Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-10 / 8. szám
1978. január 10., kedd IgHiUMM Hazafelé baktatva nehéz már az Iskolatáska, elfáradt a kisdiák Fotó: Gál: Edit Miről ír a Szovjet Irodalom januári száma? Borisz Vasziljev Ne lőjetek a fehér hattyúkra című drámáját közli a Szovjet Irodalom januári száma. Vasziljev nevét a Csendesek a hajnalok című kisregénye, illetve a Taganka színház világhírű előadása és a magyar feldolgozások alapján jól ismeri a hazai közönség is. Üj műve már az író eredeti szándéka szerint színpadra íródott. Vasziljev történetei „egyszerű, tanulságos és emberi történetek” — írja róla a darab magyarországi bemutatójának rendezője, Iglódi István. S éppen ez a mély humanitás teszi alkalmassá arra, hogy bonyolult korunk bonyolult problémáira választ próbáljon adni. A válasz pedig hittől és emberszeretettől sugárzik Vasziljev drámájában. A líra rovat a szovjetorosz költészet háborús nemzedékének egyik tagját, Mihail Lvovot mutatja be. A tatár származású költő életének legjelentősebb fordulóit Borisz Szluckij, a nemzedéktárs írja le értő szeretettel, verseit pedig Garai Gábor, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Mezey Katalin, Rónay György, Szalai Csaba és Tamás Menyhért fordításában olvashatjuk. Érdekes alkotói vallomásokat tartalmaz a Közös dolgaink és a Művészetről rovat. Bulat Okudzsava és Páskándi Géza beszélgetéséből a történelem és az író kapcsolata bontakozik ki. A két vallomás lényege közös: ....... a m últ valamilyen formában mindig aktuális. Vagy azért, hogy meghaladjuk, vagy azért, hogy például szolgáljon”. De az író számára nem lehet ürügy, egyszerű illúziós lehetőség. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének színpadra állítójával, Jurij Ljubimowal budapesti tartózkodása alkalmából Nádasy László készített interjút. Békésszentandráson. a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága 1977. december 28-án elemezte az 1977. évi közművelődési terv végrehajtását, s ugyanakkor vitatták meg az 1978. évi köz- művelődési tervezetet is. A tanácskozás után néhány nappal felkerestük az ötezres lakosú nagyközség tanácselnökét, Pálus Andrást, hogy a vb-ülés anyagáról, a sorok mögött meghúzódó eredményekről, problémákról beszélgessünk. — Nagyközségünkben — ahogyan a tanácsi anyagból is kiderül — az utóbbi években jelentős előrehaladást sikerült elérnünk a közoktatás és közművelődés együttműködésének javításában. Egyrészt érezhetően javult iskoláinkban az oktató-nevelő munka színvonala, és sikeresen alakult a község vállalatainak, intézményeinek iskolákat, óvodákat támogató társadalmi összefogása is. A Tessedik Termelőszövetkezet az egyes számú óvodát patronálja anyagilag, de nekik köszönheti a gyermekintézmény például a szép bútorokat és a játékra — társadalmi munkával — alkalmassá. tett udvart is. Jelentősen javult a kapcsolat a 2- es számú óvoda és a Zalka Tsz között. Azt is hadd említsem meg, hogy községünkben minden óvodás korú gyermeket el tudunk helyezni, sőt, a jelenlegi létszámnál még többet is. Ha társadalmi összefogásról beszélünk, szeretném megemlíteni, hogy a szőnyegszövő háziipari és népművészeti szövetkezet, a helyi ÁFÉSZ és a Dél-Körös Vízgazdálkodási Társulat, valamint két termelőszövetkezetünk 195 ezer forinttal támogatta oktatási intézményeinket. — Láttuk az általános iskola központi épületét. Elég siralmas állapotban van. Tervezi-e a község egy új iskola építését? — Igen, és a tervek 1978. szeptember 30-ig készülnek el. Elképzeléseink szerint 1980-ra épül fel az új, 8 tantermes iskola, amelyben majd lényegesen korszerűbb körülmények között folyhat az oktatás. Előzetes kalkulációk szerint 13 millió 800 ezer forintba kerül az új 30. — Drágám, százhatvan- ezerrel el lehet kezdeni. Nagyon nem is szabad őket elkényeztetni. Tanulják csak meg, hogy az élet nem majális ... nekik is keményen meg kell majd dolgozni... — Nem. Nem majális — mondta a másik asszony, de most minden diplomáciától §s kedvesemtől mentes hangon. S így nagyon hasonlított az eredeti prolira, akinek nem karrier, ha a férje feljebbvi6zi... kutyaütő- ig. Ezen a hangon Gittának nem volt kedve tárgyalni; még csak úgy beszélgetni se. Körülnézett, mintha valahonnan segítséget várna. A piros trikós fiú éppen egy villával szurkált a bográcsba, sikerült egy darabka húst felszúmia, és odavitte a nagymamához megkóstolni. Nagymama ráfújt, aszójába vette és gondosan mor- zsolgatta: — De hiszen ez már tökéletes, Lajos! Az áhitatos, várakozó csendben tisztán 'idehallatszott nagymama ítélete. — Mindjárt, Margit néni, mindjárt! Lajos vitte a burgundis üveget, és szakszerű mozdulattal csurdított egyet a bográcsba. — Azt hiszem, ideje visz- szamennünk — mondta Gitta, és bele is karolt Tibor ■mamájába; mint Kati mamája, mint jövendő rokonok, mint akik közös anyai gondjaikról beszélgettek, közös gondjaikról, összetartozó- an, bensőségesen. • • • A férjek még mindig tollaslabdáztak; verejtékezve, lihegve, már mindketten a leroskadásra vágyva. De úgy látszott, Apu nehezen tud beletörődni abba, hogy a másik, aki sem nem köny- nyebb, sem nem fiatalabb, olyan könnyedén megverje. — Hagyjátok már abba, Apu! — szólt rá Gitta — illetlenség is, hogy Ferit egész nap magadnak foglalod le. Különben is mindjárt kész az ebéd. Ugye, Lajos — szólt Lajos bácsinak is, aki már meg a másik bogrács, a halászlé fölött mesterkedett valamit. — Rögtön, Gittám, rögtön ... Talán addig vizet lehetne hozni, hátha valakinek vízre van szüksége... Tibor és Laci külön felszólítás nélkül már tápász- kodott is. Gitta sietett is megjegyezni: — Na nézzétek meg, milyenek a valóságban ezek a sokat szidott mai fiatalok! De nagymama beleszólt: — Minek a víz? Hát nem bort fogunk inni? Kezet mosni meg ott a Duna. — Na de hátha valakinek víz kell, nagymama. Mondjuk, akik kocsit vezetnek... — Meg szódavizet is kell csinálni! — döntötte el végérvényesen a kérdést Lajos bácsi. Tibor az épület felé ment, hogy kannát keressen. Azt iskola. Addig, sajnos meg kell elégedni a jelenlegi helyzettel. — Az imént szó volt a vállalatok, szövetkezetek, jelentős oktatási intézményeket segítő társadalmi összefogásáról. Vajon az egyes intézményeken belül is ilyen jól áll a közművelődési feladatok megvalósítása? — Valami javulás tapasztalható. Talán a szőnyegszövő hnsz-nél értékelhetjük jónak a kulturális munkát. Azonban azt sem szabad elhallgatni, hogy üzemeinkben és szövetkezeteinkben nem elég tartalmasak az ilyen irányú próbálkozások, a kulturális célra költött forintok sem mindig a legszükségesebb helyre kerülnek. — Milyen a kapcsolat a közművelődési intézmények és a termelőüzemek között? — Még 1976-ban született egy tanácsi határozat, amely a közművelődési intézmények és a termelőszövetkezetek, illetve termelőüzemek között a közművelődési tevékenység bővítését szolgáló együttműködési szerződés létrehozását szorgalmazta. Sajnos, ez azóta sem valósult meg. Az új esztendőben most már minden vezető figyelmét igyekszünk nyomatékosabban ráirányítani a közművelődési feladatok végrehajtására. —r A műveltség legfőbb alapját az iskolázottság jelenti. Hogyan alakult Békésszentandráson az általános iskolát elvégzettek aránya? — A fiatal generáció csaknem teljesen időben fejezi be az általános iskolát. Sőt, most már nyugodtan mondhatom azt is, hogy a felnőttek körébeh is jelentősen megnövekedett a 8 osztályt elvégzettek száma. Ebben sokat segített a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa, amely anyagilag támogatta a művelődési házban létrehozott „Mindenki iskolája” konzultációs központ tevékenységét, ahol 1977-ben 20-an fejezték be az általános iskola 8. osztályát. Az általános és szakmai műveltséget tekintve pedig *a szocialista brigádoknál tapasztalható a ' kulturális érdeklődés felélénkülése, bár él még a formalitás rossz szemlélete. A község kulturális szolgáltatásokkal való ellátottsága elég remélte, hogy csak egy kanna van ; hiszen Kati azt mondta neki, s elhatározta, hogy azt az egyet pedig ő szerzi meg. Emlékezett arra, hogy Katinak megígérte, ő hozza majd a vizet. De kettő volt, két kanna; Kati tévedett. Persze, két karral két kannát éppen el lehet hozni; de megosztoztak udvariasan. Lajos bácsi kikísérte őket a kapun és elmagyarázta, hogy hol van a nyomós kút. A két fiú elindult vízért. Látszólag a legnagyobb egyetértésben, szinte máris barátként. De valójában már lappangott közöttük valami feszültség. — Nagy nap, mi? — kérdezte Laci. — Ó, csak olyan formaság ... az öregek egy kicsit maradiak. Nem ellenkeztünk; Kati azt mondja, legyen meg a kedvük ... Hiszen úgyis nemsokára meglesz az esküvő, felesleges ... de hát legyen, az egész egy jó kis kirándulás. Felemelte a bádogkannát, talán mutatta, mint valami bizonyítékot. Biztosan arra, hogy ez egy jó kis kirándulás. Laci bólintott, de egészen másrdl kérdezett: — Régóta jártok együtt? (Folytatjuk) megoldatlan. De erről, valamint a község művelődési alkalmairól pontosabb tájékoztatást kaphat a művelődési ház igazgatójától — mondotta búcsúzóul Pálus András tanácselnök. • * • öreg, régi épületben működik a nagyközség művelődési háza. A nagyteremben éppen az alsó tagozatos testnevelés órája folyt, a nagy játéktól az ósdi falak szinte remegtek. — Egyezséget kötöttünk az általános iskolával, így próbálunk segíteni tornatermi gondjaikon — mentegetőzött a nagy zsivaj miatt Rába István, a művelődési ház igazgatója. — Nem bizonyul túl kicsinek, elavultnak ez a ház egy ötezer lelkes nagyközség kulturális igényeihez? — Először az iskola, s aztán jöhet csak az új művelődési ház. Még legalább 5 évet kell várnunk... De, mióta a könyvtár elköltözött, könnyebb valamivel a helyzet, mert ezáltal egy viszonylag jó klubhelyiséghez jutottunk. — Hány klub működik a házban? — A legjobb eredményt a 22 tagú ifjúsági klubunk mutatta fel. Most éppen VIT- vetélkedőre készülnek Kiss Márta, a kultúrház munkatársának vezetésével. Van még kertbarát szakkörünk, néha itt kerül sor a jól működő helyi TIT-csoport előadásaira és a szocialista brigádtagoknak is szervezünk programot. Az Országos Ifjúsági Klubtanácstól nemrég kaptunk 25 ezer forintot a kismama klub létrehozásához. Tudom, ez nem túl sok, de komoly anyagi gondjaink vannak. A nagy termi rendezvényeinkre — a tévé még mindig nagy vonzereje miatt — elég nehéz közönséget szervezni. Még csak három éve vagyok itt igazgató, s tudja, a mi területünkön nehéz előrehaladást elérni. — Milyen a művelődési ház kapcsolata a vállalatokkal, szövetkezetekkel? — Ügy érzem, sikerült kimozdulni a holtpontról. Elégedettek azért nem lehetünk. Sok még a tennivaló. Valóban : elégedettségre nincs ok, de Békésszentandráson elindult valami. Lapunkban nemrég írtunk a jól felszerelt, értékes programokat megvalósító községi könyvtárról. A művelődési ház — ha korlátozott lehetőségek között is — igyekszik sokrétű feladatának megfelelni. Ehhez azonban szükség van — az oktatási intézményekkel kialakult korábbi jó kapcsolat példájára — a helyi termelőüzemek és termelőszövetkezetek közművelődést segítő tevékenységére is. B. Sajti Emese Huszonöt éves a rádió győri stúdiója Huszonöt évvel ezelőtt, 1953. január 8-án sugározta első műsorát a Magyar Rádió győri stúdiója. Az első években a győri rádió egyórás napi műsorát Budapesten és az ország távolabbi vidékein is lehetett hallgatni, miután lényegesen kisebb teljesítményű adók működtek akkor a közeli hullámhosszokon. Az adási idő közben napi másfél órárfct bővült. A győri körzeti rádióstúdió jelenleg hétköznaponként este, vasárnap és ünnepnapokon pedig délelőtt jelentkezik. KÉPERNYŐ DÁK DÁK = Délalföldi Krónika. A szegedi körzeti stúdió műsora. Havonta egyszer láthatjuk, és most már hónapról hónapra a megalapozottabb dicséret hangján kell szólnunk róla. Törekvésük, hogy a három megyéből — Békés, Csongrád és Bács- K is kun — megfelelő kép- és híranyaggal szolgáljanak, hogy felkeltsék az egész ország érdeklődését aziránt, ami Délkelet-Magyarország életét legjobban jellemzi az adott időben, kétségtelenül dicséretes. Az a szerkesztői koncepció pedig, hogy a problémák megkerülése nélkül, a dolgok igazi lényegét igyekezzenek felmutatni, nem kevésbé méltó az előbbihez. _ A DÁK első riportjával Békéscsabára érkeztünk, a Megyei Művelődési Központba, ahol a legutóbbi Ki mit tud? egyik győztese, a kiváló néptáncas Mlinár Pál sok apró iskolás gyerek társaságában valami egészen új játékot kezdett. Hamar kiderült, hogy a központ néptánciskolájáról van szó, ahol elsősorban mozgáskultúrát tanulnak, és megkeresik azokat, akik felsőbb osztályba: az úttörő-táncegyüttesbe léphetnek, onnan pedig majd a „nagy” Balassiba, a békéscsabaiak határokon túl is hírneves együttesébe. Persze a sok gyerekből csak néhá- nyan jutnak el idáig, éppen ezért nem is ez a cél elsősorban, hanem sokkal inkább a kellemes, hasznos, rendre, fegyelemre, szép játékokra nevelő, néphagyományokat ismertető összejövetelek, mókás együttlétek megteremtése. Mlinár Pálról számomra — és a tévénézők számára is — most derült ki a többlet: ez a fiatalember nemcsak a néptánc avatott mestere, hanem jól ért a gyermekek nyelvén is, ahogy mondani szokás. Közben arra is jutott idő, hogy elgondolkozzunk: közművelődésünk korszerűsödésének fontos útját látjuk itt megvalósulóban, mely a gyermekkortól ível egészen a felnőttkor felé. Nem volt idő azonban hosszadalmas meditációra, mert a DÁK máris Csongrá- don kötött ki. Sajnos, nehézkesen indult ez a riport, de aztán feloldódott kissé, és képet alkothattunk a város jövőjéről, a városkép formálódásáról. A halványabb átmenet után következett a bajai látogatás, a gimnázium népművelést tanuló diákjai körében. Van-e értelme a középiskolai népművelőképzésnek? Mit ér egy ilyen oklevél az érettségi mellett, vagy azzal együtt? Megszerették-e apályát azok a tizennyolc évesek, akik a gimnáziumban a népműveléssel való közelebbi megismerkedést is elhatározták? Kiderült, hogy az osztály döntő többsége nem kíván népművelő lenni! Legtöbben azért, mert nem tartják „elismert” foglalkozásnak, sokan azért, mert „rosszul fizetik”, néhányan pedig, mert úgy érzik „nem rátermettek”. A három válaszcsoport közül bármelyiket vizsgáljuk, a kép kissé elszomorító. Senki nem várja el, hogy a középiskolában népművelést is tanuló diákok „zászlólobogtató lelkesedéssel” vállalják a nép művelését, de, hogy ezt biztos elhatározással csak egyetlen diáklány döntötte el közülük, általánosabb követ- keztkeztetésekre sarkallja a nézőt. Arra, hogy nem jutott-e túlsúlyba ifjúságunk világlátásában a könnyű karrier, a könnyű pénzkereset utáni vágy, és nem szorultak-e háttérbe az emberi, nagy vállalkozások? De mindez már tanulmányok témája. A DÁK riportja csak újra figyelmeztetett valamire. Sass Ervin Ami a sorok mögött van
