Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

1978. Január 27., péntek Il változó Mezöberény „A csökkentett beruházás kellemetlenül érintett ben­nünket, mert a lakosság igé­nyeit nem tudjuk minden esetben kielégíteni” — mondták a község vezetői, amikor leültünk beszélgetni. Hozzáfűzték, hogy a közép­iskola és a kultúrház építé­sének költségeiből kétmillió forint „áthúzódott” erre az évre. Az új nyolcosztályos ál­talános iskola építésében is nehézségek jelenkeznek, no­ha a kapacitás és a terület biztosított. Az eredeti terv szerint egy 178 négyzetméter alapterületű tornatermet is létesítenek. A tömegsport to­vábbfejlesztése céljából azonban 700 négyzetméteres csarnok megépítése lenne ideális. Az új piactér kiala­kítása is akadozik. Egy for­gó rakodógép viszont nagy­ban segítené a földmunkák gyors elvégzését. A 77 OTP- lakás teljes felépítése 1980- ra befejeződik. Ebből 16-ot még ebben a negyedévben átadnak a tulajdonosoknak. ^Az új művelődési központ előreláthatóan április 4-re el­készül. A 400 férőhelyes nagy teremben a színtársula­tok tájelőadásokat tarthat­nak. (Jelenleg mintegy 600 herényinek van a Jókai Szín­házba szóló bérlete). Bőven lesz hely a különböző szak­köri foglalkozások megtartá­sára, az előcsarnok pedig al­kalmas lesz kiállítások ren­dezésére is. A helyi népfrontbizottság­nak nem irodára, hanem olyan helyiségekre lenne szüksége, ahol elhelyezhet­nék a régi szerszámokat, és a község múltját idéző egyéb tárgyi emlékeket is. Mezöberény vezetői szóltak a lakosság olyan irányú igé­nyeiről, melyeknek megvaló­sítására valószínű már csak a VI. ötéves terv éveiben kerülhet sor. Ami lényeges: tovább folytatják a község központjának építését; a ré­gi házakat lebontják és úja­kat emelnék helyükre úgy, ahogy ezt a település rende­zési terve meghatározza. —y—n Községfejlesztés Vésztön Vízellátás fejlesztésére 294 ezer forint A vésztői Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga legutóbbi ülésén elfo­gadták az 1978. évi költség- vetési és fejlesztési tervet. A testület figyelembe vette a tanácsüléseken, falugyűlé­seken, tanácstagi beszámo­lókon és egyéb fórumokon elhangzott javaslatokat. A költségvetési terv gaz­dasági ágazatában az előző évi előirányzathoz képest 95 ezer forinttal többet hasz­nálnak fel. A csaknem két­millió forintból korszerűsí­tik a közvilágítást, folytat­ják az ifjúsági park építé­sét, játszótéri eszközöket vásárolnak. Szociális és egészségügyi célokra 2,3 millió forint jut. Az intéz­mények fenntartása mellett nagy gondot fordítanak az idősek megsegítésére. Jelen­leg 45-en szociális segély­ben, 75-en pedig járadékki- egészítésben részesülnek. A pénzügyi ágazat legjelentő­sebb felhasználása a Móra Ferenc Általános Iskola napközi otthonának teljes, és a tanácsháza részleges felújítása lesz. A fejlesztési alapból egy­millió forintot beruházások­ra fordítanak. Az V. ötéves terv előirányzatainak meg­felelően 1978-ban 400 ezer forintot szánnak járdaépí­tésre. A vízellátás javításá­ra, egyéb vízgazdálkodási feladatok megoldására 294 ezer forintot költenek. Hasznos kiadvány tanácstagoknak Követésre méltó a békési példa Korábban már hírt adtunk arróí, hogy megkezdődtek Békésen a tanácstagi beszá­molók. Ezeken a választókat arról tájékoztatják, hogyan oldották meg a múlt év fel­adatait és milyen tevékeny­séget fejtett ki a tanács a célok megvalósításakor? Közéletünk címmel megje­lent a városi tanács és a Hazafias Népfront tájékozta­tója. Ebben a 20 oldalas ki­adványban olvashatunk min­den olyan lényeges témáról, amely a lakosság legnagyobb részét közvetve vagy közvet­lenül is érinti. Az első fejezet a városi ta­nács és a végrehajtó bizott­ság 1977. évi tevékenységét tárgyalja. Az üléseken meg­vitatták azokat a fontos kér­déseket, melyek az V. ötéves terv feladatainak időarányos teljesítését érintik. így töb­bek között a költségvetésről, a három város (Békés, Gyu­la és Békéscsaba) együttmű­ködéséről, a népfrontmunká­ról, a közoktatás továbbfej­lesztéséről, a tankötelezettsé­gi törvény és a nőpolitikái határozatok végrehajtásáról, Békés rendezési tervéről, va­lamint a lakosságot érintő egyéb témákról hangzottak el beszámolók. A lakó- és utca­bizottságok működésének fejlesztése és a tanácstagi csoportok létrehozása révén is erősödött a tanács és a lakosság kapcsolata. Nagyon sok figyelemre méltó ered­mény is született ebből az együttműködésből, noha a társadalmi munkák gondo­sabb szervezésével még job­ban ki lehetne aknázni a le­hetőségeket. A tájékoztató részletesen ismerteti a végrehajtó bizott­ság munkáját és az általa hozott határozatokat. Ezt kö­vetően a második rész azo­kat a létesítményeket tartal­mazza, melyek átadásáról la­99 D kisfiámra gondoltam 99 Milyen belső erő késztet valakit arra, ‘hogy saját éle­tét kockára tegye idegenek megmentéséért? A magya­rázat valahol az egyén pszichikai rendszerében /ke­resendő. Ilyen esetek ritkán véletlenszerűek, bizonyíték erre, hogy az egyszeri élet­mentők bármely szituáció­ban gondolkodás nélkül ké­pesek hasonló cselekedetre. Az előbbi példája a bé­késcsabai Vidovenyecz Mi­hány. Egy harminc év körü­li, sötét hajú, izmos alkatú férfi többszö.ős életmentő. — Tizenkilenc éves vol­tam, amikor egy KTSZ-tá- bor környéki csónakázás al­kalmával négy lányt men­tettem tó a vízből. — Sokan voltak egy csónakban, fel­borultak, nem tudtak úszni. Imádom a vizet, hároméves karomtól rengeteget úsztam, elolvastam néhány életmen­tésről szóló könyvet is. Amikor láttam, hogy fuldo­kolnak a lányok, először a beajebb levőket, majd a parthoz közelebb esőket löfc- diöstam kl a víziből. Nagyon meg voltak rémülve, szé­gyelltek is az átázott ruhá­jukat — elfutottak. Szá­momra természetes volt, hogy segítsek, ezért megle­pődtem, amikar másnap a rádió bemondta a nevemet. — Az utóbbi • eset kará­csony előtt történt : egy hatéves kisfiút húztam ki a jég alól. Délután meccsen voltam, már sötétedni kez­dett, amikor kerékpárral el­indultam az édesanyámhoz. Visszafelé jövet a Felső-Kö­rös soron, a fahídnál idős férfi szaladt felém. — Egy gyerek van a jég alatt! — kiabált rémültei. Eldobtam a kerékpárt és a partra fu­Fotó: Martin Gábor tottam. Két férfi állt ott, és segítségért kiabált. Nem volt idő gondolkodásra, gyorsan levetettem a kabá­tot, kesztyűt, és rámenten a jégre. Pár lépés után be­szakadtam. Nagy nehezen odaértem arra a helyre, ahol a kisfiút sejtettem. Attól féltem, hogy a víz messzire sodortam. Hirtelen a jég alatt észrevettem va­lami kéket. A gyerek ka­bátja volt, az tartotta a víz felszínén. Gyorsan tömi kezdtem a három-négy cen­ti vasrtag jeget. Megmarkol­tam a kabátot a gyerekkel együtt és kiemeltem. Kék­zöld volt. Nehezen jutottam ki, ment folyton beszakadt alattam a jég. Végül sike­rült. Felkaptam a fiút és berontottam a legközelebbi lakásba. Nem lehettem túl bizalomgerjesztő a sáros, iszapos ruhámban, kezem­ben a félholt gyerekkel. A bentlevők rémülten mered­tek rám. Mozdulatlanul néz­ték végig, amint vetkezte­tem a kisfiút, aki lassan lé­legezni kezdett. Közben elő­került a nagyapa. Tibikét átvittük a lakásukra, ahová hamarosan megérkezett a mentő. — Amikor a gyereket biztonságban tudtam, kezd­tem magamra is gondolni. Megfúrodtem, kaptam szá­raz ruhát. Hamarosan bú­csúzni kezdtem. Az öreg ke­zet nyújtott; észrevettem, hogy pénzt szorongat a markában. Persze, nem fo­gadtam el. — Otthon jött ki rajtam a fáradtság és az idegesség. Másnap orvoshoz kellett mennem, másfél hétig vol­taim táppénzen izommeghű­léssel. Karácsony első napján meglátogatott bennünket Ti­biké és családja : akkor már a szülök is megérkeztek Szolnokról. Ajándékokat hoztak a gyerekeinknek, és hálálkodtak : neked köszön­hetjük, hogy nem lett feke­te karácsonyunk, összeba­rátkoztunk, azóta is levele­zünk. Nemrég kaptunk fény­képet Tibikéről, aki épp olyan idős, mint ai kisfiam. Akkor arra gondoltam: ő is lehetett volna. Ezzel vége a történetnek. Az ügyből nem maradt má(s, mint egy rendőrségi akta. Vajon az életmentő, aki emberségből, bátorságból je­lesre vizsgázott, nem érde­melne egy társadalmi „kö­szönöm”-öt? Gubucz Katalin púnkban már hellyel-közzel beszámoltunk. Az ágazati eredményekről, az egészségügy, az oktatásés nevelés helyzetéről, felada­tairól, valamint a közműve­lődési célokról szóló fejeze­tek is nagy érdeklődésre tarthatnak számot a békési­ek körében. Ezek ismertetése már csak azért is szükséges, hogy mindenki világosan lás­sa a közeljövőben megvalósí­tandó terveket. Végrehajtá­sukhoz nemcsak a helyi gaz­dasági egységek, intézmé­nyek támogatására, hanem a város egész lakosságának öszefogására is számítanak a tanács-, a párt- és a tömeg-i szervezetek vezetői. A ta­nácstagok olyan tényeket és adatokat is megtudhatnak ebből a kiadványból, melye­ket jól hasznosíthatnak be­számolójuk összeállításakor. A Sarkadi Építőipari Szövetkezet dolgozói építik a nagyköz­ség belterületén azt a négyszintes OTP-társasházat, amelyet előreláthatóan még ez évben átadnak a lakóknak Fotó: Béla Ottó Együtt az új nemzedékkel Beszélgetés a KPVDSZ megyei titkárával a fiatalokrél — Rákóczi Ferenc jó pár esztendeje a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára. Azelőtt gazdasági vezetőként is tevékeny­kedett. Több évtizedes mozgalmi tapasztalattal a háta mögött felelősséggel tud ítéletet alkotni a felnövekvő nemzedékről. Kérem, ne nehezteljen rám, ha most meg­kérdezem: szereti-e a fiatalokat? — Eszemben sincs haragudni, hiszen a kérdés jogos. Ugyanis vannak olyan társadalmi, gazdasági vezetők, egyéb beosztású emberek, akik folyton az ifjúság nevelé­séről szónokolnak, csak éppen nem sokat tesznek értük. Véleményem szerint akkor tiszteljük őket igazán, ha vitatkozva, de türelmes szóval, logikusan próbáljuk meg­magyarázni korunk, társadalmunk ellentmondásait. Cselekedni és gondolkodni — A fiatalok nagy része gyakran türelmetlen. Meny­nyire érzi ezt károsnak? — A türelmetlenség ön­magában még nem baj. A hiba ott kezdődik, amikor a forrófejűség mögött nincs cselekvés. Meggyőződésem; a mi fiatalságunk gondolkodik, érti és átérai, hogy mit aka­runk, tetteit ahhoz igazítja. Persze, vannak összeütközé­sek, ha úgy tetszik nemzedé­ki viták. Sokszor azonban ezek mesterkéltek. Az idő­sebb generációnak együtt kell haladni az új nemzedékkel, ami törvényszerű. — Akkor miért beszélünk annyit az ifjúságról? — Mindig arról beszélünk sokat, amivel gondjaink vaunak. Ezt senki sem akar­ja letagadni. Ezért született meg a párt ifjúságpolitikai határozata, az ifjúsági tör­vény. A kérdés csak az; a fiatalok helyzetének a javí­tására hozott intézkedések papíron maradnak-e, vagy sikerül nekik érvényt szerez­ni. — Valóban. Mert ha az ember csupán jelszavakat, betűket kap és nem töltik azt meg tartalommal, az egész­nek nincs értelme. Mi a helyzet e téren a kereskede­lemben? — Talán azzal kezdeném, hogy a szakszervezet figye­lemmel kíséri a kereskede­lemben, vendéglátásban és a pénzintézetekben dolgozó 6500 fiatal élet- és munka- körülményeit, beilleszkedését, tanulási lehetőségeit. A két évvel ezelőtt lezajlott válla­lati és ágazati parlamente­ken nagyon sok kérdés felve­tődött, amelyek megoldása folyamatban van. Tanulni és tanítani — Köztudott, hogy a ke­reskedelem, de még a ven­déglátóipar is munkaerőgon­dokkal küzd, ugyanakkor ke­vés a szakmunkás... — Ehhez még hozzáten­ném: azt szeretnénk, ha több ifjú ember kerülne közép-, majd magasabb vezetőállás­ba. Éppen az ifjúsági parla­mentek kezdeményezése nyo­mán a MÉSZÖV boltvezetői tanfolyamán ez idő szerint 139, az eladói szakképesítést adó iskolán pedig 440, har­minc éven aluli fiatal ta­nul. Ezenkívül a közeljövő­ben kilenc fogyasztási szövet­kezetben indul kihelyezett tagozat. lősök is. Mi erről a vélemé­nye? — Sokáig azt a helytelen gyakorlatot követték a válla­latok, szövetkezetek, hogy ta­nulófelelősnek boltvezetőket, helyetteseket neveztek ki. Nekik viszont kevés idejük maradt a fiatalokkal való foglalkozásra. Most olyan emberek jönnek számításba, akik szakmai és pedagógiai felkészültségük révén rászol­gálnak erre a megbízatásra. A kereskedelmi és vendéglá­tóipari szakmunkásképző is­kola vállalta a tanulófelelő­sök felkészítését. Jelenleg az orosházi ÁFÉSZ-nél 30 szak­ember ismerkedik a pedagó­giával, a szeghalmi fogyasz­tási szövetkezet pedig ebben az évben 20 tanulófelelős to­vábbképzését szervezi meg. Kérdezni is válaszolni — A felnőtt szakmunkás- képzés igen fontos, de az igazi utánpótlás mégiscsak a tanulók minél népesebb tábora lenne. A zavartalan tanuláshoz szükséges tárgyi és személyi feltételek viszont nem mindenhol biztosítottak. — Úgy van. Sajnos, nagy lemaradást kell pótolnunk. A jövő útja az oktatási kabi­netek létrehozása lehet. Az V. ötéves tervben az állami és a szövetkezeti kereskede­lem komoly beruházásokat valósit meg. A MÉSZÖV például összesen 774 négyzet- méter alapterületű élelmi­szer, hús, kozmetikai, vegyi és kultúrci'kk eladására al­>. kalmas tanboltot épít, amely »több mint hárommillió fo­rintba kerül és várhatóan 1980-ban adják át rendelte­tésének. — Nem akarok akadékos­kodni, csupán megjegyzem: félő, hogy ez sem oldja meg teljesen a gondokat... — Világos. Ezért az a cél, hogy elsősorban a kijelölt nagyobb ÁFÉSZ-ek gyakor­lati és elméleti oktatásra al­kalmas tanulószobákat ala­kítsanak ki. A hálózatfejlesz­tési terveket is úgy kell el­készíteni, hogy az új élel­miszerboltoknál 500, ipar­cikküzleteknél ezer négyzet- méter feletti alapterületnél tanulószoba építése legyen. — Az utóbbi években mintha háttérbe szorult vol­na a gyakorlati oktatás. És ebben ludasak a tanulófele­— Ismét kényes téma. A kereskedő fiatalok régi pana­sza, hogy a szakképzett és a szakképzetlen dolgozók bére között nagyon csekély a kü­lönbség. Jogosan vetik fel: érdemes-e egyáltalán tanul­ni? — Nyugodtan kérdezheti. Ez nem kényes téma, hanem megoldásra váró feladat. Ügy vélem, az objektív feltétel adott. Az új szakmai bértáb­lázat lehetővé teszi. hogy 1979. március 31-ig a kezdő fizetések 300—400 forinttal emelkedjenek. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ÁFÉSZ- ek egyesülésével újabb ne­hézségek keletkeztek. A ki- . vánatosnál nagyobb a kü­lönbség a községekben és a városokban dolgozó fiatalok bére között. Ezek kiküszöbö­lése csak folyamatos, terv­szerű munkával lehetséges. — Eddig kifejezetten a jo­gokról esett szó, pedig a kö­telesség sem elhanyagolható. — Ha most azt mondom, hogy ezen a területen min­den rendben van, akkor nem mondok igazat, de példák so­kaságával tudnám bizonyí­tani, hogy fiataljaink meg­állják a helyüket a munká­ban, kiveszik részüket a tár­sadalmi megmozdulásokból, a szocialista munkaverseny­ből, felelősséggel politizál­nak. Most már nem a jo­gok kibővítését sürgetik, ha­nem a jobb, szervezettebb munkát, a bolti technikai eszközök fejlesztését, az áru­ellátás javítását szorgalmaz-' zák. A feltett kérdések leg­többjére ők maguk tetteikkel válaszolnak. * Seres Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom