Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1„ vasárnap o Falazóblokk és némi kötőanyag Legértékesebb természeti kincsünk Interjú: dr. Soús Gábor MÉM-államtitkárral Deres téli nap. Seregnyi varjú száll a hófedte földre, meg az országútra; a kisbusz fékez, lassan térülnek, kerengenék föl előle az ólomszárnyú, fekete madarak. Mostantól már el se tévedhetnénk: a szentesi tv-adó égig szökkenő tűje jelzi az irányt. Jobb oldalt, egy jókora földtáblán a vékony hó alatt káposztafejek homálylanak. — Gazdag téeszek lehetnek errefelé — jegyzi meg valaki a kocsiban. — Sok itt a káposztafej'— teszi hozzá nem minden célzat nélkül egy másik utas. — Néhány éve itt még kukoricatábla volt... Ezt már a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szentesi 3-as cserépgyárában mondotta valaki. Makszin János gyárvezető csöndes szavú, megfontolt, sokat tapasztalt ember. Nehéz ipar, nehéz gyár. Nehéz volt az alapjában véve jól megtervezett technológiai folyamatokat — a modern falazóblokkgyártást — zökkenőmentessé, gazdaságossá tenni, kihasználni minden percet, minden mozgást, minden kalóriát. Az energia pénzbe kerül, sok pénzbe. Ez a korszerű gyár eleinte veszteséggel dolgozott, s évek kellettek ahhoz is, hogy kiderüljön: mi minden okozza ezt. Aztán új gépek jöttek. Az idén szerelték fel őket. S ezeket be is kellett állítani, szabályozni. Mit ér akár a legmodernebb technika is okos, értő, gondos emberek nélkül ? Megmutatták a veszteséges évek, de a gyáregységvezető már jóval korábban megértette ezt. — Eleken és Békésen végképp megtanultam, hogy egyedül, segítség, ütőképes gárda nélkül komoly problémákat megoldani nem lehet. Itt eleinte sok vitám volt vezetőtársaimmal. Mindenkire támaszkodtam, aki akart, igyekezett és akár a legapróbb dologban is hasznosat tett vagy mondott. Sajnos, még ma sem minden vezető nézi jó szemmel, ha beosztottjai képzettek, sokat tudnak. Az itteni fiatalok a termelésben és a mozgalmi életben egyaránt meglátták a hibákat, ezt jelezték is, türelmetlenül. Rögtön, azonnal akarták a változást, a megoldást, s ez nem mindenkinek tetszett. Nem szoktak hozzá, hogy egy-egy fizikai dolgozó is beleszóljon az üzemszervezésbe,, a hibák kiküszöbölésébe. Szemüveges, szakállas, hosszú hajú fiatalember érkezik; otthonosan nyit be a vezető irodájába, széket fog, mellénk ül: Janó István a neve. De még egy percre a gyárvezetőé a szó: — Már a békési gyárban is csak úgy tudtunk eredményeket elérni, ha támaszkodtunk a „türelmetlen” fiatalokra, a szocialista brigádokra. Műszak után nem egyszer, minden szervezés nélkül összejöttünk, és megbeszéltük, hogyan lehet jobban. Fontos, hogy minden továbblépésben, változásban benne legyen az emberek véleménye. Nos, ez kétszeresen fontos volt Szentesen. A dolgozók ebbe az új gyárba téeszből, kis üzemből, mindenfelől jöttek; jártasságuk, gyakorlatuk: semmi. Program szerint, villany- motorok segítségével, gombnyomásra történik csaknem minden. Mindenhez tehát koncentrált figyelem kell. At kell érezni, hogy ez fontosabb mindennél. Egyetlen kamrában 2880 tégla ég. Ha tönkremegy, ez kilencezer forintos kárt jelent. S 25 kamra szárít folyamatosan. A vezérlőpult. Ilyen lehet egy űrhajókabin, csak valamivel kisebb. Üvegkalitka; kapcsolók mindenfelé. Csernák Julianna dolgozik itt. Szemközt, a sínen, szinte észrevétlen lassan közelednek felénk a hatalmas téglarakatok. Hatszáz falazótégla van a kocsin. Elénk érve a szerkezet megáll, derékszögben elfordul, s a kemence elé gurul. Üjabb gombnyomásra megnyílik a kemence kapuja, a kocsi benyomul, lezáródik a kapu, s megkezdődik az előmelegítés, majd az égetés. Janó István és Kiss József gyártásközi minőségellenőr otthonosan mozog a hosszú kemencén, szerelékek, drótok között. Egyikük felemel egy kart, mire egy jókora lyuk nyílik meg alattunk, a kemence tetején. — Itt nyolcszáz fokra hévül a tégla — mondják, én meg azt gondolom: ilyen lehet a pokol tornáca. De nem: valamivel arrább méteres láng csap ki egy másik lyukon — inkább tehát ilyen. Jobbra lent hosszúkás arcú, kreol bőrű olasz munkások ténykednek. A szalagról lekerülő szárított téglákat gépkarok ölelik-nyomják össze, s a kemencekocsira rakják mindenestől. Mi ez? Magyar—olasz koprodukció. Nem film azonban, hanem hidraulikus-pneumatikus automata kemencekocsirakó berendezés. Hosszan kísértek még a gyárban az Alkotmány Szocialista brigád tagjai, mert róluk van szó. Egymásnak adtak-vettek, tréfáltak, megnevettettek, hátba veregettek, mintha egy nagy családban lennék. Jártam a raktárban, ahol Cserhátiné Talmácsi Erzsébet, a brigád életének szervezője dolgozik, megcsodáltam Piti Józsefnek, az automata szárítókemence kezelőjének munkáját. Janó István: — Az idén még a brigádgyűléseket se tartottuk meg. A hétköznapok problémáinak megoldása: ez lett az idén a brigád élete. De ér ez any- nyit, mint bármelyik látványos eredmény. — Akad azonban igazán látványos sikerük is: nemrég elsők lettek — 103 brigád közül — a négyfordulós vállalati brigádvetélkedőn. Mikorra ezek a sorok megjelennek, eljön 1978. Tegnap, szilveszter napján este 10-ig dolgozott a brigádból Szobota Imre mű- szárító-kezelő, Szobota Im- réné és Fehér Béla kocsira- kók. Gyöngyi Ferenc és Pill József ma reggel hatkor tették le a munkát. A főépület folyosója végén egy óriási, egytáblás ablakon át, mint valami szélesvásznú film kimerevített képén, tipikus alföldi tanya látszik. Két aprócska épület, fákkal, bokrokkal, s aprócska boglyákkal. Néhány éve itt még kukoricatábla volt. Varga János A múlt évben a földtulajdon, -használat, -forgalom és a földvédelem kérdéseiben több, magas szintű jogszabály jelent meg. Megkerestük dr. Soós Gábor államtitkárt: mi a helyzet, mi .várható a jogszabályok végrehajtása nyomán? — Mennyi termőföldünk volt, mennyi van, hová lett a különbség és mi az irányzat? — Az ország mezőgazdaságilag művelt területe az elmúlt negyven évben csökkent: 1935—1975 között 762 ezer hektárral — kereken 10 százalékkal. Legnagyobb mértékű a szántóterületünk csökkenése volt, kereken 600 ezer hektár, amely mintegy 17 százalékot jelent. Ennek keretében azonban a felszabadulás óta 413 ezer hektáron tudatosan és tervszerűen erdőt telepítettünk. Így az erdők aránya az ország területén 11,8 százalékról 16,3 százalékra növekedett. Társadalmi és gazdasági életünk fejlődése során az ipartelepítés, urbanizáció, út- és vasúthálózat bővítése, vízügyi, kommunális létesítmények és különböző mező- gazdasági beruházások céljára, összesen mintegy 350 ezer hektár termőföldet vettek igénybe. A föld kivonását a mező- gazdasági hasznosításból az ország társadalmi és gazdasági szerkezetének változása bizonyos mértékben „szükségessé tette. Meg' kell azonban jegyeznem, hogy a nagyarányú csökkenés nem teljesen indokolt. Különösen a felszabadulás utáni első két évtizedben a földfelhasználás terén sokszor pazarlás történt Az 1961. évben -alkotott földvédelmi VI. törvény hatására némileg csökkent a mezőgazdasági termelésből kivont terület nagysága, de még az utóbbi időszakban is, évente mintegy 6000 hektár föld kivonására, más célú felhasználására került sor. Ennek jelentős része jó minőségű szántóföld. A közelmúltban a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa a XI. kongresszus iránymutatásának megfelelően, módosította és