Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

NÉPÚJSÁG 1978. január 22., vasárnap Egészség — higiénia Gyerekeknek Divat Kismamáknak a tejfogakról Még ma is sok kismama él abban a tévhitben, hogy a kicsik tejfogait nem kell olyan gondosan ápolni, mint a maradandó fogakat, mert úgyis hamar kiesnek. Ennek a helytelen nézet­nek majd a gyermek látja kárát, mert sok problémája lesz fogaival. Először is ar­ról kell beszélnünk, hogy az utolsó tejfog csak körülbe­lül 12 éves korban esik ki, tehát addig el kell látni ve­le a rágás funkcióját. Jól rágni csak ép, egészséges fogakkal lehet! Kedves. kismamák ! Alap­szabályként fogadják el, hogy a baba fogainak ápo­lását akkor kell elkezdeni, amikor az első négy fogacs- ika kibújik. Esténként vizes, vagy kamillateás vattával töröljék le gondosan a baba fogait. Kétéves korban a ki­csi szívesen utánozza a fel­nőtteket, s ekkor már szere­tettel és türelemmel rá l.e- het szoktatni, hogy saját maga kefélje fogacskáit. Eleinte szükség van ebben a szülői segítségre, de ké­sőbb már önállóan is elvég­zi a fogápolási teendőket. • Két és fél éves korára 20 foga nő ki a babának. Az első fog 7 hónapos kora kö­rül bújik ki, de előfordul, hogy már 3 hónapos koré­ban nő ki. Úgy neveljük a kicsit, hogy örömmel ápolja fogát. Először is vásároljunk 6zép, színes fogmosókészletet. Le­gyen jó minőségű külön fogkrémé (nagyon jó a fluóros Gabi fogkrém), pu­ha fogkeféje (nehogy fel­sértse a gyenge ínyét), és szép kis pohara. Magyaráz­zuk meg a kicsiknek, hogy még a „tévében lakó maci” is minden este szép fehérre mossa a fogát. Legfontosabb azonban a jó példamutatás. Ha a kicsi szüleitől azt lát­ja, hogy ők is rendszeresen mossák a fogukat, nem is kell különösebb rábeszélés neki sem. A kismamáknak arra is ügyelniük kell, hogy az esti fogmosás után a gyermek már semmit ne egyen. Sú­lyos egészségügyi hiba, ha esténként, lefekvés után a babának cukrot vagy csoko­ládét adunk, hogy „kedves­kedjünk” neki, és nyugod­tan aludjon el. A fogakhoz tapadó édes lepedék egész éjjel rombolja a zománcot, s így a tej fogak hamar tönk­remennek. Ugyanilyen ártalmas a tejfogak épségére, ha a csecsemőnek cukros cumit adunk éjjel, hogy ezzel megnyugtassuk, ha sír. In­kább néhány kedves szóval, simogatással próbálja meg­nyugtatni gyermekét. Ha nincsen komolyabb baja, ez is segít. Ha a gyermek be­teg, fájdalmai vannak, ak­kor semmilyen házi mód­szerrel nem tudjuk meg­nyugtatni. Sok helyen „divat” az a helytelen szokás is, ha a baba éjjel felsír, néhány kanálka édes szörppel vagy édes teával nyugtatják meg. Ez ugyanolyan ártalmas a fogakra, mint az édesség. Ha a kicsi éjjel szomjas, adjunk vizet vagy kristály­vizet. Ez természetesen nem vonatkozik a néhány hóna­pos csecsemőre, akinek még nincsen foga és orvosi uta­sításra éjjel is szükséges teáztatnunk. „Veszedelmes játék” kicsiknek a savanyú cukorka is, mert a legtöbb kisgyereknek nincs türelme elszopogatni, hanem szét­rágja a kemény cukorkát, így nemcsak az édes lepe­dék okoz kárt a fogakban, hanem a cukorka rágása közben megrepedhet a fog­zománc és a repedésbe ke­rülő baktériumok megkez­dik romboló munkájukat. A kisebb babának ad­junk tömör gumijátékot, hadd rágjon. A nagycjbb ba­bának adjunk sárgarépát, karalábét, kenyérhéját, al­mát stb. Minél többet rág a baba, annál egészségeseb­bek lesznek a fogai. Fási Katalin Szikével a kövérség ellen... Súlyosan elhízott emberek számáról hivatalos adat nem ismeretes, de körül­nézve mindenfelé találkoz­hatunk velük. Úgy tartják, ha