Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

1978. január 15., vasárnap Barátaink életéből leiszónk: a barátság írni tanulnak Dél-Vietnamban Az ukrán fiatalok a Szovjetunió egész ifjúsá­gával együtt a világ .progresszív erőinek élvo­nalában állanak. Ez bi­zonyítja többek között, hogy az első szocialista állam fennállásának 60 éve alatt a szovjet fiúk és lányok mindig aktívan támogatták a szabadság­ért, a függetlenségért, a demokráciáért és a szo­cialista haladásért küzdő népeket. Az Ukrán Ifjúsági Szerve­zetek Bizottsága 1956-ban alakult. A 22 társadalmi szervezetében egyetemisták, komszomolisták és sportolók tevékenykednek, ök nevelik internacionalista szellemben a fiatalabb korosztályokat és azon fáradoznak, hogy erő­sítsék a külföldiekkel kötött ' barátságot, elmélyítsék az együttműködést. Nemcsak sa­ját, hanem a szocialista or­szágok megyéinek, városai­nak ifjúsági szövetségeivel is létesítettek baráti kapcsolato­kat. Cserelátogatásokat, talál­kozókat, konferenciákat, kö­zös pihenéseket és táborozá­sokat szerveztek. A tapaszta­latcsere és a termelési fel­adatok együttes megoldása különösen fontos a jó viszony fenntartásában. Például Za- porozsje, Miskolc és Kladnó (Csehszlovákia) ifjú acélön­tői; Donyec és Magdeburg gépgyártási szakemberei ; Ogyessza és Várna kikötő­munkásai; valamint a Kárpá­tokon túli területek és a szlo­vák falvak lakosai közösen Szekeres László múzeoló- gus a jugoszláviai Magyar Szóban részletesen beszámol arról az ásatásról, amely 1964 tavaszán kezdődött Horgoson. Az előzményekhez tartozik, hogy a kishorgosi határban végzett földmunkák közben régi romokra bukkantak. A homokréteg eltávolítása után egy tizennyolcszor nyolc mé­ter alapterületű kistemplom körvonalai rajzolódtak ki. A ledöngölt agyagréteg, a'kövek és a törmelékdarabok az építmény fundamentumául szolgáltak. Ezt újabb agyag­réteggel zárták le, majd erre húzták fel piros téglákból a falakat. vesznek részt a szocialista munkaversenyben. A baráti országokból érkezett fiatalok nemzetközi brigádokban dol­goznak az orenburgi gázve­zeték építésén. Évről évre nő azoknak a külföldi delegációknak a szá­ma, melyek ukrán vállalatok­nál, kolhozokban, egyeteme­ken, koncerteken megismer­hetik a fiatal szovjet állam­polgárok életét. Ukrajna fiai és lányai aktívan közremű­ködnek á nemzetközi rendez­vényeken is. Hagyománnyá váltak a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság fiatalsága közötti találkozók. Nemrég a Krímben és Har­kovban immár a harmadik ilyen eseményre került sor. Ukrajnában vendégül látják Japán, Finnország, az USA ifjúságának képviselőit és sor kerül szovjet—portugál, va­lamint szovjet—amerikai sze­mináriumokra is. Tavaly jú­niusban „Ifjúság, kulturális örökség és korszerűség” cím­mel tártott nemzetközi ren­dezvényen 26 ország ifjúsági szervezete képviseltette ma­gát. Ezek a találkozók jól szolgálják a különféle társa­dalmi rendszerben élő fiata­lok egymáshoz való közeledé­sét és magát a béke ügyét is. A helsinki értekezlet után az Ukrán Ifjúsági Szervezetek Bizottsága kapcsolatot létesí­tett Észak-Rajna-Vesztfáliá- ban a fiatal német demokra­ták szövetségével. A múlt év júliusában Kijevben egyez­ményt írtak alá delegációk, turisták látogatásáról; újság­írók, lektorok küldéséről; in­formációk cseréjéről és így A templom belterében egy kislány sírját is feltárták. Mellette Hunyadi János (1407-1456) korából származó ezüstpénzt találtak. Ennek alapján a kutatók feltételez­ték: a templom már a török időkben is romokban hevert. Legelfogadhatóbbnak látszik az a feltevés, hogy a tatárok, pontosabban Bedzsák kán katonái pusztították el 1241- ben. A középkori szokás szerint a halottakat a templom köré temették el. A régészek mindössze 15 sírt találtak. Ebből arra következtetnek, hogy az építés és a rombolás között eltelt időben csak ke­vés holttest került ide... tovább. Ugyancsak Kijevben tartják az USÁ-ban és Kana­dában élő ukrán nyelvtaná­rok, egyetemisták, koreográ­fusok, munkásfiatalok nyári tanfolyamait. A kurzusok be­fejezése után a hallgatók Uk­rajnában körutazásokon vesznek részt. Az internacionalista neve­lés egyik formája a nemzet­közi barátsági klub. A köz­társaságban több mint 12 ezer ilyen szervezet működik oktatási intézményekben, üzemekben, kolhozokban. A klubtagok külföldiekkel le­veleznek, vetélkedőket és ki­állításokat rendeznek és az internacionalista barátságot szimbolizáló házi múzeumo­kat létesítenek. Ukrajna ifjúsága kiveszi részét a „Fiatalság — az an­tifasiszta szolidaritásért, a békéért és haladásért” elne­vezésű mozgalomban. A fia­talok milliói akciót indítot­tak „A szovjet ifjúság veléd van, Chile!” jelszóval meg­hirdetett szolidaritási héten. Minden igykezetükkel azon vannak, hogy eleget tegye­nek a világ ifjúsága stockhol­mi felhívásának. Javában tart Ukrajnában is az 1978. nyarán Kubában megrendezendő XI. Világifjú­sági Találkozó előkészülete. E mozgalom történetét és tra­dícióját széles körben propa­gálják a fiatalok között. Fő feladatnak tartják, hogy töb­bet és jobbat tegyen az ifjú­ság a bgke, a barátság és a haladás ügyéért. (Leonyid Kravcsenkó írása alapján) Egyébként az 1964. évi ása­tások óta a lelőhelytől kelet­re és délre is hasonló rom­maradványokra bukkantak. (Kamarás közelében; Kisho- mokon; Kispiac és Kanizsa között stb.), amiből megálla­pítható, hogy Bácska terüle­tén négy-öt kilométerenként követték egymást a telepü­lések. „A kishorgosi ásatás — írja cikkének befejező részében a szerző — éppen ezért volt fontos a számomra, mert fi­gyelmem egy eddig alig érin­tett kutatási terület vizsgá­latára irányította, amely szer­ves része gazdag történeti múltunknak.” , Fülöp Béla A felszabadított Del-Vietnam egyik jelentős feladata az írástudatlanság felszámolása. A 14 tartományban és vá­rosban mindenütt esti tan­E furcsa, változó, hol a csikorgó északi hideget, hol mediterrán enyheséget idéző pannon télben jó em­lékezni a nyárra, az egykori Trákföld melegét felidézve, a bulgár nyarat idézve, a bolgár emberek arcát újra látva. A Russze—Várna út­vonal mentén, ahol egyik ol­dalról a Dunai síkság, a má­sikon a Ludogiore plató sze­gélyezi a tájat, találni Su- ment, amely számunkra is nevezetes, hiszen egy ideig itt élt Kossuth Lajos. A bolgár nép történetében is híres e vidék, hiszen annak idején, amikor a honfoglaló bolgár törzsek e tájra érkez­tek, e vidéken jelölték ki bi­rodalmuk központját, amely birodalom előbb a Duna- deltától a Balkán félsziget közepéig, majd egészen az Adriáig tartott. Csupán az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az ural- altáji származású ogurok bolgár—török őshazája Kö- zép-Ázsia. A népvándorlás korában az onogur bolgá­rok szomszédságában élő magyar törzseket azonosítot­ták is az előbbiekkel. S bár nyilvánvaló lett, hogy a ma­gyar külön nép az onogur- ból képzett ungar, hungar megmaradt. Ugyanígy a mondabeli Hunor—Magor testvérpár Hunorja sem a hunokkal való rokonságra utal, hanem szintén az ono­gur, honogur, Hunor etimo­lógia szerinti magyarázat az elfogadható, ami az együtt­élésre utal és a téves azono­sításból alakult ki. Letérve a várnai útról ró­zsákkal és erdősávval szegé­lyezett enyhén lankás vidé­ken haladva érünk a város­ba, Sumenbe, vagy ahogyan korábban mondták, Sumlá- ba. A város keskeny utcái, zártudvarú házai apró abla­kokkal keleti jellegűvé te­szik a települést, amely je­lentős volt a trákok, ró­maiak, szlávok idejében is, de igazán naggyá a török időben lett. Ez az idő, ami­kor fontos kereskedő- és iparvárossá vált. Járjuk az utcákat, ízleljük levegőjét, nézzük üzleteiket, s próbáljuk valahogy fel­idézni a hazai hangulatot, ami biztonságosabbá teszi az idegenben való mozgást és a tájékozódást is. Ezért jelent örömet, amikor a „ruszka bolnica” melletti ABC-áruházban -magyar bo­rokkal találkozunk. Öröm volt olvasni a magyar szót. folyamokat szerveznek az írástudatlan felnőtteknek. Így például Phu Khanh tar­tartományban 70 ezer férfi és nő sajátította el a betű­Tekervényes utcácskákon mászkálunk. S íme itt van a Felszabadító cár útja, ahol Ali Rifat bej háza áll, az az épület, ahol 1849. november 23-án a vidini viszontagsá­gos út után megérkezik a szabadságharc emigrációba kényszerült serege Kossuth­tal, s ahol az ország kor­mányzója egy időre szállást kap. Megilletődve figyeljük az épületet. Teraszos udvar és sok-sok rózsa, fák és vi­rágos bokrok a kövek kö­zött. Lépcsőn kell feljutni a házhoz, ahol ma múzeum van. A kapunál pedig már- ványtábl-a hirdeti magyar és bolgár nyelven, hogy itt élt Kossuth Lajos. A Felszabadító cár útja a város sajátos kereskedőne­gyedének képét őrzi. A Kos- suth-ház is egy ilyen keres­kedőház, amelyben most em­léktárgyak és dokumentumok emlékeztetnek a magyar sza­badságharc idejére, valamint az emigrációba kényszerült magyarok életére. Kossuth Lajos itt élt 1850. február 14-ig, amikor Kiutahiába, Törökország belsejébe vitték őt és szűkebb körét. Kossuth, miután megvált Sumentől és a ma ruszka bolnicának ne­vezett, de korábban török ka­szárnya épületében elhelye­zett mintegy háromszáz fős honvéd kíséretétől, követte őt Bem József, Kmety György is, akik török szolgálatba áll­tak. Bem József Murad Tev- fik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig, vetést és a számolás alapja­it. Képünkön: Cui Lui köz­ség nemzetiségi lakosainak esti tanfolyama Kmety György pedig Kursid pasa néven vett részt a krími háborúban, majd Angliában telepedett le. És mi lett a Sumenben ma­radt magyarok sorsa? Bizony arra a kevéske segélyre, amit a török kormánytól kaptak, és jórészt a maguk erejére voltak utalva. Beilleszkedtek az itteni életbe, úgy. hogy maguk szokásait is megtar­tották. S amíg szét nem 6zé- ledtek a világba, addig volt, aki vendéglőt nyitott, amely az emigrációban élők „casi- nója” lett. Mások napszámba jártak a szőlőkbe, mert szö- lővidék ez, és volt szőlője a bolgárnak, meg a töröknek is. Mások nyelvtanulással fogla­latoskodtak, de olyan is akadt, aki hússzéket nyitott, ahol disznóhúst árult, ami fölött még a török hatóságnak is szemet kellett hunynia, lát­ván, hogy hiába tiltanák a disznóvágást. A magyarok itt-tartózkodása alatt alakult meg a sumeni szimfonikus zenekar, és az ő nevükhöz fűződik a ma is működő sör­gyár létesítése is. És már kezdjük otthono­sabban érezni magunkat e vidéken, hisz a történelem emlékei kapcsolatot teremtet­tek a múlt és a jelen között. És ezt a kapcsolatot, ezt a ba­rátságot két nép ápolja. Vi­rágok Sumenben. Friss virá­gok a Kossuth-háznál. Az ál­talunk letett virágokat a bol­gár emberek gondozzák. Fülöp Béla Bányagépgyár az NDK-ban Évről-évre új konstrukciókkal, korszérű termékekkel jelent­kezik az NDK-beli Dietlas Bányagépgyár. Képünkön: aa üzem egyik új magas színvonalú terméke (Fotó: ADN—ZB—MTI—KS) Egy régész visszaemlékezése Középkori templom maradványai Kisborgoson Virágok Sumenben Japán fiatalok az ukrán baráti és kulturális kapcsolatok szervezetének rendezvényén

Next

/
Oldalképek
Tartalom