Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

1111 I. 1978. január 22., vasárnap Furnér és paradicsom Lányok, asszonyok Csanádapácán A ruházati szövetkezet részlegében 35 nő dolgozik Fotó: Veress Erzsi — Gazdag falu hírében áll Csanádapáca. Valóban így igaz? Szatmári Sándor, a közsé­gi pártbizottság titkára tol­lát forgatva, kicsit tűnődik a válaszon. — Gazdag-e? Merem mon­dani, hogy az. Errefelé jO a föld, és ezt ki is használják a tszJben, no meg a háztáji­ban is. A falubeliek számára a föld, a tsz a megélhetés fö forrása. Amióta Apácán há­rom tsz egyesülésével létre­jött a Széchenyi, tavaly már a Kiváló Termelőszövetkezet címet is elnyerték. Gyarap­szik a közös, és gyarap­szik a falu lakossága is. Sorra épülnék az új házak — takarosak, célszerűek és gő­gös-csúnyán terpeszikedők is akadnak. — Ha az ízléssel még van is baj, de egyértelmű már a felismerés, hogy az egyén tartós boldogulása csak a közösség gazdagodása útján lehetséges. Ezen az alapon — bízom hozzá — a na­gyobb közéleti aktivitás is kiterebélyesedi'k meggyőző politikai munkánk során — magyarázza a párttitkár. — Mi a legnagyobb gond­ja jelenleg a falunak? — A nők foglalkoztatása — válaszolja töprengés nél­kül. Nyilván nem először ke­rült szembe ezzel a kérdés­sel. — A háztartás vezetése és a mezőgazdasági idénymun­kák helyett egyre többen szeretnének állandó elfoglalt­ságot vállalni. Van néhány kisebb üzemünk, amely zöm­mel nőket foglalkoztat. A békéscsabai ruházati szövet­kezet részlege, azután most létesített egy felsőrészkészítő részleget a Szegedi Cipő­gyár. A Tápéi Háziipari Szö­vetkezet székfonója bedolgo­zókat toborzott nálunk. No, és természetesen itt van a tsz. Kooperációs üzemeiben és a kertészetben sok lány és asszony dolgozik, de mindez kevés. Ezért is határozta el a szövetkezet... No, de erről beszéljenek inkább ők ma­guk! A községi pártbizottságtól pár lépés a Széchenyi Tsz központja. Rozs Jánossal, az üzemi pártvezetőség megbí­zott" titkárával és Pacsika Mihály általános elnökhe­lyettessel folytatjuk a témát. — A szövetkezet 674 dol­gozó tagot számlál — említ elöljáróban néhány adatot az elnökhelyettes — és közülük 253 a nő. Nagy területen foglalkozunk zöldséggel, ter­melünk burgonyát, paprikát, paradicsomot, zöldborsót, sárgarépát, dinnyét, zöldba­bot. Nők zömmel a kerté­szetben, valamint a vas- és faipari üzemünkben dolgoz­nak. Csakhogy a kertészet feb­ruártól novemberig ad mun­kát. Van akinek jól jön a téli kényszerpihenő, de so­kan állandó munkát szeret­nének. — Pár év alatt el is érjük — bizakodik Rozs János. — Tervezzük többék között, hogy megszervezzük a zöld­ségfélék előkészítését a kon­zervgyárnak és ZÖLDÉRT- nék. Az idei elképzelések kö­zött szerepel már az úgyne­vezett paradicsomlé-vonal létrehozása. Ezek mind jó női munkalehetőségék. És tervünk egy csibenevelő is, amelyet elsősorban a női munkaerők foglalkoztatási céljából építünk. Persze, so­kan jönnek így el a zöldség- termesztésből, ott viszont gé­pesítjük a munkát. A falu szélén szerénykedik a tsz faüzeme, amely 1957 óta működik és 21 lányt, s asszonyt foglalkoztat. Az egykori tsz-központ nagyter­mében pörkölt illata fogad. — Milyen volt az ebéd? — Jó, jó, csak kevés! — vágja rá az egyik fiatal- asszony. — Honnan kapják? — A vendéglőből szállítja a tsz. Nagy asztalféléken kézzel ragasztják egymás mellé a fumérlapökat, leendő búto­rok külső borítását. Paulcsik Andrásné keze gyorsan jár. — Hét évet dolgoztam a tsz-ben, aztán sokáig otthon voltam, most meg ide járok. — Miért vállalt munkát? Kicsit húzódik a választól, de csak kimondja: — Hát, kell a pénz, no meg így nyugdíjra is számít­hatok. És, tudja csuda, va­lahogy jobb is így a társa­ságban... Világos műhelyteremben 35 nő dolgozik a Békéscsabai Ruházati Szövetkezet apácai üzemében. Bébi-, gyermek­es férfikabátokat szabnak, varrnak itt egy műszakban. Sziveri Andrásné betaní­tott munkás: — Nem bírta már az én derekam a tsz-ben a kinti munkát, de azért rossz volna mindig otthon. A dolgot ugyan megtalálnám, de ahol két gyereket nevelnek, kell a kereset is. Paulcsik Andrásné: — Jobb így, társaságban... — Van otthon jószág? — Van. — Sok? Nevet. — Van szépen. Ha haza­érek, a jószág az első, utána jön a főzés — merthogy az uram nem szereti az üzemi kasztot. — Győzi? — Muszáj. — Szórakozni, nyaralni szoktak? — Nincs arra idő. A gye­rekekkel otthon megtaláljuk a szórakozásunkat! Az utolsó mondat nem hangzik valami meggyőzően. Azt hiszem, inkább védeke­zésnek szánta. A falu, a tsz vezetői igye­keznek megteremteni a nők számára a munkaléhetősé- get, nem feledkezve meg egyéb körülményekről sem. Például: a községben minden arra jogosult gyermek szá- számára a _ munkalehetősé- és a tsz 2-3 év múlva új üzemi konyhát épít. Így gya­rapodhat tovább Csanádapá­ca — ma még talán... De az igazság az, hogy a ma meg­oldást jelentő aprócska üze­mek, bedolgozórészlegek hol­nap már kevésbé lesznek gazdaságosak. Koncentráció, megfelelő profillal — itt is ez a jövő egyedüli útja, amelyhez számos lehetőséget kínál a mezőgazdasági nagy­üzem. Valójában így, és ezzel lesz tényleg gazdag ez a falu, lia — Szatmári Sándor szavai­val élve — a nagyobb köz­életi alktivtás, érdeklődés a nagyobb közösség ügyei iránt — és tegyük hozzá: az értelmesebb, a tartalmában gazdagabb élet iránt is — a mindennapok természetes velejárója lesz. Tóth Ibolya Tavalyelőtt, 1976-ban adták át rendeltetésének Gyomán az új napközi otthonos konyhát. Régi épületből alakították ki az étteremmel együtt, ahol naponta több csoportban közel hatszázan étkeznek, 270 óvodás számára pedig elszállítják a napi menüt. Képünkön: ebédel az 1. sz. általános iskola alsó tagozata. Napközis tanító nénijük: Katona Erzsébet Fotó: Gál Edit Túlteljesítette tervét a kereskedelem Mire, mennyit költöttünk? A kiskereskedelmi forga­lom decemberben 12,1 szá­zalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban, s a karácsonyi nagyobb keres­let következtében megha­ladta az előző hónapokét is. Az év utolsó hónapjában 25.5 milliárd forintot fordí­tott a lakosság áruvásárlás­ra. Ezzel együtt — amint az a Belkereskedelmi Mi­nisztérium múlt évi száma­dásából kitűnik — a keres­kedelem 1,8 százalékkal túl­teljesítette 1977. évi tervét. Ezt a vásárlóerő növekedé­se és az árukínálat javulása egyaránt elősegítette. A la­kossági bevételek nagyobb emelkedését igazolja, hogy bár a 100 forint pénzbevé­telből a múlt évben vala­mivel keveseebbet, 77,81 fo­rintot fordított áruvásárlás­ra, a forgalom mégis jobban növekedett a tervezettnél. Az előzetes adatok szerint a kereskedelem tavaly ösz- szesen 257,5 millió forintos forgalmat .bonyolított le, 10.5 százalékkal többet az előző évinél. A tervezettnél 4,6 milliárd forinttal több árut értékesített. Ezen belül az élelmiszerek és az élve­zeti cikkek forgalma — bár magasabb volt a korábbinál — a tervtől némileg elma­radt, a ruházati kereskede­lem értékesítése teljesen megegyezett a számítások­kal, így elsősorban a ve- gyesiparcikk-forgalom ösz- szetétele az iparcikkek javá­ra változott. Élelmiszerekre és élvezeti cikkekre, s a vendéglátásban együttesen 116,7 milliárd forintot köl­tött a lakosság, amely 140,8 milliárd forintért vásárolt ruházati és vegyesiparcikke­ket. A kereskedelmi árak a tervet megközelítően ala­kultak. Az adatokból kitűnik az is, hogy míg az állami ke­reskedelem 9,6 százalékkal, a szövetkezeti 12,3 százalék­kal nagyobb forgalmat bo­nyolított le. A szövetkezeti szektorban a növekedés va­lamennyi árucsoportban meghaladta az állami ke­reskedelmét, s különösen magas volt a különbség a ruházati és a vegyesipar- cikk-értékesítésben. Gondolatok a szocialista demokráciáról o M inden eredményünket, amit a felszabadulás óta elértünk, a szo­cialista demokratikus hata­lomgyakorlás segítségével vált lehetővé. És mindig akkor léptünk előre, amikor a szo­cialista demokratizmus fel­szabadította a dolgozók ak­tivitását, a vezetést, mozgó­sítani tudta az emberek energiáját, tudását, kezde­ményezését a legfontosabb feladatok megoldására. Fej­lődésünk mindig akkor és ott lassult le, amikor a szo­cialista demokratizmus for­málissá vált vagy pedig kor­látozták. Ennélfogva a szo­cialista demokrácia elkerül­hetett en szükségszerűség a mi társadalmunk életében, s ha követelményei lassabban valósulnak meg, akkor az tempóveszteséget jelent, amiből súlyos következmé­nyek származnak. Ha pedig célszerűen és következetesen valósítjuk meg, akkor meg­gyorsul egész fejlődésünk. E két lehetőségen kívül mást nem választhatunk. Miért? Mert a szocialista demokrácia új típusú népha­talmat jelent; a dolgozó nép hatalomgyakorlási módja a proletárforradalom első nap­jától kezdve. Természetesen a szocialista demokrácia nem valamiféle osztályokon fe­lül álló, osztályoktól függet­len demokrácia. A szocialista társadalomban a különböző társadalmi csoportok nem egyforma helyzetet foglalnak el a társadalmi életben, ezért a fennmaradt társadal­mi osztályok és szociális ré­tegek különbözősége miatt nem egyforma aktivitással építik a társadalmat. Ennél­fogva a szocialista demokrá­cia — munkásdemokrácia. Ezért elsősorban a munkás- osztály érdekei, nézetei, nor­mái, szemléleti módja, igaz­ságérzete és életfelfogása nyomja rá a bélyegét. Ebben fejeződik ki az, hogy a szo­cializmus vezető ereje a munkásosztály. Olyan politikai eszköze és hatalmi berendezése a szo­cialista demokrácia, amely a szocializmus építését segíti, és ami nemcsak a munkás- osztály történelmi érdeke, hanem az összes dolgozó osztálynak is. Ez ugyanak­kor megfelel valamennyi osztály napi érdekeinek is. Ennek következtében a szo­cialista demokráciát az jel­lemzi, hogy tömegdemokrá­cia, ami azt jelenti, hogy részben közvetlen, a nép ak­tivitásán nyugvó uralom, amely a dolgozó tömegek közvetlen részvételével való­sul meg, ugyanakkor közve­tett is, mivel a döntések egy részét a választott képvisele­ti, és más vezető szervek hozzák. Az egész intézmény- rendszere arra irányul, hogy minél nagyobb tömegek ve­gyenek részt a hatalom gya­korlásában, hogy a kormány­zás irányát-tartalmát köz­vetlenül vagy közvetve meg­határozhassák, ellenőrizhes­sék. Mivel a dolgozók nem mindenben közvetlenül dön­tenek, hanem megbízottaik, képviselőik, vezetőik az ő ne­vükben irányítanak, a szo­cialista demokrácia tömeg­demokratikus jellegét a ve­zetők és vezetettek kölcsönös alárendeltsége biztosítja. Eb­ből következik, hogy a be­osztottak fegyelmezetten, a vezetés utasításainak megfe­lelően dolgoznak. Ez külön­ben elemi feltétele minden társadalmi életnek. Ugyan­akkor a vezetőknek a dolgo­zók akaratát kell érvényesí­teniük, hiszen azok bizalmá­ból vannak az adott poszto­kon. Teljesen kézenfekvő te­hát, hogy a vezető addig le­het beosztásában, amíg meg­bízatását teljesíti, amíg a célt szolgálja. A szocialista demokrácia kiterjedésének olyan meg­nyilvánulási formái vannak kialakulában, mint a véle­ménynyilvánítás, a különbö­ző indítványok, tervezetek megvitatása; a népi ellenőr­zés nevezetesen kiterjed a gazdasági folyamatokra, a kultúrára, a szociális érdek­körökre, és így tovább. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók közvetlenül vagy megbízóik által a társadalom minden területén érvényesíthetik akaratukat, mindenre kiter­jedő uralmukat. Mivel a szocialista demok­rácia a legszélesebb szabad­ságjogokat biztosító népura­lom, megszünteti azokat a különbségeket, mint a szár­mazási, faji, vallási, amelyek miatt a polgári demokráci­ákban a sújtják az embere­ket. De nemcsak a jogtalan­ság alól szabadít fel, hanem kimondja a munkára, a ta­nulásra, a pihenésre, az üdülésre való jogot, s ezzel az emberi szabadság kibon­takozásának biztosítékát ad­ja. És ugyanakkor magában foglalja a jog és a köteles­ség egységét. Ez azt jelenti, hogy meghatározott köteles­ségek teljesítése arányában részesülhetnek és részesül a jogokban a dolgozó. Másként kifejezve: nincsen jog köte­lességteljesítés nélkül, és kö­telességteljesítés sincs meg­felelő jogok biztosítása nél­kül. Természetesen a szocialis­ta demokrácia érvényesülése a konkrét történelmi helyzet­től függ. G. H. Sahnazarov ezt írja erről.: „A szocialista demokrácia -nem született és nem is pattanhatott elő kész, befejezett formában, mint Minerva Jupiter fejéből. Mint a szocialista állam for­mája a létre jőve tel és a tö­kéletesedése több szakaszos útját járja be és a szocialis­ta, a kommunista építés fel­adatainak megoldásával, a kizsákmányoló rendszer nyo­masztó maradványainak az ember társadalmi viszonyai­ból és tudatából való kikü­szöbölésével, egyre érettebb formát ölt.” Ennélfogva a szocialista demokrácia változó, fejlődő uralmi rendszer, demokratiz­musa lehet szűkebb vagy tá- gabb. A hatalomgyakorlás közben nem mindig érvénye­sül teljesen az adott időszak lehetőségeinek megfelelően. Ezért állandóan figyelemmel kell kísérni a szocialista de­mokrácia állapotát, hogy mennyiben elégíti ki a szo­cialista társadalom fejlődé­sének igényeit, és meghatá­rozni tökéletesítésének mód­jait, amint ezt az 1977 de­cemberi országgyűlés is tet­te, amikor törvényt alkotott az állami vállalatokról, melynek harmadik fejezete azt is biztosítja, hogy a dol­gozók — élve az üzemi de­mokrácia lehetőségeivel, amely a szocialista demok­rácia része — közvetlenül vagy közvetett módon részt vegyenek a vállalat irányítá­sában és ellenőrzésében. Ez is azon alapszik, hogy a tör­ténelem az emberek tevé­kenységének a terméke. És elengedhetetlen, hogy a mi társadalmunkban az irányí­tottak szavát ne ugyanúgy hallgassák meg és mérlegel­jék, mint a vezetőkét. Hi­szen az igazság lényegének pontos tükrözése nem függ a beosztástól vagy a rendfoko­zattól. M a, bizonyos történelmi távlatból már vitat­hatatlanná vált a kommunista párt társada­lomirányító szerepe, miután a felszabadulást követően győzedelmeskedett a reakci­ós, s a nem szocialista erők fölött, és a proletárdiktatúra vált uralkodóvá Magyaror­szágon. Ezt azért szükséges leszögezni, mert ez volt a feltétele annak, hogy meg­kezdődhessen a szocialista demokratikus hatalomgya­korlás hazánkban; a pártpo­litikája biztosította, hogy a dolgozók képviselői a társa­dalom vezető posztjaira ke­rüljenek, a párt politikája teremtette meg azt a lehető­séget. hogy a dolgozók a közügyek intézésében közvet­lenül is részt vehessenek. Cserei Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom