Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

1977. december 4., vasárnap Barátaink életéből Grigorij Melehov tragédiája A Penza megyei Luna- csarszkij Színház a kö­zelmúltban bemutatta Solohov Csendes Don cí­mű regényéből készült darabot. Az előadásról K, V. Visnyevszkij, a fi­lológiai tudományok dok­tora kritikát írt a Pen- zanszkaja Pravdában, s ezt most rövidítve .kö­zöljük. A függöny felgördül, és egy ezüstösen csillogó sáv tárul szemünk elé, amely a színpad végén húzódik. A hosszú, keskeny csík szu­ronypengére hasonlít, és kö­zépen megtörik. Amikor rá­esnek a fényszóró sugarai, kékes-lilás csillogással fosz- foreszkál, s úgy tűnik, mint­ha a csendes Don hullámai játszadoznának. ...Amikor pe­dig árnyék vetődik rá, bá­gyadt és szürke lesz, s a messziségöe futó végtelen út­nak látszik... Olyan, mint egy tövisekkel teleszórt gyötrelmes életút, amelyet a halhatatlan solohoivi mű hő­seinek végig kell járniuk. Olyan ez a sáv, mint az elő­adás'alá írt jelige. Nagyszerű dolog: bizonyá­ra mindenki ismeri a Csen­des Dont. Mi, akik a terem­ben ülünk, ’ előre tudjuk, mi fog történni a hősökkel, és mégis újra meg újra szo­rongva éljük át, ami a szín­padon végbe megy. De ilyen a zseni ereje: kevés olyan alkotás van a világon, ame­lyet Solohov regényével egy sorba lehetne állítani. Ez nem más, mint egy rendkí­vüli hatalom mély életigaz­sága, amiről nehéz beszélni, csak érezni lehet — ez az, ami a többitől megkülönböz­teti, ami többszörösen alkal­massá teszi a művet arra, hogy megrendítse az embert, és belső kapcsolatot teremt­sen vele. Nos, kissé bicegve, fel-alá járkál a színpadon Pantye- lej Prokofjevics (B. Ukszu- nov); pontosan olyan, „mint Solohovnál”, ideges, lobba­nékony. Ám nagy élettapasz­talattal rendelkezik, és ép­pen ezért önmagát és máso­kat is megpróbál lecsillapí­tani. ö a családfő, de nem­csak névlegesen és rokonsági alapon, hanem belső ereje, határozottsága révén is. IIj i- nyicsna, az öregasszony (T. Marszova) — az anyaság és a bölcsesség szimbóluma; az az ember, akinek főképp megpróbáltatás jutott osz­tályrészül; egyik fiát elvesz­ti és gyötrődik mások életé­nek tragikus fordulatai mi­att. De ő külsőleg szigorúan viseli mindezt, és csak egyet­len egyszer tör föl belőle igazságtalan sorsa elleni szenvedélyes tiltakozás. Pantyelej Prokofjevics és Iljinyicsna egyöntetűen elíté­lik Mityka Korsunov gaztet­tét. A brutalitás és a kegyet­lenség elutasítása nemcsak személyes indíttatású; az öregek szavaiban mintha az emberségről alkotott népi el­képzelés és a tömeg erkölcsi kódexe jutna kifejezésre. Természetes azonban, hogy az alapvető figyelem (...) Grigorij Melehov személyére és sorsára irányul. A darab­ban a regény második felé­nek eseményeit vitték színre. Semmiféle rendezési mód sem képes helyettesíteni a legfontosabb epizódokat. Ezért sok minden kimaradt az előadásból, többek között Grigorij és Akszinya kapcso­latának egész históriája... A darabban az első helyen a főhős próbálkozásainak tör­ténete, labirintusokkal teli életútja áll. Ezen haladva — az előadásból, többek között a fehérek és a (vörösök kö­zött; a régi és az új élet kö­zött — hánykódik Melehov. Kritikusaink eddig is vi­tatkoztak azon: bűnös-e Gri­gorij vagy sem; lehetséges-e az ő „feltámadása”? Itt nincs hely a viták apró részletei­be bocsátkozni. Csak azt mondhatom, hogy nem sza­bad egyetértettünk azokkal, akik fenntartás nélkül „ban­ditának” nevezik Meleho- vot. Bizonyára igaza van So­lohov földijének. Anatoli j Kalinyin írónak abban, ami­kor azt mondja, hogy maga Solohov is „olyan szomorú, ha Grigorij hibákat követ el, és ő is elítéli: ha tévedései­nek véres ködfátylában ször­nyű tetteket visz véghez; szívből örül viszont, amikor a vörösöknél szolgál, és ek­kor (az író) maga is küzd hőséért.” Sz. Reingold érdemes mű­vész, a színház főrendezője a szereplőkben és a tömeg­jelenetekben bővelkedő re­gény színrevitelét úgy oldot­ta meg, hogy egyetlen epi­zód, egyetlen rész se men­jen veszendőbe. Ez lehetővé teszi, hogy a színészek maxi­málisan átéljék hősük jelle­mét még olyankor is, ha itt- ott kevés a dramaturgiai elem. A darabban nem for­dulnak elő másodrangú mo­mentumok, és csak időnként találkozunk rövid eszmefut­tatásokkal. A bolondos, hebehurgya Darja, (M. Tambulatova) sze­münkben eldurvult fúriává változik. Azonban ez nem egyszerűen az ő személyes sorsa — ez a kor erkölcsi szokása. Kívülről egyszerű, de mély belső feszültségek­kel és tragikus következ­ménnyel telve zajlik Akszi­nya (E. Iszajeva) és Natalja (L. Saropenko) találkozása. Egymást követik Sztyepan, Akszinya és Grigorij kapcso­latát bemutató jelenetek, va­lamint azok az epizódok, amelyek ösztönzést adtak Grigorij további elhatározá­sainak... Maradandó, kelle­metlen benyomást gyakorol a nézőkre az a tömegjelenet, amelyben a brutális kozákok vöröskatonákkal kegyetlen- kednek... Visszatérve az előadás rendezésére, meg kell jegyez­ni, hogy G. D. Jepisin érde­mes művész kis helyen tud­ta megteremteni a különféle, de egymással mégis össze­függő mikrokörnyezeteket, melyek elősegítik a cselek­mény kibontakozását úgy, hogy háttérbe szorulnak a díszletek, és egyszerűen el­feledkezünk róluk... A színház művészei a Nagy Október 60. évforduló­jának szentelték játékukat. Mivel a szovjet állam meg­alakulása idején, az egyik legdrámaibb korszak epizód­jai elevenednek meg a szín­padon, a szocialista forrada­lom iránt érzett legmélyebb tiszteletünket és hálánkat rótta le az együttes. Fordította: Bukovinszky István A Vietnami Szocialista Köztársaság Nghe Tinh tartományában van a Tay Hieu állami gaz­daság, ahol ebben az évben 570 tonna kaucsukot kívánnak megtermelni, 50 tonnával többet az eredeti előirányzatoknál. Képünkön: a gumifa megcsapolása (Fotó: DNA — MTI — KS) Bulgáriái történetek fl bacskovói freskófestő Zaharij Zográf önmagát is odafestette a bacskovói freskók egyikére. (A bal oldali a festő) Ha utazunk, akkor leszünk gazdagabbak, ha látunk is, és készek vagyunk megis­merkedni az ott élő népek történelmével, a nem min­dennapi emberi sorsokkal. Akkor hozunk felejthetetlen élményeket, ha felkeressük az elmúlt korok megmaradt emlékeit is, épületeket, mű­alkotásokat, melyek a figyel­mes látogatónak elmesélik, mit láttak eddig a világból? Amikor nem is túlságosan régen Bulgáriában barangol­hattam tíz napot, jó szeren­csém és vendéglátóim ked­vessége elvezetett a Rodope hegységbe is. így ismerked­hettem meg a másfél évszá­zada élt Zaharij Zográf ikon- és freskófestővel, a bacsko­vói kolostorban. Rodope — a legenda sze­rint — valamikor szép leány volt, de gonosz erők heggyé változtatták. Azon az őszön, amikor völgyeit bejárhat­tam, a híres bacskovói ko­lostor felé vezetett egyik út­ja. A majdnem ezeréves ko­lostorban vártak Zaharij Zográf freskói, és a kolostor története is, mely évszáza­dokat idéz meg. Olvashattam róla, hogy Bakurian nevű grúz testvé­rek építették az első temp­lomot itt, a Rodope lanká­ján, a XI. században. Az újabb, a mostani a XVII. században készült el, és a „Csodatevő Fekete Grúz Ma­donnának” ajánlották. Zaha­rij a XIX. század harmin­cas éveiben érkezik Bacsko- vóba, ahol megbízzák a grúz madonna templomának fes­tésével, és freskókat kell ké­szítenie a kolostorfalon kí­vül álló Szent Nikoláj temp- lomocskában is... Nézem a tündökletes színű képeket, az évszázadokon át meghatáro­zó bizánci ikonfestő-iskola valósággal forradalmi meg­újítását, Zográf élettel teli mozgalmas bibliai alakjait, akik" valamennyien kora em­bereire emlékeztetnek. Ki volt ez a Zaharij Zog­ráf? Elmondják azt is. 1810-ben, Szamokovban született, ott is halt meg 1853-ban. Apja is festő volt, bátyja, Dimitár ugyanúgy. Zaharij mélysé­gesen megszerette a szom­széd Hrisztianija nevű lá­nyát, megfogadta hát, hogy híres ember lesz belőle, és gazdagon tér vissza meny- nyegzőt tartani. Zaharij be­váltotta a szavát, híres fes­tőnek számított már, amikor hazaérkezett Szamokovba. Lesújtó hír várta: Hrisztia­nija Dimitár bátyja felesége lett. Bánatát az sem enyhí­tette, hogy elmesélték, a lányra szemet vetettek a tö­rökök, házassága menekülés volt... Zaharij útrakelt, bejárta az egész országot, szomorú­ságát képeire öntötte. A kor legszebb freskóit festette ak­kor a rilai, a bacskovói, a plovdivi kolostorokban. A boldogságot soha nem talál­ta meg, végzetét el nem ke­rülhette. Dúlt már a XIX. századi pestis egész Bulgáriában, amikor Zarij Zográf hírét vette, hogy szülőfalujában is hullnak az emberek. Ott­hon már csak Hrisztiánija élte utolsó napjait. Végre be- vallhatták egymásnak örök szerelmüket, és a csóktól, amit váltottak, Zaharij is a pestis áldozata lett. A két, soha meg nem nyugvó sze­relmes így vált el egymástól, most már végérvényesen. Sass Ervin Rz ulánbátori energia­központban Törvények írják elő a nyelvi egyenjogúságot Jugoszláviában „Miért nem használják anyanyelvűket a nemzetiségi küldöttek?” címmel érdekes tudósítás jelent meg a ju­goszláviai Magyar Szóban, a Dolgozó Nép Szocialista Szö­vetségének lapjában. Erről a kérdésről tárgyaltak nemrég azon a tartományi pártbizott­ság által szervezett ülésen, amelyen a közigazgatási szer­vek, társadalmi-politikai szervezetek és más testületek pártszervezeteinek képvise­lői, valamint titkárai vettek részt. Az eredmények mel­lett bizonyos hiányosságok is tapasztalhatók. Többen kifo­gásolták, hogy alig veszik igénybe például a Tartomá­Összel Maciej Zalewski ve­zetésével újabb lengyel ku­tatócsoport indult az Antark- tiszra. Alcsoport feladata a King George-szigeten levő Arctowski nevű lengyel ku­tatóbázis továbbfejlesztése. A lengyelek társaságában itt szovjet ‘és amerikai kutatók biológiai, meteorológiai, ocea­nográfiai, valamint orvostu­dományi megfigyeléseket vé­geznek. A King George-szi­geten folyó kutatások egy több évtizedre tervezett, nagyszabású tudományos program részei, s ebben a kontinens mozgására vonat­kozó vizsgálatok is szerepel­nek. nyi Képviselőház fordítószol­gálatát. A küldöttek ugyanis nem anyanyelvükön szólal­nak fel, arra hivatkozva, hogy nem ismerik a szakki­fejezéseket, és a különféle jelentések számukra közért­hetőbbek szerb-horvát nyel­ven. A cikk szerzője végül ezzel a megállapítással feje­zi be tudósítását: „máris jobban ki kellene használni a rendelkezésre álló lehetősé­geket, hogy az egyenrangú nyelvhasználat fokozottab­ban váljon gyakorlattá, il­letve hogy a nemzetek, nem­zetiségek éljenek e joguk­kal.” A kutatómunka kiszélesíté­sével újra használják a Dob- rowolski állomást, amit Len­gyelország 1959-ben kapott a Szovjetuniótól. Ez az állomás a Bungera oázison található. Az oázis az Antarktisz vi­szonylag meleg vidéke, ahol nyáron elolvad a hó és a jég. Ezért alkalmas sarkvidé­ki mikrofauna tudományos vizsgálataira. A sarkkutatás céljaira a Lengyel Tudományos Aka­démia egy különleges felépí­tésű hajó építését tervezi, amely alkalmas lesz az An­tarktisz és az Arktika vizein való közlekedésre és vizsgá­latokra. Csend, világosság, kénye­lem. Pislákolnak az apró lámpák a hőerőmű-központ és állomásainak tíz méter hosszú ábráján; Mongólia energetikai rendszerének központi diszpécser-szolgála­tánál. A központhoz tartozó hő­erőművek az ország összes elektromos energiájának 85, hőenergiájának pedig 90 szá­zalékát termelik. Világosság­gal és hővel látják el Ulán­bátort, Darhant, Erdenetet — a köztársaság három legna­gyobb ipari központját —, tíz másik várost és telepü­lést, a központi, a szelengini és a bulgani ajmakok több mint 30 állami gazdaságát és termelőszövetkezetét. Mongólia központi ener­giarendszerének diszpécser- szolgálatát 1968-ban alapí­tották, amikor Darhan köz­ponti hőerőműve egyesült a két ulánbátori hőerőművel. Abban az időben a szolgálat öt mérnökből állt, munka­eszközük egy telefon és egy hosszú asztal volt. Jelenleg a legkorszerűbb berendezésen 6 technikus és 12 mérnök dol­gozik. Á hőerőművekkel és alállomásokkal három csa­tornán tartanak kapcsolatot: egyenes kábel-összekötteté­sen, nagyfrekvenciás rádió­val, valamint hivatali auto­mata telefonközponttal. A mérnökök, akik itt dol­goznak, az MNK-ban és a "Szovjetunióban végezték ta­nulmányaikat. A Mongol Népköztársaság központi energiarendszere az idén 674 millió kilowatt­óra elektromos energiát ter­mel. A múlt év végén a központi energiarendszert összekapcsolták a Szovjet­unió energiarendszerével. Lengyel kutatók az Északi- és a Déli-sarkon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom