Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-16 / 295. szám

1911. december 16., péntek Ko 11 égi u m avató- ünnepség Szarvason Szerdán, december 14-én délután rendezték meg Szarvason, a DATE Mező- gazdasági Főiskolai Kara Tessedik Sámuel kollégiu­mának névadó- és avatóün­nepségét. Az ünnepségen rész vett többek között dr. Vitai István, a MÉM és Balaton Gyula, az Oktatás­ügyi Minisztérium képvise­lője. Az ünnepi megnyitót dr. Matos Károly főiskolai igaz­gató tartotta. Dr. Vitai Ist­ván oklevélátadása után a kollégium névadójára, Tes­sedik Sámuelre emlékezett dr. Tóth Lajos tanszékveze­tő. A KISZ KB zászlaját Végvári Imre adta át Me­szes Balázs kollégiumi tit­kárnak. Az ünnepség záróakkord­jaként került sor a Tessedik Sámuelt ábrázoló szobor le­leplezésére, valamint Ruzics- kay György Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Nép- köztársaság Érdemes Művé­sze ■ „Tessedik Sámuel éle­te” című kiállításának meg­nyitására. Dr. Matos Károly főiskolai igazgató megnyitó beszédét tartja Fotó: Veress Erzsi Kulturális élet a Kner Nyomdában A békéscsabai Kner Nyom­dában 10 tagú kulturális bi­zottság gondoskodik a dol­gozók művelődéséről, a vál­tozatos programok tervezé­séről. Az elmúlt év kulturá­lis eseményeiről érdeklőd­tünk a napokban s megtud­tuk, hogy talán legnagyobb sikere azoknak a kirándulá­soknak volt, amelyeket a nyári ünnepi játékokra in­dítottak. Három alkalommal Szegedre, háromszor pedig Gyulára látogattak a dol­gozók, így mintegy 180-an vehettek részt a szabadtéri játékok előadásain. Jövőre a Szentendrei Teátrum előadá­sait szeretnék megnézni. A Jókai Színház előadásaira 20 bérletet vásároltak, de ha az érdeklődés úgy kívánja, 60—80 jegyet is vesznek. A zenei rendezvények igen népszerűek, különösen a népzenét kedvelik a dolgo­zók. A februárban megren­dezett népdalesten, amelyen fővárosi művészek léptek fel, mintegy 60-an voltak. A Magyar Állami Népi Együt­tes előadására 100 jegyet vá­sárolt az üzem. A könnyű­zenei hangversenyekre is rendszeresen ellátogatnak. A KISZ-fiatalok társadalmi munkában vállalják egy-egy együttes plakátjának, illetve lemezborítójának elkészíté­sét. Legutóbb az Apostol együttes adott ezért „hála- hangversenyt”. A komoly zene iránti érdeklődés fel­keltését a jövőben úgy akar­ják segíteni, hogy a válla­lati szocialista brigádvetél­kedő keretében ilyen témá­ban is versenyeznek majd a dolgozók. A fertődi kastély­ba szervezett utak ugyan­csak ezt a célt szolgálják majd. Az irodalom megkedvelte- tését az itt megrendezésre kerülő író-olvasó találkozók szolgálják. Legutóbb Csák Gyulával, az írószövetség titkárával beszélgettek az ér­deklődők. • Ezt az előadást az új KISZ-klubban szervezték meg, amelyen csaknem het­venen vettek részt. Jövőre Jókai Annát és Moldova Györgyöt szeretnék meghív­ni. Kilenc kiállítást rendeztek 1977-ben, amelyek szervezé­sében a szocialista brigádok nyújtottak segítséget. Leg­utóbb a November 7. Szo­cialista Brigád közreműkö­désével Sülé Istvánnak nyílt tárlata. Örömmel tájékoztatták la­punkat arról, hogy az idén nyomdászfiatalok , is bene­veztek a munkásfiatalok vers- és prózamondó verse­nyére s közülük ketten be­jutottak a megyei döntőbe is. A Kner Nyomdában két klub működik, a nyugdíja­sok minden hónap első csü­törtökjén találkoznak, elő­adásokat hallgatnak, vagy filmvetítéseken vesznek részt. A közelmúltban a karácsonyi népszokásokról hallhattak előadást. Az ifjú­sági klub is gazdag progra­mot biztosít tagjainak. Az elmúlt évben az Egyiptom­ról, Koreáról és Indiáról szóló útibeszámolók mellett nagy sikere volt dr. Kulin György csillagászati előadá­sának. A fiatalok hetente kétszer találkoznak. N. Á. A siker feltétele: őszinte, bizalmas légkör Beszélgetés a családi életre nevelésről 1973-ban született meg a Minisztertanács határozata, amelynek értelmében az ál­talános és középiskolákban az 1974—75-ös tanévtől meg­kezdődött a tanulók szerve­zett felkészítése a családi életre. Az „Irányelvekében a következőképp fogalmazták meg a célokat: „A családi életre nevelés csak az életre készülés egészével összhang­ban valósulhat meg. Célja, hogy a szocialista humaniz­mus szellemében felkészítse a felnövekvő nemzedéket a harmonikus, boldog családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyermekek örömmel és tudatosan törté­nő vállalására és felelős ne­velésére, s mindezek érdeké­ben — többek között — az egészséges és felelősségteljes szexuális magatartásra." A megváltozott életmód és erkölcsi normák, s oktatá­sunk egész embert, szocialis­ta személyiséget formáló célkitűzése időszerűvé tette ezt a lépést. Az oktatásügyi szakemberek a tömegkom­munikációs eszközök segít­ségét is igénybe vették (té­vé, rádió, sajtó), hogy előre tájékoztassák a közvéleményt az iskolai nevelés új felada­tairól. A gondos előkészítés el­lenére a családi életre nevelés iskolai tantervbe illesztése először a közvélemény elíté­lő magatartásába ütközött. Szerepet játszott ebben a még mindig élő álszemérem, az örökölt erkölcsi előítéle­tek a nemiség kérdésének nyílt tárgyalásával és a ne­mek egyenlő erkölcsi, társa­dalmi helyzetének gondola­tával szemben. Az iskolák vezetői, a tan­testületek nagy próbatétel előtt álltak. Egyrészt a szü­lők idegenkedésével, más­részt — egy metodika és ismeretanyag szempontjából — újszerű feladattal kellett megbirkózniuk. A kezdő lé­pések óta majdnem négy esz­tendő telt el. A családi életre nevelésben szerzett tapaszta­latokról a békési Szegedi Kiss István Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójá­val, Leiner ■ Gyulával és Pap Istvánná negyedikes osztályfőnökkel beszélget­tünk. 10. — Vigyázni kellett ma­gadra? — Kellett? Még most is kell. Valaki elkap és... De nekem feleség nem kellett másik... megőrzőm annak az egy valamikorinak az emlé­két. Ez annyira elképesztően hangzott, hogy Kati belebor- zongott. — ... nő meg különben... van elég. Éppúgy, mint férfi. Keresni se kell. Csak éppen olyan nincs még egy. Ez valahogy őrült, ez a Lajos bácsi. Bár szerencsére. Ha nem volna őrült, már szóval így a maga módján, nem is hív­na ide minket eljegyzést tartani. Meg még főz is, te jó isten! — Vagyis akkor... csak olyan pillanatnyi... Hát, eb­ben a paradicsomban... — Nem, Katikám... Vala­mikor mi itt töltöttük a mézesheteket, ahogy mond­ják. Én ide soha azóta más nőt nem hoztam. Van elég hely Pesten. A lakásomon is. — Azt mondják, ott ven­déget nem fogadsz. — Vendéget nem. — Vagy éppen azért, hogy ne zavarjanak? — Nem éppen azért. Csak így alakult. — Furcsa vagy, Lajos bá­csi. — Minden ember furcsa. Te is, kislányom. Még nem tudhatod. Saját magát na­gyon nehezen ismeri meg az ember. — Ó, én már mindent tu­dok magamról... Elhiszed? Lajos bácsi nevetett. Szét­tárta a karját. — Ha akarod, elhiszem. Mogyoróvesszőket vágott a telek sarkában; bicskával szép kúpos-hegyesre farag­ta. — Kevés a nyársam, hát­ha több nyársra lesz szük­ség. Kati tudta, hogy nem lesz szükség nyársra egyáltalán. Lehet, hogy bizalmas dolgai említése még Lajos bácsit is zavarba hozta? Faragással leplezi. * * • A fészer egyik sarkában, két kampóra fektetve hever­tek az öreg,- szalonnazsírral jól átitatott végű nyársak. Odarakta közéjük az újakat is. A fűszertartó a falba volt beépítve, kinyitotta a két kis kulcsra-nyíló ajtót, ellen­őrizte, hogy van-e elég min­denből. — No, mire lesz még szükségünk? — Én nem tudom, Lajos bácsi. — Hát akkor amit nem tu­dunk, az nem lesz. Kati csak vállat vont. — Akinek valami nem tet­szik, az utána majd elmegy vacsorázni. Itt az lesz, ami lesz. — Zsíroskenyér. — Ha zsíroskenyér, hát zsíroskenyér. Most valahogy, itt Lajos bácsinál, a természet nagy csendjében, minden olyan egyszerűnek tetszett, s mint­ha minden töprengés eleve felesleges volna. Leszaladt a partra, cipője orrával beletúrt az apró­szemű kavicsba. Lajos bácsi még matatott valamit a csó­nakházban. Kati elképzelte, hogy ha most megházasodnának Ti­borral, aztán itt töltenék a mézesheteket, utána ő meg­halna gyermekágyi lázban vagy miben is? Tibor egész életében őt gyászolná, soha többé meg nem nősülne, s nem hozna ide nőt sem, so­ha. Tibor? Először is az csavarná az ujjára, aki akarja. Bár bánatos volna, vagyis inkább bosszús. Egy darabig nagyon is bosszankodna, az bizonyos. Hogy amikor már olyan szépen elrendeződött az élete, egyszer csak fuccs! — nincs feleség. Ilyen szemre és ágyba való jó­pofa kis feleség. Kezdhetne mindent élőiről, mennyi ve- sződség... szóval nagyon kel­lemetlen lenne. De a bánata azért csak addig tartana, amíg egy másik nő, aki úgy látja, hogy megéri neki, fel nem karolná. Nem volna nehéz. De hiszen azt mondtad, na­gyon szép. — Szép, persze. Vadregé­nyes. De hogy egyebet ne mondjak, budi van. A bok­rok mögött, ugye; nagyon diszkréten elhelyezve; -de mégsem egy vízöblítéses vá­rosi vécé. Tibor elgondolkozott. Ka­tinak legalábbis határozot­tan az volt a benyomása ró­la, hogy gondolkozik. Aztán meghökkentő kijelentést hal­latott. — Én még sohasem lát­tam ilyen izé ... budit. — Most majd fogsz látni! — mondta Kati határozot­tan, sőt szinte diadalmasan. — Sőt! Apukád és anyukád is látni fognak. Budit! (Folytatjuk) — Hogyan oldották meg a békési gimnáziumban a tan­testület felkészítését az új osztályfőnöki feladatokra? — fordultunk Leiner Gyula igazgatóhoz. — Amikor a tantervmódo­sítás életbe lépett, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet által kiadott segédkönyv és útmu­tató felhasználásával nevelé­si értekezleteken foglalkoz­tunk a családi életre neve­lésből adódó tennivalókkal. Ugyanakkor az osztályfőnöki munkaközösségben külön is tárgyaltak a feldolgozási módokról. A nemi élet, a serdülés és a higiénia prob­lémáiról szóló órákhoz váro­sunk orvosaitól kaptunk módszertani segítséget. A szülőknek szintén orvos tar­tott előkészítő tájékoztatást. Vannak témák — ilyen pél­dául második osztályban a szexuális hibák és rendelle­nességek kérdése —, ame­lyekről iskolaorvosunk tart külön a fiúknak és külön a lányoknak előadást. Termé­szetesen az osztályfőnökök szerepe ilyenkor is nélkülöz­hetetlen, mert előzetesen tá- jétkoztatják a tanulókat, hogy azok időben eljuttat­hassák kérdéseikét, problé­máikat az órát tartó orvos­hoz. — Milyen volt a fogadtatás a szülőknél, s hogyan rea­gáltak a gyerekek? — kér­deztük Pap Istvánnétól. — A szülők többsége szin­te fellélegzett, örültek, hogy ebben a kényes témában se­gítségükre leszünk. A baj csak ott van, hogy ezzel — a hosszú évek tapasztalatai ezt bizonyítják — teljesen ránk hárították a felelőssé­get, pedig nevelőmunkánk igazán csak a családdal szo­rosan együttműködve lehetne eredményes. A gyerekek ter­mészetesebben fogták fel, mint a felnőttek. Nem is értették, miért volt körülöt­te akkora felhajtás. Egy ki­esd izgultak, mert nem tud- tá’k, hogyan fogunk hozzá, aztán már felkészülten, a problémákat őszintén fel­tárva vettek részt közös munkánkban. Érdekes viták alakultak ki a család funk­cióját, a gyermek és szülő kapcsolatát, vagy a párvá­lasztást tárgyaló óráimon. A mai gyerekek már a gondo­latát is. elutasítják, hogy há­zasság után a szülőknél ma­radjanak. Igyekszenek minél hamarabb önállóvá válni. — Vajon, ez a hosszú lejá­ratú szülői támogatás eluta­sítása is lenne? Hiszen a szülői gondoskodás, sajnos, egyre gyakrabban az anya­giak biztosítására szűkül le, amiről aztán igen nehezen tudnak lemondani ifjaink — szakítottuk félbe a tanárnőt. — Ez nagyon is így van — helyeselt az igazgató. — Ki­[] rándulásokra, utazásra j (ahová egyre inkább egyedül ‘engedik el a gyerekeket) el- ; képesztő összegeket adnak a [szülők. És érthető, hogy nem ; csodálkozunk, amikor egyre í többször hangzik el — mint­egy segítségre várva — né­hány elkeseredett édesanya szájából; „Tehetetlen vagyok a gyerekkel szemben!” Sok nevelési problémánk ered abból, hogy a családok nem találják meg az arányokat. Nem beszélgetnek, foglalkoz­nak eleget gyermekeikkel, inkább a puszta anyagiak biztosítására szorítkoznak. — Mit tart a legfontosabb feltételnek a családi életre nevelés iskolai feldolgozásá­nál? — Először is a tanár és a diák között kialakult őszinte, bizalmas kapcsolatot. A leg­nagyobb súllyal a tanár sze­mélyes példaadása, harmo­nikus családi élete, jó mun­kaerkölcse esik latba. Má­sodsorban, fontosnak tartom a módszer jó megválasztását. A legcélravezetőbbnek a be­szélgető módszert találtam. De vannak témák, amelyek megkövetelik az írásos for­mát, s a tanár részéről az ismeretanyag diszkrét keze­lését. A gyerekek szívesen nyilatkoznak. Tévedés azt hinni, hogy csak a szexuális kérdések érdeklik őket. Ez csak kezdetben van így, az­tán inkább a családalapítás gondolatával foglalkoznak. Itt szeretném megemlíteni, hogy a kezdeti segítség után néhány ifjúsági lap, különö­sen az Ifjúsági Magazin in­kább árt az iskolában folyó nevelésnek, mert mestersé­gesen túlhajszolja az ifjúság szexuális érdeklődését, s a kérdés fontosságát. — Kapnak-e elegendő módszertani segítséget? — Ebben a kérdésben nincs semmi fejlődés — tár­ja szét lemondóan a kezeit Pap Istvánná. — Valahogy úgy vannak vele, hogy elin­dult a verkli és kész. Leke­rülhet a napirendről. Pedig szükség volna mind jobb magnószalagokra, jól össze­válogatott szakirodalomra, s új és új utak keresésére. Ak­kor talán előbbre léphet­nénk. .. A kedvező kép, amit a békési gimnázium hivatás­szerető pedagógusnőjétől és az intézmény igazgatójától hallottunk, ne tévesszen meg senkit. Közel sem ilyen egy­szerű a helyzet. Beszéltünk más középiskolák diákjaival is, akik arról panaszkodtak, hogy vagy agyonhallgatják a „témát”, vagy pedig túlbuz­gósággal örökké vájkálnak benne. Érthető, hogy abban az osztályban, ahol a gyere­kek szülőkről írt vallomásait az osztályfőnök felolvasta a szülői értekezleten, a diákok­ban megrendült a bizalom és szabályosan menekülnek a családi életről szóló kérdé­sek elől. Pedig a pedagógusok, osz­tályfőnökök nevelőmunkájá­nak legalább annyira fontos feladata a harmonikus, bol­dog családi életre képes fia­talok nevelése, mint a nap­rakész tudású szakemberek képzése. B. Sajti Emese Tévéajánlatunk: 18.45 A pártmunkás A nyolcvan éve született Sallai Imrére, a magyar munkásmozgalom kimagasló alakjára emlékszik ez a tv- műsor. Tárgyi és írásos do­kumentumok, a kortársak emlékezése eleveníti fel Sal­lai alakját. Sallai már diák korában bekapcsolódott a Galilei Körbe, az első világ­háború idején az antimilita- rista mozgalomba. Megala­kulásától kezdve tagja volt a KMP-nek. A Tanácsköz­társaság idején Korvin Ottó helyetteseként dolgozott. A fehérterror üldözése elől emigrációba kényszerült, előbb Bécsben, majd a Szovjetunióban végzett sok­oldalú pártmunkát. 1931-ben hazatért, s alig egy év múl­va beválasztották a Közpon­ti Bizottság titkárságába. 1932. július 15-én a Központi Bizottság titkárságának tag­jaival együtt letartóztatták és a statáriális bíróság — a nemzetközi . tömegtiltakozás ellenére — halálra ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom