Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-30 / 306. szám

1977. december 30., péntek Módosították a pályakezdő pedagógusok pályázati rendszerét A pályakezdő pedagógusok egy éve életbe lépett új pá­lyázati rendszere beváltotta a hozzá fűzött reményeket, bevezetésével elhelyezkedé­sük tervszerűbbé vált. A fel­sőoktatási intézmények nap­pali tagozatán végzők közül a korábbinál többen kerültek a pedagóguspályára, és mér­séklődtek a területi arányta­lanságok is. Az első év ta­pasztalatai azonban ráirá­nyították a figyelmet több olyan hiányosságra, amelyek nehezítették a pályázati rendszer céljainak megvaló­sítását. A Művelődésügyi Közlöny 24. számában most megjelent az oktatási mi­niszter rendelete a pályázati rendszer módosításáról. En­nek értelmében a tudomány- egyetemeken, a műszaki és agrár felsőoktatási intézmé­nyekben, a testnevelési, vala­mint művészeti főiskolákon végző pedagógusok részére hirdethető álláshelyek szá­mát a minisztérium a jövő­ben nem korlátozza. Az óvó­nők, a tanítók, az általános iskolai tanárok és a gyógy­pedagógusok foglalkoztatásá­ra pályázati felhívást azon­ban továbbra is csak az a munkáltató írhat 'ki, amely arra a felügyeleti szervétől — az Oktatási Minisztérium által meghatározott kereten belül — engedélyt kapott. Az engedélyezésnél előnybe kell részesíteni a fejlesztésre ke­rülő körzeteket, intézménye­ket, valamint azokat a terü­leteket, amelyek nincsenek ellátva szakképzett pedagó­gussal. Fontos kitétele a rendel­kezésnek, hogy a pályakez­dő pedagógussal csak ha­tározatlan időre szóló munkaviszonyt lehet kötni. A miniszteri rendelet in­tézkedik a névre szóló, meg­hívásos pályázatokról is. A jövőben a munkáltató — a munkahelyi szakszervezet és az illetékes pártszervezet egyetértésével — névre szó­ló, meghívásos pályázatot ír­hat 'ki, a következő feltételek esetén: ha a hirdetett állás a hallgató állandó lakhelyén, vagy onnan naponkénti be­járással megközelíthető he­lyen van; ha a pályakezdő házastársa már az adott tele­pülésen dolgozik, illetve ta­nulmányi szerződése oda köti; ha korábban tartós munka-, illetve szakmai kap­csolat volt a hallgató és a munkáltató között, s ezt a munkahelyi társadalmi szer­vek vezetői a pályázati fel­híváson aláírásukkal igazol­ják. A meghívásos pályázati felhívást az érintett képző intézményekben teszik közzé, és arra csak a név szerint megjelölt hallgató pályázhat. Ha a hallgató az állás megpályázásától eltekint, s ezt írásban közli a mun­káltatóval és a képző intéz-« mény vezetőjével, akkor az állásra más is beadhat pá­lyázatot. Módosították a pályázatok rangsorolását is. A hallgatók továbbra is legfeljebb három álláshelyre nyújthatnak be pályázatot; a felhívás közzé­tételétől számított 21 napon belül. A képző intézményve­zetője az ugyanazon állásra pályázók között az első há­rom helyre ajánlási sorren­det állapít meg, a többi hall­gató pályázatát azonban a korábbitól eltérően csupán névsorban rendezve továb­bítja a munkáltatóhoz. A képző intézmény véleményét és az ajánlási sorrendet is­mertetni kell az érintett hallgatókkal. Azokat, akiket nem soroltak az első három helyre, egyidejűleg arról is tájékoztatják, hogy melyik más pályázati kiírásnál so­rolnák az első 'három hely valamelyikére. Ez utóbbi esetben a hallgatók korábbi pályázatukat visszavonhatják és újabbat adhatnak be. Ha a munkáltató a pá­lyázatok elfogadásánál el­tér az ajánlott sorrendtől, a jogszabály szerint azt meg kell indokolnia, és ezt közölni is kell a pedagó­gusképző intézmény veze­tőjével. , A pályázati felhívások köz­zététele a képzési idő befe­jezése előtt hat hónappal ko­rainak bizonyult — ez is nyilvánvalóvá vált az el­múlt évben. Különösen nagy gondot jelentett a közoktatás területén, ahol a működő pe­dagógusok pályázati eljárása nem előzte meg a pályakez­dőkét, s az így üresen ma­radt álláshelyeket már nem lehetett a pályakezdők ré­szére meghirdetni. Ezért a jövőben előbb teszik közzé a munkaviszonyban álló peda­gógusok részére kiírt pályá­zati felhívásokat, amelyek a Művelődésügyi Közlöny feb­ruár 1-i számában jelennek meg. Az állást változtatni kí­vánó pedagógusoknak pályá­zatukat február 12-ig kell munkáltatójukhoz benyújta­ni, ahonnan azt öt napon be­lül továbbítják az álláshirde­tőkhöz. ök ugyancsak öt na­pon belül döntenek a pályá­zatok elfogadásáról és arról értesítik az érdekelteket. A pályakezdő pedagógusok számára kiirt álláshelyeket március 25-ig teszik közzé a képző intézményekben. A hallgatók április 15-ig nyújthatják be pályázatu­kat a képző intézmény ve­zetőjéhez; a munkáltatók május 5-ig döntenek és döntésükről értesítik az érdekelteket. A munka- szerződéseket május 20-ig kell megkötni. A pályázati időszak lezá­rása után a pályakezdőket a meghirdetett és be nem töl­tött állásokra lehet alkal­mazni. Mit csinál egy épülő iskola igazgatónője? Békéscsaba. József Attila, vagy még közismertebb ne­vén Lencsési úti lakótelep. Apró gyerekes családok. Böl- csődés, óvodás és kisiskolás korú lányok és fiúk élnek itt, és számuk egyre gyarap­szik. 1980-ra 10 ezer lélek lakja majd a telepet: egy ki­sebbfajta város. Ez év nya­rán kezdték meg itt egy új általános iskola építését, s ezzel egy időben kapta meg kinevezését a készülő oktatá­si intézmény vezetője, Bar- tyik Istvánné, aki előzőleg 10 évig a IX-es iskola igazga­tója volt. Arról beszélgetünk vele, hogy miért volt erre szükség, milyen feladatai vannak, mit szeretne elérni, és nem utolsósorban, hogy milyen lesz az új iskola? — Tizenhat tantermes, 24 helyiségből álló, kétemeletes épület. A tantermeken kívül lesz tornaterem, könyvtár, úttörőszoba, két napközis he­lyiség, gyakorlati műhelyek és egy természettudományos előadóterem. Továbbá egy százszemélyes étterem, kony­ha nélkül, de kiszolgáló- helyiségekkel. Ruhatár, szer­tár, és természetesen megfe­lelő hely a nevelőknek. És orvosi szoba is. Mindenütt gázfűtés. S bogy a gyerekek­nek kellő mozgási lehetősé­get nyújtsunk: három ud­var. A belső pihenő jellegű, a két külső pedig sport- és játékudvar lesz. — Mik voltak az első te­endői? — Nagyon tömören: a gazda szemével figyelni min­dent, s ha kell, intézkedni. És ez a későbbiekre is vo­natkozik. Először a kapcsola­tot kellett megteremteni a tervezőkkel, a beruházóval és a kivitelezővel. A tervek megismerése után észrevéte­leket tettem, persze segítség­gel, hiszen ehhez speciális ismeretek kellenek. Így vi­szont sikerült egy-két prak­tikus változtatást elérni, WWMWWWM%%%MW%MMW»M>W>Wlt>t>t««WM%W«*HMWWWWW%>WMMmW>»HWWWWWMW%MMWWWMWWWMWWW«WW%»MWWWWW> 21. — Te vagy drága Gittám? Hogy közlekedési gondunk? Igazán nagyon kedves vagy, figyelmes... de szereztünk egy rokoni kocsit... remé­lem, nem haragszol, szóval egy fővel többen leszünk. Eggyel, igen, csak egyetlen­eggyel. Nem, nem az öcsém feleségével, nincsenek ideha­za, beutálták őket vala­hová, de a kocsijuk itthon van és a sógornőm öccse ren­des fiú, nagyon készséges.., tud, persze... hát nincs na­gyon nagy gyakorlata... de legalább gyakorolja a veze­tést. .. nem, nem, vigyázunk drágám... megmondom... én is, vagyis mi is... puszillak, Gittám... Ez persze árokba vihetne drágám — gondolta Gitta —, de azért ne ezen az úton. Majd utána, vagyis főleg az­után, amikor a hozomány­részt már leszurkoltátok... Mindenesetre egy jobb mint kettő, s még az az egy sem iszik. Ha már benne volt a telefonálásban, egy nagy só­hajú elszánással felhívta jö­vendő nászasszonyát is. — Mondták a gyerekek, beszélni akartál velem, de ne haragudj, nem volt egy lé-, legzetem. Gondoltam, hogy hiszen holnap úgyis találko­zunk. Ugye megértesz? — Gittám, én csak a költ­ségek miatt — mondta Ti­bor mamája minden teketó­ria nélkül — azt gondoltam, hogy ezt igazán a két félnek kellene megrendezni. Először „kellett volná”-t készült mondani, de még időben fordított a fogalma­záson. Ha „volna”, akkor már belenyugodott. S volta­képpen nagyon szívesen be­le is nyugodott volna, deák­Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS kor szinte már majdnem ter­mészetessé válik, hogy a lag- zit meg majd ők vállalják. Gyanús is, hogy ez a roman­tikus kis Gitta nem tervez­te-e meg, hogy az egészet eleve így alakítsa? Hogy két­ség ne férjen az ő álláspont­jukhoz, részletesebben is ki­fejtette: — Az a véleményem, hogy anyagiakban ne szemérmes-" kedjünk egymás előtt! Csak a legteljesebb őszinteség. Mindent viseljünk csak ará­nyosan egyformán, minden ■költséget, eljegyzést, ha már ezek a gyerekek mindenáron eljegyzést akarnak — ezt nem hagyhatta 'ki, ezt a szú­rást —, lakodalmat, mindent. Megértesz... Ez nem kérdés volt, ez a „megértesz”, inkább azt fe­jezte ki, hogy elvárja tőle, hogy megértse. — De angyalom — búgta Gitta —, hova gondolsz? Mi nem vagyunk olyan kicsi­nyesek, hogy a filléreket számolgassuk... Nem va­gyunk ugyan krőzusok, de a lányunk... a fiatalok boldog­sága... semmi más nem fon­tos... egyáltalán ne legyen gondod erre az eljegyzésre! Esetleg valami italt hozhat­tok, ha mindenáron meg akarod nyugtatni a lelkiis­meretedet. — Jó, Gittám, viszünk italt. De azt már előre meg­mondom, hogy jóval az es­küvő előtt össze fogunk ülni és mindent töviről hegyire megbeszélünk... — Töviről hegyire, persze... Most már igazán meg volt elégedve magával. Még arra is volt gondja, hogy szombat este ' idejében ' térjenek nyugovóra, tekintet nélkül a televízió műsorára; Apunak korán kell felkelni, hogy megnézze a kocsit, ne­hogy az utolsó pillanatban legyen valami baj. — De Gittám, minden rendben van, indulásra ké­szen a ragyogóan tisztára mosott, minden alkatrészében ellenőrzött csodálatos Z s i - gu ci. — Mindenesetre jól alud- juk ki magunkat, ez mégsem akármilyen nap lesz... Kati különösen... sipirc az ágyba! Nem tűrt ellentmondást. Még egyszer kiment a kam­rába, ellenőrizte az italokat. Jól számított; ha csak azt vinnék, amit Barna vásárolt, szépen lebőgnének. így a sa­játjával együtt elég lenne. De most meg már nem lesz rá szükség, hiszen hoznak a nászék is. Persze nekik ma­guknak kell elsőnek megér­kezniük; mindenképpen ne­kik illik, ám most már azért is, hogy amint megérkeznek, berakják az italokat a Lajos sufnijába, aztán megjönnek Tiborék, amit hoznak, azt már csak kívülre tudják ten­ni, s amikor szedik kifelé, majd az esik kézre először. A saját boruk meg marad; annyi ital csak nem fogy; s s ezt majd alkalomadtán ha­za is lehet hozni. Megmarad esküvői tartaléknak. Gondolkozni kell, kérem, tervezni, és mindent a leg- diplomatikusabban. De ezekről természetesen még Apunak meg Katinak sem szólt egy szót sem. — Hé álomszuszékok! Reggel Gitta akarta ébresz­teni a családot, de Apu tulaj­donképpen már ébren volt, s az első szóra készséggel tá- pászkodott, Kati meg, mikor átment hozzá, már a fürdő­szobából visszatérve köpeny­ben ült a tükör előtt, és ön­maga szemlélésébe volt el­merülve. — Szép vagy, kislányom? Szépnek találod magad? — Az nem kifejezés. Kár is beléjük. Mit vegyek fel? Anyu odalépett Kati szek­rényéhez. — Teljesen mindegy kü­lönben. .. ha ilyen undok vagy a mai szent napon, akár fel se öltözz! — Nem leszek undok. — Értem; csak nekem hí­zelegsz. Nesze, ez jó lesz? Természetesen nem volt jó, amit odadobott. De nem is azért dobta. Csak hogy le­gyen mire nemet mondani. — Megmondom Apunak, hogy azért egy kicsit várjunk rád lent a kocsiban. Hátha mégis jössz. (Folytatjuk) mint például a tornaterem esetében. A berendezés ki­alakításához nagy segítséget kapunk a TANÉRT Vállalat­tól, ahonnan lejött az egyik osztályvezető, a terveket kö­zösen átnéztük, egy példányt elvitt, hogy elképzelése sze­rint a rendelkezésre álló ^ legújabb bútorzatot bejelöl­je. Ez lesz az alapja a végső berendezésnek. — Mikorra számíthatunk a tanítás megkezdésére? — Az építési határidő az épületre 1978, december 31. A teljes átadás pedig — úgy, hogy minden üzemeltethető legyen — 1979. szeptember elseje. Ezen belül a részha­táridők is tisztázottak az építőipari vállalattal, vagyis, hogy mikor minek kell elké­szülni. — A tervek alapján a mai igényeket kielégítő oktatási intézmény körvonalai lát­szanak. Lesz-e valami, ami ennél több, és a jövő iskolája felé mutat? — Igen. örömmel láttam a tervek böngészésekor, hogy egy úszómedencét is beraj­zoltak, igaz, hogy nem azon­nali megvalósításra, mert erre fedezet már nem volt. De a tárgyalások eredménye­ként azt elértük, hogy a fűtést és a tornateremhez kapcsolását az építők a töb­bi munkákkal egy időben megoldják. így később nem kell majd emiatt újból túr- ni-fúrni, azaz többletmunkát végezni. Persze az lenne az igazi, ha a fedett, télen-nyá- ron használható tanmedence is egyszerre készülne el az iskolával. Ezt az elképzelést a városi tanács is támogatja lehetőségeihez mérten, de ez még nem elég, szükség vol­na a városi, megyei, sőt az országos sporthivatal anyagi segítségére is. És hathatós KISZ-támogatásra, mozgósí­tásra. — Milyen stádiumban van jelenleg az építkezés? — Az alapok elkészültekés most már a panelek össze­szerelésére kerülhet a spr. Én pedig továbbra is rendszere­sen találkozom a szakembe­rekkel és havonta megtekin­tem az építkezést, s hasonló időközben összefoglaló jelen­tést adok a tanács vezetősé­gének, és folyamatosan igyekszem megvalósítani az elképzeléseimet. Ezek egyike, hogy már most a közeljövő­ben, gondoskodni kell a felső tagozatos szaktantermi, és a 3—4. osztályos tantárgy cso­portos oktatásához szüksé­ges berendezések, fölszerelé­sek és szemléltető eszközök beszerzéséről. Méghozzá az új tantervi követelmények­nek megfelelően. — A tárgyi szükségletek biztosítása csak egyik félté­tele a sikeres működésnek. A személyi rész hogyan áll? — A nevelőtestület kiala­kítása is a szervező munká­hoz tartozik, sőt annak fon­tos része. Ez most még je­lentkezés formájában folyik. A város és a város környéki iskolákban felhívást tettünk közre, és szép számmal van már jelentkező, csaknem 70 százaléka a szükséges lét­számnak. Számítani lehet még továbbiakra is, végül pedig 1979-ben pályázatot hirdetünk majd, a még üres állásokra. Elsősorban a la­kótelepi kisgyermekes anyák jönnek szívesen, akiknek nagy könnyebbség lesz a kö­zelben tanítani, de többen ér­deklődnek, a hosszabb gya­korlattal és tapasztalattal rendelkező tanítók és taná­rok is. És olyan fiatalok, akik akkor kezdik a pályát, ami­kor nálunk megkezdődik az oktatás. örvendetesen úgy néz ki, hogy elég jó arány alakul ki a nők és férfiak között. — Munkájának a lényege: mindenre koncentráltan fi­gyelni és jó szervezéssel az összes feltételt biztosítani az induláshoz, az érdemi, a tar­talmi munka megkezdéséhez. Az előbbi sem könnyű, de az utóbbi még nehezebbnek tű­nik, hiszen egy új tantestü­letnek és egy csomó új gye­reknek kell összekovácsolód- ni valódi közösséggé. — Igen, és ennek idő kell. Évek. Azonban az alapok le­rakása már ebben az előké­szítő időszakban megkezdő­dik. Ezt a nevelőtestület és a technikai személyzet kiala­kítására értem. Mindkettőn sok múlik. A pedagógusok személye, tudásuk, emberi tulajdonságuk az egész isko­la szellemét meghatározza. Hasonlóképpen lényeges és a gyerekekre kisugárzó hatású a technikai személyzet mi­lyensége is, hiszen az ő ma­gatartásuk és példájuk is formálja a tanulókat. A gyermekközösség megterem­tése már későbbi és talán jó­val ' nehezebb feladat. A vá­ros szinte minden iskolájá­ból és óvodájából jönnek hozzánk, és itt kell eggyé forrniuk Összetartozásban és az iskolához való ragaszko­dásban,. hogy magukénak érezzék és büszkék legyenek rá, hogy itt tanulnak. Eb­ben a munkában két másik közösség lehet segítségünkre és tehet sokat. A szülőké és egy-két patronáló vállalaté. A szülői közösség adva lesz, a patronálókéban pedig re­ménykedünk. Bízunk abban, hogy akadnak olyan gazda­sági egységek, amelyek ér­zik a nevelésben betölthető szerepük fontosságát, azt, hogy ezáltal is közelebb ke­rülünk a nyitott iskola meg­valósításához. Vass Márta Január 13-án mutatja be színházunk Maré Camoletti víg­játékát, a Szerelmi bujócskát. A délelőtti próbán Bán Ernő rendező figyeli Dénes Piroska, Fodor Zsóka és Cserényi liéla játékát. A vígjáték főszereplői még: Szentirmay Éva Jászay-díjas és Gálfy László Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom