Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

1977. DECEMBER 18., VASÁRNAP Ara: 1,20 Ft XXXII. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM Eredményes együttműködés Mezőhegyesen mint 17 millió forinttal já­rultak hozzá. Jelenleg építik a községi vízmüvet, melynek befejezése a jövő év első negyedében várható. A víz­mű 25 millió forintba ke­rül, amelyhez a lakosság és az üzemek tíz és fél millió forint támogatást adtak. Az elmúlt években új könyvtár és 100 személyes tanyai diákotthon épült. Saj­nos a település szétszórtsága miatt jelenleg még 7 he­lyen folyik az alsó tagozato­sak oktatása a majorokban. De nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek közokta­tására is nagy gondot fordí­tanak. Az utóbbi öt esztendő alatt a dolgozók általános is­koláját 219-en végezték el. Középiskolában 172-en ta­nulnak és a községbe kihe­lyezett középiskolai tagoza­ton az elmúlt évben 82-en szereztek érettségi bizonyít­ványt. Az oktatás és művelődés területén jelentkező gondok arra késztették a vezetőket, hogy új megoldásokat keres­senek, s ezt egy nevelési központ felépítésében látják. A tervek szerint ebben he­lyet kapna egy 8 tantermes általános iskola, tornaterem és művelődési ház. A beru- - házás megvalósításához az üzemek csaknem 9 millió forinttal járulnak hozzá. A szoros kapcsolat, amely a község és az állami gazda­ság párt végrehajtó bizottsá­ga között alakult ki, minden területen eredményesnek mondható. A nagyközség ve­zetői érzik és tudják, hogy Mezőhegyes jövője egybeesik a gazdaság jövőjével is, amely meghatározza nem­csak a múltat, hanem a je­lent is. B. O. Békés megye legnagyobb állami gazdasága a mezőhe- gyesi. Csaknem háromezer embernek nyújt megélhetést és eredményes gazdálkodása kihatással van a nagyközség fejlődésére is. A gazdaság és a tanács vezetői között gyü­mölcsöző kapcsolat alakult ki, kölcsönösen segítik egy­más tevékenységét és ez ked­vezően hat a fejlődésre. A község arculatára saj­nos még manapság is a szét­szórt, nagy területen fekvő majorság a jellemző. Nem kis gondot okoz a nagyközség vezetőinek, hogy a külterü­leteken még most is több mint háromezren élnek. El­látásuk az egyik legfőbb gond. Éppen szétszórtságuk miatt az alapvető ellátás biz­tosítása is nehézséget okoz. A lakosság életkörülményé­nek változása eredményezte, hogy a régi, még a múlt században épült, úgyneve­zett „cselédlakások” ma már nem elégítik ki az abban élő emberek igényeit. Így egyre többen szeretnének a község belterületén új, korszerű lakásokhoz jutni. A több­szintes lakások felépítésének feltételeit a tanács, a helyi üzemekkel együttműködve már korábban megszervezte. Mezőhegyes központjában — alaposan megváltoztatva a település arculatát — jó ütemben épülnek a több­szintes lakóépületek. Meg­alakult a komplex vízmű­társulat, amelynek beruhá­zásában 22 és fél millió fo­rintért elkészült, s már üze­mel a több mint 5 kilométer hosszú szennyvízcsatorna és az 500 köbméter befogadóké­pességű szennyvíztisztító te­lep. A beruházás megvalósí­tásához a községben műkö­dő gazdasági szervek több Orosházi látkép November 10-én fejeződött be a sarkad! ruházati áruház fel­újítása. A vásárlók könnyebb, gyorsabb kiszolgálására az áru­ház osztályain önkiszolgáló rendszert vezettek be. Raktárból alakították ki az új cipőosztályt ahol hasonló vásárlási formát vezettek be. Az új berendezések vásárlására és a felújítási munkálatokra mintegy félmillió forintot fordítottak. Képünk a cipőosztályon készült Fotó: Gál Edit Változások a lengyel minisztertanácsban Tizenkilenc hozzászólás és Piotr Jaroszewicz zárszava után a szejm jóváhagyta a jövő évi országos terv és költségvetés tervezetét, vala­mint a parlamenti bizottsá­gok által előterjesztett tör­vényjavaslatokat a Lengyel Népköztársaság területi vi­zeiről, halászati övezetéről és kontinentális talapzatáról. A minisztertanács elnöké­nek javaslatára a szejm vál­toztatásokat határozott el a minisztertanácsban. A par­lament felmentette tisztségé­ből • Kazimierz Olszewski mi­niszterelnök-helyettest, Ta- deusz Bejm közlekedési és Kazimierz Barcikowski me­zőgazdasági minisztert. Ugyanakkor Tadeusz Bejmet miniszteri rangban a minisz­tertanács tagjává tette, kine­vezte Mieczyslaw Zajfrydot közlekedésügyi, Leon Kloni- cat mezőgazdasági és Sta­nislaw Machot könnyűipari miniszterré, míg Eugeniusz Grochalt miniszteri rangban a minisztertanács tagjává nevezte ki. A szejm szombaton a déli órákban befejezte munkáját. a Szaljut—6 űrállomáson adata szombaton a Szaljut—6 űrállomás kéttagú személy­zetének. A pénteki orvosi ellenőr­zés a földi irányító központ szerint teljesen megfelelt a várakozásnak. Az űrhajósok egészségi állapota kitűnő, szervezetük hozzászokik a súlytalansághoz. Az egész napos orvosi ellenőrzést az is szükségessé tette, hogy Romanyenko és Grecsko — a korábbi űrutasoktól el­térően — nem visel ál­landóan testére szerelt or­vosi ellenőrző műszereket, hanem csak időszakos el­lenőrzéseknek veti alá ma­gát, illetve a földi orvosok és a nagymértékben auto­matizált orvosi ellenőrző mű­szerek és berendezések se­gítségével saját maga végzi el a szükséges vizsgálatokat. Jurij Romanyenko a leg­újabb „űrközvetítésen” be­mutatta ezeket az ellenőrző műszereket és elmondotta, milyen műveletek elvégzésé­re alkalmasak. A kozmikus körülmények között még a hőmérő is más, mint a Földön: a mért testhőmérsékletet kivetíti egy táblára, ahonnan az könnyen leolvasható. Roma­nyenko csupán egy műszer­re panaszkodott: a vérmin­tavevő berendezésre — mint kiderült, az űrhajósok sem kedvelik, ha ujjuk he­gyéből vérminát kell venni. „Olyan jó egészséget kí­vánok mindenkinek odaha­za, hogy sohase kelljen használnia az ilyen orvosi berendezéseket” — ezzel a jókívánsággal zárta az űr­közvetítést a Szaljut—6 űr­állomás parancsnoka. A tudományos kutatás cél­jait szolgáló műszerek és berendezésék működésének ellenőrzése, a berendezések üzembe helyezése volt a fel­Fotó: Veress Erzsi BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! i i N E PUJSAG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA Vágyunk és pénzünk O parlamenti költségve­tési vita — s talán ez már hagyomány az utóbbi esztendőkben — az őszinteség, a gondok nyílt felvetésének jegyében zaj­lott. Az államháztartás hely­zetéről, 1978-as tervéről ta­nácskozva a Tisztelt Ház legfőképpen változtatni va­lóinkat tette a vizsgálat tárgyasztalára, a visszahúzó erők forrását és a gondok megoldását kereste. Madarasi Attila államtit­kár expozéjából kiderült, hogy a gazdaság fejlődése felgyorsult, a növekedési ütem jóval meghaladta a tervezettet — mintegy 8 százalékkal emelkedett a nemzeti jövedelem. Igen ör­vendetes, hogy az 1977-es terv céljai szerint halad­tunk; dinamikusan javult a termelékenység. Mind a ter­melésbővülés, mind pedig az életszínvonal gyarapodása összhangban áll az ötödik ötéves tervben foglalt irá­nyokkal. Az ipar és építő­anyag termelése nagyobb az előirányzottnál, úgyszintén a mezőgazdaság produktuma is. Amely utóbbiról csaik annyit: még az igen feszí­tett előirányzatot is túltel­jesítve jelentékenyen hozzá­járult népgazdaságunk fej­lődéséhez. Erőteljesen bő­vült a kivitel, a vállalatok, szövetkezetek gazdálkodásá­ból kivehető: igyekeznek alkalmazkodni a külföldi és a hazai követelményekhez. Ennek is köszönhető, hogy a gazdaság hatékonysága is javulást mutat — bár nem olyan mértékűt, mint ami­lyent elvárnánk, amilyenre szükség lenne. És ez az a pont, amelynél- érdemes időzni. Hiszen a hatékonyság színvonala ké­pes legmegfelelőbben minő­síteni erőfeszítéseinket, ered­ményeinket. Nos, mit mu­tat a képlet „végösszege”? A pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár előterjesztéséből csakúgy, mint Huszár Ist­vánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Or­szágos Tervhivatal elnökének — a parlamenti vita szinte valamennyi felszólalásának végkövetkeztetéséből az csendült ki, hogy a most záruló esztendőben nem min­den kedvezett a hatékony­ság gyarapításához. Van a mérlegnek — a sok előnyös változással szemben — ked­vezőtlen oldala is. Itt van például a külke­reskedelmünkben elszenve­dett cserearányromlás, amely a népgazdaságot je­lentős bevételtől fosztotta meg. A nem rubel elszámo­lású forgalomban az 1977-es terv előirányzatai nem való­sultak meg, mivel a kivitel értéke nem éri el azt a szin­tet, amire számítottunk. Rá­adásul a behozatal mértéke felülmúlta a tervezettet — így alakult ki a tekintélyes passzívum. Az idei tapasztalatok tük­rében immár kétségbevon- hatatlanul látjuk, hogy a vi­lággazdaság 1974—75-ben el­kezdődött — számunkra hát­rányos — átrendeződése nem gyorsan lefutó dekonjunk­túrahullám, hanem tartós folyamat. Éppen ezért van. annak különös jelentősége, hogy az országgyűlés is rész­letesen elemezte e gondok okait. Annak, hogy a nem rubel elszámolású kivitel ér­téke — a tervezettől elma­radva — lassabban nőtt a behozatalénál — részint tő­lünk független kölső, ám nagyrészt belső okai van­nak. Romlott a cserearány és ez egyaránt jelenti azt, hogy meghatározó nyers­anyagok — ilyen a szénhid­rogén, a kávé — ára tartó­san, erőteljesen nőtt az el­múlt években, és azt is, hogy a magyar gazdaság még nem tud kellő mennyi­ségben előállítani, jó áron eladható exportterméket. Az árveszteséget mérsékelte volna a termelők és külke­reskedők jobb együttműkö­dése, ármunkája, a rugalma­sabb piaci tevékenység. Ugyancsak a gazdálkodás további javítandóinak listá­ján szerepel a túlfutott be­ruházási és a célszerűnél jóval nagyobb támogatási tevékenység. Mindezek együttesen szolgáltatnak újabb és szigorúbban veen­dő feladatokat. Ennek je­gyében született az 1978-as költségvetés is, amelynek legfontosabb követelménye: nem a gazdasági növekedés gyorsítása a feladat, hanem teljesítményünk minőségé­nek javítása. Az erő koncentrálásának szándékát példázza, hogy a ■beruházások körében első­sorban a befejezésre kíván­ja a rendelkezésre álló anya­gi erőnket összpontosítani. Ez azt jelenti, hogy jövőre mind a vállalja toknak, mind az illetékes főhatóságoknak nagyon meg kell fontolni, hogy hol, milyen célra ad­janak ki pénzt, hiszen az 1977-ben kialakult beruhá­zási feszültség levezetése természetesen nemcsak az építőiparban hozhat kedve­ző változást, hanem az egész gazdaságban. A jövő esztendei költség- vetés fontos eleme a támo­gatási szabályok szigorítása is: 1978-ban nem szabad megengedni, hogy az állam és a vállalatok osztozkodá­sából ismét az állam húzza a rövidebbet. Ennek megfe­lelően — differenciáltan — az 1978-ban érvénybe lépő módosított szabályozók nagy­mértékben korlátozzák az állami támogatásokat, az ilyen-olyan célra juttatott ingyenpénzeket. És mit ígér az állampol­gárnak, az ország lakossá­gának a költségvetés jövő­re? A nyilvánosságra hozott adatokból mindez jól kiol­vasható, a rend kedvéért azonban érdemes fölidézni, hogy a terv a fogyasztói ár­színvonal 4 százalékos nö­vekedésével számolva az egy lakosra jutó jövedelem emelkedését 7—7,4 százalék­ra teszi, tehát a reáljöve­delem mintegy 3—3,4 szá­zalékkal gyarapodhat. (Ezek az értékek közel vannak az idén elért hasonló értékek­hez.) ermészetesen mindez csak úgy válhat va­lóra — ahogy a költ­ségvetési vita egyik fölszó­lalója hangsúlyozta —, ha a reális számvetés ismereté­ben saját magunkkal szem­ben szigorúbbak leszünk. Ha minden ember saját munká­jával, életvitelében érvény­re juttatja annak fölismeré­sét, hogy igényeinket, vá­gyainkat teljesítményünk­höz, pénzünkhöz kell igazí­tanunk. Matkó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom