Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-14 / 293. szám
1977. december 14., szerda IgNiHMTd Szocialista brigádok vetélkedése Oktatás a MESZÖV-székházban Új műsor: a Villanófény A békéscsabai Brigád mozi ismét műsorára tűzte Henri Charriere világhírű regényének filmváltozatát, a Pillangót. Az önéletrajzi mű nagy sikerű bestsellerként ismert és Pillangó kalandos életútjának legfontosabb fordulóit tárja fel. A főhős megszemélyesítője Steve Me Queen amerikai színész. szecsapásoknak, s a vezető olasz iparosok, nagytőkések, zsarnoki, embereket eltaposó, gyilkoló, minden eszközt felhasználó politikai akcióinak, amelyről a Kiváló holttestek című film szól. Színészek és az úgynevezett „gegmen”-nek alkalmi együttese sajátos irodalmi paródiát készített, amely Négyhónapos, négyfordulós szocialista brigádvetélkedő döntőjét rendezték december 10-én, szombaton délután Békéscsabán a. tégla- és cserépipari vállalat kultúrházában. A Nagy Október tiszteletére hirdették meg ebben az esztendőben a versenyt, amelyen 62 brigád vett részt. Szeptembertől négy alkalommal válaszoltak a kiküldött feladatlapok szakmai, politikai, kulturális jellegű kérdéseire. A válaszok értékelése után került a december 10-i döntőbe a 15 legjobb brigád. Itt nyolc témakörből összeállított kérdéscsoportra válaszoltak, többek között politikai totó, a szak- szervezeti élet legfontosabb kérdései, zenei, irodalmi, filmművészeti, képzőművészeti, földrajzi kérdések szerepeltek a vetélkedő anyagában. Erkel és Puccini operáiból Karikó Teréz és Réti Csaba Liszt-díjas operaénekes mutatott be részleteket, amelyet fel kellett ismerniük a szocialista brigádoknak. A jól felkészült, gazdag ismeretanyaggal rendelkező szocialista brigádok vetélkedőjében nehéz feladat jutott az értékelő zsűrinek, amelynek elnöke Berki László vállalati igazgató volt. A legeredményesebben szereplő szocialista brigádok közül az első öt helyezést elért csapat pénzjutalmat kapottá vállalattól. A sorrend a következőképpen alakult: első a „Szentes 3” téglagyár alagútke- mence dolgozóinak Alkotmány brigádja, második a központi programozó, harmadik a tervcsoport szocialista brigádja lett. A téglagyári házi vetélkedőt jövőre újra megrendezi a vállalat, de szocialista brigádjai a megyei közművelődési vetélkedőben is részt vesznek: Ez év szeptemberében Békéscsabán, az új székházban a korábbinál jobb körülmények között kezdték meg az oktatást a MÉSZÖV szakmunkásbizonyítványt adó, valamint az alap- és középfokú továbbképző tanfolyamain. Az 1977—78-as tanévben mintegy 600-an szerzik meg itt szakmunkásbizonyítványukat. A megye több városában és községében folyik hasonló képzés, így az idén összesen mintegy 1000—LaO dolgozó oktatásáról gondoskodnak. A dolgozók továbbképzésére is nagy gondot fordítanak. Az elmúlj évben 110-en a boltvezetői, 35-en a betanító és 60-an a bolti eladói tanfolyamot végezték el sikeresen. Az idei tanévben 120-an kezdték meg tanulmányaikat ezekben az ágazatokban. A hatalom szörnyetegei gátlástalanul gyilkolnak holttestek című olasz filmben a Kiváló Csak 18 éven felüliek láthatják a kétrészes filmet december 14-én a Brigád moziban. A rendőrség, a bűnözés, a nyomozás, a maffia elleni küzdelem a témája a Brigád moziban vetített filmeknek december 15—18-ig. Délután A Scotland Yard vendége című színes angol krimi, este pedig a Kiváló holttestek című olasz filmet játssza még a mozi. Mondhatná valaki, ugyanaz a témája mindkét filmnek, aki látja, meggyőződhet róla, hogy mégis mennyire más a valóságalapja, a hatása a nyugaton mindennapos emberrab- lásos, rendőr—gengszter öszazoknak is érthető, akik nem ismerik a Grál-mondakör nevezetes főszereplőit, Arthur királyt, Galahad és Lancelot lovagokat. Az ismétlődő anakronisztikus fordulatokkal, szövegekkel, sőt a teljesen mai viccekkel csak a felhőtlen szórakoztatást kívánják szolgálni az alkotók a Gyalog—galopp című filmben, amelyet december 22-én, 23-án játszik a Brigád mozi. December 20—21-én a Terv moziban vetítik ismét A szabadság katonái című szovjet film első, második részét’, felidézve általa az új korszak, a felszabadulás kezdetét. Az utcán heverő, a levegőben lógó, a fél ország által beszélt témák, vagy olyanok, amelyekről éppen ellenkezőleg érdemtelenül kevés szó esik — tárgyai a tévé új sorozatának. A reflektort gyújtó, a figyelmet felkeltő műsor címe: Villanófény. A havonta — háromhetenként jelentkező alig félórás adás tematikája szerint köz- művelődési, formájában magazinszerű lesz. Sipos Tamástól, a szerkesztőtől tudom meg, hogy a műsor azt keresi, példázza majd, hogyan töltjük el szabad időnket, hogyan művelődünk. — Műsorunk elsősorban kérdez, keres, oknyomoz, olykor választ is próbál adni a felvetett kérdésekre — mondja a szerkesztő. — De mindig konkrétum ürügyén tűzünk műsorra egy-egy témát, amely éppen aktuális, valami módon időszerű. — Például? — Van a Magvető Kiadónak egy igen népszerű sorozata, amely a Tények és tanúk címet viseli. A magyar történelmi múlttal foglalkozó, dokumentatív kötetek hihetetlenül népszerűek, pillanatok alatt elkapkodják, „falják az emberek”. — Egyéb témák? — Ezredik előadását tartja rövidesen a Korona Pódium. Az esemény kapcsán szól majd műsorunk a pódiumművészetről, hagyományairól, jelenéről. Szólunk az olvasástanításról, az általános iskolai olvasókönyvekről. Ellátogatunk a szabad idő centrumba, szóba kerül a klubmozgalom. Megismertetjük a nézőt két szocialista brigáddal, amelynek tagjai rendkívül okosan, szemléletesen fejtik ki véleményüket a brigádművelődésről. Tapasztalatuk más közösségeknek is példát, ötletet adhat. — Kiknek szól a Villanófény? — Mindazoknak, akik érdeklődéssel, nyitott szemmel figyelik jelenünket, kulturális életünket. Elsőévesek a boltvezetői tanfolyamon 8. S amikor ezt így elgondolta, valahogy olyan szomorú lett tőle. Szomorú és bölcs. Nem is gyászolna a nyavalyás. Valójában csak önmagát sajnálná, engem bizony isten nem is gyászolna. A kis kavicsgödröt összeszakította a Dunával, aztán szétrúgta, felszaladt vissza az épülethez. Lajos bácsi éppen nagy, erős lakatot kattintott a vaspántra. Elnézte izmos, nagy alakját. Ahogyan a kulcsot akkurátusán zsebretette és elfordult az ajtótól. Valahol ebben a roppant mellkasban, vagy ebben a kopaszodó fejben, ott őrződik annak a valamikori nőnek az alakja, a megszépített emlékképe vagy fantomja. Vagy harminc esztendeje. Hogy nem szakadt szét ez a mellkas? Hirtelen megérezte az alkonyt. Lajos bácsi is az órájára nézett. — Menjünk, Katikám? Kati csak bólintott, elindult. ö ment elöl az ösvényen, a HÉV-megálló felé, de a Lajos bácsi lépteinek a ropogása erősebben hallatszott. önkéntelenül is átvette ezeknek a lépéseknek az ütemét. Csak később vette észre, hogy Lajos bácsi halkan, alig hallhatóan valami menetnótát dünnyög. ö is kezdett vele dönnyögni. Ha valaki így látna minket! Mint a bolondok. De nem járt arra senki; valami cserje mellett mentek el. Valahol felettük már fel is jött az első csillag. Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS Az anyjának csak azt mondta el, hogy ellenőrizték, van-e elég só, bors, paprika; kiegészítették a nyárskészletet, és hogy a táj, a természet lágy öle neki igazán nagyon tetszett, keresni sem lehetne eljegyzésre alkalmasabb helyet. Vacsoránál közölte Apuval is, hogy Lajos bácsi meghívta őket Tiborral a csónakházba, de ő nem is tudja, talán jobb volna, ha mindnyájan kimennének egy alkalmas hétvégén, Apura is ráférne egy kis dunai levegő, víz, napfény. Olyan régen nem voltak így együtt valahol. — Mi nem jut eszedbe, kislányom? — nézett rá egy kis ingerültséggel Anyu — hiszen tudod, hogy mostanában azért nem járunk úgy együtt, mint régen, mert közben te felnőttél és jobban 'szereted az önálló programokat. — De ha most éppen Katinak jut eszébe — mondta Apu —, ne rontsuk el a kedvét! Igazán kimehetnénk egyszer... Persze, ha Lajos szívesen lát. — Majd alkalomadtán megemlítem neki — mondta erre méltósággal Anyu. Valamiért nyúlt, valamit kent a kenyerére; ez volt a mozdulata — egyébként nagyon bölcs, igazi anyui, szinte királynő mozdulat —, amellyel a dolgot (még azt is éreztette, hogy talán azért is, mert váratlanul érte, s előbb meg akarja emészteni) egyelőre levette a napirendről. • * * Kati, ha már benne volt, Tibornak is beszámolt látogatásáról Lajos bácsinál, öt úgyis mindig újra és újra ösztökélni kell. — A csónakház szent hely. Lajos bácsi egyelőre csak minket tisztelt meg a meghívásával. De nekem az jutott az eszembe, hogy ha már úgyis mindenáron eljegyzést kell csinálnunk, ez a csónakház volna a legalkalmasabb hely ennyi ember öszszecsődítésére. Alkalmas, azt úgy értem, hogy szóval a maga alkalmatlanságában. Itt aztán semmit sem kell valami nagy szertartásossággal csinálni, mert egyszerűen úgyis lehetetlen. Nincs mód, legfeljebb valami indián' szertartásra. Azt hiszem, hogy az én szüléimét rá lehetne erre venni. Mit gondolsz, a tieidet? — Miért ne lehetne? — mondta Tibor. — Nem tudhatom ugye, hogy nem kívánnak-e... hogy is mondjam... kulturáltabb színhelyet egy ilyen szertartás számára... Mondani ugyan nem mondta. Legfeljebb annyit, hogy: de Kati kérlek ... Amire Kati az orrát, a fülét kezdte cibálni, morzsolni, beleharapott a nyakába, és Tibor ilyen helyzetekben végképpen nem tudott hogyan viselkedni. — Ugye mondtam már neked —< kezdte Kati, mintaki nem is egészen bizonyos benne —, ugye, mondtam már ezt az eljegyzést? Tibornak ugyanis többször el kellett valamit mondani, ha az ember azt akarta, hogy megjegyezze, s főleg, hogy fgl is fogja. — ... Hogy mit akar anyám, az én drága, modern, haladó gondolkodású, festett hajú anyukám? Szóval eljegyzés. Meg kell veszni... Na mit szólsz? — Kérlek, én ... természetesen ... ahogy ő jónak látja. — O te mamlasz! Te csodálatos, jóságos, kis mulya momlasz ... Hát nem vagyunk mi már túl az eljegyzésen? — Ügy gondolod, hogy ... Kati nem hagyta a mondatot végigmondani. Megijedt, nehogy sikerüljön Tibort meggyőznie az eljegyzés feleslegességéről. (Folytatjuk) Oláh Gábor MESZÖV-titkárhelyettes politikai ismeretekről tart foglalkozást A másodévesek Boldog Hona egészségvédelmi előadását hallgatják Fotó: Gál Edit HÉT FILMJEI
