Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-10 / 290. szám
1977. december 10., szombat Szakköri kiállítás A békéscsabai ifjúsági és úttörőház Tízek Kluibja december 8-án zsúfolásig megtelt a békéscsabai Megyei Művelődési Központ képzőművész köre alkotásait bemutató kiállításra. A kör tagjai — az egyéves szakköri tevékenységüket reprezentáló anyaggal — először szerepelnek nyilvánosság előtt. A megnyitón Lenkefi Kon- rád, a Megyei Művelődési Központ főelőadója értékelte a szakkör munkáját, s köszönetét fejezte ki a körvezetőnek, Mladonyiczky Béla szobrászművésznek lelki- ismeretes munkájáért. A bevezető szavak után Takács Győző grafikus szólt a művészi alkotás ismérveiről, a művészi alkotó tevékenység emberformáló hatásáról, s befejezésül a képzőművészettel ismerkedő szakköri tagoknak sikereket, kitartó szorgalmat kívánt további munkájukhoz. Ezután Lenkefi Konrád, a Megyei Művelődési Központ nevében értékes képzőművészeti tárgyú könyveket adott át a kiállításon sikeresen bemutatkozó 16 szakköri tagnak. A megnyitó után az érdeklődőkkel — többek; között a Görgényi Tamás vezette békési művelődési ház rajzszakkörének tagjaival — Mladonyiczky Béla körvezető beszélgetett a képzőművész kör céljáról, tevékenységéről. — A megye minden részéből érkező körtagokkal hetente egy alkalommal találkozunk az ifjúsági házban, ahol a közös alkotáson kívül a hét közben született munkákat is megbeszéljük, elemezzük — válaszolta az érdeklődők kérdéseire Mladonyiczky Béla. A képzőművész kör céljáról a következőket mondotta: — Aá ott folyó munka kapcsolódik a gimnáziumi rajzképzés feladataihoz. Célom itt is a vizuálisan fejlett személyiségek kibontakoztatása. A pontos megfigyeltetéseken túl itt már tovább, művészi irányban haladunk. Tagjaink közül sokan a felsőfokú intézményekbe jelentkeztek, ahol sikeresen kamatoztatták itt szerzett ismereteiket. Sok mindent csinálunk a gyerekekkel. Készítünk grafikát, színes munkákat, szoborportrékat, érméket, domborításokat. Volt úgy, hogy egy-két hónapig az egész szakkör mintázott, hogy sikerrel fejlődjön ki bennük a térben való gondolkodás képessége. Tanítványaim lelkesen dolgoznak, amit a kiállítás anyaga is bizonyít. B. S. E. Tornadressz és balettcipő Húszéves a békéscsabai balettoktatás A kiállításmegnyitóra érkezett hallgatóság között érdeklődéssel hallgatják a szakköri tagok diáktársai Takács Győző grafikusművész megnyitó beszédét, amelyben értékeli a kiállításon látható alkotásokat. Képünk bal oldalán Mladonyiczky Béla, a szakkör vezetője, jobbról Lenkefi Konrád, a Megyei Művelődési Központ főelőadója látható Fotó: Veress Erzsi — Tökéletesen fejlődő izmok, karcsú, ruganyös test, harmonikus mozgás — válaszol határozottan Kabódi Sándorné, ha a balett-tanulás értelméről kérdezem. Húszéves a békéscsabai balettoktatás, az elmúlt húsz év története pedig összefonódik Kabódiné, Piriké nevével. 1957. február 13-át őrzi legjobban emlékezete, amikor a Balassi Művelődési Házban elkezdődött az első balettiskolai csoport beiratkozása. — Nem kellett sokat hirdetnünk a felvételit, volt jelentkező bőven. Először talán csak azért jöttek a szülők, s jönnek ma is, hogy ismerőseiknek elmondhassák: „az én gyerekem balettra jár!”. Az igazi eredmény csak évek múlva születik. Amikor formaruhába öltöznek a gyerekek, minden különbség eltűnik közöttük, csak a tehetség, az ügyes mozgás, az önfegyelem, a közös tánc a fontos! Persze, ha rajtam múlna, minden gyereket tanítanék balettre. Igaz, hogy mi nem hivatásos táncosoknak, nem a szín- - padnak neveljük a gyerekeinket, de megmozgatjuk minden porcikájukat. Érdekes, ha a múltra gondolok, mindig azok a gyerekek voltak a legtehetségesebbek, akiknek a szüleit rá kellett beszélni, hogy rendszeresen tovább járassák a tánctanulásra kisfiúkat, kislányukat. Amikor még a 60- as évek elején Pallai Ági anyukájával beszéltünk, hogy balettintézetbe javasoljuk a lányát, megdöbbenve hitetlenkedett: „kell ez a vézna kis macska a balettintézetbe?”. Most az Operaházban táncol a lánya. Lovas Palira is emlékszem, kezdetben rossz tartású fiúcska volt, de tehetséges és kitartóan szorgalmas gyerek, ma a Pécsi Balett tagja. Sík Anikó a nagy ígéretek közé tartozott, belőle is táncos lett. Pethő Rózsi, Fekete Imre, Karácsonyi Éva, mindhárman a < csabai fiatalokat képviselik a balettintézetben Budapesten, hamarosan végeznek. A nemrégiben megalakult pécsi és szegedi táncművészeti szakközépiskolában is helytállnak a tanítványaink. Az első balettiskolások 1957-es vizsgaelőadásáról: „Pás deux trois”. A képen Kovács Éva, Koppetty Lia és Lovas Rózsi A balettiskolánk egyik nagy öröme volt, amikor Koval- csik Évát érettségi után szerződtette a híres-neves Pécsi Balett, pedig ennek az együttesnek alig van olyan tagja, aki nem a balettintézetben végzett. Bánszki Rózsi is Békéscsabán tanult táncolni, most a debreceni színház operatársulatának szólótáncosa. Olvastam valahol, hogy egy futballcsapatot balettpróbára vittek egyszer. Gúnyosan nevettek, gyerekesen viccelődtek, de a próba végeztével alig tudtak mozogni az intenzív izomserkentő gyakorlatoktól. A köztudatban a balett csak könnyed lebegésként, apró mozdulatok, kecses lépések összességeként él, de a valóság egészen más. Gyógyít is ez a tánc. Életem egyik nagy eredménye volt, amikor egy kisfiú paralízise után visszamaradt, befelé forduló jobb lábfejét balettedzéssel, -mozgással sikerült egészségesen a helyére tenni. — Keverednek a múlt emlékei és a jelen képei a balett-tanár gondolataiban. Nem csoda, WHWWWWWWWMWWMMWIIWWWIWillWitWiWiiiNWIiWillWlllillilWWWlWiiWWWWMiWWWMWiWIWIil Egy idő óta így előre ki tudta találni Anyu lépéseit.- Vagyis gondolatait. Mert a lépéseket nyilván gondolatok előzték meg. Egy leánynak a mai világban jobban kell ismernie az anyja gondolatait, mint az anyának a lányáét. Ezt tehát körülbelül tudta: Lajos bácsi. Lajos bácsihoz Katinak külön „forró drót”-ja volt, de ezt — a karbantartáshoz szükséges alkalmakon kívül — eddig csak egyetlen egyszer vette igénybe. Minden óvatosságuk ellenére ugyanis egyszer sürgősen orvosra volt szükség, és akkor Lajos bácsi kapcsolataira szorultak. De Kati belekompromittálta Tibort is; akkor mutatta be Lajos bácsinak. Valahogy megtetszhetett neki Tibor édes, mulya tudós pofája és rögtön segített. Vagyis Katin segített, de ebben Tibor is benne volt. Persze, Tibornak is meg kellett értetnie Lajos bácsival való megismerkedésből, hogy innen nincs visszaút. Nem azért, hiszen Tibornak ilyesmi eszébe sem jutott, de ha netalán mégis, valamikor... Lajos bácsi egész életében evezett, és akkora vállizmai voltak, mint Victor Hugo Nyomorultjában annak a gályarabnak, aki csak úgy kiemeli a kocsit a sárból, vagy miből. Csak a kézfogása...! Nem azért, mintha Lajos bácsi meg akarta volna ijeszteni Tibort. De Lajos bácsiból akaratlanul áradt az erő Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS meg az ész. Kati mindig csudálkozott azon, hogyhogy nem lett legalábbis miniszter. Egyelőre úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a forró drótot. Lajos bácsi akkor sem lesz okosabb, mint amilyen okos, ha ő beszél vele. Majd Anyu elmondja neki, amit akar. Amit nem mond el, azt meg úgyis kitalálja. Az persze kérdés, hogy helyesli-e? Mert ha valaminek valami szagát érzi, akkor... akkor annak a dolognak lőttek. —De mit érezne? Van ennek valami szaga? Eljegyzés — kész. Anyu aztán igazán körültekintő; ő nyilván nem mond többet, mint amennyi okvetlenül szükséges. Hogy mennyi az, amennyi okvetlenül szükséges — éppen ez volt Anyunak is a legfőbb gondja. így gondolkozott: ha elkezd taktikázni, Lajos bácsi az egyetlen a világon, aki ezt rögtön észre is veszi. Azt pedig nyilván nem mondhatja, hogy azért akarja a családot összecső- díteni, vagyis a két családot, vagy inkább hármat, hogy megteremtse az alkalmat a letejelésre; szelídebben és pontosabban: a felajánlások összegyűjtésére. Nem mondhatja; nem áru' hatja el. De nem is titkolódz- hat. De Anyu — Gitta — nem az az ember volt, aki kicsinyes pontossággal megtervezi egy beszélgetés stratégiáját és taktikáját. Mert a tudatosság és a pontos számítások híve volt ügyéin, de szándékaiba, szándékai végrehajtásába mindig belekalkulálta, hogy ő nem számítógép, hanem asszony, szen- zibilis és improvizativ képességekkel. S kiszámította és tapasztalataival is igazolta, hogy jobban bízhat improvizációiban és lélekjelenlétéi ben, mint előzetes tervei hi- bátlanságában. — Tanácsot akarok kérni tőled, Lajos! — így kezdte, egyszerre határozottan és tétován. Határozottsága a tanácskérés tényére, tétovasá- ga a tartalmára vonatkozott. Lajos bácsi, miután felesége, világra sem hozott gyermekével együtt, fiatalon — valami érthetetlen komplikáció következtében — belehalt a szülésbe, s így egyedül maradt, egy kis garzonlakásba költözött, és soha többé nem nősült meg. Igazi fészke a csónakház volt, és lakásán nem fogadott vendéget. Gittával is egy presszóban találkozott. Gittának konyakot, önmagának portorikót rendelt, és szokásához híven alig szólalt meg; részint, mert egyébként sem volt beszédes természetű, részint mert így akarta lehetővé tenni, hogy az ő Gitta húga bármelyik pillanatban előhozakodhasson a tanácskérésével. Gitta-Anyu megitta a konyakot, a kávét, hátradőlt a székben, de mert így nem volt elég kényelmes, inkább előrehajolt. — Csak te vagy ehhez elég okos — kezdte az ő sajátos bölcsességével. — Tudod, hogy szegény Katimnak kicsi kora óta milyen lelki defektusokat okozott ez a... ez a helyzet, szóval, hogy két apja van... — Ami még mindig jobb, mint ha valakinek egy sincs... — szólt közbe Lajos bácsi, de csak hogy jelezze: figyel és reagál. — Jobb kétségtelen. De nem jó. 5^ nekem mindig az volt az érzésem, hogy ő valahol a lelke mélyén sohasem érthetett meg. Szegény kislányom... Sóhajtott is, halkan, szinte észrevétlenül. Lajos bácsi felemelte a kézét. De Gitta nem hagyta magát félbeszakítani; folytatta : — ...különösen mostanában gyötör ez engem. A házassága előtt... (Folytatjuk) a két évtized folyamatos munkával telt el, egyik tanév a másik után. Egy ismerősöm mesélte, kislánya vigasztalhatatlanul zokog, ha nem mehet balettpróbára. Faggatták a szülei, mi a baj: „ennyire szereted a balettet? Igen, igen, de a legjobban Piri néni hiányzik.” Húsz év alatt számtalan tanítványa került ki a próbateremből. Akár más pályát választottak, akár táncosok lettek, ha Békéscsabán járnak, Piri nénit felkeresik. Elgondolkoztató, hogy 17 évig nem volt állandó állásban, tízhónapos szerződéssel tartozott csak a Balassihoz, s emellett minden kultúrházhoz a megyében, ahová tanítani hívták. Három éve munkatársa a Megyei Művelődési Központnak, most november 7-ép pedig munkájának elismeréséül átvehette a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Nyugodt, vidám és elégedett. — Az eltelt évek szépek voltak, de a jövő a legfontosabb. Most szombaton balettvizsgára készülünk. Nincs izgalmasabb és nehezebb feladat, mint minden gyerek számára olyan táncot, koreográfiát kitalálni, betanítani, ami a korához, egyéniségéhez illik. Ügy szeretik megmutatni a gyerekek, amit megtanultak! Látni kellene az izgalomtól piros, boldog arcukat, amikor a színházi függöny összecsapódik a sikeres vizsga után. Igaz, hogy amatőr művészeti iskola a miénk, de nem szabad a tudnivalókat dekára mérni, mindig a legtöbbet szeretném megtanítani a gyerekeknek. Tömeg- mozgalom nem lehet ugyan a balett, mégis szívesen vállalnám, ha egy-két iskola harmadik tornaóráján (ahol ; nincs elég szaktanár) a balettedzés gyakorlataival megmozgathatnám a gyerekeket. Legalább csak kísérletképpen, hiszen a művelődési központ balettiskolájában olyan kevesen férnek el! * * * Amikor szórakozóhelyeken hajlott háttal ■ táncoló, az utcán görnyedten álldogáló, autóból ki-belépő, keveset sétáló fiatal párokat látunk, jogos az aggódás: nem mozgunk, tornázunk eleget, milyen lesz a jövő embere? A balettiskolában végző fiatal fiúk-lányok szép tartásukkal, arányosan fejlődő testükkel kitűnnek kortársaik közül. Milyen jó lenne, ha legalább hat-nyolc-tíz éves gyermekeink egészséges fejlődéséről időben gondoskodnánk, amíg nem késő! A 20 éves balettiskolai múlt, a tapasztalat segíthet nekünk, ha sikerül a próbaterem falai közül másfelé is elterjeszteni a balett-tanítást. Az oktatót szerencsére nem kell keresnünk. Bede Zsóka HANGSZÓRÓ A kor parancsa Mikor a hót rádióműsorában keresgélve László királyra bukkantam, kíváncsian próbáltam idézni, mire emlékszem még az iskolában tanultakból. Másra nemigen hagyatkozhattam, hiszen Árpád-házi királyaink — az országalapító Istvánt kivéve, akiről most ír Szabó Magda — mostoha sorsra jutottak. Még az olyan kiemelkedő uralkodó is, mint I. László. Azt nem tudom, manapság mit és mennyit tanulnak róluk a gyerekek, de azt igen, hogy bár a reneszánszát éljük a történelmi tárgyú irodalmi és színpadi műveknek, ilyen messzire az írók alig merészkednek. Ki tudja, miért, pedig igen nagy szükség lenne rá. A históriai témák feldolgozása többféle okból történhet. Lehet pusztán ismeretterjesztő célzatú, műveltségkiegészítő, de ennél messzebb mutató is, ha az alkotó párhuzamot vqjnva aktualitást keres — és talál. S felmutat a késői utókornak a múltból olyat, ami a mára is rímel, atniből okulni, tanulni lehet. Kerek 900 éve került trónra I. László, ég az évforduló évében egy rádióhallgató levelére válaszolva csütötörtök este megfogalmazódott, hogyan ítéli meg a mai történetírás személyét és uralkodását? Húszperces beszélgetés nem sok egy ilyen gazdag élet bemutatására; csak egyes — lényegesebb — kérdéssel lehetett foglalkozni, beleértve az ugyancsak bő utóéletet is. Mert a krónikák feljegyzésein kívül hatalmas legenda- és mondavilág virágzott ki László király körül, beleszőve a pogány mitológiába. Költői szépségű magyar ének a XVI. századból; s templomi freskók, melyeknek tárgya a „beszédben ékes, testében tiszta, lélekben fényes”, bátor katonakirály, aki fejjel magasodik ki a seregből. A Képes Krónika a kunokkal való harcot, a népi mondák a magyar lány megszabadítását és a sebezhetetlen hőst regélik meg. De igazán nagy, mint politikus volt. Kényes korban élt, az ország beszorítva a német és bizánci birodalom közé. Konfliktusokkal terhes évek, trónok dőlnek össze. És ebben az európai környezetben kellett az ország függetlenségét megőrizni, határait megvédeni. László képes volt erre, mert európai méretekben gondolkozott. Belpolitikában is határozott, tisztánlátó és erős kezű. ötven év zűrzavara, véres lázadások vannak előtte, de ő, a szigorú uralkodó befejezi István művét: a feudális rend végleg megszilárdul az országban. Törvényei kegyetlennek tűnnek, pedig szükségszerűek voltak. Olyan időben hozta, amikor létkérdés megfékezni, megállítani a túlkapásokat. A főurak megrendszabályozását célozta a híres első törvény, a lopásról .pzóló. De humánus és racionális ugyanakkor, mert míg a felső osztályt halállal bünteti lopás esetén, az alsót — a rabszolgát és a szabadot — csak félszemére. Mai fogalmakra fordítva: kellett a munkaerő. És még jobban a szilárdság a végrehajtáshoz. Amikor ezerszer könnyebb a kicsiket sújtani, mint a nagy, sőt óriásokkal szemben érvényesíteni a törvényt. Vagyis azokra alkalmazni, akik addig törvényen kívüliek voltak. De László megértette a kor parancsát. Benda Kálmán beszélgetése Makkai László törénész és László Gyula régészprofesz- szorral jó, érdekes és hasznos műsor. Vass Márta
