj, labdázz — gondolta aztán — egyelőre nem is kell ide több szöveg. Annak alapján, amit eddig beszéltünk, már nyugodtan hivatkozhatom, amire csak akarok... Megbeszéltük, és kész. Végighordozta tekintetét a társaságon, mintegy ellenőrizve önmagát, hogy végrehajtotta-e a mai napra tervezett feladatait. Mari... Guszti... Nagymama ... s végül maga Barna. Hát tulajdonképpen már csak Lajos van hátra. Mert ugye vele is beszélni kell. Beszélni, bár némileg más módon, mint a többiekkel. Vele legjobb lesz megint a tanácskérés formája. — Tegyünk fel vizet melegedni, Lajoskám! Majd én elmosogatok... A halászlés bogrács jó lesz mosogatóvíznek, nem? Lajos bácsi egy nagy fűcsomót tépett, és kátörülget- te vele a bográcsot, azután öntötte bele a kannából a maradék vizet ; felakasztotta a bográcsot a tűz fölé, áz- tán tétován megállt a kannával. Tekintetével önkéntelenül az először is vizet hozó két fiút kereste. Laci bent úszott a messzi Dunában, Tibor egy szál úszónadrágban közeledett a gépkocsik felől. Olyan véznának látszott, szinte megsajnálta Letette a kannát egyelőre a fűre. (Folytatjuk) Hegyesi János házában Alig néhány hete jelent meg a Füzesgyarmaton élő Hegyesi János „Miért jöttem el?” című kötete válogatott írásaival. Élére, Fekete Gyula írt előszót. „A népköltő Hegyesi Jánosban, szociális indulataiban-ítéle- teiben kezdettől fogva jelen van a politikus, mint ahogy később a parasztpolitikusban morális indulataiba^ ítéleteiben mindvégig jelen volt: a költő. Életművét akár az irodalom felől közelítenénk meg, akár a politika felől, féloldalas ítélethez jutnánk: hiányoznék abból az ítéletből valami, fontos valami. Hiszen ön- törvényei szerint élt, s tette a dolgát becsülettel; paraszti, úttörői munkával, szóval, írással, cselekvéssel a magánéletben, a közéletben..." »Ügy jöttem én is, mint a többi /Borús, robotos ember- millió. (Egyik versének kezdő sorai) Ajánlásokat ir új kötetébe, barátai számira Feleségével a szoba írósarkában Fotó: Gál Edit