az ember 100 centiméter feletti magasságát kilókban cipeli, elmondhatja, ideális a testsúlya. Ám vannak, akik ennek majdnem két­szeresét viselik. És szinte minden esetben eredmény­telenül próbálkoznak külön­böző fogyasztó teákkal, fo­gyókúrákkal, pszichoterá­piával, netán gyógyszerrel. Nem tudnak lefogyni. Az elhízottak viszont könnyen megbetegednek, gyakori közöttük a szív- és érrendszeri, a légzőszervi, valamint a májpanaszokkal küszködő. Átlagéletkoruk alacsonyabb, teherbíró ké­pességük lecsökken, szűnni nem akaró gúnyolódás cél­pontjaivá válnak, nehezen illeszkednek be a közösség­be. Ezért is keltett nagy ér­deklődést az az előadás, melyen a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem II. sz. Se­bészeti Klinika munkatár­sai arról számoltak be, hogy sebészi módszerrel meg tud­ják akadályozni a súlyos el­hízást. Erről beszélgetünk dr. Pongrácz Gyula adjunk­tussal. — Évtizedekkel ezelőtt megfigyelték, a vékonybél nagyobb részének betegség miatti eltávolítását túlélték az emberek. A bekövbtkező súlycsökkenés bizonyos idő után állandósult, a megma­radt rész alkalmazkodott az új helyzethez. — Szakmai körökben mégis nagy vitákat vált ki a beavatkozás. Önök is csak egy éve végezték el az első ilyen' jellegű műtétet. — Most érett meg az idő arra, hogy beavatkozzék a sebész. Kitágultak a vizs­gálati módszerek, pontosan mérhető: hogyan szívódik fel az anyag a bélrendszer­ben. Nem szokványos mű­tétről van azonban szó. Ép­pen ezért alapos röntgen-, laboratóriumi, pszichiátriai vizsgálat, és mindenre ki­terjedő előkészítés után mű­tünk csak. Ez nem plaszti­kai műtét, hanem megelőző beavatkozás. — Mi a lényege? — Kiiktatjuk a vékonybél jelentős szakaszát és a rendszerből megmaradt részt összekötjük. Ezáltal csökken a felszívó felület nagysága. Nem visszafor­díthatatlan állapotot ho­zunk létre. Túlzott fogyás esetén ismét működésbe hozható a teljes bélrend­szer. A Pécsi Orvostudományi Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikáján ilyen műtétet eddig három emberen haj­tottak végre. Mindhárman meghatározott időközönként jelentkeznek kontrollra. & bár a rendszeres vizsgálato­kon kívül a beavatkozást követő hetek kissé kényel­metlenek, azt mondják: új­jászülettek. Horváth Teréz b utolsó remény Az egyik walesi kávéház­ban a vendégek az alábbi feliratot olvashatják: „Ha a padló már teljesen tele van csikkel, kérjük, használja a hamutartót”. Ügy látszik, a kávéház tulajdonosa már csak a humorban bízik, hogy a vendégeket rávegye a tisztaság megőrzésére. Ion Creanga IS len és az ing Egyszer egy falusi kerí­tésre terítve az ing így be­szélgetett a kerítésnek tá­masztott száradó lenkévé­vel: — Tudod-e ingecske, mi voltál egykoron? — kérdez­te a len. — Mi lehettem, hát fe­hér ing, amit az emberek viselnek. — De nem úgy ám — szólt ismét a len. — Ma- gocska voltál, majd abból lett egy kis növény, amit a szél tépdesett, az eső csap- dosott, a nap sütött Aztán megnőttél és sok-sok apró kék virágokkal díszelegtél. A virágból magocskák let­tek ismét, s amikor azok megszáradtak, kiszedtek a földből, mint most engem. Kötegekbe, kévékbe kötöt­tek és a napra tettek, hogy jól megszikkadj. Ezután egy szőnyegre fektettek, botok­kal ütögettek, hogy a ma­gok kiperegjenek, majd az áztatóba vittek. Vagy tíz napig voltál a vízben, hogy a rostok fellazuljanak. Is­mét a napra tettek szárad­ni. Ezután következett a ti- lolás, amikor a pozdorját kiverték az asszonyok. Ami­kor ezzel végeztek, követ­kezett a fésülés, hogy olyan puha