korszerűsítette a korábbi földvédelmi törvényt. Az új rendelkezések egyrészt jelentősen korlátozzák a legértékesebb földek igénybevételét, másrészt differenciáltabban állapítják meg a földért járó fizetési kötelezettségeket is. — Tudjuk-e külföldi példákhoz hasonlítani a mi helyzetünket és az összehasonlításból milyen következtetés adódik? — A termőföld felhasználására és a csökkenés mértékére vonatkozó összehasonlításra alkalmas teljes körű külföldi adatokkal nem rendelkezünk. Van azonban ismeretünk arról, hogy valamennyi környező baráti állam szigorú szabályokban fogalmazta meg a földvédelemmel kapcsolatos feladatokat. Az egy hektár földért járó térítés mértéke pl. az NDK-ban, Csehszlovákiában vagy Bulgáriában több, mint a nálunk megállapított legmagasabb kártalanítási ösz- szeg. Hasonló a helyzet egyes tőkés országokban is. — Mi indokolja a termőföld kivonását a mezőgazdasági termelésből? — Településeink fejlesztése, új városok létrehozása, az ipartelepítés, a közlekedés bővítése és korszerűsítése, a vízügyi és kommunális léte-’ sítmények, a környezetvédelem. a mezőgazdasági beruházások, új korszerű majorok, állattartó telepek meg7 valósítása mind-mind területfelhasználással jár. A földigénybevétel csaknem minden esetben mező- gazdasági üzemet, nagyüze- - mi művelésre kialakított táblákat és nagyon sokszor jó minőségű szántót érint. Egyes beruházások helyhez- kötöttsége vagy egyéb igénye miatt gyakran kényszerhelyzetben vagyunk, és értékes szántóföldjeink felhasználásához, majorok megszüntetéséhez kell hozzájárulnunk a beruházás érdekében. Példaként említhető a jelenleg folyamatban levő két nagyberuházás: a Bicske térségében létesülő hőerőmű és a Ferihegyi repülőtér fejlesztéséhez szükséges földigénybevétel. Mindkét nagy- beruházás megvalósításához majdnem ezer-ezer hektár földterület szükséges, ennek nagy többsége jó minőségű szántóföld. Megértjük, hogy népgazdasági terveink megvalósításához szükségszerűen termőföld felhasználása is indokolt. A telepítés helyének kiválasztásánál azonban meg kell követelnünk, hogy az engedélyező hatóságok és tervező intézeteink kíméljék a termőföldet, a beruházásokhoz csak a legszükségesebb mértékű és a termelés szempontjából kevésbé értékes földeket vegyék igénybe. — Mennyibe kerül ma a kisajátított föld a beruházónak és ez az összeg hogyan aránylik egyéb költségeihez? — Az új kisajátítási jogszabály az 1976. évi 24 sz. tvr. az értékarányos kártalanítás elvén alapszik. Rendelkezései lehetőséget adnak arra, hogy a tulajdonos (használó) kisajátított földjéért az eddiginél magasabb összegű, megfelelő kártalanítást kapjon. Különböző tényezőknek megfelelő szorzószámok alkalmazásával egy hektár földért a beruházó jelenleg a föld minőségétől függően 20 ezer Ft-tól 240 ezer Ft-ig terjedő kártalanítást fizet. A földért járó kártalanításon kívül meg kell téríteni a földön levő beruházások értékét, az elvégzett munkát és az egyéb ráfordításokat, az üzemátszervezésselv vagy áttelepítésével kapcsolatos költségeket is. Tapasztalatunk szerint a mezőgazdaság részére megállapítható kártérítés összege a beruházások összes költségének még mindig csak kis hányadát képezi. Attól függően, hogy milyen jellegű beruházásról van szó, a mezőgazdasági kártalanítás összege a beruházás költség- előirányzatának mintegy 0,5 —5 százalékát teszi ki. Az új földvédelmi jogszabályok további fizetési kötelezettséget írnak elő. Az új rendelkezések szerint ugyanis a föld termelésből való kivonásáért külön térítést kell fizetni. Tehát 1978. január l-től a beruházónak a kisajátítási kártalanításon felül az I—V. minőségi osztályú föld igénybevétele esetén magas összegű — a kataszteri tiszta jövedelem 4—8 ezerszeres szorzata — külön térítést is kell fizetni. Ha a termőföldet engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon vonják ki a mezőgazdasági termelésből, a térítés háromszoros összege fizetendő. A leggyengébb minőségű földekért a kisajátítási kártalanításon felül nem kell külön térítést fizetni. A kisajátítási és az új földvédelmi rendelkezések alapján a föld termelésből való kivonása esetén megállapítható térítések együttes mértéke 1978-tól kezdve lényegesen magasabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a jó minőségű vagy öntözésre berendezett szántóföld esetén hektáronként a 400 ezer Ft- ot, ültetvény (szőlő, gyümölcsös) esetén pedig a 600 ezer Ft-ot is meghaladhatja. E rendelkezések célja a beruházók gazdasági ösztönzése, hogy a beruházás megvalósításához a gyengébb minőségű és csak a feltétlenül szükséges földet igényeljék. Ennek következetes betartása a jövőben az államigazgatási szervektől, elsősorban a tanácsi szak- igazgatási szervektől és a földhivataloktól, fokozottabb körültekintést és a vonatkozó jogszabályok szigorú betartását követeli meg. Hogyan történhetett, hogy az új cukorgyárat a kábái jó földre telepítették, noha néhány kilométernyire található kisebb értékű, szikes terület is? — Jogos a kérdés. Az új cukorgyár telepítési helyének kiválasztása az Élelmi- szeripari Gazdaságkutató Intézet, valamint a Városépítési Tudományos Tervező Intézet által készített tanulmány alapján történt, több variációs - lehetőség (püspökladányi, kábái, hajdúszo- boszlói, balmazújvárosi, berettyóújfalui) figyelembevételével. Mivel a cukorgyár telepítésénél, amely a terv szerint évente 600—800 ezer tonna cukorrépát dolgoz fel, a szállítási költségek döntően a meghatározók, ezért a cukorgyárat Kaba térségében, a közúthoz és a vasúti nyomvonalról, sőt a vasterületen kellett elhelyezni, így az ipartelep közlekedése mind a közúti, mind a vasúti nyomvonaltól, sőt avasúti pályaudvari fogadással is kedvezően megoldható. Ez a mérlegelés eredményezte azt, hogy a cukorgyár létesítéséhez szükséges kb. 450 hektár föld fele része jó minőségű szántó, a többi terület jórészt legelő. Azt is meg kell azonban jegyeznem, hogy az eredeti igénynyel szemben 45 hektárral csökkentettük a jó minőségű szántó igénybevételét. Megemlítem, hogy a termőtalaj védelmét szolgálja az az intézkedés is, hogy a jó minőségű szántó felhasználása 6orán az építési munkáknál a termőtalajréteget részben a helyszínen, részben pedig Kaba térségében más területek megjavítására hasznosítják. A Kábái Cukorgyár telepítési helyének kijelölésével kapcsolatban tanulságként mégis azt kell mondanom, hogy a jövőben a területkijelöléseknél mindenképpen még nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. — Az új rendelkezések nyomán számíthatunk-e javulásra? — A jogszabályok következetes végrehajtásától várható, hogy megszűnik a termőföld pazarlása. Ezen túlmenően számítani lehet arra is, hogy nemcsak a területfelhasználás tekintetében, hanem a termőföldek hasznosítása terén is megszilárdul a fegyelem. Várható még az is, hogy területeket nyerünk vissza à mezőgazdasági termelés számára. A módosított jogszabályok — megítélésem szerint — alkalmasak a termőföldek hatékonyabb védelmére. A kívánt eredményt azonban csak úgy érhetjük el, ha növekszik a tervszerűség és ésszerűség legértékesebb természeti kincsünkkel, a termőfölddel való gazdálkodásban és következetesen alkalmazzuk is e rendelkezése- kct Földeák! Béla Munkás a helyzet magaslatán... Újév napján is Így ellenőrzik tégla- és cserépgyárainkban a kemencék hőfokát
