Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

1971. december 24., szombat Körúti karácsony Gyula, Budapest körút 45., földszint 1. Ebben a három- szobás lakásban lakik Dávid Ottó hetedmagával. Nem régóta költöztek be a tanya­világból, ahol mindössze egy szoba-konyhás lakásba zsú­folódott össze a nagy létszá­mú család. A csengetésre egy apróság nyit ajtót. — Tessék jönni, itthon vannak anyuék, éppen most érkeztek haza. Alacsony termetű, vékony­ka asszony Dávidné. Mente- getődzik. — Ne haragudjon, az uram lefeküdt, disznóölésben vol­tunk, nagyon elfáradt. A lakásban minden arról árulkodik, hogy új. Egy szekrénysor, két egyszemé­lyes heverő, egy asztalka, az összes bútorzat. Ez a közép­ső szoba. A gyerekek kíván­csisággal várják, mit akar­hat ez a bácsi. Ott ülnek sorban, csendben a heverőn, a legnagyobb Györgyi egé­szen közel húzódik. — Az uram a Munkácsy Termelőszövetkezet kertésze­tében dolgozik. Azelőtt az állami gazdaságban. Het­venegyben költöztünk a ta­nyára, 25 ezerért vettük. Azt hiszem nem kell mondanom, milyen nyomorúságosán lak­tunk ott. De nem is ez lett volna a legnagyobb baj. In­kább a gyerekek iskolába já­rása. Csizmával mentek ki a buszmegállóig, ott átvet­ték a cipőt, s úgy utaztak be Gyulára. Ezért határoztunk úgy az urammal, hogy igé­nyelünk a városban lakást. A tanácsnál megértéssel fo­gadták a kérelmet, és nem is tudom, hogy köszönjem meg, alig egy évet kellett várni. Nem sokat kellett be­fizetni, futotta, hiszen a ta­nyán állatokat neveltünk, az pedig most jó pénz. Amikor Györgyi megtudja, mi járatban vagyok, újságol­ja: — Én már voltam az új­ságban, Kondoroson dolgoz­tunk tavaly nyáron, úttörő­táborban, s ott járt egy új­ságíró bácsi és engem is le­fényképezett. — És a tanulás hogy megy? A gyerekek mintegy ve­zényszóra ugranak _fel és hozzák az ellenőrző füzeteket. Az anya büszkén hallgatja dicsekvésüket. — Tessék megnézni, ezt is, ezt is. Az ellenőrzőkben sorakoz­nak az ötösök. De azért el­vétve akad hármas is. — Györgyike nem segít a kisebbeknek? Itt lesz majd a karácsonyfa — Nem nagyon van időm, szakmunkásképzőbe járok, a női szabó szakmát szeretném kitanulni. Ezenkívül szava­lok is, most készülök egy versenyre. Az íróasztal fölött a falon mai sztárok színes fényké­pei. Györgyi észreveszi, hogy figylem a képeket. — Beszéltem Koncz Zsu­zsával, a Betonnal, még Zo­ránnal is — dicsekszik. Na­gyon szeretem a zenét, de a verseket jobban. Ady és Jó­zsef Attila a kedvenceim, kü­lönösen azokat a verseket kedvelem, amelyek a szép tájakról szólnak. Én is írtam egy verset, igaz, nem min­denütt rímelt, de nekem na­gyon tetszett, az őszi tájról. Üjra a mamáé a szó. — Bizony, nagyon készü­lünk a karácsonyra, ilyen karácsonyunk még soha nem volt. Már megvettem a fe­nyőfát, a gyerekeknek az ajándékot. Menjetek csak ki gyorsan — hessenti el a gye­rekeket, ne hallják milyen meglepetés készül. Ruhát meg csizmát vetem nekik, rájöttem, hogy a játékokat egy-kettőre szétszedik, nem tart sokáig. A ruha az más. Igaz, az sem olcsó mulatság, hiszen akármilyen csizmát, ruhát nem vesznek fel. Meg vannak szédülve a farme­rért. De hát ki győzi az öt gyereket farmerbe öltöztetni. Nem azt mondom, hogy sze­gények vagyunk, hál’isten- nek most is egy hárommá­zsás disznót vágtunk, de öt gyerek csak öt gyerek, 400 forinton alul nem is kapok csizmát a lábukra. Hízik két bikánk kint anyósoméknál, hamarosan eladjuk, aztán még pótolom a hiányzó bú­torokat. Szeretnénk venni még két heverőt, egy kerek asztalt, kellene egy nagy- képernyős televízió is. — És ti? — kérdem a köz­ben visszasettenkedő gyere­kektől — mivel leptétek meg a szüléiteket karácsonyra? összenéznek, mosolyognak, de nem árulják el, legyen meglepetés a karácsonyi ajándék. Ma este Dávidéknál is kí­gyóinak a gyertyák, ezer szikrát szórnak a csillagszó­rók és a gyerekek álmélkod- va nézik majd a sok szép ajándékot, a díszbe öltözött fát. Bizonyára Dávidék éle­tében az egyik legszebb ka­rácsony lesz az idei, amit már nem tanyában, hanem városban, egy körúti lakás­ban tartanak. VWWWWWMWWWMWWWWWWWWMWMWVHaWMWMWWWWVHWWVM Nercprémek A MÉK zsadányi nercteiepén a közelmúltban kezdtek hozzá a nercprémek kikészítéséhez. Naponta háromszáz prémet nyúznak le. A prémek többségét külföldre szállítják Fotó: Béla Ottó Program a klubban A szakszervezett oktatás tapasztalatai A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál évek óta jól szervezett szakmai és politikai oktatás folyik. Kö­zülük létszámban is kiemel­kedik a szakszervezeti poli­tikai képzés. A közelmúltban a szakszervezeti bizottság ér­tékelte az 1976—77-es okta­tási év tapasztalatait és meg­határozta a feladatokat. A 18 munkahelyen meg­tartott tanfolyamot 375-en sikeresen befejezték. Az elő­adásokon átlagosan 87 és fél százalékos volt a megjelenés, amely a szétszórt munkahe­lyű vállalat esetében jónak mondható. A hallgatók több­sége, szám szerint 330, fizi­kai dolgozó volt. örvendetes, hogy az összlétszám 58 szá­zaléka szocialista brigádtag, s 50 nő vett részt az oktatás­ban. A tanfolyamvezetők ar­ról számoltak be, hogy az előadásokat élénk viták kö­vették. Sokakat érdekelt a nemzetiségi helyzet, a szo­cialista erkölccsel foglalkozó kérdések. Különösen az élet­színvonal-politika, a munka- fegyelem és a munkaerőhi­ány összefüggései, a szocia­lista humanizmus, hazánk és a világgazdaság témakörei váltottak ki nagy érdeklő­dést. Az 1977—78-as oktatási év­ben 22 munkahelyen szervez­tek politikai oktatást 535 hall­gatóval. Tizennégy csoport­nál a munkahelyi élet idő­szerű kérdéseit, nyólc cso­portnál pedig a világpolitika időszerű kérdéseit vitatták meg. Évek óta jól működik Bé­késen, a művelődési házban, az alkoholmentes klub, ahol minden szerdán háromórás foglalkozásra kerül sor. Sakk, dominó, kártya, rex, társas­játékok állnak a klubtagok rendelkezésére. Az intézőbi­zottság már elkészítette jö­vő évi programját. Január­ban a serdülőkorúak védel­méről az alkoholizmus ellen, februárban a szeszes ital fo­gyasztásáról és annak ellen­őrzéséről hallhatnak elő­adást. Ezt követően az ital- fogyasztás és az egészségvé­delem összefügggéseit vitat­ják meg. Augusztusban közös kirándulásokon vesznek részt.’ Az őszi évad első foglalko­zásán az alkoholizmus és a jog kapcsolatáról esik szó, majd az alkoholizmus elleni intézkedések társadalmi módszerei kerülnek napi­rendre. Novemberben láto­gatást tesznek más klubok­nál. Négy országos kezdeményezés Bázisvállalat lett a békéscsabai IKV A mérlegkészítés ezeknek a heteknek sajátos jellemző­je. A lakosság különös kí­váncsisággal figyeli az effé­le számadást az olyan ízig- vérig szolgáltatási vállalatok­nál, mint például az IKV. A már tizenháromszor Kiváló jelvénnyel és miniszteri di­csérő oklevéllel kitüntetett Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalatnak az idén is bő­ségesen van mit a mérleg „pozitív serpenyőjébe” ten­ni. Mielőtt rátérnénk ennek taglalására, ide kívánkozik Kazamér Károlynak, a válla­lat igazgatójának az elért eredmények hátteréről mon­dott véleménye. — A jó műszaki gárda és a szocialista munkaverseny­ben évről évre jobb eredmé­nyeket elérő kitűnő brigád­jaink érdeme minden elis­merés, amit munkánk után eddig is kaptunk. Ez így van. ösztönzője pe­dig az a példás szervezés, s a mind jobb eredmények ki­vívására sarkalló komplex intézkedés, melynek kibon- tódása a szocialista brigád- verseny továbbfejlesztését hordozza magában. Ez a békéscsabaiak országos je­lentőségű első kezdeménye­zése. Miről van szó? Arról, hogy a szocialista versenyt az ötéves terv ke­retében, a tervber) vállalt célkitűzések mind teljesebb megvalósítására szervezték, s a brigádok önkormányzati „szervekké” váltak. Nemcsak ráterveztek a vállalati cél­kitűzésekre, hanem vállalá­saikban garanciát is fogad­tak minőségi munkájukért. A kiadott munkák ellátását maguk szervezik, s a jó tel­jesítményért kapott prémiu­mokat ki-ki mennyit adott a munkához alapon, maguk osztják el. Teljesfttnényeiket negyedévenként, majd éven­ként értékelik s a helyezet­tek ennek arányában kapják meg célprémiumaikat. Az öt­éves terv végén a legjobb brigád 30 ezer forint prémi­umban részesül majd. Hét szocialista brigád egyenlő eséllyel versenyez ezért, bár az eddigiek során például a Kun Béla Szocialista Brigád a vállalat kiváló csapata is lett. A negyedévenként, il­letve évenként elsőknek já­ró vándorserlegre bevésik a helyezettek nevét, s a Vörös Vándorzászló az ötéves terv­ben legjobb brigád tulajdo­nává válik. Nemcsak az anyagi ösztön­zők, hanem a becsület hajt­ja mindenekelőtt a Dobó Ist­ván bádogos, a Gagarin kő­műves, a József Attila festő, s a többi brigádot, akikhez versenymódszereiket átven­ni a fővárosból is eljönnek a testvérvállalatok szocialista brigádjai. Mert a jó módsze­rek mögött kiváló eredmé­nyek is vannak. A Békés­csabai IKV brigádjai az or­szágosan kimutatott kétéves átlaggal szemben három hó­nap alatt készülnek el egy felújítandó ház munkálatai­val! Hogy ezt miként csinál­ják — ezért érdemes mesz- szi megyékből is ideutazni. Az évi mérleg pedig a következő: 1977-ben 38 mil­lió forint értékű építő, fel­újító munkát tervezett a vál­lalat a lakossági szolgáltatá­sokban, ötszázalékos létszám- emelés mellett. Ehelyett a múlt esztendővel azonos lét­számmal 40 millió értékűt valósítottak meg a vállalat brigádjai! Országosan is el­sők ebben. E felújítási terven belül — hiszen a régi épületek szin­ten tartása csaknem olyan értékű, mint az újak építé­se — ugyancsak a békéscsa­baiak kezdeményezése az összkomfortosítás. Bevezeté­sének tanulmányozására szintén tapasztalatcseréken találkoznak időnként Békés­csabán a testvérvállalatok szakemberei. Ebben az év­ben 120 lakást változtattak összkomfortossá. Az ötéves terv végéig befejezik a Pen- za-lakótelep lakásainak kor­szerűsítését, a hatodik ötéves tervben pedig a Kulich-lakó- telep félkomfortos házainak modernizálására kerül sor. Országos elismerést vál­tott ki a lakossági szolgálta­tások gyorsabb kielégítésére létrehozott hibaelhárító bri­gádjuk működése. Tevékeny­ségükkel megszűnt az a bosszúság, hogy sokszor hosszú napokig, sőt hetekig kellett várni, hogy valaki megjavítsa a lakásban kelet­kezett rövidzárlatot, s más csip-csup zavart. Egy telefon és jön az IKV gyorsszolgála­ta. Ebben az évben 2500 esetben hívták ki a brigádot és munkájukat elismerés kí­séri. Űjabb kezdeményezés, amelynek azonban mérlegét még nem vonták meg az idő rövidsége miatt, a hibameg­előző szolgálat, melyet szin­tén a húsztagú elhárítóbri­gád lát el. Ennek lényege, hogy aki potom ellenszolgál­tatásért szerződést köt a vál­lalattal, annak lakásában ne­gyedévenként megjelennek a brigád tagjai, ellenőrzik, hogy rendben van-e minden a lakásban, megjavítják a jelzett hiányosságokat. Ter­mészetesen ahonnan jelzés érkezik negyedév közben, ott is, mint hibaelhárítók meg­jelennek és rendezik a zava­rokat. E hibamegelőző tevé­kenység is országos kezde­ményezés és nem véletlen, hogy a felügyeleti szervek annyiszor tüntették ki Kivá­ló Vállalat jelvénnyel a Bé­késcsabai IKV-t. A tervszerű élet rendje azonban mind többet követel a kiváló vállalatoktól is, a koncentráció törvényszerűsé­gei szükségképpen vonzáskö­rükbe terelik a kisebb válla­latokat. Az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium, a megyei tanáccsal egyetem­ben így szemelte ki a Békés­csabai Ingatlankezelő Válla­latot, hogy segítse a környé­ki IKV-ék tevékenységét magasabb szintre emelni. 1978-tól bázisvállalattá lép­tették elő ilyen módon a bé­késcsabai ingatlankezelőt és vonzáskörébe tartozik a gyu­lai, a békési, a szeghalmi, a gyomai és a mezőkovácsházi testvérvállalat patronálása, természetesen a saját növek­vő feladatainak maradékta­lan ellátása mellett. Cél, hogy a következő években 70—75 százalékkal növeked­jen e vonzáskörzetben a la­kossági szolgáltatás. Ehhez a békéscsabaiak feladatul kap­ták a testvérvállalatok szer­vezetének magasabb szintű kialakítását, egy közös gép­park létrehozását; a gépek kölcsönzésének, javításának megoldását a testvérvállala­tok támogatásával; az anyag- ellátás biztosítását, valamint a műszaki fejlesztési problé­mák, a szakmai továbbkép­zés ügyeinek megoldását. Minderre a megyei tanácstól hétmilliós beruházást kapott a bázisvállalat, s e fejleszté­si lehetőség révén 17 milliós kapacitást biztosít. 1980-ig megépíti az újabb 18 lakásos „átmeneti” tömböt az irodák­kal és a szakmai továbbkép­zés oktatási termeivel együtt és megszervezni azoknak a feladatoknak a végrehajtá­sát, amelyek a bázisvállalat- rá hárulnak. Úgy, hogy az idei kitűnő eredményeket növelve 1978- ban 42 milliós építőipari szol­gáltatási tervet akar teljesí­teni a mostani negyvenmil­lióssal szemben, amelyből a lakóházak javítására 22 mil­lió jut. Az idén ez 16 millió forintot tett ki. A vállalat szocialista brigádjai hitet tet­tek amellett, hogy azonos létszámmal a hárommillió forint értékkel magasabb jö­vő évi tervet is teljesítik. Varga Dezső Kép, szöveg: Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom