Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
1978. január 25., szerda ; Könnyebb gyűjteni, mint megtartani Doráti-mű jelent meg A napokban jelent meg a Zeneműkiadó gondozásában a világhírű karmester, Do- ráti Antal „Variazioni sopra un téma di Béla Bartók” c. zongoradarabja. A művet — mint már annyi más zongoradarabját — feleségének, Ilse von Alpenheim zongoraművésznőnek ajánlotta, aki a darabot már több hangversenyen adta elő nagy sikerrel. Doráfci Antal a ma élő legnépszerűbb és legnagyobb karriert befutó, magyar származású 'karmesterek egyike. A detroiti és a Royal Philharmonie Orchestra vezető 'karmestere. Repertoárján megtaláljuk mind a régi, mind a 'kortárs művek reprezentánsait, így márciusban a detroiti zenekar élén 2 alkalommal, majd a washingtoni National Symphonie Orchestra élén 3 alkalommal mutatja be Durkó Zsolt: Una rapsodia unghe- rese c. kompozícióját. Doráti Antalnak eddig számtalan lemeze jelent meg. A közelmúltban fejezte be Haydn összes szimfóniájának lemezre vételét, és ezt hamarosan Haydn operáinak felvétele követi. Hányszor fogtak jószándék, gazdag gyűjtési anyag birtokában, vagy egy-egy igazán lelkes vezető kezdeményezésére muzeális értékek gyűjtéséhez magánszemélyek és kollektívák? A nagy nekibuzdulás sok esetben csúfos kudarccal végződött. Hányszor hívtak életre sok fáradság árán egy-egy gyűjteményt, amit fenntartani nem tudtak — és a rosszabbik eset —, nem volt joguk hozzá? Ezekre az egyre szaporodó esetekre figyelt fel a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának közművelődési csoportja és alkotta meg állásfoglalását 'a muzeális gyűjtemények létrehozásának és működtetésének feltételeiről az ide vonatkozó rendelkezések felhasználásával. A kiadott dokumentum főbb kérdéseiről Köteles Lajossal, a közművelődési csoport főelőadójával, az állás- foglalás megfogalmazójával beszélgettünk. — Ha most néhány muzeális érték birtokában hozzákezdenék hasonló korú történelmi ereklyék gyűjtéséhez, hova kellene fordulnom kérelmemmel? — Kevesen tudják, hogy minden állami szerv, társadalmi szervezet, szövetkezet vagy magánszemély, aki muzeális gyűjteményt szeretne létesíteni; gyűjtési tevékenységét köteles bejelenteni az illetékes megyei múzeumi igazgatóságnak. Régészeti anyag gyűjtésével pedig csak a múzeumok, régészettel foglalkozó tudományos intézetek és az Országos Műemléki Felügyelőség foglalkozhat. Magánszemély nem. Ha már engedéllyel rendelkezik a gyűjtemény fenntartója, köteles gondoskodni annak elhelyezéséről, megbízni egy felelős gyűjtemény kezel őt és a múzeum szakmai támogatásával biztosítani annak szakszerű nyilvántartását és állagmegóvását. — A tulajdonosok bármikor értékesíthetik muzeális tárgyaikat? — Ehhez tudni kell, hogy a Kulturális Minisztérium a gyűjtemények különösen értékes muzeális tárgyait védetté nyilváníthatja. A védett tárgy fenntartója pedig köteles megőrzéséről, szakszerű kezeléséről, megóvásáról gondoskodni és kiállítási célokra rendelkezésre bocsátani. Eladása csak a Kulturális Minisztérium engedélyével történhet. — Hogyan valósul meg egy jelentősebb gyűjtemény közgyűjteménnyé nyilvánítása? — A gyűjtemény fenntartójának kérelmet kell hozzánk benyújtania, amit mi továbbítunk a döntésre jogosult Kulturális Minisztériumhoz. Ha kérelmét elfogadják. akkor tudomásul kell vennie, hogy a küzgyűi- temény létrehozásával egyidejűleg a gyűjtemény anyaga állami tulajdonná válik. A kötelezettségek elmulasztása — amiről a korábbiakban már szóltam —, vagy a gyűjtemény megszüntetése esetén az anyagot a Kulturális Minisztérium más közgyűjteményben vagy múzeumban helyezi el. Kiegészítésül még hozzátenném, hogy a közgyűjtemény a megye múzeumi hálózatának része, amelyből kiállítási célokra a kért anyagot rendelkezésre kell bocsátani. — Előfordul, hogy a gyűjteménnyel rendelkezők maguk sem tudják, milyen jogi kategóriába tartozik az általuk gyűjtött anyag. Lehetne néhány szóban ezt a kérdést is tisztázni? — A közgyűjtemények anyaguk és tevékenységük jellege szerint lehetnek kimagasló jelentőségű személyhez vagy történelmi eseményhez fűződő emlékanyagot őrző muzeális emlékhelyek, például emlékmúzeum, emlékház, stb ; helytörténeti gyűjtemények, valamint lehetnek üzemi gyűjtemények — amelyet például vállalat, vagy szövetkezet hívott életre saját történetének, fejlődésének reprezentálására. — Vannak még szakgyűjtemények, amelyek a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés egyes területeire vonatkoznak, és végül az egy- egy település vagy nemzetiség néprajzi-művészeti emlékeit őrző tájházak. Az utóbbinál szeretnénk, ha megváltozna az a helytelen szemlélet, hogy először szereznek a tájháznak egy épületet, s aztán kezdik a gyűjtést. Sőt, megyénkben arra is van példa, hogy létrehozták a tájházat, aztán amikor a fenntartásával már baj volt, új gazdát kezdtek keresni hozzá. — Művelődésügyi osztályunk elsősorban azokat az elképzeléseket támogatja, amelyeket a megyei tanács által elfogadott 15 éves köz- művelődési terv is tartalmaz. Viszont nem támogatja azokat a terveket, ahol a létesítő a létrehozott gyűjteményt saját fenntartásában nem képes működtetni. — Reméljük, állásfoglalásunkkal sikerül megelőzni a kellően át nem gondolt gyűjtemények létrehozásából eredő problémákat. B. Sajti Emese Évente több ezer sérült porcelánt, dísztárgyat javítanak a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Veress Pálné utcai porcelánrestaurátor műhelyében. Képűnk a műhelyben készült (MTI-fotó, Ruzsonyi Gábor felvétele — KS) Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS 43. — Hát nem... — sóhajtott Kati. Azért is, hogy az anyja ebben az egy dologban lásson már végre tisztán... ha már segíteni akar. Szóval nem megcsókolták, hanem... szóval ő is benne volt abban a csókban... Csókban? Majd szétrágták egymás száját. Bűnbánatába kellemes borzongás keveredett... De a fene egye meg a gazembert, csókolni tud, aztán meg azt mondja, hogy csak olyan jutalompuszi volt... Legalább abban lenne egészen biztos, hogy ez nemcsak egy olyan idétlen lovagiassági gesztus volt-e, a védekezés önkéntelen reflexe?... Vagy a tudatos menekülés, a kifarolás az egészből, ami a mennyasz- szonynaíc is szólt, nemcsak a vőlegénynek.. ? — Szegény gyerek, nagyon össze van törve — mondta Gitta, s látszott is a tekintetén a részvét —, bizonyisten inkább őt sajnálom, mint téged. .. Kati nem látta célját, hogy nagyobb részt kívánjon anyja sajnálatából. Ráhagyta, várta, hogy mi lesz. — Terád csak haragudni tudok. Legalább ne ezen a napon csináltad volna... megáll az ember esze... Mi a nyavaját is kellene neki mondani? Pillanatnyi elmezavar. Dehát erre azt mondhatja, hogy ilyen pillanatnyi elmezavar eszerint akármikor megtörténhet veled... — Hát... — sóhajtott Kati. Gitta csak nézett rá. Most mit hát... hogy valóban mondhatja? Vagy azért hát, mert valóban akármikor megtörténhet? — Nagymama az oka mindennek! — kapta fel a fejét Kati váratlan ötlettel. — Te aztán tényleg nem vagy normális !.. Hogy-hogy nagymama? — Nagymama, igen — kapott Kati a saját ötletén —, ő hívta fel rá a figyelmemet, ö mondta, hogy Laci neki sokkal jobban tetszik... Hogy miért nem őt választom? Hogy ha tudnám, mennyivel jobb egy ilyen izmos barnával. .. szóval mennyivel jobb, mint egy olyan hóka... igenis, azt mondta: hóka! — És te elhitted, szót fogadtál, és a karjaiba vetetted magad. És most akkor cseréltél, vagy mi ? .. Mert ha neked is jobb, és ő is benne van, akkor más, egészen más, mintha csak egy kellemetlen pillanatban elkövetett csók. — A fene megeszi, azt mondta Tibornak, „bocsánat, csak egy hálapuszi...” Mit tudom én, a vizeskannákért... valami ilyesmi... nehogy komolyan találjam venni... — Azt akarod mondani, hogy nem is kellenél neki?! Ezt már valóságos anyai felháborodással mondta. Az ő lánya... hogy az nem kellene valakinek? — Mindenesetre nem mutatóit olyan szándékot, hogy Tiborral harcba kívánt volna szállani érettem... Érettem, így mondta. Gitta egy pillanatra arra gondolt, hogy hátha csak a harc elől tért ki ez a Laci... de azután arra, hogy a harc elől — Tiborral? De nem, akárhogyan is törik a fejüket, ez egy olyan alak, aki az első pillanatban megfutott. és meg sem állt a Duna közepéig, hiszen még most is ott van. Ott.. ? Nem is látta ; csak nem fulladt bele? Mert akkor meg úgyis mindegy. De nem, megpillantotta Klári két veszett kölyke a sekély vízben... az ártatlan, hogy játszik... Nincs más hátra, mint mégis visszatérni Tiborhoz, folytatni a vigasztalását és kieszközölni, hogy legalább hallgassa meg Kati bűnbánatát és bocsánatáért esedezését. Csak aztán Kati is hajlandó legyen egy valamennyire, ha nem is hihető, de elfogadható bűnbánatra. Hajlandó? Még hogy ő legyen hajlandó. Csak merjen ellenkezni ! Mindazok után, amit máma... csak ezen a mai napon is véghezvitt érte. .. Hogy játszotta ő itt végig a hozománygyűjtés különféle alakoskodó szerepeit... Ahogyan ő ösztönösen rátalált a négyszemközti beszélgetések egyedül járható útjára, mikor azt érezte, hogy a széles társaság előtt ezt mégsem alkalmas... A hős anyának képzelte magát. Mindig olyan hős anyának, akinek most a gyermeke hálátlansággal fizet. — Kati !.. Én még most az egyszer utoljára odamegyek Tiborhoz. Kieszközlöm, hogy hallgasson meg... de addig te kiagyalod, mit mondasz neki... valamin te is gondolkozhatsz. .. Nem fogod nekem feldúlni az egész nagynehezen létrehozott építményt! Világos? — Igen, Anyu. Káti úgy mondta ezt az igenanyut, mint a megszeppent és bűnbánatos gyermek. Gitta ezekután még néhányszor végigment a parton, súlyosan töprengve, hátul összefont ujjakkal, mint egy férfi. Gondolkozott. • » * Tibor a fatönkön ülve, súlyos elhatározásra jutott Lelke két ellentétes sarka között az ellentét csak nagyobbra nőtt. A fel-feltámadó reményért meg éppen szégyellni kezdte magát. Hát mi vagyok én? Velem akármit lehet csinálni? Ahogy elnézte a két sétáló nőt. elkéDzelte. hogy mit forralhatnak megint. Hát nem! (Folytatjuk) Hakni vagy szolgálat? lalán egy hónapja hallottam emlegetni I Nagyszénáson a jól sikerült, emlékezetes Ady- estet, amikor a szőrmeipari vállalat ottani telephelyén a szakmunkásvizsgát tett asz- szonyokkal beszélgettem. Ahogy a színház került szóba, mindjárt említették, hogy nemcsak az Edith Piaf-ot látták, de ott voltak Kárpáti Tibor versműsorán is, és felejthetetlen marad nekik. Hosszabb eszmecserébe kezdtünk. Milyen verseket hallottak, miért tetszett? Elmondták, hogy már a 'bevezetés jó volt: a rövid ismertetés felhívta a figyelmet Ady szépírói és publicisztikai tevékenységére is, s ezáltal valahogy másképp, jobban megértették a verseket. Tetszett a válogatás, meg az, hogy a 18 költemény szakaszokra bomlott, zenei átvezetéssel megadva, sőt fokozva az egyes részek hangulatát. Azóta újból elolvasták a verseket, s nemcsak azokat, többet is. És emlegetik egymás közt az akkori estét, szívesen beszélgetnek róla. Meglepő hatás. Hisz mindez akkor történt, amikor igazán telítve volt — sajtó, rádió, televízió — szinte minden Adyval, és már attól lehetett félni, hogy sok is egyszerre. Ám mégis érthető, mert a közönség és művész közvetlen, élő kapcsolata személyes közeibe hozta a költőt. A színészben őt látták, érezték, kivonha- tatlanul hatása alá kerültek. Mert: nemcsak hallották, méghozzá fél füllel, mint ahogy a rádiót szoktuk, és nem is képernyőről látták otthon, esetleg ágyból nézve a műsort, hanem eleven, lüktető áramkörbe kapcsolódtak, olyanba, amilyen szerencsés esetben a színpad és közönség között kialakul. Részeseivé váltak az estnek. Pedig hát ez is egy hakni volt, ahogy az ilyen fellépéseket nevezni szokták. Hakni. Eléggé rosszízű kifejezés. De csak újabban. A Magyar Értelmező Kéziszótár (1972) még nem jelzi a pejoratív csengést, szerinte a bizalmas szánházi jellegű szó jelentésé pusztán ennyi: „Színésznek szerződési helyén kívül, külön díjazásért vállalt fellépése.” Komlós János a Népszabadság karácsonyi számában részletesen foglalkozik a hakni körüli bonyodalmakkal, s ebből következtetni lehet, miért is változott meg a szó hangulata. Félreértések, tisztázatlanságok, ingadozó színvonal, nemegyszer huzavona szervezők és művelődési házak között, és a dotálás egyenetlensége. Szóval problémák esőstől, amiken vitatkozni lehet, de egy vitathatatlan : kell, szükséges. Hiányt pótol. Nálunk is, másutt is, bár én itt most, csak a színészi munkát említem. Kellenek a fővárosi művészek, és a megyeiek is. Klubok, kultúrházak, üzemek, szocialista brigádok, iskolák, könyvtárak mind- mind, mit is csinálnának ilyen műsorok nélkül, még ha akadnak is zökkenők olykor? Arról nem is beszélve, hogy a közönség túlnyomó többsége másként nem ismerne meg személyesen olyan művészeket, mint Ruttkai Éva, Váradi Hédi, Jancsó Adrienn, Bessenyei Ferenc, Mensáros László — hogy csak egy párat említsek. De ugyanez vonatkozik a Jókai Színház tagjaira is, akik ha kell, és hívják őket, a legkisebb faluba is elmennek. A választék bőséges, a klasszikusoktól a modernekig terjed: a világ- és magyar irodalomból. Szolgáltatás ez, de szolgálatnak is felfoghatjuk. A közművelődés szolgálatának. Vass Márta HÉT FILMIEI Tragikus repűlöszerencsétlenség egyetlen túlélőjéről szól a Vannak még csodák című amerikai—olasz film, január 29— 30-án a Szabadság moziban. Amerikai film víg játék kerül a békéscsabai Szabadság mozi műsorára január 26-tól 28-ig, a 4 órakor kezdődő előadásokon. A címe: Szabálytalan szabályos. A történet mulatságos, Jeromról, a műtőszolgáról szól, aki egy előkelő szanatóriumban dolgozik. Buzgalmából csak bonyodalom származik : a folyosón a pirulák ezreit szórja szét, a tolókocsis beteget a falnak, a fának tolja, esetleg szorgalmasan dörzsöli a ogatlan beteg „fogát”. Ügy járta be a világot Mészáros Márta filmje, az Ök ketten, hogy a magyar nézők csak a siker hírét hallották, de a filmet még nem látták. Az 1977-es New York-i filmfesztiválon nagy elismerést váltott ki ez a film a szakemberek körénen. Mintegy a Kilenc hónap című film problémáit folytatja, könyörtelen őszinteséggel mutat be két mai asszonysorsot. Az ök ketten című filmet a békéscsabai Szabadság mozi játssza január 26-tól 28-ig. A Brigád moziban ugyanezeken a napokon szovjet történelmi filmet vetítenek. A fekete rák ollójában című szovjet film a XVIII. században játszódik, amikor még a hűbérurak szigorúan fenntartották maguknak az első éjszaka jogát. A fiatal jobbágy, Janisz azonban nem törődik bele a megalázásba, hogy ifjú asszonyát át kelljen engednie urának. Az utolsó pillanatban merész ötlettel kiszabadítja Marát rabságából. Kalandos félreértések, ötletes fordulatok gondoskodnak a nézők szórakoztatásáról. Jean-Louis Trintignant és Alain Delon neve minden néző számára csábító. Most a Terv mozi műsorán szerepel ez a film, amelyben a filmsztárokat látjuk. A megtörtént krimi címe: Zsaru történet, és január 26-tól 28-ig vetíti a filmszínház.
