Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

1977. december 7., szerda Segítőtársuk a televízió Kohán Műhely alakul megyénkben Közel egymillió forintos értékű audiovizuális oktatá­si eszközök segítik tavaly óta az óvónőképzést Szarva­son. Az iskolai zárt láncú televíziós rendszer korlátlan lehetőségeket biztosít a ta­nulásban az oktatóknak és az óvónőjelölteknek is. Az óvodai oktatás és nevelésel­méleti ismeretei mellé azon­nal párosítják a gyakorlati tapasztalatot televíziós szem­léltetéssel. Az óvónőképző intézet tantermeibe, előadó­termeibe közvetíthetik a gyakorló óvodákban zajló életet, amelyet rejtett ka­merák felvétele juttat el a képernyőre. Így a gyermeki viselkedés, az alkotó játék, az óvónők és la gyerekek kapcsolatának jellemződ nyo­mon követhetők, elemezhe­tők. Az óvónőjelöltek gya­korló foglalkozásain is csak a gyerekek vannak jelen, a csoporttársak és a tanárok a televízión át figyelik a foglalkozásokat. A felvételeket ugyanakkor képmagnóra rögzíthetik, így többször is elemezhetik a különböző játékszituációkat. A zárt láncú televíziós rendszer előnyeit az óvónő­képző nemcsak saját növen­dékeinek oktatására hasz­nálja, itt tanulják például a város nagycsoportos óvodá­sad és kisiskolásai a helyes közlekedési ismereteket is, a Közlekedj okosan című film­sorozat segítségével. Ez év tavaszán három képzőművész — Koszta Ro­zália, Mladonyiczky Béla és Takács Győző — az alkotó­munkát, művészi kibontako­zást segítő közösség, alko­tóműhely létrehozására vo­natkozó javaslattal fordulta megyei tanács művelődés- ügyi osztályához. Kifejtet­ték, hogy Kohán György szellemi és művészi hagya­tékának vállalásával, a nagy művész iránti tisztelet jegyében kívánják a meg­alakítandó alkotóműhelynek a Kohán Műhely hevet ad­ni. A közös műhelymunka alapvető célkitűzése: a ha­gyományok vállalásával, ápolásával, folyamatos to­vábbképzéssel, egymás mun­kájának segítésével, jó kö­zösségi munkával megfelelő feltételeket teremteni a szín­vonalas egyéni alkotómun­kához, valamint a megye művészeti közéletének, ala­kosság művészeti szemléle­tének nevelése, alakítása. A Kohán Műhely munka- tervének, szabályzatterveze­teinek megvitatására decem­ber 7-én, szerdán délután 15 órakor találkoznak az alko­tóművészek és a közművelő­dés képviselői. A tévéstúdió technikai szobájában állandóan figyelemmel kí­sérik az adás zavartalanságát A szarvasi óvodásokat már a kamera jelenléte sem zavarja, kitartó figyelemmel oldják meg a feladataikat (MTI-fotó — Ilovszki Béla felvétele — KS) A TIT újjáalakulásának 25. évfordulójára készül Jövőre ünnepli újjáalaku­lásának 25. évfordulóját' a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat. Az évforduló kapcsán Kurucz Imre, a TIT főtitkára az MTI munkatár­sának elmondotta: — Negyedszázada alakult újjá a Természet- és Társa­dalomtudományi Ismeretter­jesztő Társulat, amelyben először a Magyar Történel­mi Társulat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai jelentették a TIT bá­zisát. 1953 szeptemberétől megalakultak a TIT köz----­p onti szakosztályai, majd később a megyei és városi szervezetei is. 1954-ben a TIT keretei között merőben új tartalommal kezdődött meg a szabadegyetemi ok­tatás. Oly nagy volt az ér­deklődés, hogy a várt né­hány száz jelentkező helyett több mint 6800-an iratkoz­tak: 'be. Az 1956—57-es tan­évben a szabadegyetem nyelviskolája is megkezdte oktatását mintegy 3100 hall­gató részvételével. A TIT tevékenységét hathatósan elősegítő állomás volt az 1958—59-es tanév, amikor a művelődéspolitikai határo­zat szellemében kezdtünk dolgozni. Ettől a tanévtől kezdve működnek munkás- és tsa-akadémiáink is. A társulatunk taglétszáma nap­jainkban meghaladja a 27 600-at. Arra törekszünk, hogy a tudományos ismeret- terjesztést állandóan to­vábbfejlesztve, lépést tart­sunk a változó és növekvő társadalmi igényekkel. Nemzetközi kapcsolataink az egész vüágra kiterjedtek. Nem akarjuk magunkat ünnepelni. Csupán egy kibő­vített országos ülésen emlé­kezünk meg újjászervezé­sünk óta eltelt 25 évről, amelynek történetét saját kiadványban is megjelentet­jük. Hegyesi Janos válogatott írásai A napokban jelent meg Békéscsabán, a Békés me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának gondozásában, Ambrus Zoltán szerkesztői munkájával Hegyesi János válogatott írásainak kis kö­tete, „Miért jöttem el?" címmel. A kötet első részében „A nép” címmel Hegyesi János kilenc versét olvashatjuk, a második rész a szerző pub­licisztikai írásait tartalmaz­za 1935—1946-ig. A harma­dik részben „Tisztelt nem­zetgyűlés” címmel Hegyesi Jánosnak az Ideiglenes Nem­zetgyűlésen elmondott beszé­dét, hozzászólását a Magyar- ország államformájáról szóló törvényjavaslathoz, Veres Péter köszöntését, és a vész­tői országos földmunkás­kongresszus 30. évfordulóján elhangzott szavait tartalmaz­za. A kötethez Fekete Gyula írt előszót. 2. Bár időnként eléggé elvé- kanyodó, ámde sajátosan gyöngéd szál fűzte elvált, újraházasodott, más család gondjait viselő apjához. De azért a mostohaapjával is jól kijött. A két apa között mindig érzett valami rejtett versengést az ő kisleányi szeretetéért. S már szeren­csére egészen kicsi korában is volt annyi esze, hogy mind a két apa iránt megfelelő gyermeki vonzalmat mutas­sam Hadd tudja önmagát mind a kettő külön-külön a legmeghittebb bizalom birto­kosának. A hatalom, a Legfőbb Ne­velő úgyis mindig Anyu volt. Nemcsak általános jel­lemformáló irányelvekkel látta el mindig, hanem: egé­szen konkrét magatartási utasításokkal is. Mint például most: — Tanítsd meg Tibort is, hogyan kell viselkednie! Hiszen a saját szülei előké­szítése természetesen őrá há­rul. Legyetek kedvesek, egy­szerűek, szeretetreméltóak... Neked ez a legnagyobb fel­adatod. Tibor beidomítása. A neheze úgyis az enyém. Az egészet összehozni, meg­szervezni. Még azt sem tu­dom, hogy hol a pokolban is kellene csinálni ... — Hool? Hogy hol? — Azt hiszed, mindegy? Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS Apádat, vagyis apádékat például nemigen hívhatom ide. Azt hiszem, azt Apu nem szeretné... — Ugyan, ilyesmi... — Te még mindig azt hi­szed, hogy csak az van, amit az emberek mondanak. Majd megtanulod, hogy ar­ra is figyelni kell, amit eset­leg titkon gondolhatnak. Vagy nem is gondolnak, eszükbe sem jut, de vala­milyen módon mégis van, mert befolyásolja a közérze­tüket, a hangulatukat. De egy nőnek — különösen ha anya — észnél kell lennie... Vagyis kitalálni, számításba venni, mi minden fordulhat meg az emberek fejében. Gitta, vagyis Anyu ritkán oktatta ilyen direkt módon egyetlen gyermekét, de ha egyszer-egyszer belekezdett, el-elragadta a szónoki hév. így ez a közös mosogatás, törülgetés is eléggé elhúzó­dott ... Mikor Apu hazajött, el nem tudta képzelni, hogyan lehetséges anya és leánya türelmes, csendes, hosszú együttműködése a konyhá­ban. Halkan bement. Nem nyi­totta ki a tévét, a rádiót; nem vett elő újságot. A könyvespolchoz lépett. Nem tudta, mi vár rá. Kati ugyan értetlenkedett még egy kicsit, de végül is hagyta magát teljesen meg­győzni. Valójában rögtön, vagyis nagyon hamar felismerte az anyja ötletéből kibontható terv hasznosíthatóságát. Mert ez nyilván igaz: együtt lesznek, nem térhet­nek ki; és főképpen — egy­más előtt — nem smucigos- kodh aitnak. — Akkor most megmond­juk Apunak? — Vacsora közben? Szó sem lehet róla. Kati nem értette. — Először is: nem Apu­val, hanem apáddal kell kezdeni. Holnap délelőtt felhívom telefonon a munka­helyén. Apunak majd azt mondjuk, hogy az egész do­log apád ötlete volt. De nem... (az nem jó! Legyen inkább az ő ötlete? Vagy az sem jó... ám ha például... mondjuk... Szegény kislá­nyomnak az az egyetlen kí­vánsága, hogy ... hogy a há­zasságkötés küszöbén mind­azoknak az egyetértését érez­hesse, akiket tisztel és szeret. A... hm ... a természetes apa és nevelőapa ... azaz fordítva... Ez a kettő kü­lönösen fontos. Egyiknek a testét, másiknak a jól nevelt, nemes lelkét köszönheti... Na, mit gondolsz? — Nemigen hiszi el ró­lam, hogy ilyen szentimentá­lis vagyok. — Nem az a fontos, hogy elhiggye, hanem hogy ne tudja visszautasítani. Kati megállt, leoldotta ma­gáról a kötényt és kislányo- san lóbálta: — Ahogy gondolod, anyu­kám. Te ehhez biztosan job­ban értesz. (Folytatjuk) Gépi forgácsolók vetélkedője Battonyán . Lányok, lányok hajrá! — zúgott a biztatás szombat délelőtt a MOM battonyai üzemegységének műhelycsar­nokában. A biztatás annak a harminckét „bátor” pályavá­lasztó diáklánynak szólt, akik a gépi forgácsoló szak­mában szerzett elméleti és gyakorlati ismeretekből ve­télkedtek. Mint megnyitó beszédében Angyalosi Endre — az Országos Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet cso­portvezetője — hangsúlyoz­ta: ezek a lányok nem a szóbeszéd és a mende­mondák, hanem a kipróbált gyakorlat alapján döntenek leendő hivatásuk megválasz­tásáról. Ezután Novodomszki Pál, a PTI pszichológusa sorakoztatta fel azokat a ta­pasztalatokat és tudományos ismereteket, amelyek a lá­nyok e szakmára való kiváló alkalmasságát bizonyítják. Erről győzték meg — az ez­úttal kizárólag lányokból ál­ló — tanulóközönséget ma­guk a pályaválasztási játék szereplői is. Jól ismerték a szakmában alkalmazott gép­típusokat és szerszámokat, ügyesen rajzoltak munkada­rabot szemlélet után és az esztergagép mellett is meg- állták a helyüket. Molnár Éva, az üzemegy­ség KISZ-titkára elragadta­tással beszélt a látottakról: „Igazán nem is gondoltam, hogy általános iskolás lányok kis gyakorlás után ilyen ügyesen fognak esztergálni.” A szép munkák készítői kö­zül különösen dicséretesen szerepelt a mezőhegyesi Sza­bó Anna, szép rajzával is kitűnt a mezőkovácsházi Ko­vács Piroska. A battonyaiak közül Szabadai Erzsébet és Szabó Katalin szerepelt a legjobban. Imre Béla üzemegység­vezető, a zsűri elnöke az eredményes szereplésért minden tanulónak oklevelet és jutalmat adott át. Azt kí­vánta a résztvevőknek, hogy minél többen válasszák hi­vatásuknak ezt a szakmát, s legyenek a fémek ügyes ke­zű „szobrászai”. A több mint kéthónapos eseménysorozat tapasztala­tait dr. Kincses László, a Bé­kés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója összegezte. Hangsúlyozta a rendezvény helyi gazdasági és politikai jelentőségét. El­ismerését fejezte ki a rende­ző szerveknek: a Magyar Út­törők Szövetsége Békés me­gyei tanácsának, a MOM battonyai üzemegységének, a mezőhegyesi 614. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­nek, s a felkészítő iskolák pedagógusainak. Kedves színfoltja volt a rendezvénynek a közremű­ködő szülők tevékenységének méltatása. Juhász Edit, Sza­badai Erzsébet és Szabó Magdolna édesanyja kapott elismerő oklevelet. Bőke Gyula A Kiváló holttestek című film Nyikita Mihalkov rende­ző nyilatkozik így A szere­lem rabja című filmjéről: „... A reális világ fil­münkben az 1918-as év Oroszországa, amikor az osz­tályharc elérte csúcspontját az országban. Ebben az idő­ben a burzsoá filmművészet majdnem olyan jelenség volt, akár egy vásári mutat­ványosbódé. A mozik olcsó szórakozást nyújtottak, és mint minden kommersz vál­lalkozásban, a fő dolog itt is az volt, hogy minél több pénzt keressen valaki. Hő­seinkről beszélve: olyan em­bereket akartunk filmünk­ben bemutatni, akik igazán szerelmesek voltak a film­be, akik művészetében va­lamilyen módon mégis visz- szatükröződött — mert nem tudott nem visszatükröződni — azoknak az éveknek az atmoszférája. Magában a némafilmben is megtalálhatók azok a ha­társávok, ahol csodálatos metamorfózisok mennek vég­be, ahol a film a „szórakoz­tatógyárból” átalakul „film­fegyverré”. December 12-től 14-ig a 4 és 6 órakor kezdődő előadá­sokon vetíti A szerelem rab­ja című filmet a Szabadság mozi. Székely János neve nem ismerős mindenki előtt, bár i rodalmi, forgatókönyvírói munkássága világszerte si- , ért aratott. A Tanácsköz- írsaság napjaiban jelentek meg első versei Kassák, a főszereplője, Lino Ventura „Ma” című lapjában. Az el­lenforradalom elől külföldre menekült, Bécs, Milánó, Ber­lin, Hollywood voltak útjá­nak állomásai, filmforgató­könyvei pedig Oscar-díjat szereztek számára. Hazatérés közben, 1956-ban Berlinben éri a halál. Többször ki­adott, kitűnő regényéből, a Kísértésből rendezett új ma­gyar filmet Esztergályos Ká­roly. A főszerepekben Hege­dűs D. Gézát, Bodnár Eri­kát, Márkus Lászlót, Anna Nehrebeckát és Kiss Marit látjuk. December 12—13-án este 8 órától játssza a Kí­sértést a Szabadság mozi. Francesco Rosi elkötele­zetten baloldali olasz rende­ző, filmjei a Mattei-ügy, a Kezek a város felett, közis­mertek. Ezúttal Kiváló holt­testek címmel a hatalom szörnyetegeit leplezi le a filmvásznon. Hogyan keresi az igazságot egy rendőrfel­ügyelő, (aki hisz az igazság­ban, a törvényben) seregnyi gyilkosságot elkövető isme­retlen tettesek után kutatva. A szálak azonban a törvény- hozás és a katonai parancs­nokság legfelsőbb köreibe vezetnek, a rendőrnyomozó így hát tehetetlen. A Brigád moziban december 15-től 18- ig látható a Kiváló holttes­tek című film. Egy nyári úttörőtáborban játszódik a Száz nap a gyer­mekkor után című szovjet ifjúsági film, amely kamasz­szerelmekről szól, s a Sza­badság mozi vetíti a filmet december 15-től 18-ig a 4 órakor kezdődő előadásokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom