Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

1978. január 4., szerda o IgUilDfcfiM Beiskolázási egviittmfíködés A Békés megyei Tanács V. B. munkaügyi és műve­lődésügyi osztályainak veze­tői Hajdú-Bihar, Szolnok, valamint Csongrád megyék képviselőivel az elmúlt év­ben olyan megállapodást kö­töttek, amely a beiskolázás területén lehetővé teszi a jobb együttműködést. Ezzel is javítani kívánják a me­gyék szakember-ellátottságát, a beiskolázás tudatosabbá, centralizáltabbá tételét és a képzés gazdaságosságát. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a fiatalok azokban az iskolatípusokban is tanulhas­sanak, amelyekkel saját me­gyéjük nem rendelkezik, Az elérendő célok között szere­pel — a nehezen beiskoláz­ható pályák esetében — az iskolakapacitás kihasználásá­nak biztosítása is. Az írásos anyag részletes felsorolásában tartalmazza, mely szakmákra, milyen idő­pontban, hány jelentkezőt tudnak fogadni az egyes me­gyék; valamint azt, hogy melyik kollégiumban helye­zik el a tanulmányi idő alatt a tanulókat. A Szabadkígyós! Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szak­munkásképző laboratóriumában a sütő- és konzervipari szakmát tanuló lányok nyersanyagvizsgálatokat és minőség- ellenőrzést végeznek Fotó: Martin Gábor Beszámoló a szakszervezeti munkáról A Közalkalmazottak Szak- szervezetének szeghalmi nagyközségi bizottsága az el­múlt év utolsó napjaiban tar­totta meg taggyűlését, a já­rási hivatal tanácskozótermé­ben. A megjelent 87 szak- szervezeti tag, amely az összlétszám 95 százaléka, meghallgatta Gyűrű Istvánné titkár beszámolóját a Közal­kalmazottak Szakszervezete központi vezetőségének állás- foglalásáról, a hatósági mun­ka javítását célzó intézkedé­sekkel kapcsolatban. Ismer­tette az alapszervezet szer­vezeti és működési szabály­zatát és részletesen elemez­te az 1978. évi költségvetés tervezetét. Ezt követően megvitatták az ez évi kirándulási elkép­zeléseket. Megegyeztek ab­ban, hogy egyebek mellett, közös országjáráson vesznek részt Salgótarjánban és Zala­egerszegen. A hozzászólók az újítási mozgalom eredmé­nyeit taglalták és javaslatot tettek a hivatali munka egy­szerűsítésére. Az egyetemi—főiskolai felvételik idei rendje Változások a mezőgazdasági adórendszerben Az idei kemény tél sem csökkentette a látogatók számát a gyulai Várfürdőben. Az autósoknak — akárcsak nyáron — most sem könnyű helyet találni a parkolóban Fotó: Gál Edit Megjelent a részletes tájékoztató Új formátumban és a ko­rábbinál olcsóbb áron meg­jelent az egyetemeket, főis­kolákat, a tanulási lehetősé­geket és a követelményeket ismertető „Magyar felsőokta­tási intézmények 1978” cí­mű könyv. A továbbtanulni szándékozókat részletesen tá­jékoztatja egyebek között az intézmények szervezeti fel­építéséről, a jelentkezés és a felvételi rendjéről, a tanul­mányi versenyek helyezett­jeinek felvételi kedvezmé­nyeiről, a tandíjról, az ösz­töndíjról és az egyéb állami juttatásokról, valamint a fel­vételi vizsgákra előkészítő tanfolyamokról. A felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozataira — a korábbi évekhez hasonló­an — felvételüket kérhetik a középiskolák utolsó éves ta­nulói, illetve azok az érett­ségizett, képesítőzött dolgo­zók, akik még nem töltötték be 35. életévüket. A középis­kolai végzettséggel rendelke­ző szakmunkástanulók bár­melyik felsőoktatási intéz­ménybe jelentkezhetnek ab­ban az évben, amelyben a szakmunkás-képesítést legké­sőbb augusztus 31-ig meg­szerzik. A felvételhez rendszeresí­tett nyomtatványt a középis­kolák tanulóinak iskolájuk bocsátja rendelkezésre, más jelentkezők a megyei nyom­tatványboltokban szerezhetik be. Az idén érettségizők, illet­ve a tavaly érettségizettek a középiskolán keresztül je­lentkezhetnek továbbtanulás­ra, a korábban, illetve az es­ti vagy levelező tagozaton végzettek közvetlenül a fel­sőoktatási intézménybe küldhetik kérelmüket. A továbbtanulni szándéko­zók csak egy felsőoktatási in­tézménybe jelentkezhetnek, egyidejűleg azonban pályáz­hatnak művészeti főiskolára, a néphadsereg katonai főis­koláira, és külföldi egyetem­re is. A műszaki felsőoktatásban az idén is tartanak szakma- csoportos felvételi vizsgákat, amelyek keretében a műsza­ki egyetemek és főiskolák az azonos vagy rokon- szakmai területeken együttműködnek a pályázók szóbeli felvételi vizsgáinak lebonyolításában és a felvételi döntések elő­készítésében. Az idén a felsőoktatási in­tézmények minden tagozaton március 30-ig fogadják el a felvételi kérelmeket, a kö­zépiskolához az egyetemi-fő­iskolai jelentkezési lapot feb­ruár 10—25 között kell be­nyújtani. A felvételi vizsgákat jú­nius 24. és július 15. között tartják, kivéve a matemati­ka, a fizika és a biológia írásbeli vizsgákat. Ezekből a tárgyakból az írásbeli érett­ségi megfelel az írásbeli fel­vételinek is. A közös írásbe­li időpontja május 22—23. A jelentkezők a korábbiak­hoz hasonlóan középiskolai eredményeik alapján legfel­jebb 10 pontot vihetnek ma­gukkal és a felvételi vizsgán újabb 10 pontot szerezhetnek. Először jelentkezhetnek az idén hallgatók az államigaz­gatási főiskolára, ahol a ta­nulmányi idő három év. Ugyancsak először hirdették meg a szegedi József Attila Tudományegyetemen a főis­kolai szintű fordító, illetve fordító-tolmács szakot orosz és angol nyelvből. Január 1-től módosultak a mezőgazdasági nagyüzemek adózásának és jövedelemfel­használásának egyes szabá­lyai. A változások a népgaz­dasági tervben rögzített be­ruházási színvonal tartását szolgálják, továbbá eseten­ként anyagilag is ösztönzik a termelés kiugróan erőteljes fejlesztését, és lehetővé te­szik a korszerű eszközökkel dolgozó szakemberek szemé­lyi jövedelmének növelését. A mezőgazdaság állami' szektorában változást jelent, hogy a gazdaságok 1978-tól az általános nyereségadó 60 százaléka helyett csak 35 százalékát tarthatják vissza fejlesztésre. A termelőszövet­kezetekben, figyelembe véve a gazdálkodási biztonság kö­vetelményeit, változik a tartalékalap-képzés kötelező mértéke, az eddigi négy szá­zalék helyett az adózott nyereség nyolc százalékát kell a tartalékalapba helyezni. Az évente képződött tartalék- alap 25 százalékát továbbra is visszapótlási kötelezettség nélkül befizethetik a gazda­ságok a téeszek kölcsönös támogatási alapjába; ezzel lehetővé válik az átmeneti­leg nehéz helyzetbe jutott üzemek megsegítése. A termelőszövetkezeti brut­tó jövedelemadó alóli men­tesség határértékét az eddigi egy főre jutó évi 26 ezer fo­rinttal szemben 1978-ban 28 ezer forintra emelték, ez a rendelkezés a téeszeknek csak kis körét érinti, 1976- ban mindössze 30—50 ilyen gazdaság volt az országban, A jövedelemnövekmény- adó, bár alapvető feladatát betöltötte, néhány szempont­ból az indokoltnál kisebb mértékben adott lehetőséget a hatékony termelésnövelésre, illetve a helyi gazdálkodási körülmények figyelembevé­telére. 1978-tól azokban a tée- szekben, ahol az egy főre jutó jövedelem havi 2400 fo­rint alatt van, s a jövedelem­színvonal 7 százalékkal — tehát az átlagosnál nagyobb mértékben — növelhető, adó­fizetési kötelezettség nélkül. Korábban az átlagos jöve­delemszínvonalnál alacso­nyabb keresetű tag vagy al­kalmazott nyugdíjazása csökkentette az adómentes személyi jövedelemnövelés lehetőségét, ennek ellensú­lyozására idén a szövetkeze­tek korrekciót alkalmazhat­nak. Felszámolta az új ren­delkezés azt a visszásságot is, hogy a korszerű technoló­giák, gépek kezelőinek sze­mélyi jövedelmét eddig csak a többi dolgozó adómentesen kifizethető jövedelmének terhére lehetett növelni. Az új adószabály külön kedvez­ményt nyújt a termelést di­namikusan, az adott évben 10 százaléknál nagyobb mér­tékben növelő téeszeknek. Ezek a gazdaságok meghatá­rozott esetben az előző évi személyes jövedelem össze­gének 0,2 százalékát adó­mentesen kifizethetik a dol­gozóknak, ha arra az adó­zott nyereség megfelelő fe­dezetet nyújt. Ily módon a kiugró mértékű termelésfej­lesztésben anyagilag is érde­keltté teszik a közös gazda­ságok kollektíváit. Kollektív bölcsességgel ülönösebben bizony­gatni sem kell, hogy nincs két egy­forma zárszámadás. Éven­ként változnak a szövetke­zetek eredményei, mintaho­gyan változnak a gazdálko­dás körülményei is. Ez utób­bi alatt nem csupán a le­esett csapadék mennyiségét, a napfényes órák számát értjük, sokkal inkább azt a gazdaságpolitikai, közgazda- sági környezetet, amelyben a szövetkezetek gazdálkod­nak. Tavaly az időjárás egy­értelműen kedvezőbb volt, mint az azt megelőző év­ben. A párt igyekezett olyan gazdaságpolitikát kialakíta­ni, amelyben jobban gyü­mölcsözhettek a szövetkeze­ti gazdák erőfeszítései. Egy sor kérdésben szemmel lát­ható a fejlődés. Ezek között említhető az anyagi-műsza­ki bázis növekedése, az irá­nyítás színvonalának és az anyagi ösztönzés rendszeré­nek fejlődése, vagy az ellá­tó és felvásárló vállalatok szervezettebb munkája. Ugyanakkor a szövetkezetek gazdálkodásának eredmé­nyességét továbbra is ked­vezőtlenül érintik a világ­gazdasági, világpiaci válto­zások. Az állam sok-sok erőfeszítése ellenére sem sikerülhet egyes, a gazdál­kodásban felhasznált anya­gok árait azonos szinten tar­tani. Magyarán és röviden: jelentősen növekedtek a gaz­dálkodás költségei. A mostani zárszámadás a jó terméseredmények elle­nére sem lesz — vagy lehet — megszokott, úgyneyezett „rutin” évzáró. Mert bár a közgyűlés „forgatókönyve” azonos az előző évivel, a szövetkezeti élet, a gazdál­kodás kérdéseinek súlya egyre inkább növekszik. A közgyűlésen ugyanis nem csupán hátratekintenek a szövetkezeti gazdák az el­múlt évre, hanem előre is. Sőt elsősorban előre. A ta­valyi gazdálkodás tapaszta­latait is ebben az esztendő­ben kell hasznosítani. Nem kisebb kérdésekben kell ál­lást foglalniuk, mint: ho­gyan tudják jobban haszno­sítani az anyagi és az élő­munka-ráfordításokat; a ter­melés tényezőinek jobb ösz- szehangolása ; a munka szer­vezettségének javítása ; a termelési szerkezetnek az adottságokhoz való igazítá­sa; az állóeszközök jobb ki­használása. Tehát a gazdál­kodás, a termelés fejleszté­se az idén sem lesz köny- nyebb, mint az előző évek­ben. A termelőszövetkezeti pártszervezetek egész esz­tendőben együtt éltek, dol­goztak a szövetkezeti gaz­dákkal. A párt általános és gazdaságpolitikája ismereté­ben mutatták az utat a gaz­dálkodás nehézségei köze­pette. Most a zárszámadá­sok előkészítésé és lebonyo­lítása időszakában ugyan­csak bokros teendőik van­nak a pártszervezeteknek. A mérlegek, beszámolók készí­tése a szövetkezeti tisztség- viselők és a szakemberek feladata, de az már félre­érthetetlenül pártpolitikai feladat, hogy a zárszámadá­sok légköre olyan legyen, amely biztosítékot nyújt az idei esztendő nem könnyű feladatainak teljesítésére. A termelőszövetkezeti pártszervezetek vezetőségei az elmúlt években sok-sok politikai tapasztalatot sze­reztek a tagság között vég­zett politikai munkában. A legtöhb alapszervezetben ki­alakultak a zárszámadás előkészítésének módszerei is. De éppen a gazdálkodás bo­nyolultságának növekedése, a szövetkezeti demokrácia fejlődése követeli, hogy a pártszervezetek száműzze­nek a politikai munkából minden formális elemet, s fordítsanak nagyobb gondot a politikai mondanivalójuk gazdagítására. Valóban nem könnyű a szövetkezetek mai mérete, taglétszáma mellett biztosí­tani a közgyűlés munkajel­legét — de lehet. Ha a szö­vetkezetek vezetőségei min­den problémát a közgyűlé­sen akarnak megtárgyalni a tagokkal, akkor megoldha­tatlan feladatra vállalkoz­nak. A zárszámadást akkor értelmezzük helyesen, ha azt nem szűkítjük le a közgyű­lésre. A politizálás és a vi­ta fórumainak kell tekinte­ni a közgyűlést megelőző ágazati, üzemegységi vagy brigádértekezleteket is. A szövetkezetek fejlődésének jelenlegi fokán a demokrá­cia gyakorlásának leghaté­konyabb fórumai a munka­helyi megbeszélések. Itt bátrabban mondanak véle­ményt a tagok, véleményeik, javaslataik nem vesznek az általánosságba, hanem na­gyon konkrétak, személyre szólóak. A pártszervezetek azzal segíthetik az alkotó légkör, a kollektív bölcses­ség kibontakozását, ha a kommunisták élen járnak a gazdálkodás, a szövetkezeti élet gondjainak megvitatá­sában. Helyes, ha az egyes munkahelyek dolgozói egy- egy társukat bízzák meg az­zal, hogy a közgyűlésen szó­laljon fel, mondjon nevük­ben is véleményt, tegyen ja­vaslatokat. Szövetkezetük elmúlt évi gazdálkodását a kommunis­ták a közgyűlést megelőzően taggyűlésen vitatják meg és hagyják jóvá. A szövetkeze­tek kollektíváival szemben rendkívül nagy a pártszer­vezetek felelőssége, ugyan­is a tsz-tagok zömmel elfo­gadják a pártszervezet véle­ményét. Nem mintha ez „kö­telező” lenne, de sok éves tapasztalatból tudják, a párt politikája a tsz-tagság érdekeit szolgálja. Ezt pe­dig a helyi pártszervezet képviseli. Tehát a taggyű­lés véleménye, értékelése megadja a hangját a köz­gyűlésnek is. Két olyan, látszólag for­mai, lényegében azonban tartalmi hiba ismétlődik évek óta a párttaggyűlése­ken, amelyek megszüntetése elengedhetetlen. Az egyik: a taggyűlést a közgyűlés előt­ti napon tartják. A másik, a termelőszövetkezet elnö­ke a közgyűlési beszámolót olvassa fel a taggyűlésen. A pártszervezetek vezetőségei­nek nem szabad megalkud­nia azzal a gyakorlattal, hogy későn kapnak tájékoz­tatást a szövetkezet ered­ményeiről. A kommunisták­nak ugyanis nem csupán megismerni kell szövetke­zetük gazdálkodását, hanem állást kell foglalniuk, érté­kelniük kell a gazdasági ve­zetés munkáját. De szerepük ezzel nem fejeződik be. Ah­hoz is időt kell adni a kom­munistáknak, hogy a tag­gyűlés határozatait megis­mertessék a tsz-tagokkal. Arra sincs szükség, hogy a taggyűlésen aprólékos dol­gokról is beszámoljon a ter­melőszövetkezet elnöke és arra sem, hogy a számada­tok tömkelegében elvesszen a lényeg, tisztázatlanul ma­radjanak azok az emberi vi­szonyok, amelyek megszab­ják egy-egy szövetkezet eredményes gazdálkodását. A pártszervezetek vezetősé­gei követeljék meg a gaz­dasági vezetőktől, hogy olyan fontos kérdésekről adjanak tájékoztatót, mint a tagság és a vezetőség kapcsolata, a szövetkezeti demokrácia ér­vényesülése — a vezetőség és a szövetkezeti bizottságok munkájának értékelése —az egyéni, a csoport- és a tár­sadalmi érdekek összhang­jának érvényesülése, a jöve­delemfelhasználás, a gazdál­kodás fejlesztésének kérdé­sei. Ö zárszámadás a terme­lőszövetkezeti élet fontos eseménye. A tagság lezárja az előző esz­tendőt, határoz a jövedelem felhasználásáról, s megha­tározza az új esztendő gaz­dálkodásának főbb irányát. Nagy-nagy jelentősége mel­lett ugyanakkor valóban ün­nepi esemény is. Kár lenne tehát ezt a fontos színfol­tot száműzni a közgyűlések­ről. De akkor lehet ok a gondtalan ünneplésre, ha a szürke hétköznapokon meg­teremtik ennek a feltételeit, a szövetkezeti gazdák. Mihők Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom