Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
Eredményes munkát végzett a népfront béke- és szolidaritási munkabizottsága----------------------------------------------------izmiuk-Tiid a 1977. december 25., vasárnap Téli táj Németh Ernő felvétele — KS Kommunista műszakok a víz- és csatornamű vállalatnál A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói, szocialista közösségei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., a HVDSZ 25. évfordulója tiszteletére számos munkavállalást tettek. Ezek közé tartozott a kommunista műszakok megszervezése. Egy év alatt a munka- és szocialista brigádok átlagosan ötezer órát dolgoztak a verseny sikeréért. Különösen „Túl a Tiszán, faragnak az ácsok...” Végegyháza peremén, Dózsa Györgyről elnevezett csendes, öreg utcába fordulunk be. Az út zúzmarásan didergő, téli ködben ácsorgó akácfák között vezet. A piros cserép tetős hajlékok tetején itt-ott békésen pipáló kémények eregetik a füstöt. Feltűnik a fehér házikó, akkora csak, hogy egy nagyobb diófa lombja vígan beborítaná. A tenyérnyi ablak egykedvűen bámul a világra. A némaságot hallgatjuk, s nézzük a mélységbe bámuló, megderesedett kútvödröt az udvar közepén. Semmi nesz, ami arra figyelmeztetne, hogy a házikóban még tengeti valaki az életét. Kri- zsovszki Mihály 86 éves nyugalmazott ács, a Szabadság Termelőszövetkezet járadékosa nincs itthon. * „Túl a Tiszán, faragnak az ácsok.. Elindulunk visszafelé. Középtermetű, élénk mozgású öregember közelít. Bekecs van rajta, a fekete kucsmát félig a szemére húzta. Mintha nem egyedül jönne, hanem vele tartana az elsuhant múlt is, benne viliózó fények, sötét árnyékok. — Krizsovszki bácsi? — szólítjuk meg. — Az vagyok, beszélgethetünk — mondja teljes bizalommal. Bemegyünk a szomszédba, Szilágyi Györgyék lakásába, az olajkályha és a feketekávé melege mellett ismerkedünk. — Ács voltam én kérem, világéletemben — villan a a Vásárhelyi Pál, az Allen- de, a Kemény Gábor Szocialista Brigád tett ki magáért, hiszen a tagok egyenként 24 —30 óra társadalmi munkát végeztek. A makosháti vízmű, a Békéscsaba—Újkígyós •közötti 600 milliméteres vezeték, a gyomai hálózat- és útbekötés építésénél mintegy 300 ezer forint termelési értéket állítottak elő. Az összeg egy részét — vén ember szeme. — Ebben a faluban születtem a múlt században. özvegyasszonyt vettem feleségül, egy okos, aranyos kisfiúval, úgy szerettem, akár a sajátomat. Az apósom szintén az ács- és kőművesmesterségből élt. Hamar dolgoznom kellett, ti- zenketten voltunk testvérek, én a legidősebb. Negyven—ötven év mesz- szeségébe nézünk vissza; Mihály bácsi forgácsot tesz a képzeletbeli tűzre, mintha az emlékeit akarná megvilágítani. — Vándoroltam egyik helyről a másikra, hiszen akkor nemigen akadt biztos kenyérkereset. Ügy emlékszem, 1925-ben Mezőhegyesen, a cukorgyárban vállaltam munkát, majd később, 39— 40-ben az épitőknél dolgoztam. — Mennyi pénzért? — Az nagyon kevés volt akkoriban. Harmincegyben ínségmunkára kellett mennem sokadmagammal. Említettem már Pistát, a mostohafiamat, ő úgy tanulhatott, hogy a főjegyző pártfogásába vette, mivel jól fogott az esze. Sokra is vitte, alezredes lett belőle. * „Túl a Tiszán, faragnak az ácsok...” — Saját gyereke nincsen? — kérdezzük. — Dehogynincs — mozdul az öreg és lehajtja a fejét. — Az egyik lányom Csabán, a másik itt a faluban, a fiam Érden lakik. Született nyolc unokám, tíz dédunokám. Nem mondok rájuk semmi rosszat. Kilenc éve, hogy 144 ezer forintot — a vállalati családiház-építési alapra fizették be. Így 13 dolgozó 5—15 ezer forintos lakásépítési kölcsönt kapott. A sikereken felbuzdulva jövőre is folytatják a kommunista műszakokat. Elsősorban a határidők lerövidítését, a környezetvédelmi munka jobbá- tételét, a vízművek parkosítását, fásítását vállalják társadalmi munkában. meghalt a feleségem, akkor magához vett a fiam. Ez év áprilisában mégis hazajöttem. — Mennyiért vette a házat? — Tizennyolcezerért. Csak- hát úgy nézett ki, mint a rozoga viskó — nevet. — Ha fújt a szél, a port, az akácvirágot mind besodorta a padlásra. Végül gondoltam egyet és szóltam a fiatal ácsoknak, akik a helyi tsz- ben dolgoznak. Jöttek is egy vasárnap és megjavították a tetőt, társadalmi munkában. Szívesen csinálták. Lehoczki János, Fülöp Sándor, Bracs- kó József és Batta József, mind a kezem alatt dolgoztak valamikor. Hoztam pár üveg sört, azzal kínáltam őket. Lehörpinti a kávét, cigarettára gyújt. — Egészség? Én még sosem voltam beteg, mondja is az orvos, jó lenne, ha ilyen fajtából való lenne. Van időm, kotyvasztok magamnak, most is ott van a húsleves, csak be kell főzni. — Miből él Mihály bátyám? — Hetvenévesen hagytam abba a munkát. A közösből 738 forint járadékot kapok havonta. Megmondom én: nélkülözök. — Miben? — Hát italban. Naponta egy féldecit iszok, de nem is kívánok többet. Utoljára akkor rúgtam be, amikor az első lányom megszületett. * Feláll. Megfáradt karjait lelógatja, mint zuhanó maNemrégen elnökségi ülésen tárgyalták a népfront béke- és szolidaritási munkabizottság idei tevékenységéről szóló jelentést. Vich- nál Pál, a HNF megyei politikai munkatársa a beszámoló elején kitért arra, hogy az MSZMP PB „1970 júliusi határozata alapján megszűntek az MSZBT fővárosi és megyei elnökségei. Helyettük tagcsoportok alakultak a pártszervek közvetlen irányításával.” Ezzel egy időben a megyei, a járási és a városi választótestületek létrehozták a nemzetközi béke- és barátsági munkabizottságokat, s a HNF Országos Tanácsa megszervezte a nemzetközi osztályt is. Az MSZMP Központi Bizottsága és művelődésügyi osztálya a népfrontot megbízta a szovjet lapok — mindenekelőtt a Fáklya című folyóirat — terjesztésével kapcsolatos tevékenység összehangolásával. Megyénkben is megalakult 1971-ben a nemzetközi béke- és barátsági munkabizottság, amelynek taglétszáma két év alatt 25-ről 33-ra emelkedett. Városainkban és községeinkben is létrejöttek ezek a program- és munkaterv szerint és a népfrontbizottságok irányításával működő szervezetek. Alapvető célkitűzései közé tartozik: hazánk külpolitikájának, valamint a nemzetközi helyzet értékeléséről hozott határozatoknak, állásfoglalásoknak terjesztése; a szocialista országok pártjainak, mindenekelőtt az SZKP-nak az intézkedéseiről, a Varsói Szerződés, a KGST-tagálla- mainak együttműködéséről, valamint a békés egymás mellett élést, s Európa biztonságának megőrzését szolgáló politika széles körű megismertetése. A bizottság feladatának tekinti a tőkés világ forradalmi és haladó erőinek, a felszabadulásukért küzdő antiimperialista Fotó: Béla Ottó dár a szárnyait. Szerszámok nélkül sután árválkodnak az ujjai. — Nem bántja a magány? — Bánt, vagy nem bánt, meg kell szoknom. Nem megyek én már el innen, csak ha visznek — mormolja maga elé csendesen. — Űjra itt a karácsony. — Igen. Megint eltelt egy év — nyújtja a kezét —, s én nem tudom, rám nyitja e valaki az ajtót az ünnepek alatt. — A kapuban már újra vidám. Mondja, jó lenne megnősülni, elkelne egy rendes asszony a kicsi házban. Mintha elfelejtette volna a 86 évét, és kedélyesen fütyü- részné szekercével a kezében: „Túl a Tiszán, faragnak az ácsok.. Seres Sándor harcának támogatását, a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom eseményeiről szóló folyamatos tájékoztatást. „Általános tapasztalatként megálllapíthatjuk, hogy a békemozgalom megyénkben jelentős eredményeket értei a tömegek között végzett felvilágosító munkában” — olvashatjuk a beszámolóban. A barátsági munka egyre népszerűbbé válik azáltal, hogy közvetlen találkozókat, barátsági esteket szerveznék az állami és a szövetkezeti dolgozóknak. A résztvevők ily módon közvetlenül is hasznos információkat kaphatnak a baráti népek életéről, munkájáról és az előttünk álló feladatokról. A béke- és szolidaritási bizottság tagjai a jövőben arra törekednek, hogy a barátsági rendezvények „előkészítettségi foka” még magasabb színvonalat érjen el; hogy a politikai érdeklődés „a barátsági esttel ne csituljon el”; s hogy további réteg- és csoporttalálkozókat szervezzenek. A békemozgalom aktivistáinak a párt-, az állami, a társadalmi, a tömeg-, és rétegszervezetekkel közösen évente két nagy rendezvényük van: a békehónap (május 9-től június 9-ig) és az őszi antiimperialista szolidaritási akció (szeptember 1-től november 7-ig). E tömegmozgalom méreteire jellemző, hogy például 1976-ban a 840 rendezvényen csaknem 70 ezren vettek részt. Jelentősek a már hagyományossá vált kulturális napok. Ezeket a baráti országok budapesti képviseleteivel közösen tartják. Ugyancsak fontos szerepet töltenek be a barátsági munka szélesítésében a filmvetítésekkel, kiállításokkal, kirándulásokkal egybekötött rendezvények is. A különböző egyházak papi békebizottságainak tevékenységét a népfront azzal segíti, hogy az illetékes állami szervekkel közösen (évente két-három alkalommal) időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről tájékoztatók hangzanak el, a vezető papoknak üzemlátogatásokat is szerveznek. Vichnál Pál, a munkabizottság titkára végül részletesen ismertette, hogy a NOSZF 60. évfordulója tiszteletének jegyében tartott rendezvényeken — számszerűen — hányán vettek részt. Kísérletek a Mátra tetején A Mátra tetején az utóbbi napokban éjszakánként erősen lehűlt a levegő, s a zord hidegben kitűnően edződnek az új növényfajtajelöltek az erre kijelölt kísérleti parcellákon. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompolti kutatóüzemének mátraszent- lászlói fajtakísérlett állomásán ebben az úgynevezett „szabadtéri hűtőházban” évek óta különféle szántóföldi növényfajták tél- és fagyállóságát vizsgálják. A kísérleti állomás parcellái mintegy 850 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednék el, s így Magyarország legmagasabban fekvő, mezőgazdaságilag művelhető területének számítanak. Ebben a térségben igen változatos az időjárás. Erős a hőingadozás és ezért jó lehetőség nyílik a speciális vizsgálatokra. A Mátra tetején az utóbbi két évtizedben számos hazai növényfajta bizonyította már létjogosultságát. A Szovjetunióból importált búzafajták többsége is a Mátra tetején kezdte meg sikeres pályafutását. A hazánk különböző tájainak kutatóintézetében előállított fajtajelölteknek is ez a mátrai fajtakísérleti állomás a „téli edzőtábora”. Azok a növények ugyanis, amelyek a Mátra tetejének szélsőséges időjárásait jól viselik, alkalmassági bizonyítványt szereznek a magyar tájak növényeinek sorába. A kísérleti állomáson jelenleg is több száz parcellán vizsgálják újabb telepítésre szánt őszi gabonafélék, pillangósok edzettségét, télállóságát. Egyes parcellákról „kíméletlenül” elsöprik a havat, hogy közvetlenül tegyék ki a hideg hatásának a növényeket és az így nyert eredményeket összehasonlítják a hóval fedett növények viselkedésével is. A Szpntnyik 1978. januári számából Az új esztendőt gazdag, színes anyagokkal köszönti a Szputnyik. A Szovjetunióban igen bensőségesen ünnepük meg az új esztendőt. Általában az újév jegyében telik el december második fele és januárnak legalább az első tíz napja. Az újévi fenyőfa eljut az Északi-sarkon telelő sarkkutatókhoz ugyanúgy, mint Közép-Ázsiába, ahol január elején már megkezdődik a szántás. Igényt tarthat-e valamiféle égitest, például a Hold vagy a Mars birtoklására egy állam vagy egy magánszemély? — erre a kérdésre Vladlen Verescsetyin, a Nemzeti Űrhajózási Akadémia tagja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Interkozmosz—Tanács alelnöke adja meg a feleletet. „A világűrben egyetlen felfedező sem kaphat tulajdonjogot, s jelenleg egyetlen ország sem támaszt ilyen jellegű követeléseket. A vi- iágűr békés felhasználásáról szóló, 1967-ben megkötött szerződés megoldotta ezt a problémát” — olvashatjuk a januári Szputnyikban. Az Ukrán Tudományos Akadémia Hidromechanikai Intézetének tudósai különle ges elektronikus berendezés segítségével tanulmányozzák, hogyan befolyásolja a halak mozgásának gyorsaságát a testüket borító természetes nyálka. Ha a hajók víz alatti részét sikerül a halak természetes nyálkájához hasonló vegyi anyaggal bevonni, jelentősen növelhető a vízi járművek sebessége. A „Patyomkin páncélos” — a világ filmművészetének általánosan elismert, kiemelkedő alkotása. Szergej Eizen- stein, a film készítője az idén lenne 80 esztendős. A Szputnyik részleteket közöl Eizenstein legközelebbi munkatársa, Grigorij Alekszand- rov „Korunk és a film” című könyvéből. A moszkvai Szépirodalmi Kiadó befejezte „A világirodalom könyvtára” című, terjedelmét tekintve egyedülálló sorozat kiadását. 140 kötet a klasszikus és modem külföldi irodalom legkiemelkedőbb alkotásait, 60 kötet pedig az orosz klasszikusokat és a szovjet írók legjelentősebb műveit öleli fel. Egy-egy kötet példányszáma eléri a 300 ezret. Az öregember és a háza
