Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-31 / 307. szám
1977. december 31., szombat Kulturáltabb körülményeket! Nem azért említem a karácsonyi könyvvásárlás keserveit, hogy az ünnep előtti bosszúságokat felsorolok számát szaporítsam, hanem mert egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. A békéscsabai Radnóti könyvesbolt kicsi és zsúfolt. Talán csak akkor felel meg a korszerű igényeknek, ha egy-két vásárlónál több egyszerre nem keresi föl. Bár ez sem biztos, hiszen a berendezés, a könyvek elhelyezése önmagában akkora területet foglal el az amúgy is kevésből, hogy kosárral a kézben alig lehet elférni. Hát még a decemberi forgalom kellős közepén, különösen az ünnep hetében, amikor a könyvkínálat és kereslet jóval nagyobb, mint egyébként. Csak az tudja mit kellett kiállni itt, aki szeretteinek könyvet vagy hanglemezt akart ajándékozni. A téli, meleg és vastag öltözetben egymás hegy én-hátán próbáltak az emberek válogatni a kirakott kötetek özönéből, ám gyorsan dönteniük kellet, vagy inkább azt megvenni, ami a kezük ügyébe került, hacsak nem akartak csuromvizesre izzadva az utca hidegére kerülni, vagy fölforrva odabent támolyogni. A jó érzést, amivel az ilyen vásárlásra mindenki elindul, így váltotta föl a kellemetlen kényszerűség, amitől jobb volt mielőbb megszabadulni. Még így is, a sietve távozó vevők mellett, naponta hct-nyolc alkalommal bezárták az ajtót és csak akkor engedtek be újabb vásárlókat, amikor már a bentiek eltávoztak. Azt hiszem, a fentiekhez különösebb kommentár nem szükséges. De az új könyvesbolt mielőbbi megnyitásához — igen. V. M. A nagyszénási szociális otthon örege^ szeretnek olvasni. Szerény! Erzsébet nyugalmazott óvónő, az otthon lakója vállalta társadalmi munkában a könyvtáros szerepét. Könyvtári órákon sokan elüldögélnek a könyves szekrény előtt, ahol újságokat, folyóiratokat is lehet olvasgatni Fotó: Gál Edit Egy kiállítás tárgyai December elején megyei üzemtörténeti kiállítás nyílt a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a szocialista brigádok részére meghirdetett pályázat zárult evvel, melyben a megye 27 üzemének 57 brigádja vett részt és jutott el az eredményhirdetésig. Az első díjat a békéscsabai 14/1-es gyógyszer- tár Claudius Galenusról elnevezett szocialista brigádja nyerte el, melynek vezetője Zsilák Jánosné gyógyszertári asszisztens. — A 13 fős brigádunkban a patika vezetőjén kívül mindnyájan nők vagyunk, öt gyógyszerész, hét asszisztens és egy takarítónő. A pályázat 1976 őszén indult, akkor kezdtünk hozzá a gyűjtőmunkához, a megye egész területén. A kiállításon a fő falat a gyógyszerészet-történeti érdekességek foglalják el, dekoratív és nagyon ízléses csoportosításban. Ahogy a terembe lép az ember, mindjárt szembe találja magát a régi, nagyméretű emblémákkal, ismeretlen rendeltetésűnek látszó, korabeli, egyszerűbb és bonyolultabb gépezetekkel ; szebbnél szebb színes üvegekkel, tartályokkal és tárolóedényekkel. Amiknek ma már csak egy igen kis részét lehet látni a modern patikákban, s csupán az idősebb látogatókban keltenek nosztalgiát, felvillantva a gyermekkori emlékeket. A fiatalokban pedig az érdeklődést. — Ezek mind használati eszközök voltak? — Igen, de talán azt kell először elmondani, hogy sokkal több anyag gyűlt össze, mint amit a múzeumban kiállítottunk. És hogy volt már egy ennél sokkal részletesebb tárlatunk a vállalatnál. Ide azokból a mozsarak, üvegek porcelán állványedények, fából való tároló és raktári edények, réz és zománcozott perkolátorok, mérlegek egy része került, továbbá régi diplomák, valamint az újabban kapott érmek és kitüntetések láthatók. A kisebb-nagyobb mozsarak üvegből, fémből és porcelánból készültek, van köztük kézi dörzs- és nagy törőmozsár, amiben gyógynövénykérgeket, magokat törtek össze. A tároló- és kiszerelőüvegek fehér, zöld, kék és barna színben csillognak. Formájuk kerek, négy- és hatszögletű. Vékonyak és vastagok. A porcelán állványedények közül a legértékesebbek a Zsolnay cég 1810-től 60 éven keresztül Pápán működő üzemegységéből valók, és az elbogeni Altwienek. — És ez a magas szerkezet micsoda? — kérdezem dr. Palovits Gyulámé vezetőhelyettest, aki a gyűjtőmunka egyik lelkes résztvevője volt. — Ez egy rézperkolátor, itt van mellette a kék és bordó zománcból készült is. Tinktúrák előállítására használták valamikor. A tartályban áztatták a gyógynövényt, majd egy bizonyos idő után és idő alatt cseppenként eresztették le. Persze ma már ilyesmire nincsen szükség, akár csak egy sor más, rtt kiállított tárgyra, de megőrzésük kötelességünk, hiszen ezeknek muzeális értékük van. Mint a régi gyógyszer- és segédkönyveknek, amiket a vállalatnál őriznek, a 100 éves kézikönyvekkel és számlákkal együtt. De akadnak még a gyűjteményben 200 évre visszamenő szakmai könyvek is. — Az első díj megérdemelt és boldog tulajdonosai lettek, de mi is az tulajdonképpen? — kérdem a brigádvezetőt. — Választhattunk 5 ezer forint, vagy mindnyájunk részére egy háromnapos belföldi utazás között. Természetesen az utóbbi mellett döntöttünk és majd a nyáron vesszük igénybe. —- Ügy hallom — fordulok . Palovitsnéhoz —, hogy tovább folytatja a kutatást. — Igen. Egy gyógyszerésztörténeti munkán dolgozom, amely a megye patikáinak a múltjáról szól, az elsőtől — az 1770-ben Gyulán megnyílt Megváltó nevezetűtől — kezdve napjainkig. Helységek és kiemelkedő gyógyszerész-személyiségek szerint bontom az anyagot, és írok magáról a gyógyszerészetiül, mint szakmáról is. Sok adatot összegyűjtöttem már, de a kutatómunka még egy darabig el fog tartani. Ügy gondolom azonban, hogy 1978 közepére készen leszek vele. Vass Márta így nem is labirintus... A Békés megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya és a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó - Intézet legújabb közös kiadványa, a „Pályaválasztási tájékoztató’' borítólapján egy labirintus bejáratában álló „merre is menjek?” gonddal küszködő fiatalembert ábrázol a rajz. A tájékoztató füzetecske elolvasása után azonban biztosak lehetünk abban, hogy sokan megtalálják pályaválasztási problémáikból a kivezető utat. Az 1978/79-es tanévre szóló 'kiadvány fő erőssége, hogy szubjektív baráti hangon tud szólni a fiatalokhoz, a pontos pályaválasztási lehetőségek adatszerű felsorolása mellett is, ami a szerkesztők és az alkotók munkáját egyaránt dicséri. Szerencsés ötletnek bizonyult, hogy a pályaválasztási döntéshez „rövid, de mérlegelésre érdemes” tanáccsal’ szolgálnak, valamint a megfontolt pályára jelentkezés és a sikertelen próbálkozás utáni tennivalókra is figyelmet fordítanak. A kiadvány a gimnáziumi fakultatív oktatásról — különösen a pedagógusok és szülők számára — részletes tájékoztatást közöl. A későbbiekben pedig a gimnáziumba, szakközépiskolába és szakmunkásképzőbe jelentkezőknek — a megye középfokú oktatási intézményeinek Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS 22. Miután anya és leánya ilyen tökéletesen megértették egymást, Anyu bement a konyhába. Aput már ott is találta; a kávéfőzővel bíbelődött. — Hagyd csak Apucikám, menj inkább borotválkozni! És kivette a kezéből. Eltervezte, hogy egy-egy pár tormás virslivel csinál nekik jó kedvet. De semmi több, s utána is csak tea, hogy akármivel fogadja is őket Lajos, éhesek legyenek, és mindent szívesen fogadjanak el. Ennek Lajos is örülni fog, s a hangulat egyáltalán meg lesz alapozva. Mint egy jó és okos tündér rakta hát elébük a virslit, de már biztatta is őket, hogy induljanak. Nem akarta, hogy bárki is megelőzze a menyasszony családját. Napfényes, szép nyári reggel volt, még nem nagyon meleg, inkább üde és szívderítő. Apu csudálkozott egy kicsit, mikor az italokat lehordták, hogy amit ő vásárolt, az nagyon megszaporodott. — Nem mehetünk oda any- nyi itallal, amennyit esetleg meg is fogunk inni; lássák, hogy van elég! — mondta Anyu nagyvonalúan. Nem győztek rajta csudálkozni. Kati nyomban adott is neki egy hálás gyermeki csókot. Lám, az ő eljegyzése milyen költséget nem kímélően bőkezűvé teszi az anyját. És még ezt az Anyut macerálta ő, hogy a kaja dolgában hívja fel Lajos bácsit. Apu úgy vezetett, mintegy angyal, könnyedén, magabiztosan. Ha így vezeti a könyvelési osztályt is, nyilvánvalóan kinevezik osztályvezetőnek, ha Aggszakáll — így nevezték a családban is 'Apu fölöttesét — szóval, ha Aggszakáll elmegy nyugdíjba. Tapasztalt is, magabiztos, és még igazán fiatalosan lendületes. Bár a Lajos bácsi drótháló- kapuján majdnem bement, amikor még nem volt kinyitva. Akkor egy kicsit megállt bennük az ütő. Az utolsó pillanatban fékezett. A csomagtartóban az üvegek egy kicsit összekoccantak. Jött Lajos bácsi, és kitárta a léckeretes drótkaput. Meg se nyikkantak. Apu közben tülkölt; nyilván egy kissé meg volt zavarodva. — Jó korán jöttetek! — mondta Lajos bácsi — nagyon rendes. Biztosan Kati nem hagyott benneteket aludni. Elég nehezen kászálódtak kifele a kocsiból. — Na gyertek, először is igyatok egy kortyot! — kínálta őket valami erős pálinkával. .. — Most még Barna is ihat, nyolc óránál többet fogtok itt tölteni. — Talán arrább állok egy kicsit, hogy a többi kocsi is beférjen. — Fordulj oda oldalt! Kezében volt a pálinkásüveg és a kispoharak, mintha így várta volna őket lesben. — Az ijedtségre! — mondta Apunak. Ügy látszik, észrevette a kapu előtti gyors megállást. Gitta rosszallóan pillantott rá. Szerinte ezt most Lajos bácsinak nem kellett volna észrevenni. De az ő első gondja most az volt, hogy rögtön szedjék ki az üvegeket. — Nem is azért, drágám. De csak rakjuk ki, legyünk túl rajta— vagyis csak hadd hűljön... Nyisd ki a sufniajtót, Lajos, behordjuk az italokat! — Ó, a sufni! El vagy maradva Gittám! Nézd csak meg, milyen kitűnő hűtő-“ vermet készítettön. Vagyis ástam; illetve építettem. Gitta rosszat sejtett. S ez a sejtése rögtön be is igazolódott. Nyolclépcsős keskeny lejáraton jutottak a verembe; odalent valósággal szobányivá szélesedett. Kör alakú volt, és a földre akár tíz csomagtartó rakomány ital is befért volna, ha szorosan körberakják. Kati meg Apu nagyon örültek a csodálatos új építménynek, de Anyu — nem értették: mi okból — úgy látszik, hogy nagyon le volt sújtva. — Ezt nem láttam a múltkor — mondta Kati — vagy azóta készült? Csak ’ nem egyedül csináltad, Lajos bácsi? — Hát csak nem gondolod, hogy beengedek ide idegent, valamit csinálni? Amit itt látsz, Katikám, az minden az én alkotásom. Kivéve a hajót, az ipari mű... Szóval ezt a pincét — de ha akarjátok, szerényebb leszek és csak vermet mondok —, ezt az objektumot magam hoztam létre. S legelsősorban is azért, hogy legyen hol hidegén tartani az italokat... Nem tetszik, Gittám? — De, Lajos, te valóságos művész vagy. Építőművész. • • • Lajos bácsi megvárta, míg kellően kigyönyörködik magukat ásóval faragott, betonvázzal és gyeptéglával fedett remekművében, majd átirányította őket a tűzhelyhez, mely még inkább áldozati oltárnak látszott, mint a múltkor. Kati odaszaladt és összecsapta a kezét. Két bogrács volt két kovácsoltvas tartóra felakasztva. Mind a kettő alá oda volt már készítve a tüzelő is; száraz gallyak, alul egy csutak szalma. És a gyeptégla háttámla fölött, egy erre a célra odagörgetett és felállított fatörzsdarab, vagyis egy valóságos hentestőke méretű alkalmatosság. Belevágva egy, szinte bárdot pótló, széles pengéjű húsvágó kés. És a nagy darab hús, melyet Lajos bácsi az imént kezdhetett el darabolni. — Hát ez az egész, tudjátok, olyan igazi! (Folytatjuk)-Megnevezése mellett — fel- lunteti a tagozatokat, a felvehető tanulók számát és a kollégiumi lehetőségeket is. A kisegítő iskolát végzett tanulók is kaphatnak választ a „hogyan tovább” kérdésre. A katonai pályára készülő tanulók a Katonai tanintézeti képzés című fejezetben olvashatnak részletesen a továbbtanulás feltételeiről. Végül három vállalat, az Oroszlányi Szénbányák, a Kőbányai Sörgyár és a Nagy- alaföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat közöl tájékoztatót a vállalatuknál szükséges szakmai ismeretek megszerzésének útjáról. Bár a kiadványon nincs feltüntetve a példányszám, reméljük, elegendő mennyiségben áll majd rendelkezésére a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, a pedagógusoknak és szülőknek. B. S. E. Tévéajánlatunk: 10.20 EGRI CSILLAGOK I. Ki ne olvasta volna ka- maszos izgalommal az Egri csillagokat, Gárdonyi Géza híres regényét, amely most a szünidei matiné keretében ismét látható lesz a képernyőn!? A kalandos történetet Várkonyi Zoltán vitte filmre, 1968-ban, átmentve, megőrizve benne a regény leg- t szebb és legizgalmasabb je- [ leneteit. A kezdőkép egyenesen idilli: a kis Cecey Éva, kis barátjával, Bornemissza Gergővel éppen a patakban für- ■ dik, amikor a félszemű Ju- ! murdzsák ráijeszt a gyerekekre, s a kisfiút magával viszi... HANGSZÓRÓ Visszapillantó Szűkén méri a téli örömöket ez a rövidre szabott iskolai vakáció. Gyerekeink hiába várták a fehér karácsonyt, a nagy szánkózásokat s a hóemberkészítést, eddig inkább csak sár és locs-pocs jutott a természet ajándékaiból. Soha ilyen gyorsan nem lehetett kiolvasni az ünnepre kapott könyveket, hiszen most a legkisebbek a tél csábításai. Nagyobb figyelem kíséri tehát a rádió és a televízió ifjúsági műsorait is. Bár a szerkesztők nem bízhattak előre a meteorológiai távjelzésekben, mégis mintha jobban odafigyeltek volna a fiatalok téli igényére. Különösen a televízió szünidei matinéja az, amely állandó délelőtti szórakozást ígér gyermekeinknek, de a rádió műsorában is gyakrabban szólnak most a vakációzó diákokhoz. Minden napra jut valamilyen meglepetés, így csütörtök délelőtt a Kossuth adó hullámhosszán, a Visszapillantó műsorát sugározták. A Gyermekrádió hallgatói Marco Pólónál, a nagy utazónál jártak látogatóban, s ha véletlenül egy- egy felnőtt is bekapcsolta a rádiókészüléket, bizonyára szívesen hallgatta a híres felfedező kalandjait. Az „időutazók klubjának” hallgatói híres elődök nyomdokaiban haladnak. Neves írók és gondolkodók is szívesen bízták magukat az „időgépre”, hogy annak szárnyán száguldjanak múltban és jövőben. Ha a régmúlt valóságot próbálták kutatni, akkor történészeknek nevezzük őket, s ha képzeletükre bízták magukat, akkor mesemondóknak, íróknak, füllentőknek. A rádióműsor visszapillantói mindegyik fajtából kevernek egy csipetnyit. Különösen egy régi sikeres sorozat, a Csili Csala bácsi példája ihlette meg a mai utazókat, hiszen a játékvezető most is elkeveredik az elképzelt kor forgatagában, csak nem csinál olyan galibákat, mint a csodatevő bácsi rosszcsont fiacskája. Marco Polo tengernyi kalandjából hallottak ízelítőt a Gyermekrádió hallgatói. A genovai fogságban hihetetlen történeteket mesélő velencei utazó elé csempészték a képzeletbeli mikrofont, s mi is csodálattal hallgattuk a távoli országok gazdagságáról szóló igaz meséket. A genovai polgárok kinevették a „milliomos Marco” kalandjait, hiszen a középkor első „Kína- szakértője” joggal kápráztatta el hallgatóit a számukra hihetetlen méretekkel. India gazdagságáról sem hittek el egy szót sem, (bár a gyarmatosítók hiszékenységére gondolva talán mégsem volt pusztába kiáltott szó a mesés Keletről történt beszámoló...) Frissek, érdekesek voltak a csütörtöki rádióműsor kalandjai. Igaz, az elbeszélések nem törekedtek a túlzott művészi színvonalra, hiszen eléggé a felszínen mozogtak az ellesett hangképek, de ez megbocsátható volt, mert Polo mester kárpótolt bennünket hiányérzeteinkért. Különösen tetszett az a jó értelmű aktivitás, ahogy a műsor készítői igyekeztek bevonni a fiatal hallgatókat a játékba. Felhívták figyelmüket Marco Polo műveire és arra is, hogy milyen irodalmat érdemes elolvasni a középkor híres utazójáról. S ha valaki nem jegyezte volna meg az ajánlott könyvet, leírom én is, hogy Rónaszegi Miklós: Így élt Mjarco Polo című művére hívták fel a figyelmet. Amikor az esős csütörtök délutánon elmentem a könyvtárba, hogy utána nézzek az ajánlott olvasmánynak, már egyetlen példányt sem találtam a könyvből. Ügy látszik, mások is odafigyeltek a Visszapillantó műsorára. (Andódy)
