Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-26 / 22. szám
0 1978. január 26., csütörtök Tanácskozás Békéscsabán: Közéleti embereket formál a TIT Tegnap, szerdán délelőtt találkoztak Békés megye városi és községi TIT-szerve- zeteinek és helyi csoportjainak vezetői Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjaiban. Az értekezleten Elek László, a TIT megyei szervezetének alelnöke tartott előadást a VII. küldöttgyűlés határozataiból adódó elvi és elméleti feladatokról. Elmondotta, hogy megyérikben kétezernél is több TIT-tag van, s 1977- ben közel nyolcezer előadáson 350 ezer látogató volt. Az elmúlt év eredményeivel elégedettek lehetnek ugyan az ismeretterjesztők, de önelégültek nem. A jövőben főként a tartalmi munka további fejlesztésére kell figyelniük. Arra, hogy korszerű legyen az ismeretterjesztés témáiban és módszereiben is. Nem az a TIT feladata, hogy 'kis tudósokat neveljen, hanem az iskolai oktatással összefogva logikusan gondolkodó, a lexikális ismereteket alkalmazni tudó, biztos világnézetű, közéleti embereket formáljon hallgatóságából. Dr. Krupa András, a TIT Békés megyei titkára részletesen értékelte a helyi szervezetek és csoportok munkáját, terveit. Az általános tapasztalat alapján elmondta, hogy a termelőüzemek, oktatási, közművelődési intézmények, mezőgazdasági üzemek vezetőinek társadalmi feladatuk az ismeretterjesztés támogatása, nem szabad tehát jótékonykodásnak felfogni segítségüket. Az ismeretterjesztés a közművelődés fontos része, ezért a tömeg- szervezetekkel, intézményekkel közösen kell hatékonyabbá fenni munkáját. Az egyenletesen jól dolgozó járási szervezetek között beszélt az orosháziakról, a gyulaiakról és a szarvasiakról is, az összevont biharugrai— zsadányi—körösszakálli, a kétegyházi és szabadkígyósi TIT helyi csoportokról. Az üzemi csoportok esetében példaként említette az Orosházi Üveggyár helyi szervezetének ismeretterjesztő munkáját és a gyár vezetőinek dinamikus közművelődési szemléletét. .A megyei elnökség nagyobb önállóságra szeretné ösztönözni a szakszervezeteket, kérte őket, hogy minél nagyobb számban foglalkoztassák helyi előadóikat. A vitaindító előadások után igen sokan mondták el gondjaikat, problémáikat. A legtöbben a gazdasági egységek vezetőinek szemléletét bírálták, akik igen sok esetben elodázzák az ismeretterjesztő előadások bevezetését üzemeikben. így idézték a hozzászólók a gazdasági vezetők kifogásait: „nem pénzkérdés a TIT-előadás, de nem tudjuk leültetni az embereket tudományos előadásra”. A már beszervezett kis- és nagyüzemek példája azonban nem ezt mutatja, a széles látókörű, szakmailag művelt emberek nevelése pedig nemcsak az ismeretterjesztés érdeke. B. Zs. Kedden este Békéscsabán, az Országos Filharmónia negyedik bérleti hangversenyén a Békéscsabai szinfonikus zenekar, a békéscsabai Bartók, a gyulai Erkel és a békési munkáskórus szerepelt. Képünk: Cser Miklós Haydn: Londoni szimfóniáját vezényli „Nem a statisztika a fontos!” Fotó: Martin Gábor mTOMMWWWMtWWWWWMWWWWWWWtVWWMWWWWWtWVWW Felnőttoktatás MAI TÉVÉOJÁNLDTUNK: • • az Orosházi Üveggyárban „Téli napsütés” Vendég: Karikó Teréz Február 1-én este 7 órakor a vasutasok szakszervezetének békéscsabai klubkönyvtárában ' „Téli napsütés” címmel zenés irodalmi estet rendeznek. Az est műsorát Udvaros Béla, a Jókai Színház rendezője állította ösz- sze, és a műsorvezető tisztjére is vállalkozott. A sikeres sorozat újabb alkalmán Karikó Teréz Liszt-díjas, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, Szabady József Liszt-díjas, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, Fodor Zsóka, a Békés megyei Jókai Színház tagja és Várady Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház karnagya működik közre. Prokofiev: Klasszikus szimfónia A televízió zenei klubja Prokofjev ritkán hallható művét, a Klasszikus szimfóniát tűzi műsorára csütörtökön este 21 óra 25 perckor. Prokofjev, a kiváló szovjet orosz zeneszerző csodagyerekként kezdte pályáját. Már ötévesen zeneműveket komponált, tizenkét éves koráig három operát, egy szimfóniát, zongoradarabokat írt. A pétervári kanzervatóriumlban tanult. Az első világháború idején keletkeztek első egyéni hangú művei, amellyel a konzervatív ízlésű kritika támadását vonták magukra. A forradalom győzelme után Japánban, majd az USA-ban él. Ott írta nálunk is műsoron levő operáját, A három narancs szerelmese címmel. Párizsban telepedett le és az Orosz Balett számára komponált^ szimfonikus zenét. Előbb* csak hazalátogatott, majd a harmincas évek elején végleg visszatért hazájába. Ezután írta legkiemelkedőbb zeneműveit. Kantátái, oratóriumai, operái, szimfóniái méltán őrzik népszerűségét 1953-ban bekövetkezett halála után is. Háromezer-négyszáz munkás dolgozik Orosházán az üveggyárban. Békés megye legnagyobb termelőüzeme ez, modem gépekkel, gyorsan fejlődő technikával. Nem mindegy, hogy milyen szaktudás birtokában vannak az itt dolgozók, menynyire ragaszkodnak üzemükhöz A munkások állandó szakmai, politikai és általános műveltségének fejlesztéséhez nagyon komolyan szervezett, okosan átgondolt beiskolázási munkatervet kellett készítenie a gyár vezetőségének. Ambrus'Pál, a személyzeti főosztály vezetője és Máié Mihály oktatási- osztályvezető gyakran egyeztetik az oktatási tervek alakulását, hányán és hogyan tanulnak fl*******—***—***—*—**—**»****»******—******»—*——****»»**»*»***»»—**»*****»***»»»»**—*#*##— 44. Mert hiszen amit látott, azt kétségtelenül látta. Ez a Laci, ez az őhozzá képest minden bizonnyal jelentéktelen fickó, csak idejön, alighogy megismerkednek, egy pillanatra egyedül maradnak, és már esnek is egymásnak, kint az úton, mindenki szeme láttára. .. sőt a vőlegény szeme láttára... Hát ilyenek. De ez a vőlegény véletlenül éppen én vagyok... és én ezt. nem nyelem le... Nem nyelem le — ezt hajtogatta. Csak nézte növekvő dühvei, hogy anya és lánya a parton le-fel sétálnak. Igen, most főzik ki a következő lépést. .. a következő fondorlatot. .. ellenem... Nem nyelem le, nem nyelem le... Hirtelen elhatározással felállt és ő is odament az anyjához. Lekuporodott mellé. Amikor lekuporodott, még nem tudta, mit fog mondani, de amikor az anyja várakozóan rápillantott, önmaga számára is vadonatúj gondolatként ez jött ki a száján: — Édesanya, menjünk innen! Menjünk el minél hamarabb ! Mari mama nem kérdeze, miért? Nem kérdezte, mi történt? Felállt, megindult egyenesen a kocsijuk felé. Csak menet közben szólt oda minden figyelmével a tollaslabda küzdelmeibe merült férjének: — Ferenc! Ferenc felpillantott, látta felesége határozott lépteit, látta, hogy fia is kullog az anyja után, engedelmes férj lévén egy pillanatnyi tétovázás után odaszólt társainak: — Bocsánat, egy pillanatra! Ment, letette az ütőjét arra a fatőnkre, amelyen az előbb a fia ült, a kocsinál utolérte az asszonyt. — Mi van, Mari? — Hazamegyünk — jelentette ki Mari, és már ült is be a kocsiba. Ferenc látta, hogy ez már határozat. Nincs mit kérdezni, nincs min vitatkozni. Visszafordult az otthagyott tollaslabdázókhoz, széttárta a karját. — Ügy látom, el kell mennünk! Szevasztok! Beült a volán mellé. — Majd mindent megmagyarázok — mondta Mari megnyugtatóan, de pillanatnyi kétséget sem hagyva elhatározása jogossága és indokoltsága felől. Tibor, miközben bemászott a hátsó ülésre, még egy pillantást vetett a partra, ahol anya és lánya között a drámai jelenet utolsó másodperced zajlottak. Kati nagyon csinos volt így sortban, lenge blúzban. Jó volt vele... jó volt azt hinni, hogy ezzel a lánnyal fogja leélni az életét. Felsóhajtott. A sírás egy kissé még megint fojtogatta, de ő most már nem engedte felszakadni. A kocsi farolt, aztán nekifordult a kapunak. Elment. Egyszerűen elment. Gitta és Kati megdermedve néztek utána. Nem messze tőlük a parton Klári szörnyeteg gyermekei ugráltak be a vízbe, ki a vízből, s mintha csak valaki agyafúrt szöveget sulykolt volna beléjük, ütemesen kiabálták: — El-ment a vőle-gény... el-ment a vőle-gény! Klári hiába akarta lecsendesíteni őket; kínjában Lacit kereste, aki az előbb még kéznél volt, hogy segítsen neki, de Laci már megint messze beúszott a vízbe. Ügy látszik, ő vette észre legelőször a kocsi távozását. A csonkán maradt tollaslabdázó társaság tanácstalanul tekintgetett széjjel, látszólag csak azért, hogy a Ferenc távoztával megürült helyre egy negyediket keressenek. Nagy csend támadt. Nagymama talán éppen erre a nagy csendre ébredt fel, ahogyan tápászkodott, megnyöszörögtette a nem éppen vadonatúj nyugágyat. Felült, nézelődött. Most megkérdezi, hogy hova lettek Tiborék — leste aggodalommal Gitta. De nem azt kérdezte. — Hol az a piros trikós fiú? Ez volt a nagymama kérdése. A lehető legjobb kérdés — gondolta Gitta. Valóban, hol rejtőzött el az az átkozott piros trikós? Gitta odament nagymamához. Mégis az ő anyja, neki kell vele foglalkoznia. Legalább elhallgattatja. — Jól aludtál, mama? — Mindig jól alszom, tudod! — Tudom, mama, de most nappal van. — Nappal is jól alszom! Hagyj már azzal az alvással ! — s érdeklődéssel nézett körül. — Hova lett a piros trikós? Gitta sóhajtott, a víz félé intett, jelezve, hogy valahol arra... — Mit, a vízben? — kér dezte riadtan a nagymama — Hiszen ebbe bele lehet fulladni! Miért engedtétek” Te Lajos! Hol vagy? Gitta összeszorította a száját. Ha Lajost is arról faggatja, hogy hol az a csibész ... és felelősségre vonja:, hogy miért engedtük bele a vízbe... én is a Dunának megyek. Lajos kénytelen volt odajönni. (Folytatjuk) tovább, milyen oktatási formába célszerű bekapcsolódni? — Amikor a terveket összeállítjuk, legelőször azt kell számbavennünk : milyen iskolai végzettségű, szakmai képzettségű emberek dolgoznak nálunk és a termelési technológia milyen tudást követel? — mondja Ambrus Pál, miközben lapozgatjuk az 1978- as év oktatási munkatervét. — 1977. decemberében, a legutóbbi felméréskor 554- en voltak, akik nem végezték el az általános iskolát, közülük 235 dolgozó 40 éven aluli. Az idősebbek továbbtanulási szándékának örülünk, de tőlük nem kérjük számon a nyolc osztály befejezését. A személyzetisek havonta figyelemmel kísérik a ki- és belépő dolgozók végzettségét is. Elképzelésünk szerint ebben az évben 80 dolgozónkat iskolázunk be az 5—8. osztályba. Most érkeztünk el azokhoz a munkásrétegekhez, akik bizony nehezebben szánják rá magukat a tanulásra, pedig a tanulás idején egymás helyett is vállalják a munkát a szocialista brigádokban. Év elején megtervezik: „most te és te tanulsz, helyettesítünk, de vizsgázz is de tisztességesen !” Az utóbbi egy-két évben mégis kevesebben járnak az általánosba, mint eddig, pedig szükségük lenne rá. Próbálkoztunk a Mindenki Iskolájával is, de nem sokat tudtunk kezdeni ezzel a for- mávaj. Az emberek nem önmaguk ellenségei, hiszen a 160 órás általános iskolában átlagbérben fizetett munkaidőkedvezményt, tanulmányi szabadságot kapnak, s állandó tanári segítséget. Egy szó, mint száz, senki nem akart a Mindenki Iskolájában tanulni. Nálunk pedig legfontosabb feladat a nyolc osztályt végzettek számának növelése és a szakmunkások nevelése. A gyár erőfeszítéseinek és a házon belüli tanfolyamoknak köszönhető, hogy munkásaink 45 százaléka szakképzett, s 451-en itt szereztek szakmunkásbizonyítványt. Hogy hol a felső határ, az igény? Azt szeretnénk, ha az ötödik ötéves terv végére 58—60 százalék lenne a szakképzett (betanított és szakmunkás) dolgozók aranya. Máté Mihály az oktatási osztályvezető legfcipróbál- tabb módszernek a betanított munkások képzését, és az ismeretfelújító tanfolyamokat tartja. A szakmunkások és a középfokon végzettek továbbképzésének rendszerén van még javítani való. A felsőfokú végzettségű vezető beosztásúak saaikmai és politikai képzése is bevált rendszer szerint halad az Orosházi Üveggyárban. A jövő vezetőgárdáját az egyetemeken toborozzák, ösztöndíjjal segítik őket. — A tavalyi tanévben 1145 dolgozó tanult a gyárunkban — mondja Máté Mihály. Ennyi embert nehéz úgy taníttatni, hogy ne érződjön meg a termelésen. A munikóslétszám is csökkent valamennyit, de a tervet azért túlteljesítettük. Kétoldalú dolog ez a tanulás, tudja az, aki benne van. A gyár vállalja a költségeket, a kedvezmények biztosítását, a tanuló munkás pedig felelős a tanulásért, de a termelésért is. Mindkettő közös érdekünk. Az iskolába járók többsége elejétől végig örömmel tanul, ritka dolog, hogy egy-két ember visszaél a kollektíva bizalmával, ami persze rövid idő alatt 'kiderül. A nyolc osztályt végzettek közül sokan minden különösebb ösztönzés nélkül akarnak továbbtanulni középiskolában. A szándékuk nem az, hogy magasabb beosztásba kerüljenek, mert lehet, hogy fizikailag könnyebb munkát / végeznének ugyan, de a pénzük is kevesebb lenne. — Augusztusban kérdőíveket juttattunk el a művezetőkhöz, brigádvezetőkhöz, munkásokhoz, írják össze hol szeretnének tanulni, részt vesznek-e mér valamilyen oktatásban, (politikai, szakmai, általános vagy szakszervezeti) mi érdekli őket? Az elmúlt években az „üzemi akadémia” hangolta össze a különböző igényeket és tanulási lehetőségeket. Januártól a köz- művelődési bizottság vette át a szerepét. A legfontosabb: legyenek tanulásra jelentkező emberek, az előadásokra eljárjanak, és eredményesen vizsgázzanak! A vezetők pedig kérjék számon: jobban tud-e dolgozni, aki tanult? Mert nem az a lényeges, hogy többjegyű számot írhassunk a felnőtt- oktatási listákra, hanem hogy az emberek életében, munkájában tükröződjön a tanulás hatása. Így találkozzanak az érdekek. Bede Zsóka
