Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
1977. december 17., szombat Tegnap, pénteken délelőtt az MSZMP Békés megyei bizottságának épületében bensőséges ünnepség keretében tüntették ki Katona 1st- vánnét, a mezőkovácsházi járási pártbizottság tagját, a medgyesbodzási pedagógus pártalapszervezet titkárát. A több mint negyedszázados munkásmozgalmi tevékenysége elismeréseként, pártmunkájáért Frank Ferenc, a A gyors ütemű fejlődés új meg új igényeket, feladatokat hoz ma'gával, ám a pénzügyi lehetőségek végesek, tehát rangsorolni szükséges a tennivalókat. Így van ez Orosházán is,"'ahol új többszintes lakóházak sora, új utak, járdák, vízvezetékek, közintézmények tanúskodnak a fejlődésről. Ez örvendetes, de ugyanakkor sok sürgős feladatot is jelent. Nagyon szorít a cipő például a városi közműhálózatnál; tovább kellene fejleszteni, de ehhez nagy ösz- szegekre van szükség. Sürgősen bővíteni kell a szennyvíztisztító kapacitást, végleges megoldásra vár a csapadékvíz elvezetése, Ezek a beruházások már a megvalósulás küszöbén állnak. A város gyarapodását, szépítését, korszerűsítését élénk figyelemmel kísérik az orosháziak és hallatják véleményüket. Ezt bizonyítják a jelölőgyűléseken, tanácstagi beszámolókon elhangzott közérdekű bejelentések, javaslatok, amelyek zöme valóban közérdekű. Többek között e bejelentések, javaslatok sorsáról, s az elhangzott lakossági igények kielégítéséről adott tájékoztató jelentést az orosházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának december 16-i, tegnap délutáni ülésén Barta Imre tanácselnök-helyettes. Az eddigi bejelentések száma olyan nagy — olvasható e beszámolóban —; hogy valamennyi jogos kérés, javaslat teljesítésére az V. ötéves tervben már nem kerülhet sor. A feladatok rangsorolásánál egyébként az előző évben bevált gyakorlatot követik Orosházán, amely a következő: az adott évben egy- egy területegység, például a szőlői városrész problémáit oldják meg, oda koncentrálják a figyelmet. S most hadd sorakoztassunk fel néhány tényt, adatot, amelyek az 1976. novemberi tanácsülés óta eltelt időszakban teljesített kéréseket, javaslatokat bizonyítják. Az említett időszakban 3 millió 800 ezer forintot meghaladó összeget fordítottak útépítésre és 3 millió 300 ezret felújításra. Az idén 46 utcában javították, részlegesen vagy teljesen* a földes utat, amihez a KPM Közúti Igazgatóság üzem- mérnöksége társadalmi munkával járult hozzá. A KPM Közúti Igazgatóság az idén két utat újított fel és átépímegyei pártbizottság első titkára a Munka Érdemrend bronz fokozat kitüntetést nyújtotta át. Az eseményen jelen volt Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára és Szabó István, a mezőkovácsházi járási pártbizottság első titkára is. A kitüntetett, a kétcsaládos tanítónő mégha- tottan mondott köszönetét. Fotó: Veress Erzsi tett egy csomópontot. Üj járda épült a Hajnal utcai lakótelepen, s ugyanitt új közművilágítási hálózatot alakítottak ki. Több mint 2,5 millió forintba került a város rendezett parkjainak karbantartása. A költségvetési keretből tervezik 1978-ra — elsősorban a tanácstagi bejelentéseket figyelembe véve, és azokat fontosság szerint rangsorolva — a következőket. Felújítják a Lehel utca egy szakaszát, a Veres József utcát, autóparkolót építenek a Könd utcában. A fejlesztési tervek között szerepel a Kossuth Lajos utcán további OTP-lakások építése, a nyolctantermes általános iskola átadása. A vb-ülésen beszámoló hangzott el továbbá az alsófokú oktatási intézmények nevelő munkájáról, majd Mihály András tanácselnök a végrehajtó bizottság 1978. évi munkatervét terjesztette elő, végül a következő tanácsülés előkészítésére került sor. Ülésezett Gyula város Tanácsa December 16-án, pénteken ülést tartott Gyula város Tanácsa. Elsőként meghallgatták Farkas Sándornak, az idegenforgalmi bizottság elnökének beszámolóját, a bizottság elmúlt évi munkájáról. Ezt követően Zsótér Antal, a városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke tájékoztatta a testületet a NEB kétéves tevékenységéről. Elöljáróban megállapította, hogy 266 népi ellenőr tevékenykedik a testületben, közülük az idén csaknem 120-at vontak be különböző megyei, járási, városi vizsgálatokba. A jobb szakmai munka érdekében — olyan ellenőröket is bevontak, akik területükön szaktekintélynek számítanak. Az elmúlt két évben csaknem két és fél ezer munkanapot fordítottak ellenőrzésre, ami azt jelenti, hogy egy-egy népi ellenőrre 7,6 nap jutott. A vizsgálatokról szólva elmondotta, hogy 1976/77-'ben kilenc központi, öt megyei, hat járásivárosi témavizsgálatot tartottak. Egyebek között vizsgálták az élelmiszer-ellátást, a takarmánytermelés -ellátás és felhasználás helyzetét, a fogászati ellátást, a béren kívüli szociális, kulturális juttatások alakulását, a környezetvédelmi határozatok végrehajtását. A vizsgálatokkal kapcsolatban a Népi Ellenőrzési Bizottság két év alatt több mint száz javaslattal segítette az illetékesek munkáját. Megállapítható az is, hogy a vizsgált szervek vezetői elfogadták ezeket a javaslatokat és intézkedtek a feltárt hiányosságok kiküszöbölésére, Az elmúlt évekhez képest csökkent a NEB- hez küldött bejelentések száma és az is örvendetes — a demokrácia szélesedéséről tanúskodik —, hogy egyre kevesebb a névtelenül küldött bejelentés. Ez két okkal magyarázható: egyik az, hogy a közelmúltban megjelent bejelentésekről, panaszokról szóló törvény jótékonyan érezteti hatását, másrészt pedig a bejelentések, panaszok intézésének lehetőségeti sokrétűbbek. A tanács jóváhagyólag tudomásul vette a NEB kétéves munkájáról szóló jelentést. A beszámoló után ismertették és elfogadták a tanács és bizottságai jövő évi munkatervét, valamint egy tanácsrendelet-tervezetet „A városi tanács és szervei, szervezeti és működési szabályzatáról”. A tanácsülés bejelentésekkel fejeződött be. Gyermekdolgok Gyereknek lenni olykor egyáltalán nem vidám dolog. Aki ebben kételkedik, kérem, tartson velem. A helyszín: egy autóbusz-megálló a sok közül valamelyik lakótelepen, illetve városközpontban. Időpont: reggel 7— 8 óra között, vagy délután, csúcsforgalomkor. Toporogva lesi a buszt a tömeg, mindenkinek sietős a dolga. Az iskolatáskát, uzsonásszaty- rot, tornafelszerelést, és még ki tudja, mi mindent vonszoló kisdiákoknak is, akik már elég nagyok ahhoz, hogy sűrű szülői intelmek kíséretében egyedül vágjanak útnak az iskolába, és délután, ha vége a napközinek, haza. Nos, az önálló utazáshoz már elég nagyok, de a mindennapos tülekedéshez — eltekintve a legvagányabbaktól — még elég kicsik. Ebből következik, hogy rendszerint ők az utolsó felszállók, ha egyáltalán felférnek. És ha nem, majd mennek a következővel. Várhatnak, van idejük bőven! Még szerencse, hogy akad azért felnőtt, tíz —húsz közül egy, akinek eszébe jut, főleg, ha hasonló korú gyermeke van, hogy a tanítás is pontosan kezdődik, vagy délután otthon aggódva várják már a srácot. 0 azután feltereli maga előtt a gyerekeket a buszra — ha ugyan le nem marad velük együtt. Más helyszín, hasonló körülmények: Az ABC-ben a hentes-, a pékáru-, a zöldségespult előtt, vagy a pénztárnál kígyózó sorba beáll a gyerek. Csoszog szépen előre, és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy kiszorították. Űjra megkeresi a sor végét, fél szemmel a markában szorongatott pénzre ügyel, és már izgul egy kicsit, mert anyu megmondta: igyekezzél kisfiam, siess a tejjel! És ekkor felülről rászól egy férfihang: Nem gondolod, öcsi, hogy sorba kéne állni! Na, nyomás, nyomás! • * * Félek, sok mai gyerek nem a jó példákat jegyzi, tanulja meg, hanem a rosszat. Amit gyakrabban lát, tapasztal. Csak aztán ne panaszkodjunk mi, mai felnőttek 15— 20 év múlva, hogy „Ezek a mai fiatalok!" (Tóth) OROSHáZfl Közérdekű bejelentések, javaslatok nyomán Nyolcvan éve született Sallai Imre „Kötél vár az elfogott kommunista vezetőkre!” — harsogta Az Est 1932. július 24-i számának címfelirata, egybehangzóan szinte az egész polgári sajtóval. A kötelet az illegálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sándornak és Karikás Frigyesnek — készítették, akiket a párt irodáján, Budapesten, a VIII. kerület, Thék Endre utca 32. számú házban fogtak el Horthy rendőrnyomozói. öt nappal később, július 29-én kivégezték az akkor 35 éves Sallai Imrét és a 29 esztendős Fürst Sándort, akik utolsó szavaikkal a pártot, a világforradalmat éltették. A nemzetközi közvélemény felemelte szavát az ítélet ellen, tiltakozott több világhírű író, művész, itthon tízezren írták alá a József Attila fogalmazta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz, munkásokhoz, gondolkodó emberekhez fordulva és , az ő nevükben követelte az igazságügyminisztertől az ítélet megmásítását. „Nálunk még mindig akasztanak azért, mert emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezések javítását vagy megváltoztatását kívánják. Ma kommunisták életét akarják kioltani ... holnap más politika válhatik halálosan veszedelmessé a mai viszonyokra, s akkor mások kerülhetnek akasztófa alá. A politikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bármikor minden érzésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk” — írták a röpirat szerzői. Mindhiába, az ítéletet végrehajtották. Ki volt Sallai Imre, akitől ennyire féltek, akit ilyen nagyon gyűlöltek Magyarország akkori urai? Egy korabeli személyleírás így rajzolta meg alakját: „Sovány, 178 cm magas, barna szemű, kiálló arccsontú, szemüveges, barna hajú, nyírott bajszú. Beszél magyarul, németül és oroszul.” Harmincöt éves volt akkor, s immár másfél évtizedes politikai, mozgalmi múlt állt mögötte. 1897. december 17-én született Erdőfülén, Udvarhely megyében. Apját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hónappal azután anyja is meghalt. Mindketten tüdőbetegek voltak. Szülei halála után apai nagyszülei nevelték Miskolcon, később anyai nagyszüleihez került, az Udvarhely megyei Homrod- Oklándra. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után a Háromszék megyei Bárót község polgári iskolájába íratták be, majd Budapesten a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, 1916-ban. A kitűnő tanulót az iskola ajánlatára a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. fölvette tisztviselői közé. Ez a „kiváló szorgalmú és minden tekintetben elsőrangú hivatalnok” — ilyennek jellemzi a bank egyik, 1918. elejéről kelt minősítése —, nem sokkal azután, hogy megkezdte polgári, kenyérkereső pályáját, olyan tanításokkal és nézetekkel kötött ismeretséget, amelyek messze eltérítették attól a munkától, amit 1916 tavaszán még életcéljának vélt. Az alig húszesztendős Sallai 1917-ben a Galileiékor haladó antimilitarista diákjainak maroknyi csoportjában, Szabó Ervin mellett ismerkedett meg a szocialista eszmékkel, s kezdte meg politikai tevékenységét. Háborúellenes röpcédulák terjesztéséért 1918 májusában börtönbe került, ahonnan az őszirózsás forradalom szabadította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, munkatársa a Vörös Újságnak, szerkesztője a Vörös Katonának. A proletárdiktatúra idején a Belügyi Népbiztosság politikai osztályán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Jelentékeny szerepet játszott az ellenforradalmi összeesküvések felderítésében. A Tanácsköztársaság veresége után mint emigráns, a párt és a kommunista ifjúsági mozgalom újjászervezésén munkálkodott Bécsben. Előadásokat tartott, cikkeket írt, dolgozott az osztrák és az Ausztriában kiadott magyar nyelvű kommunistia sajtó szerkesztésében, ugyanakkor az illegális mozgalommal való kapcsolattartásnak, a különféle akciók, összejövetelek megszervezésének „aprómunkájában” is nagy odaadással és hozzáértéssel vett részt. Precizitása, szervező- képessége, konspirációs érzéke már ekkor megmutatkozott. A húszas évek elején mégis más feladatkör jutott számára osztályrészül. 1924-ben a Szovjetunióba került, ahol a Marx—Engels—Lenin Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője lett. Pontossága, rendszeretete a marxizmus klasszikus műveinek összegyűjtése és feldolgozása során — ami az intézet feladata volt — szintén nagyon jól kamatozott. De a magyar kommunista mozgalom sem nélkülözhette tehetségét: 1928-ban rábízták a párt budapesti illegális nyomdájának működtetését. Szigorú illegalitásban, lakásából alig kimozdulva állította elő itt a párt lapjának példányait: egymaga készítette a stencilt, végezte a sokszorosítást, javított a kézinatokon és írta meg némelykor a hiányzó cikkeket is. 1929-ben újból Bécsbe, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931. tavaszán tért ismét haza. Ekkor már tagja a KMP Központi Bizottságának, mely két részből állott: a Külföldi Bizottságból és az itthon illegalitásban tevékenykedő Titkárságból. A két szerv tagjai negyedévenként váltották egymást. Sallaira a legnehezebb, a legtöbb gonddal járó munkaterületek — a munkanélküliek mozgalma, a szakszervezeti ellenzék, a falusi szervezkedés, a KIMSZ — politikai irányítása hárult. „Kipróbált és állhatatos munkatárs”- ként jellemezte a Komintern végrehajtó bizottságának szóló jelentésében Husz- ti Ferenc, a KMP Külföldi Bizottságának akkori vezetője, s hozzátette: „Az egész párt legtehetségesebb kons- pirátora, aki a központi apparátust eddig nem látott magaslatra emelte.” A párt tevékenysége akkoriban fellendült, az addig nem ismert mélységű gazdasági válság, az általa okozott tömeges munkanélküliség, a nyomor fokozódása fogékonnyát tette a munkás- és szegényparaszt tömegeket a kommunisták szava iránt. Fokozódott a tüntetések, megmozdulások száma. A válságtól és következményektől megrettent uralkodó körök az erőszak fokozásában kerestek kiutat. Ürügyként használva a biatorbágyi vasúti híd fel- robbantását, statáriumot hirdettek, mely az úgynevezett „kommunista bűncselekményekre” is kiterjesztette a rögtönbíráskodás hatályát. Sallai Imre ebben az időben már sokat betegeskedett, szervezete nehezen birkózott a néhány évvel korábban kapott malária következményeivel, nemegyszer 40 fokos lázzal mentei az illegális megbeszélésekre. Kérhette volna, hogy újra emigrációba mehessen gyógykezelésre. De ő fontosnak tartotta, hogy a magyar munkásosztály harcának fellendülése idején személyes részese lehessen e küzdelemnek. Horthyék politikai rendőrsége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüthessen a KMP vezetőin, s 1932 nyarán sikerült is nyomára bukkanniuk a Titkárság tartózkodási helyének. Itt fogták el július 15-én Sallai Imrét. A legkegyetlenebb brutalitással, válogatott kínzásokkal igyekeztek őt és társait vallomásra bírni, de hiába. Pártkapcsolataikról nem vallottak, sem a rendőrségen, sem a rögtönítélő bíróság előtt. „Sallaira és Fürstre emlékezz, proletár!” — hangzik az ismert munkásmozgalmi induló szövege. A felszabadult magyar munkás- osztály, dolgozó népünk híven őrzi a nyolcvan esztendeje született Sallai Imre emlékét. Gy. M. Tanácsülés Kaszaperen Tegnap délután tanácsülést tartottak Kaszaperen, Elsőként Juhász Sándor tanácselnök tájékoztatóját vitatta meg a testület, a végrehajtó bizottság és a tisztségviselők munkájáról. A vb ebben az évben 38 napirendet tárgyalt és csaknem 60 határozatot hozott. A döntések találkoztak a lakosság igényével és egyetértésével. A végrehajtásra is nagy gondot fordítottak, azonban még jobb szervező munkára van szükség, például az Edzett Ifjúságért mozgalom sikere, vagy a dolgozók esti iskolájába történő jelentkezésre. Ebben a tekintetben nemcsak a bizottságoknak, hanem a község gazdasági egységeinek és intézményeinek is van pótolnivalója. A beszámoló megállapította, hogy az elmúlt évek során a tanácsi bizottságok munkája sok kívánnivalót hagyott maga után. Igaz, gya- -korta magukra maradva dolgoztak, de tagjai sem kísérték eléggé figyelemmel a napirenden levő kérdéseket Az idén örvendetesen javult a helyzet, elsősorban az egészségügyi és szociálpolitikai, valamint oktatási és közművelődési munkát segítő bizottságban. A vb nagy gondot fordított a községi gyermekintézmény-hálózat fejlesztésére és az ellátás javítására. Bővítették az iskolai napközit és ennek eredménye, hogy 5— 10 évre megoldott a gyermekek napközis elhelyezése. A lakossági ellátás nagymértékben javult azáltal, hogy két zöldségesboltot, valamint új kenyérboltot nyitottak. A jelentés megállapítja, hogy a jövőben a lakosságot érintő testületi döntések még szélesebb körű ismertetésére van szükség, ugyanakkor a határozatok végrehajtásának fokozottabb ellenőrzésére is több gondot kell fordítani. A továbbiakban a tanácsülés meghallgatta és elfogadta az ügyrendi bizottság beszámolóját, Tóth Sámuel- né megyei tanácstag tájékoztatóját a legutóbbi megyei tanácsülésről, valamint a községi tanács 1978-ra szóló munkatervét. Ez utóbbiból kitűnik, hogy jövőre a testület egyebek közt megvitatja a tanácsi beszámolókon elhangzott közérdekű javaslatok megvalósítására tett intézkedéseket, a közrend és közbiztonság helyzetét, a lakosság áruellátását, a Lenin Tsz gazdálkodását. Szó lesz az Oktatási intézmények társadalmi szervekkel való kapcsolatáról, az egészségügyi helyzetről és arról is, milyen társadalmi munkát végeznek a községbeliek. F. I.