és szép legyél, mint a selyem. Ezt hívják gerebe- nezésnek. Ezzel végezvén következett a fonás, guzsaly- ra helyeztek és lett belőled cérna vagy fonal. A fona­lat a motollán matringgá formálták, hogy a szálak ne kuszálódjanak össze. A matringot lúgban kifőzték azért, hogy fehéredjék. Kö­vetkezett a gombolyítás és a szövőszékre való felvetés. A szövőszéken lett belőled vászon. A vásznat az asszo­nyok régen télen szőtték. Tavasszal, amikór már elég meleg volt, akkor a vászna­kat a patakra vitték, suly­kolták és mosták, majd új­ból lúgozták és ismét ki­mosták, hogy patyolatszínű legyél. A hosszú vásznakat a selymes fűre terítve meg- szárították, felgöngyölítet­ték és abból szabták aztán az ingecskét. — Honnan is szedtél eny- nyi mindent össze rólam? — kérdezte az ingecske. — Várj csak, ez még nem minden. Te bizonyára azt sem tudod, hogy nővérünk, a kender, bátyánk a gya­pot, de még az útszéli csa­lán is lehet alapanyaga a vászonnak. Ma már a gyá­rakban igen sokféle anya­got szőnek, és sokkal gyor­sabban, mint a falusi szö­vőszékeken. — De sokat tudsz! — De várj még egy ki­csit. Az ingből és puha kel­méből régen tépést készítet­tek, sebek kötözésére, de a rongyot, amikor már elsza­kadnak az ingecskék, még mindig fel lehet használni. Ebből nagyon jó papírt gyárthatnak. — Bizony a dolgok min­dig változnak — szólt só­hajtva az ingecske. — Bizony, bizony, így igaz — felelte a len. — A kerítés, amelyre téged most kiterítettek, valaha az erdő fája volt. De így van a se­lyemmel is. Hiszen a se­lyemhernyó előbb megeszi az eperfalevelet... de erről máskor. Inkább énekelek egy dalt, amit asszonyok dúdolnak a szövőszék mel­lett, amikor valamelyikük lassabban halad a munká­val: Lányok fonják a szöszöt, Azt beszélik egymás közt: — Jó fonó, jó fonó, délig [alvó. Fordította: Fiilöp Béla Lengyel babaexport Wroclawi babákkal ját­szanak a gyerekek Francia- országban, Svájcban, Nagy- Britanniában, Svédország­ban, az NSZK-ban és Auszt­riában. A legutóbbi milánói nemzetközi játékvásáron az olasz kereskedők meg akar- -«■ --­Bánfalvi Iván: Hóimádó Játszadozni szaladgálni hóesésben csudajó kabátocskám kicsi csizmám a sapkám is csupa hó nevem Kriszti kettő éves hóesésnek hódoló apa hátán nagyot csattan egy óriási hógolyó hogy ki dobta azt nem tudom bár a kezem csupa hó apucikám hidd el ő volt a hószakállú Télapó. Zalán Tibor: Egérmagány Hóhullásos téli éjben elaludt a ház már mélyen. Padlását egy egér lakja, nincsen anyja, nincsen apja. Nincs barátja diót törni, csak a macska szokott jönni zöld szemekkel, zord pofával, vadászgatni a fiával. Ül az egér, fázogat, kint csak a szél rázogat néhány havas ágat. Elképzel meleg szobát, asszonyt, komát, lakomát s megveti az ágyat. ták venni a wroclawi „Ple- cionka” egész kétévi terme­lését. Korábbi szerződésekre tekintettel azonban erre az üzletkötésre nem ' került sor. Ettől függetlenül a „Plecion- ka” az idén 600 ezer babát szállít Olaszországba. Szepesi Attila: Medve Megy a medve, lép a medve, morrog a mája, négy tányér a talpa, cserfa a pipája, szőrcsutak a farka, kóc a bokrétája. Megy a medve, lép a medve, ugyan hova indul? Bécs felé, Buda felé, sánta kutya háza felé — Talán oda indul.' Zalán Tibor: Vadludak Megbántotta titkon valaki a fákat. Ágaikon minden levél hirtelen elsápadt. Esőt hoz az este ezüst csengők csengnek. Valahol a felhők mögött csillagok merengenek. Alkonyégen vádlód — csapat V-betűje: • szomorúan tűnik át a kéklő messzeségbe. Férfiaknak — fiúknak A férfidivatban lassan el­tűnik a korosztályok közöt­ti öltözködési különbség és csak az alkat, illetve az ön­kritika húzhat határvonalat a középkorúak és fiatalok között. Az 1977—78-as téli szezon férfidivatján is a lágy esé­sű szövetek és ennek meg­felelő puha kidolgozás a jellemző. A kiegyensúlyozott klasz- szikus stílus kerül előtérbe. Ezen belül is döntő szerepe van az egész öltözködést meghatározó színharmóniá­nak, mely vonatkozik a fel­öltő, öltöny, ing és a kiegé­szítő kellékek színének he­lyes kiválasztására és ösz- szehangolására is. Nappali viseletre az egysoros, két- gombos csukódású, közepes szélességű fazonmegoldású öltöny ajánlható kártolt anyagból. A zakó vonala enyhén karcsúsított, rátett „patnis” zsebekkel. Minden esetben kiegészítő mellény­nyel, 3—5 vagy 6 gombos csukódással készül. Az öltö­nyök variálhatók, például a mellény és nadrág azonos anyagból készül és a zakó színben eltérő, vagy a zakó és nadrág azonos és a mel­lény készül színben harmo­nizáló más anyagból. A két­soros 1 vagy 2 gombpárral csukódó öltöny fésűs szövet­ből készülhet, nem szükséges a mellény viselete, ez a for­ma már délutáni vagy esti alkalomra is megfelel, az anyagtól függően. A klasz- szikus öltöny megköveteli a klasszikus elegáns kabát­forma újbóli megjelenését, vonala enyhén karcsúsított, zakóra emlékeztető fazon­megoldással. A téliesített ballon vagy teveszőr karak­terű anyagra a trenchcoat jellegű öves, sportos vonalú kabátfazon a megfelelő. Kirándulásra vagy turis­taházba kellemes a bélelt tweed anyagból készült lem- berdzsek, kötött passzé dí­szítéssel, vastag garbó pu­lóverrel, vagy a szövet step­pelt ing bőrfoltdíszítéssel, keskeny álló gallérral. A nadrág kord anyagból nor­mál pantalló szárbőséggel készül, csak sportos felső­részhez a különböző szár­hosszúságú csizmán belül is viselhető. Opra Gizella Humor — Már megint elkéstél az iskolából. — Tetszik tudni, jeges volt a járda, és két lépést men­tem előre, egyet hátra. — Hogy értél mégis be az iskolába? — Megfordultam, és haza­felé indultam. * * * — Pincér, ez a hús nagyon kicsi és még rágós is! — Szerencséje van uram. Képzelje, ha a hús nagy len­ne és rágós! * * * — Ha már nem szeretsz, visszamegyek a mamámhoz! — Én meg a feleségemhez! • * * Gyermekszáj: — Én tojásból jöttem a világra — így az egyik kis­fiú. — Nem igaz, mert a gye­rekeket a gólya hozza... — Tojásból, bizony tojás­ból. .. Tudod, tegnap este az utcán hallottam, amikor egy bácsi mondta a másiknak: „Ez a kisfiú annak a tyúknak a gyereke, aki a harmadik emeleten lakik!” * * • A bíró kihallgatja a tanút: — Asszonyom, igaz, hogy a vádlott megengedhetetlen viszonyban élt önnel? — Nem igaz. Megengedtem neki. Két légy beszélget: — Ezek az emberek csak emberek. Falakat építenek, mennyezetet építenek, mégis a padlón járnak. * * * Pszichiáter: Mikor jutott először eszébe, hogy ön ku­tya? Beteg: Még kölyökkutya koromban. * • *- — Sajnálom, de kellemet­len dolgot mondok önnek: Ismét ki kell nyitnunk a ha­sát, mert a műtét alatt ben­ne felejtettem a gumikesz­tyűmet — közli a sebész be­tegével. — Hagyjanak engem békén, itt a pénz, vegyen magának új kesztyűt! * * * — Mától kezdve nem mondhatod, hogy hideg nő a feleséged. — Valóban? Mi történt ve­led? — Vettem egy szőrmebun­dát. * * * Háziasszonyi ravaszság: — Holnap időben legyen kész az ebéd, mert vendége­ink lesznek — mondja a férj feleségének. — Hogy főzzek: hogy újra jöjjenek, vagy hogy máskor otthon maradjanak? — Hogy többet ne jöjje­nek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom