Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-29 / 305. szám
/ 1977. december 29., csütörtök O Ahol tíz település cukrászsüteménye készül Sül a rétes a villanykemencékben Jobb egészségügyi ellátás Dévaványán Mi a luxus? Már elkészült a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ cukrászati termelőüzem bővítésének terve. A több mint másfél millió forintot igénylő építkezést és gépesítést nem csak az évről évre növekvő igények sürgetik. A mezőgyáni szövetkezet egyesülésével január 1-től tíz településre terjed ki a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ működési körzete. A két műszakra tervezett ötmillió forintos termelési értéket jóval túlhaladják az üzem jól képzett szakemberei, betanított dolgozói. A A Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Karon néhány napja kezdődött meg a téli vizsgaidőszak. Több mint 300 hallgató — köztük csaknem 100 végzős — tudása mérettetik most meg. A főiskolán ebben az évben indult meg két szakon, a növénytermesztő és öntözéses-meliorációs szakon az oktatás. Ez együtt jár a főiskola oktatási és intézmény- fejlesztésével. Az intézmény- fejlesztés alatt a hallgatók és az oktatás szolgálatába állított épület- és gépfejlesztést értjük. Ebben az évben vásárolt, illetve cserélt három épületet a főiskola vezetése. A mai fiúkollégium folytatásaként ezek helyén lesznek majd a továbbképzési csoportnak, a géptan-tanszéknek és a könyvtárnak a termei. Megkezdték az 1 millió 800 ezer forintos beruházással épülő gépszín felállítását. A következő évben még egy ilyen épül majd, ezekben a Magyarországon termesztett főbb növények legkorszerűbb géprendszereit tanulmányozkilenc község és részben Gyula város igénye ennél jóval nagyobb. Amint Paulik János ÁFÉSZ-elnök mondotta: a nagyarányú üzembővítést már a jövő év első heteiben megkezdik. Azt már Surinás Lászlótól, a cukrászati termelőüzem vezetőjétől hallottuk, hogy a jól gépesített, tágas és korszerű üzem 1980-ban tízmillió forint termelési értéket állít elő több mint hatvanféle cukrászsütemény formájában. hatják a hallgatók. A vízgépészeti laboratórium az öntözőgépek metszetes bemutatására szolgál. Ilyen oktatási bázis hazánkban mindössze öt helyen működik majd. Az öntözési Kutató Intézet ga- lambosi területén lesz az a géptároló, ahol azokat az eszközöket, gépeket tartják, amelyeket a hallgatók maguk vezetnek, illetve amelyeken gyakorolnak. Az oktatás fejlesztésének első lépcsőfoka volt a főiskolán a két szak indítása. Jövőre, szeptembertől megkezdődik az itt végzett üzemmérnökök szaküzemmémöki képzése, vízrendező-talajja- vító és tógazdasági ágazaton. Később más növénytermesztési ágazatban is terveznek ilyen oktatást, a gyakorlat igénye szerint. Előkészítés alattt áll az úgynevezett kétlépcsős képzés. A Debreceni Agrártudományi Egyetem és a Mezőgazdasági Főiskolai Kar együttműködéseként tervezik megvalósítani az ötéves meliorációs mérnökképzést is. A dévaványai Nagyközségi Tanács legutóbbi ülésén foglalkozott a település egészségügyi helyzetével. Megállapította a testület, hogy másfél év alatt számottevő javulás tapasztalható. Két körzeti orvos telepedett le, ami azt jelenti, hogy jelenleg nincs betöltetlen orvosi állás a községben, örvendetes az is, hogy az orvosak munkáját szakképzett ápolónők, védőnők segítik. A tanács segítsége sem maradt el, hiszen minden igényt kielégítő orvosi lakások épültek. Az elmúlt években megszilárdult a munkafegyelem az egészségügyi intézményekben. Megszervezték a hét végi ügyeleti szolgálatot, amelyet egy orvos és a körA békéscsabai úttörő és ifjúsági ház ma, a délelőtti óráktól késő estig változatos programmal várja a legkülönbözőbb korosztályhoz tartozó fiatalokat. Délelőtt 11 órakor a kisdobosoknak adnak ajándékműsort, amelyben Gyimesi Pálma és Pádua Ildikó mutatja be mesés, játékos ösz- szeállítását „Mesekötény” címmel. Délután 3 órakor az úttörőknek műsoros szilveszterdélutánt rendez a vendégOrszágos ifjúsági szakmai vetélkedőt hirdetett az Állami Biztosító, a pénzintézetben dolgozó fiatalok igényei, valamint a korábbi vetélkedők kedvező tapasztalatai nyomán. Az országos verseny megyei döntőjére az elmúlt napokban került sor a biztosító Békés megyei igazgatóságán, ahol az igazgatóság üzleti és ügyviteli munkakörben foglalkoztatott fiataljai adtak számot tudásukról. A zsűri megítélése Megjelent a Békés megyei pedagógusok népszerű kiadványa, „A gyorsuló időben” 12. száma. Korábban már lapunkban is beszámoltunk „A pályakezdő általános iskolai pedagógusok beilleszkedésének néhány tapasztalata Békés megyében” című felmérés eredményeiről, amelyet dr. Kincses László, a közoktatásügyi munkabizottság vezetője állított össze. A kiadványban az összeállítás teljes terjedelmében olvasható. Igen érdekes, a családi életre nevelésben jól hasznosítható gondolatokat közöl dr. Szemenyei Sándor „Vizsgálódások a békéscsabai fiatalok körében a családi és házassági viszonyokkal kapcsolatos nézeteikről” című tanulmányának egy részlete. Még országos gondot jelent a napközi otthonok funkciójának helyes értelmezése, az ott folyó nevelő-oktató munka színvonalának javítása, ezért különösen figyelemre méltó Ferencz Sándor írása „A napközi otthonokról” címmel, amelyben ezekre a kérdésekre is próbál választ adni. A szakmunkástanulók helyzetét, a szakmunkássá válás eredményeit és problémáit vizsgálja „A munkássá válás” című tanulmányában Simon Mihály. A téma időzetébe tartozó ápolónő lát el. Jó kapcsolat alakult ki a rendelőintézet és a gyógyszertár között. Ugyanakkor megszilárdult a táppénzfegyelem. Ezt a tényt a statisztikai adatok is alátámasztják, amelyek a megyei átlagnak felelnek meg. Mindezt az ellenőrzéseik számának a növelésével, következetességgel érték el. A technikai színvonalat is sikerült javítani. Ebben az évben bővítették a váróhelyiséget, külön szobában üzemel a rövidhullámú készülék. A jövőben az anyagi lehetőségektől függően újabb műszereket szereznek be, amelyek jelentősen megkönnyítik, biztonságosabbá teszik a gyógyító munkát. látó ifjúsági ház, amelyen Gazsi Endre vezetésével először vidám játékosvetélkedőre kerül sor, majd Csáki József szórakoztatja a disco programjával a pajtásokat. Este 7 órakor a Tízek Ifjúsági Klub szilveszteri előzetest tart. A műsorban Mlinár Pál és Kolarovszky Mária vezetésével néptáncokat tanulhatnak a résztvevők, majd vidám, mókás játékokban, vetélkedőkben vehetnek részt az „előszilveszterezők”. szerint a verseny hasznos és színvonalas volt. A helyezésekért nagy küzdelem folyt. A megyei verseny első négy helyezettje képviseli majd megyénket az országos középdöntőn. Az üzleti munkakörben dolgozók közül Czegle Tibor, az ügyviteli dolgozók közül pedig Mihucz Tivadar, a megyei igazgatóság munkatársai nyerték az izgalmas szakmai versenyt. szerűségét — az egyre növekvő szakmunkástanuló-létszám (számuk meghaladja megyénkben a 6 ezret), s meglehetősen bonyolult, komplex helyzetük az oktatásban — egyaránt indokolja. Chabrecsek Andrásné írása „A díszítőművészetre nevelés a kreativitás fejlesztésének szolgálatában” címmel az óvodákban, az iskolai rajzoktatásban és szakkörökben tevékenykedő pedagógusok számára értékes megállapításokkal szolgál. Kovács Mihályné „Az anyanyelvi beszédkészség fejlesztése a szlovák tanítási nyelvű általános iskola első osztályában” címmel készített tanulmányt, amelyet jól hasznosíthatnak a tanítási órákon a szlovák nyelvet oktató pedagógusok. Végül egy több iskolában végzett felmérés eredményeit és tanulságait adja közre Tóth Lajos „Mérés az alapműveleti számolási készségek témaköréből Békés megye általános iskoláinak hatodik osztályaiban” című írásában. A tanulmány nemcsak a mérésben részt vett iskolák számára szolgál megszívlelendő tanulságokkal, hanem mindenkinek, aki részt vesz az általános iskolai matematikaoktatásban. B. S. E. O luxus mindenekelőtt az átlag társadalmi fogyasztás határán bukkan fel. Ott, ahol az átlagpolgár számára többnyire bezá- . rul a kapu az anyagi élvezetek előtt; egyszerűen azért, mert vásárlóereje, életmódja, életvitele megálljt parancsol. Ezért mindig külön mérlegeli, ha mégis e határ túllépésére vállalkozik. És joggal teszi ezt, hiszen a tette „nagy luxus” volt a részéről, mintegy vétek önmaga ellen. Az egyén, szemben állva az áruvilág kínálatával, így maga szabályozza realizálható szükségleteinek a körét, illetve kielégítésének mikéntjét. A tételezett határ mögött azonban a kizártak képzeletében ott a luxusban élőfc és luxusfogyasztók szűkebb-szé- lesebb tábora, amelyik vagy a beleszületettség természetességével és gondtalanságával, vagy pedig az „újgazdagok” felsőbbrendűség tudatával húzza meg maga is a határt. Tudatukban a helyzet státusszimbólummá, az elfoglalt pozíció külső jelképévé változik, amely mintegy értékmérőként tagolja környezetének ilyetén sorsosait az élet kiesebb partjára. De hát — mondhatnánk — mindez „jelenségszféra”, merő szubjektivitás. Van-e a luxusnak objektívebb meghatározottsága, lehetséges-e egy tárgyilagosabb definíció? Bizonyára igen, noha minden rögzítés veszélyekkel jár, ha tárgyak megnevezéséig kívánom teljesíteni. Hiszen például a gépkocsi számíthat luxusnak sokak szemében még, de luxus-e önmagában, mintegy társadalmi általánosságban? Tíz-tizenöt évvel ezelőtt erre egyértelműen „igennel” lehetett volna válaszolni, ma azonban határeset. Inkább a „márka”, a kocsitípus jelenthet luxust, de egyre kevésbé a gépkocsi, mint olyan. Az utóbbi legfeljebb — s íme, még egy bonyolító tényező! — a társadalom számára, amely adott fejlettségi szintjén túl nagy gondot vállal magára, érték- rendszerét is beleértve, a ma- gángépkocsizás „társadalmasításával”. (Más kérdés, tehetett volna-e egyebet?) Ám nyitva hagyva az utóbbi kérdést, annyi bizonyos, hogy a luxus csak rövid időszakra köthető meghatározott tárgyak köréhez, mert a társadalmi termelés növekedésével, az adott használati eszköz általános hozzáférhetőségével elveszíti kivételességének azt a nimbuszát, amelyet ritkasága, különössége, finomsága váltott ki. Mindebből azonban egyelőre még csak nagyon sovány bölcsességre futhatja. Eszerint luxus mindig volt és mindig lesz, mert mindig fellép a tömegcikk mellett a minőségi ritkaság, mint a luxus forrása. S valóban, ez egyúttal objektívnek is tűnik, mert a társadalom termelő- kapacitásának színvonalából eléggé értelmezhetően adódik éz a lehetőség. Mégis, inkább csak a luxusképződés, a társadalmilag sokkal összetettebb luxus létrejöttének általános feltételéhez és lehetőségéhez jutottunk el, mintsem konkrét magyarázatáig. Ez a feltétel ugyanis még nem ad feleletet azokra a konkrét formákra és problémákra, amelyekben megjelenek, illetve amelyeket a luxusjelenség felvet. Hiszen végül is csupán arról van szó, hogy a társadalom a közvetlen létfenntartási szükségletek feletti teljesítményre képes. Azt azonban nem mondja meg, hogy ez a többlet milyen mértékben és módon kapcsolódik össze a társadalmi tömegfogyasztással. Ehhez a működő társadalmi rendszerek vizsgálata szükséges. Eljutunk tehát az árutermelés, mindenekelőtt azonban a tőkés árutermelés mechanizmusainak a problémájához. Az árutermelő mechanizmusok szabadjára engedése mellett ugyanis a fogyasztás bővítése a társadalmi rétegződés megnövekedésével párosul, azaz, megnövekednek — ahogy Marx írja — azok a társadalmi rétegek, amelyek a luxustermékek fogyasztóivá válnak. A fogyasztás mesterkélt formái alakulnak ki, a társadalmi pazarlás szervezett gazdasági képződményei biztosítják a kereslet bővítését, a tőke értékesülését. Ezzel a folyamattal párhuzamosan azonban alapvető és döntő fontosságú társadalmi szükségletek maradnak kielégítetlenül a széles tömegek vonatkozásában. A lakás- helyzet, a tömegközlekedés, a szolgáltatás minősége messze elmarad a társadalom teljesítőképességének lehetőségeitől. Mindez ma már az úgynevezett „fogyasztói társadalmak” problémájaként jelenik meg és éleződik ki, nemcsak belül, hanem a világ szegény részeinek nyomorával szemben is. Ma már ott tartunk, ho^ - tőkés országok is arra kényszerülnek, hogy bizonyos területeket kivonjanak a tőkés profitérdek közvetlen befolyása alól és állami támogatással fejlesszenek. „Az élet minőségének” meghirdetett programja azonban ugyancsak akadozik a tőkeérdek hatalmával és kényszerítő erejével szemben. A szocializmus azért jelent új formát a tömegfogyasztás és a luxus vonatkozásában is, mert a tőkés viszonyok felszámolásával a tömegfogyasztás minőségi kielégítésének, illetve elsődlegességének az esélyei nagymértékben megnőnek. A társadalmi rendelkezés megnövekedett hatalma ezt ugyanis minden eddiginél inkább lehetővé, sőt kötelezővé is teszi. Mindamellett az is világos azonban, hogy ez sem egy automatikus folyamat, hanem rendkívüli erőfeszítéseket igénylő munka. Nem szakítható el ugyanis a gazdaság mindenkori helyzetétől és fejlettségétől, a társadalom érdekviszonyaiban ma még objektíve működő ellentmondásoktól, a társadalmi demokrácia és ellenőrzés nemegyszer hiányos mechanizmusaitól, s mindennek negatív tudati és magatartásbeli következményeitől sem. A luxus tehát újra és újra megjelenhet, anélkül azonban, hogy tartósan a szegénység és a luxus kettős társadalmi felhalmozódásában rögződhetne meg. Éppen ezért bizonyára azoknak van igazuk, akik a szocializmusban nem is a luxust tartják veszélynek, hanem a fogyasztói struktúra ellentmondásos és pazarlást okozó vonásaira hívják fel a figyelmet. Ha valakinek például nincs lehetősége normális lakást vásárolnia, gépkocsira vagy víkendházra költ- heti a pénzét, anélkül, hogy alapvető szükséglete, a normális lakás megszerzése lehetőségként merülne fel számára. A kielégületlenül hagyott alapszükségleten túl így azonban kibontakozik a luxus „álvilága”, mégpedig — ahogy Kozma Ferenc írja Jólét — szocialista módon című könyvében — a szocialista életmód rovására. indezeknek a problémáknak a feloldása nagy erőfeszítéseket igénylő társadalmi feladat. A szolgáltatás, a lakásügy, az iskolaügy, a közlekedés ezért bizonyulnak állandóan napirenden levő problémáknak. De az is bizonyos, hogy „nagy luxus” lenne, ha nem ezt tennénk. Hülvely István Itt már szállításra készítik elő a finom süteményeket Kép, szöveg: Balkus Imre muHMtmmttmwmwuMmmHwwmmtm Fejlesztés a főiskolán Gazdag szünidei program Szakmai vetélkedő a biztosítónál %
