Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

1977. december 29., csfltörtSk Könyvtár nézőben Orosházán Tizenhatezer kötet, 162-féle folyóirat az SZMT szakmaközi könyvtárban Sin Gyöngyi fiatal népmű­velő az orosházi szakmaközi körzeti SZMT könyvtár veze­tője. Fél éve dolgozik még csak ezen a munkahelyén, régebben az üveggyárban szervezett, tervezett az ered­ményes munkásművelődé­sért. Az ott szerzett tapaszta­latait itt is kamatoztathatja. • • • — Tizennégy üzemben van letéti könyvtárunk a város­ban és környékén — mondja Gyöngyi. - Százötventől a két­ezer kötetig minden mennyi­ségből választhatnak az üze­mi dolgozók. Ebben az évben a békéssámsoni HÖDIKÖT- nél, jövőre pedig még több helyen szeretnénk felállítani a könyvesszekrényünket. Ak­kor örülünk, ha legalább egy kis helyiséget kapunk a könyveinknek, ha ott helyben kínálhatjuk az embereket ol­vasnivalóval. Így ís meg lehet szerettetni a könyveket! Pél­dául az orosházi baromfi­iparnál és az állami gazda­ságban otthonosa«» berende­zett klubszobában kölcsönöz a szakszervezeti könyvtár. Évenként kétszer-háromszor teljesen kicseréljük a köny­veket minden fiókkönyvtár- _ ban, de bármikor kér valaki • ^ valamit, megszerezzük szá- - mára. Sajnos, az üzemeknél nehéz könyvtárosokat talál­ni. Csak azok vállalják a kölcsönzés felelősségét, akik társadalmi munkában is lel­kesen, szívesen dolgoznak. Nemcsak a letéti könyvtá­rakban találkozunk az olva­sóinkkal, hanem itt, a város központjában, társbérletben a művelődési házzal 1611 könyvtári tag jár hozzánk. Közülük igen sok a gyerek, több mint 600. A város lakói közül sokan beiratkoznak a városi könyvtárba és hozzánk is. A két könyvtár csak se­gíthet egymásnak, így volt ez eddig is, közös rendezvénye­ket, író-olvasó találkozókat szerveztünk. Nemcsak a „szomszédvárral” jó a kap­A karácsonyi szünetben sok gyerek megfordul az orosházi szakszervezeti könyvtárban Fotó: Gál Edit csolatunk, hanem az ÁFÉSZ- könyvesbolttal is közösen tervezzük a jövőt. — A szakszervezeti könyv­tár munkája annyira jól fel­épített volt már az elmúlt években, hogy ezt a színvo­nalat szeretnénk továbbra is tartani. Sok a tervünk; pél­dául az olajosok új munkás- szállójában helyet' kérünk egy könyvtárnak, és a szocia­lista brigádok tájékoztatására olvasóterveket akarunk ké­szíteni, ajánlásokat az alap­vetően fontos irodalmi mű­vekről. B. Zs. Gyes-gondok az oktatásügyben A Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizott­sága öt évre szóló munkaprogramjában kiemelt hang­súllyal szerepel a rétegpolitikai munka. Ennek szelle­mében kezdték el 1976-ban a pályakezdő általános is­kolai pedagógusok beilleszkedésének vizsgálatát, amelynek eredményeiről lapunk is beszámolt a közel­múltban. " Ez év végén pedig elké­szült a bizottság 7,A gyer­mekgondozási rendszer hatá­sa az oktatási intézmények­ben” című anyagával is, amellyel a rétegpolitikai munkán belül az ifjúságpoli­tikai határozat, az Ifjúsági Törvény Békés megyei meg­valósulásáról is képet alkot­hattak a vizsgálat összeállí­tói. Hiszen, a fiatal oktatás­ügyi dolgozók nemcsak ré­szesei az Ifjúsági Törvény adta lehetőségeknek, hanem egyben végrehajtói is. Az érdekes, sok új problémát, összefüggést felvető és meg­világító vizsgálatról dr. Szűcs Alajosnéval, a Pedagógu­sok Szakszervezete Békés megyei s bizottsága titkárával és dr. Becsei Józseffel, a Bé­kés megyei Tanács V. B. mű­velődésügyi osztály vezetőjé­vel beszélgettünk. — Milyen módon fogtak hozzá az újszerű téma vizs­gálatához? — fordulunk dr. Szűcs Alajosnéhoz, a vizsgá­latok összegzőjéhez. — Először a járási-városi tanácsok művelődésügyi osz­tályai felkérésünkre pontos felmérést készítettek a gyes­en levőkről, s az általuk beküldött adatok ismeretében dolgoztuk ki vizsgálatunk módszerét. Az első lépésben felkértük a járási városi szakszervezeti bizottságokat, tárgyalják meg a hozzájuk tartozó gyes-es oktatásügyi dolgozók helyzetét, s a ta­pasztalatokat írásban juttas­sák el hozzánk. A tájékozta­tó jelentések elemzése után kérdőíveket állítottunk ösz- sze, amelyekkel — lévén a felmérés reprezentatív — a gyes-en levők 20 százalékát kerestük fel. Az értékelhető kérdőíveket kiállító édes­anyákkal —a vizsgálat har­madik periódusában — el­beszélgettünk, s az így szer­zett információink, tapaszta­lataink együttesen szolgálták összefoglaló anyagát. jelentésünk — Jó volna néhány adat­tal alátámasztani, indokolni a vizsgálat időszerűségét... — A megye óvodáiban 1974-ben 81, míg 1976-ban 123 óvónő vette igénybe a gyes-t. Az általános iskolák­ban pedig 119-ről 152-re nőtt a juttatást igénybe vevők száma. Egyedül a középisko­láknál tapasztaltunk csökke­nő tendenciát — mondja dr. Becsei József, kiemelve né­hány jellemző adatot. — Vé­leményem szerint — folytat­ja —, a fizetésemeléssel lé­nyegesen meg fog változni a helyzet, és a közeljövőben kevesebben maradnak ott­hon a gyerekekkel hosszabb időre az édesanyák. — Egy korábbi beszélgeté­sünkkor szó volt arról, hogy az igénybe vevőknek csak mintegy fele marad távol munkahelyétől, a többiek en­nél hamarabb — egyrészt a jó bölcsődei elhelyezés le­hetőségét kihasználva, más­részt anyagi vagy szakmai okokból — élnek a megsza­kítás lehetőségével. A mun­kaerő-kiesés — az amúgy is gondokkal küszködő oktatás­ügyben — így is elég jelen­tős. Milyen hatással van a gyes az intézményi munka­erő-gazdálkodásra? Hol je­lent ez különösen nagy prob­lémát? — Nem állítjuk, hogy a gyes miatt alakult így a helyzet — válaszol dr. Becsei József —, de feltétlenül je­lentős mértékben hozzájárul. S nem túl szerencsés állapot az sem, hogy igazgatóink ideje, energiája jó része a tanév során a munkaerő- gazdálkodás okozta nehézsé­gek miatt őrlődik fel. Külö­nösen a kisközségek iskolái­ban — ahol kevés létszámú a tantestület, s a legtöbb szakból csak egy szaktanár akad — jelent ez komoly akadályt az oktató-nevelő munkában. A városokban va­lamivel könnyebben meg­oldható a helyzet. Mégis mi­lyen módon pótolhatják a ki­eső munkaerőket? 20. — Nem hiszem, hogy illik így beszélni a jövendőbeli anyósodról! — mondta Apu ájtatosan. — Én sem hiszem. Nem is azért mondom. Csak rühel­lem, na. — Hát — mondta Anyu — tőled is meg lehet néha vesz­ni, nemcsak Klárikától. — Most már azért meg kell ám majd válogatni a szavai­dat, kislányom, a férjhezme- nés, ugye... — folytatta Apu az ájtatos hangján. — Gondolom, hogy a neve­lésemet akár már be is fejez­hetnétek — mondta Kati, fel­készülve a megsértődésre —, ha már a férjhezmenésugye... Ezzel még egy darabig szó­rakoztatta őket. Végigjátszott a megsértődés lehetőségeinek billentyűin. Próbálgatva ha­tárainak tágíthatóságát. Nem tartotta valószínűnek, hogy most, az élet nagy pillanatá­nak közeledte kényszerítené arra kedves szüleit, hogy minden eddiginél nagyobb te­kintettel legyenek az ő felfo­kozott érzékenységére. Lopva végigfuttatta rajtuk a tekintetét. Még volt egy döfése tarta­lékban. Egészen halkan kérdezte: — Nagymamának szóltál, Anyu? De Apu most váratlan készséggel neje segítségére sietett: — Nagymamáért én majd dél felé visszaugrok Lajos bácsitól. Közel van. — De honnan fogja tudni? — Addig még útba ejtem. Szólok neki. Kati lesújtó pillantást ve­tett anyjára. S mielőtt ki­ment, megjegyezte: — Grál-lovag vagy Apu... Kati, mikor úgy látta, hogy már elfogytak a napok, s Anyu elfelejtkezni látszik arról, hogy még nem beszél­te meg Lajos bácsival a nagy nap étrendjét, s különösen nem azt, hogy akár halászlé, akár birkapörkölt, de ki fog­ja kifizetni, sőt egyáltalán beszerezni — nagyon óvato­san megkérdezte: — Anyu, nem akartál még egyszer Lajos bácsival be­szélni ? Anyu merően ránézett: — Gondolod, hogy kell még beszélnem vele? — Csak azt nem tudom, hogy megfontoltad és eldön­tötted, hogy már nincs vele mit beszélned vasárnap előtt, vagy csak egyszerűen elfe­lejtkeztél róla? Anyu nagyon megfontoltan jelentette ki: — Egyszerűen elfelejtettem. Az embernek annyi a gond­ja... Ezt még leplezni sem volt érdemes. Kati bonyolultabb dolgokban is pontosan tudta, hogy Anyu mikor hazudik, mikor nem. Legfeljebb azt nem tudta mindig ilyen pon­tosan, hogy mi okból és mi céllal? — Ugye sem az apád, sem a Tibor szülei nem kérdezték meg, hogy mivel kell hozzá- járulniok az eljegyzés költ­ségeihez? — Egyszerűen elfelejtették. Nekik is annyi a gondjuk... — Már megint pimaszkodsz a szülőanyáddal... Szóval ne aggódj, én a kellő pillanatban meg fogom kérdezni Lajost. És a kellő módon. Kellő idő? Kellő mód? Ka­ti erre igazán kíváncsi volt. De most ennyi neki igazán elég kellett, hogy legyen. Anyu gondja, csinálja, aho­gyan akarja. A kellő idő az utolsó pilla­nat volt; péntek, a déli órák­ban. Lehetett panaszkodni a telefonra. A kellő mód ugyanis éppen a telefon volt. Lajos bácsi nem is volt hajlandó „erről” telefonon beszélni. — Ugyan, Gittám, hagyd ezt most. Bízz mindent rám! Vagy nem bízol bennem? — Dehogyisnem, Lajos, ugyan kiben bíznék, ha ben­ned nem? — Nahát akkor, nyugodj meg, minden el lesz intézve... Italt hozzatok! Szóval minden úgy alakult, ahogyan Gitta előre elképzel­te. Megmondta Barnának, hogy az italokat előre be kell szerezni, és ez férfira váró feladat. De azért ő maga is vásá­rolt, s elrakta az üvegeket a kamrába. Gondolta, hogy csak akkor veszi elő, ha Apu beváltja a hozzá fűzött re­ményeket és valóban keve­sebbet vesz, mint amennyi ilyenkor szükséges. Érdeklődött a kocsi állapo­ta felől is, és még azt is el­lenőrizte, hogy tele van-e a tartály benzinnel, nehogy az utolsó pillanatban, vasárnap reggel ezzel kelljen tölte­niük az időt. Sokáig vívódott, ne hív­ja-e fel Gusztiékat, nincs-e segítségre szükségük, kocsit szerezni. Vagy kijönnek HÉV-vel? Onnan elég sokat kell gyalogolni. Nem mintha sajnálta volna akár Gusztit, akár Kláárikát, nem is be­szélve a két elviselhetetlen kis lurkóról, ha netán azok is jönnének. De arra gondolt, mit szólnának a Tibor szülei, ha jövendő menyük apja — még ha egy elvált apa is — gyalog állít be a családjával. HÉV-vel jöttünk, kérem, ol­csó és nem ráz. — Nem kéne megkérdezni apádat, kislányom, nincse- nek-e közlekedési gondjaik ? — Nem érdekelnek a gond­jaik. Hát ha Katit nem érdekli! Az ő eljegyzése. Az már csak szombat dél­után jutott eszébe, hogy ha esetleg valóban HÉV-vel jön­nek, s a sok gyaloglástól el­romlik a kedvük, az megnyil­vánulhat majd a hozomány iránti közömbösségükben is. Fél négy volt, amikor mé­gis felhívta őket. Természetesen Klárika je lentkezett. (Folytatjuk) — A kiesést megyénkben többnyire képesítés nélküli pedagógusok alkalmazásával tudjuk megoldani — folytat­ja dr. Becsei József. — Az igazság az, hogy a végzett­séggel rendelkező szakembe­rek inkább várnak, de nem szívesen vállalnak állandó helyettesítést. Pedig Békés­csaba és Békés vonatkozásá­ban az idén már felmerült az állandó helyettesítők alkal­mazásának gondolata. Alkal­mazásukat kinevezéssel is meg tudnánk oldani. A fel­sőbb osztályokban ez igen nagy segítséget jelentene. Az alsó tagozatban viszont, ahol egész emberre van szükség, ahol huzamosabb idő kell a jó kapcsolat, a szokások ki­alakításához, s ahol délelőtt, délután foglalkoznia kell a pedagógusnak a rábízott ki­csikkel, még mindig jobb megoldásnak látszik — éppen az előbb felsoroltak miatt — a képesítés nélküli munka­erő alkalmazása. A nyugdí­jas pedagógusok közül keve­sen vállalnak újból munkát. Ezért másik lehetőségnek marad a tantestület tagjai­nak a túlóráztatása. — A felmérésnél azonban még egy gondolat felmerült -» szól közbe dr. Szűcsné. - A gyes intézménye, a kisgyer­mekes anyák szabadnapjai­nak biztosítása, a kisgyer­mekek betegsége miatt a táppénz gyakori igénybevéte­le, a továbbtanuló pedagógu­sok szabadságának, vala­mint a továbbképzésben részt vevőknek járó szabad­nap biztosítása mind még plusz nehezítik az iskolák­ban a helyzetet, s nagyon rossz hatással vannak az ok­tató-nevelő munka színvona­lára. — Sokszor hallottam a gyes-en maradt pedagógus­nőktől, hogy alaposan lema­radnak fizetésben kollégáik­tól, s az igazgatókkal koráb­ban kialakult jó, vágy rossz kapcsolatuk befolyásolja a fizetésemelést, vagy az eset­leges jutalomban részesülés tényét. Milyen tapasztalatok alakultak ki a felmérés so­rán ebben a kérdésben? — Bizottságunk 1974-ben megvizsgálta a gyes-en le­vők bérhelyzetét, akkor meg­közelítően 200 forint alapfi­zetésbeli elmaradás mutatko­zott. Az új bértarifarend­szer, a kötelező alsó határ biztosítása ma már minden­képpen garancia arra, hogy az igazgatók tudatosabban foglalkoznak a gyes-en levők helyzetével. — Ugyanakkor — szól közbe mosolyogva dr. Becsei József — a saját kárukon is megtanulták, hogy a túlzott bérlemarádást úgyis pótolni kell, és sokkal nehezebb egy három-, négyszáz forintos emelést adni egyszerre, mint például ennek csak a felét. — A bérezésnél, jutalma­zásnál van egy kis szemlélet­beli probléma — veszi át a szót dr. Szűcs Alajosné. — Véleményem szerint minden­képpen tisztában kell lennie a gyes-es édesanyáknak az­zal, hogy a differenciált bé­rezésben, a jutalmakban mégiscsak a helyettük is dol­gozó kollégáknak, az aktív munkát végzőknek kell foko­zottabban részesülnie. Ez nem jelenti azt, hogy nem igyekszünk élet- és munka- körülményeikhez, bérhelyze­tükhöz, szakmai fejlődésük­höz segítséget nyújtani, tö­rődni velük. A megyei mű­velődésügyi osztály a Peda­gógus Továbbképző Intézet­tel közösen vállalkozott ar­ra, hogy egy évben kétszer az új tantervi koncepcióval kapcsolatban és a jövendő iskolai feladatokról tájékoz­tatást adnak szervezett to­vábbképzésen. Ugyanakkor javasoljuk, hogy ismerkedje­nek meg az alapdokumentu­mokkal, fűzzék szorosabbra iskolájukkal a szakmai kap­csolatot, mert ezen a téren elég kedvezőtlen képet kap­tunk a felmérés során. Az iskolák pedig — told­ja meg az előzőeket dr. Be­csei József — hívják meg a nevelési értekezletekre, egy- egy órára vagy a közös is­kolai rendezvényekre a gyes­en levő kollégákat. így nem lesz olyan nagy az elszaka­dás, nem alakul ki az ott­honmaradókban a magányos­ság, a szakmai lemaradásból eredő rossz érzés. Végezetül, annyit még hadd tegyek hozzá: ez a felmérés minden­képpen gondolatébresztőül kell szolgáljon minden okta­tásüggyel foglalkozó számá­ra. B. Sajti Emese Észak-amerikai és kubai turnéra utazik a Budapest Együttes Január elején háromhóna­pos észak-amerikai és kubai turnéra indul a Budapest Együttes. A 42 tagú társulat, zenekarával együtt először az Egyesült Államokban, a •onnecticutbeli Putnamban lép fel. Ezt követően az USA 59 nagyvárosában — közöt­tük Washingtonban, Chicagó­ban, Minneapolisban, San Franciscóban és Los Ange­lesben — mutatja be kétórás folklórműsorát. Az együttes — a tervek szerint — március 20-án a texasi Laredóból utazik to­vább Kubába, ahol április 7-ig több alkalommal lép fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom