Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-31 / 26. szám

1978. január 31., kedd

Téli délután Kötegyánban

A kötegyáni ifjúsági klubban mozgalmas az élet télen is. Óvodások és az általános iskola alsó tagozatosai minden héten rajzszakköri foglalkozáson vesznek részt

Igen látogatott a községi könyvtár. Az elmúlt évben 736 beiratkozott olvasót tartottak számon. Ez a szám várhatóan az idén sem lesz kevesebb. Legtöbben a 14—19 éves korú fiatalok közül keresik fel a könyvtárat. Érdekes, hogy a 60 éven felüliek között is igen sok — 124 olvasó jár rendszeresen a könyvtárba Fotó: Béla Ottó

Összefogásra lenne szükség

Öt hónapra elegendő készlet Influenzagyógyszerekből

Egy üzletkötő hétköznapja

Szeretjük biztonságban tudni életünket, anyagi javainkat. Évről évre nő a biztosítások skálája: az élet- és

baleset-, gépjármű- és lakásbiztosítások sokféleségében gyakran nehezen igazodunk el. Ezért is szükség van az Állami Biztosító üzletkötőinek munkájára, hiszen ők azok, akik számon tartják, felkeresik és felvilágosítják az ügyfeleket.

Csak filmeken látni néha olyan tragikomikus jelenetei, amelyhez hasonló megyénk egyik községében már többször előfordult. Ha nem illetékes szájából hallottam volna, talán még most is ta- máskodnék az alábbi eseten.

Az történt ugyanis, hogy a megboldogultat szállító

gyászkocsi a temető felé vezető úton felborult. E kínos jelenetet az okozta, hogy az erőgépek kerekei a temetőhöz vivő sáros földutat teljesen felszabdalták, és hatalmas kátyúk keletkeztek.

Mit lehet itt csinálni? Vagy azt, hogy kézben viszik a koporsót, vagy kikövezik az utat. Az előbbire az esős időszakban gyakran került sor, noha ez a nagy

távolság miatt elég fáradságos. Ezért a másik lehetőség lenne a legcélszerűbb megoldás.

A baj ott van, hogy a községnek nincs pénze útépítésre. A beruházás ugyanis nagyon behatárolt és csakis a legégetőbb tennivalók elvégzésére lehet felhasználni a „kicentizett” összegeket. Az emberi humánum is azt diktálja: azonnali megoldást kell keresni már csak azért is, hogy a fentihez hasonló groteszk jelenetek ne fordulhassanak elő a jövőben. Anyagi támogatást adhatnának például azok a gazdasági egységek, amelyeknek gépkocsijai és egyéb munkagépei összevágták az utat.

—y—n

— Van elegendő influenza elleni gyógyszer, és országos, illetve hosszú időre elhúzódó járvány sem okozhat fennakadást az ellátásban — mondotta Harangi György, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának helyettes "vezetője az MTI munkatársának.

Codeinaciisalból például negyedévenként 180—190 ezer doboz az átlagos forgalom, jelenleg mintegy 700 ezer doboz van raktáron. Amida- zophenumból az átlagos félmillió dobozzal szemben jelenleg több mint 3 millió dobozzal rendelkezünk, és hasonló a helyzet más szerékből is.

— Gyógyszerellátó hálózatunk képes a helyenként változó igényekhez rugalmasan alkalmazkodni. Az influenza jelentkezéséről mi rendszerint már a törzsek kitenyésztése előtt kapunk információt, így történt ez az idén is. A GYÓGYÉRT már az első napokban jelezte, hogy Szabolcs-Szatmár megyében emelkedett az influenzagyógyszerek forgalma. Ha egy bizonyos, meghatározott szintnél az ország több részén magasabb lesz a forgalom a gyógyszerraktárakban, elrendeljük az influenzacikkekkel való úgynevezett gazdálkodást.

Tapasztalataink szerint minden gyógyszertári központ az influenzaeUenes gyógyszerekből háromhavi

Évekig járt a képzeletbeli korsóval a kútra. Ügyesen lavírozott vele. Néha koccant (az edény, de ép maradt. Még „népszerűségre” is szert tett Dombegyházán óráján János és a felesége, hiszen ők a húsboltosok. Sz. Pálné háziasszony így jellemzi:

— Kérem, nagyon sok húst vásároltam tőle. Ez az ember világéletében többet számolt a kelleténél. A mérleggel olyan ördöngösen bánik, hogy az ember mire felocsúdik, már a markában van az áru.

M. Lászlóné még hozzáteszi :

— Szinte kivétel nélkül mindenkit becsap a községben. Sokszor látjuk, hogy valami nem passzol, de ki mer szólni, máskor még olyan húst sem kap, mint előtte.

Az első csepp

A községi tanács vb-titká- ra, Csizmadia János. Szája sarkában keserű ráncok mozdulnak, amikor megszólal:

— Nem szívesen beszélek erről. Ugyanis Óráján János a tanács alkalmazottja volt, a hatósági húsboltot vezette sokáig. Nem kevés szabálytalanságot követett el abban az időben is. A felesége már akkor a ÁFÉSZ húsüzletében dolgozott, képzelheti, mi mindent meg lehet csinálni ilyen esetben. Vándorolt az áru egyik boltból a másikba. Még a körzeti orvosnak is romlott húst adott. Természetes, hogy megszüntettük a munkaviszonyát. Utána rokkantsági nyugdíjba ment, s azóta, mint családtag besegít a feleségének. Tulajdonképpen ő viszi az üzletet.

— Tehát mégiscsak szükség van a munkájára?

— Nem rossz szakember, azt meg kell hagyni — mondja Horváth Mihály, a községi pártbizottság titkára. — Arról híres a faluban, hogy némi túlzással éljek, a csontról pengével kaparja le a húst. Talán az ellenőrzés hiánya is közrejátszott a visszaélések sorozatában. Lehet, hogy a szövetkezet is elnézőbb volt, hiszen a boltkészlettel rendelkezik, és még külön két hónapra elegendő mennyiség van a GYÓGYÉRT raktáraiban is. Van elegendő hatóanyag a gyógyszertárakban hagyományosan készítendő szerekhez — többnyire kanalas orvosságokhoz — is. Az orvosok egy része szívesen írja fel ezeket, főleg gyermekek számára. Ily módon olyan kombinációkat lehet a hatóanyagokból összeállítani, amelyek lehúzzák a lázat, csillapítják vagy oldják a nehéz köhögést és nyugtatják is a beteget. Van néhány ilyen orvosság, amelyből különösen sok fogy, ezeket a gyógyszertári központok laboratóriumai állítják elő. A laboratóriumok is felkészültek a többletmunkára, s azt a mintegy 20—25-féle alapanyag hiánya nem fogja hátráltatni.

Az influenzagyógyszerek többsége recept nélkül vásárolható meg. Ezzel kapcsolatban az influenzás időszakra különösen érvényes: ne éljünk vissza ezzel a lehetőséggel. Előfordulhat ugyanis, hogy a beteg öngyógysze- rezéssel megszünteti a tüneteket, és így későn felismerhetővé válik az esetleges szövődmény. Csakis az orvos tanácsai alapján fogyasszuk tehát az influenza elleni gyógyszereket is — mondotta befejezésül Harangi György.

helyiséget a házaspártól bérlik. Nekünk mindenesetre húsboltra és becsületes eladóra van szükségünk.

A sokadik csepp

Öreg ház a Felszabadulás utca közepe táján. A homályos szobában zománcos kályha ontja a meleget. A kemence és az egyik fal között kifeszített kötél, rajta fehérneműk száradnak. Egy rozoga széken göngyölt kenyér árválkodik. Ravasz Mátyás, 81 éves tsz-járadékos az ablaknál áll.

— Emlékszem, karácsony előtt történt. Oldalast vásároltam az asszonytól. Itthon vettem észre: milyen sok a szalonna rajta. Nem ez volt az első eset, hogy becsaptak. A csülökről is teljesen leszedik a húst. Azért, mert öreg ember vagyok? Én nem hazudok, mindenkiről csak az igazgat mondom. Egyedül élek, szükségem van minden garasra. Mondja meg, sok az a 800 forint járadék, amit havonta kapok?

Agócs István, a Battonya— Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ helyi kirendeltségének vezetője nagyot sóhajt:

— Igen. Matyi bácsi elhozta nekem a húst. Igaz, egy kicsit bogaras ember, de igaza volt. Kimentem az üzletbe, ahol még találtam egy darab oldalast, rajta vastag szalonnával. Próbáltam elintézni a dolgot, az öreg viszont azt mondta, ő be nem teszi a lábát abba a boltba többé. Sok bajunk volt már ezzel az Oraján- nal...

— Muszáj eltűrni a szabálytalanságait?

— Nézze, mi az asszonyt alkalmazzuk, aki nyugdíj előtt áll. A férje nélkül meg sem tud mozdulni, hiszen a számolás nem valami erőssége. Most már betelt a pohár: a központban úgy döntöttek, hogy leváltják a boltvezetésről.

Az utolsó csepp

Kondor Magdolna, a megyei tanács kereskedelmi osztályának főelőadója :

— Ravasz bácsi bejelentést

Békéscsabán, a biztosító városi fiókjánál öt éve üzletkötő: Kakavecz András.

Együtt indulunk üzlekötő- körútra, közben munkájáról mesél.

— Évekig kerékpárral jártam Békéscsabát és környékét. Gondolhatja, hogy nem volt könnyű naponta több kilométert megtenni gyakran hóban, sárban, nemegyszer eredménytelenül. Most már könnyebb — nevet. — Megvan a Trabant.

Közben megérkezünk Er- zsébethelyre, egy Lugosi utcai új ház elé. Gépkocsi-biztosítás ügyben jövünk. Az ajtó azonban hosszas csengetésre sem nyílik, nincsenek itthon, dolgoznak a háziak.

— Itt nem volt szerencsénk — mondja útitársam. — Tudja, sokszor előfordul, hogy a betervezett nyolc-tíz cím egyikén sincsenek otthon. Vagy ha sikerül is megtalálnom a háziakat, nem biztos, hogy eredményes a látogatás. Akkor vagyok egyenesben, ha mindennap sikerül kötnöm egy biztosítást. Sokan irígylik tőlünk a kötetlen munkaidőt. Azt viszont nem tudják, hogy gyakran reggel nyolctól este nyolcig dolgozom, persze ez

tett nálunk. Megvizsgáltuk a húst és kiderült: az 1,20

kiló oldalason 60 deka zsír volt, az öregembert 12 forinttal károsították meg. Ennek alapján december 30- án ellenőrzést tartottunk az üzletben. Három vásárló csomagját néztük meg, s kettőnél többletszámolást tapasztaltunk. Ez azt jelentette: a hét tételű árunál a vevők kárára tévedtek, ami abból adódott, hogy a sertéstarját combhús árában értékesítették. A büntetés összegét ötezer forintban állapítottuk meg.

— Ez már tudatos szabálytalanságnak tűnik.

— Egyértelműen. Az egészben az a megdöbbentő, ahogy a férj viselkedett. Velem még ilyen durván nem beszélt senki. A bejelentőt pedig megfenyegette, a rendőrségnek kellett szólni, nehogy komolyabb baj legyen belőle.

Még egy negyed fordulat és bezárul a kör. Óráján Já- nosné kulcscsomót szorongat a markában.

— Én mondtam az öregnek, hogy ne vigye el az oldalast, de ő azt válaszolta: úgyis a kövéret szereti. Ha nem adom oda, akkor meg az a baj.

— De hát zsírt nem lehet eladni hús helyett.

— Persze, hogy nem, de amikor olyan nagy volt a disznó...

— Az asszonyok azt mondják: szűkén is mérnek.

— Itt a mérleg, meg lehet nézni. Többletszámolás? Tévedni emberi dolog. Vagy nem? Tudom, hogy mi a baj. Irigyek az emberek, higgye el nekem.

Óráján János idegesen húzgálja a köpenye ujját, majd barátságtalanul kioktat:

— Kifizetjük a büntetést és kész. Miért kell erről annyit beszélni...

Nem veszi tudomásul, hogy a szocialista kereskedelem képviselőjéhez méltatlanul viselkedett, és most is azt teszi. A tényeken viszont ez semmit sem változtat.

A korsó eltörött.

Seres Sándor

érdekeim is, hiszen jutalékos vagyok.

Míg mindezt elmondja, megérkezünk a következő címre, egy erzsébethelyi régi tornácos parasztház elé. Itt nyugdíjasok laknak, őket könnyebb otthon találni. Nyitva is az utcaajtó. A kutyaugatásra idős férfi jön elénk, s régi ismerősként üdvözli kísérőmet, aki ser- tésibiztosításd ügyben többször megfordult már itt. Kisebb lett a sertésállomány, ezért csökkenteni szeretnék a biztosítási összeget. Az üzletkötő elmagyarázza a teendőket, majd barátságos beszélgetés következik. Szóba kerülnek a gyerekek, unokák, végül alig tudunk elbúcsúzni. De igyekeznünk kell, hiszen még sok cím van.

— Ennél a foglalkozásnál sem hátrány a nyelvismeret — mondja András. — Az öregekkel gyakran csak szlovákul tudok beszélni.

Következő állomásunk az ör utca egyik lakótömbje. Fiatalasszony nyit ajtót, s vezet be a modem lakásba. Ö sem idegen, járt már itt az üzletkötő.

— Éppen takarítok, de jöjjenek csak — invitál kedvesen. A másik szobából gye- rekhangokat hallok: szépen faragott bölcsőben pár hónapos csecsemő gügyörészik.

Ide a gyermek életbiztosítása ügyében jöttünk.

— Ügy döntöttünk, hogy mégsem kötünk magasabb összegűt — mondja az asz- szony. — Tudja, a férjem üzletvezető-helyettes lett. Igaz, az alapfizetése elég jó, de mégsem hoz annyit haza, mint pincér korában. Én sem dolgozom most, meg többen is lettünk, jobban meg kell nézni, mire megy el a pénz.

— Kedvesen tartóztat, de mennünk kell, telik az idő. Még becsöngetünk egy közeli lakásba, de itt nem nyitnak ajtót.

Hamarosan a Sallai utca egyik kertes háza előtt állunk meg. CASCO-biztosítást kötni jöttünk az újdonsült autótulajdonoshoz, aki az udvaron éppen Wartburgját járatja. Amint meglát, elénk jön, s borostás állát vakar- gatva rögtön közli is: —

Nem kötök CASCO-t! — A miértre így válaszol: — Az ember befizeti a sok pénzt, azután, ha baj van, ráhárítják a felelősséget, és nem fizetnek. — Nyilvánvalóan tájékozatlanságról, előzetes bizalmatlanságról van szó. Ilyenkor van nagy szükség az üzletkötők sokat emlegetett rábeszélőkészségére, talpraesettségére. „Kollégám” nem is késlekedik, s az ügyfél hamarosan elbizonytalanodik. Be is invitál a lakásba, ahol folytatódik a „szócsata”, most már konkrét számadatokat, eseteket is bevetve a küzdelembe. A közel másfél órás rábeszélés végül is meghozta gyümölcsét: a férfi egy évre megkötötte a CASCO-t és velünk is megbarátkozott.

— Ez a nap már nem volt eredménytelen — sóhajt fel partnerem. — Sok emberrel nehéz kontaktust teremteni, úgy rábeszélni, hogy ne legyek erőszakos. Az ügyfélnek magának kell belátnia saját érdekeit, ez az igazi eredmény. Nem egyszer fogadnak egy-egy rossz tapasztalat alapján eleve bizalmatlanul — ezt nem könnyű leküzdeni.

Neki sikerült, hiszen akik ismerik, szívesen fogadják, elmondják ügyes-bajos dolgaikat is. Nagyon sokan keresik már név szerint, s ragaszkodnak hozzá, hogy ő intézze biztosítási ügyeiket.

Gubucz Katalin

II húsboltos esete a korsóval