Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-19 / 272. szám
1977. november 19., szombat Ady-t idéző Kincskereső Munka mellett vetélkedni Egy szocialista brigád Orosházáról A pillanatnyi pihenőben lapozgatni kell már a vetélkedő irodalmi anyagát! Csányi Ferencné, Annus Endre, Léner Ilona és Kovács Ica ismerkednek a novellákkal a családias vállalati klubteremben Fotó: Veress Erzsi Ady Endre arcával találkozunk sokféle alakban a novemberi Kincskeresőben. Nemcsak vonásait idézi az újság, verseit, vallomásait is olvashatják a fiatalok. Utánozhatatlan gondolatiságú versei mellett különösen nagy hatással' lehet a fiatal olvasókra „Az én elutazásom” című írása, amelyet „Egy igen rossz fiú naplójából” alcímmel jelöl. Hogyan éli át a család, a két kisfiú, Lajos és Bandi édesanyjuk életének válságos óráit, amikor közelebb jár a halálhoz Ady Lőrincné, mint az élethez. Akkor jóra fordult minden a család életében, az emlékezés mégis keserű hangú. „Viadalok, csaták, kalandok”, ezt a címet olvashatjátok most kezdődő új sorozatunk fölött. Mire is utalnak ezek a címszavak? Mondák, elbeszélések, regényrésietek, kalandos, humoros epizódok közlését kezdjükmeg: a magyar és a világirodalom legjavából válogatunk, érdekes, izgalmas jó szórakozást ígérő szemelvényeket.” így ír a szerkeszA Szovjet Irodalom novemberi számában a többi között az állami díjas Georgij Markovnak, a Szovjet író- szövetség titkárának jelent meg írása A békeharcos író kötelessége címmel. A nálunk már jól ismert Konsztantyin Pausztovszkij, a Messzi bolyongás, a Barangolások könyve, a Nyugtalan ifjúság és a Letűnt esztendők kötetek szerzője ezúttal elbeszéléssel jelentkezik a magyar olvasók előtt. „A nyűtt köpenyes öregemHárom évtizeddel ezelőtt egy szeptemberi napon a megyei lap első oldalán jelentette be dr. Südy Ernő a városi zeneiskola megnyitását. Hogy milyen nagy esemény volt ez Békéscsabán, azt az első mondat mutatja legjobban: „Ide is eljutottunk!” Majd kifejtette: akadály, nehézség, késedelem, az elődök nemtörődömsége hátráltatta eddig a város zenekultúráját, holott: „A muzsika nem luxus, hanem egy boldogabb emberi élet szerves tartozéka...” Épp ezért kérte a szülőket, támogassák a kezdeményezést, s aztán a következő szavakkal fejezte be írását: „Az iskola pedig akkor váltja be a hozzáfűzött reményeket, ha követi annak a világhírű magyar muzsikusnak és embernek — Bartók Bélának — szellemi emelkedettségét, akinek nevéről az iskolát elneveztük.” Ezzel indult el útjára a 30 éves jubileumát ünneplő intézmény. 1947. október 1- én az iskola első oktatója, dr. Matusovszki Andrásné énektanár kezdi meg a munkát, 15-én másod-, december 2-án pedig már harmadmagával tanít az előképzőben. Rákövetkező februárban belép az első igazgató, Zsol- dosné Hess Irén hegedűtanár. Az első tanévben 120 tanulójuk van, s ez a szám évről évre gyarapodik. ,Az ének, zongora, hegedű tanszakhoz csatlakozik a csel- lós és a fúvós is, és nem egészen tíz év alatt több mint ötszörösére emelkedik a növendékek száma. Az ötvenes évek végén Gyomán és Szarvason fiókiskola létesül, a gyomai ma is ebben a minőségben működik. Jelenleg 16 tanszakon 30 tanárral folyik az oktatás, és kihelyezett tagozat van az 5—6-os, 10-es, 11-es békéscsabai iskolákban, továbbá Telekgerendás, Szabadkígyós és Újkígyós községekben. A zenei képzéseken kívül több mint 20 éven keresztül az Országos Filharmónia hangversenyeinek a rendezését tő. Ezúttal Tamási Áron: Harmat és vér című novelláját közli a lap. A világ- és a magyar irodalom klasszikusnak számító szép költeményeihez mai modem alkotók versei társulnak a novemberi Kincskeresőben. Szívesen olvastuk Tamkó Sirató Károly: Az állatkerti kisfiú című meséjét, amely a Medirán királylány mesélő kertje című mesefüzér kötet egyik költőien szép története. Tandi Lajos Lapis András szobrászművészt és Huszár Lajos zeneszerzőt vallatja írásában Ady-idéző műveikről. Az irodalmi séták rovatban Veres Pálné utcai Ady-emlékmúzeumról közöl a Kincskereső szemléletes ismertetőt. Az olvasás után bizonyosan mindenki úgy érzi majd, látnia kell azt a helyet, ahol a költőzseni élt, alkotott és szenvedett. A legújabban megjelent gyermek verses- és meséskönyvek ajánlásával zárul a novemberi Kincskereső. bér” megrázó erővel mutatja be a cári hadsereg egyik nyugalmazott katonatisztjének életét, akinek Leninnel való találkozása fordulatot hoz sivár életébe. Az első világháború éveibe vezet vissza annak a történetnek a fonala, amelyet a nyíregyházi Lenin-emlék- műnek az alkotója, Olcsvai- Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész elevenít fel a Mezei András készítette interjúban. Hangversenyt hirdető plakát is a zeneiskola — személy szerint dr. Matusovszkiné — végezte. 1950 őszétől haláláig Gulyás Mihály az igazgató, őt követte 1959-ben Sárhelyi Jenő, aki 16 éven át — nyugdíjazásáig — vezette az intézményt. Két év óta pedig Rázga József az igazgató. Mindhármuk működésére az iskola dinamikus fejlődése jellemző. A megye zenei életét ez az elmúlt három évtized átformálta. Az iskola hatása a közművelődésre több irányú volt. A zenei műveltség elemeit a legszélesebb rétegek számára tette hozzáférhetővé és közönséget nevelt a magasabb rendű zenének. Hangversenylátogató, -értő közönséget. És muzsikálót is, hiszen a meg-megújuló zenekarokban a tanárok mellett ott vannak a mindenkori növendékek is, hogy a közös muzsikálás élményében részt vegyenek. Az énekkarban szintén. Az iskola Bartók Béla vegyeskórusában volt és jelenlegi tanulók és tanárok énekelnek, sőt kívülálló érdeklődőik is. Zene- és énekkari fellépéseik az iskolai ünnepélyek és hangversenyek mellett kul- túrotthonokra is kiterjednek, Távoli hang válaszolt a kérdéseimre, amikor a Délalföldi Vetőmagtermeltető Vállalat párttitkárát kértem az orosházi telefonhoz Békéscsabáról. Nehezen értettük meg egymást: találkozni szeretnék az egyik szocialista brigádjukkal. Az idén először vetélkedik 4 brigádjuk a megye közművelődési vetélkedőjében. Úttörő feladat számukra most hát a felkészülés, hogytam birkóznak meg vajon a követed- ményefckél ? Kiss János párttitkár a Kossuth Szocialista Brigádot javasolta, ismerkedjünk, beszélgessünk velük. Néhányan közülük már 1958-ban itt takarították a cseréptörmeléket, épületmanadványokat, hogy a helyén hamarosan 5 szintes, új termelőüzem emelkedjen. Az alapítók között volt Zábrák István is, a brigádvezető. Meglepődve fogadja a kézszorítást a derűs-kék szemű brigádvezető. Miért keressük őket? Igaz, hogy ez az ő csapatuk 1971 óta lett szocialista, többszörösen arany koszorús, de nem csináltak ők semmi rendkívülit. Végzik a munkát, ahogy kell. Mert nagy a felelősség, sok devizát hoz az országnak a vetőmiagexport, a külföldi partnerek meg nagyon igényesék, s ez a vállalat ad Békés és Csöng- rád megye kis- és nagygazdaságainak, hobbikertjeinek vetni való magot; de tudja itt mindegyik dolgozó, hogy vigyázni kell. — Vén rókák már a szakmában a Kossuth brigád tagjai — mosolyog Zábrák István. — A brigádnak több mint a fele nő, kiveszik ők a kezdeti időkből különösen jó a kapcsolatuk a MÁV-val, a téglagyárral és az Építőkkel. Ott vannak a helyi múzeum tárlatlátogatásain, decemberben pedig Budapesten, a Nemzeti Galériában, januárban a Történeti Múzeumban fognak fellépni. A zenei kultúra terjesztése mellett a zenei pályára való felkészítés feladatát is ellátták: számos növendék végzett közép- és felsőfokú tanulmányokat. Közülük ide tért vissza tanítani Kovács Andrásné, Hrabovszki Éva, Hajdú Éva és Horváth Elek, Körber Tibor és Laczó Zoltán pedig a Zeneművészeti Főiskola tanára lett. De innen indult az Állami Népi Együttes két híres szólistája is: Szobek Márta és Varga Katalin. November 21—22-én ünnepli 30 éves fennállását az iskola. Két napon keresztül tartanak a rendezvények: nyílt tanítási nap, zenepedagógia-előadás, ünnepi tan- testületi ülés, és kedden este díszhangverseny a színházban. Mindez az eddig végzett munkának szól: a tanulásnak és tanításnak. Amelyek nélkül nincs kultúra- V. M. a munka oroszlánrészét, de a szájuk is kíméletlen, ha hibát látnak a másik keze alatt. Fontos, hogy a Kossuth Szocialista Brigád rangját ne koptassa selejt munka! Nem akárkit veszünk fel 'brigádtagnak, ki kell érdemelni. Sokan úgy képzelnék, idejönnek, s ripsz-ropsz becsöppennek egy szocialista brigádba. így csak a létszám nőne, de nálunk nem ez a fontos, 24-en vagyunk most is. Tagjelölt lehet a jelentkező egy évig, ha bizonyít munkában, jeliemben, emberségben, akkor dönt a brigád, befogadjuk-e vagy sem. De tessék nálunk körülnézni az üzemben, úgy lehet megítélni a brigádunk életét, ha a munkáját is ismerik ! Degeszre tömött, pontosan varrott, pecsételt zsákok között ballagunk a felvonóig, hogy az ötödikre repítsen, ott kezdődik a munkafolyamait. A Kossuth Szocialista Brigád valamelyik tagja mindenütt ott van a magnak érkezésétől a zsákolásig. De mennyi munka, figyelem, szakértő mozdulat, törődés kell a beöntéstől a osíraképes magvak vagonba rakásáig! Augusztustól december végéig sok száz vagon fajta- borsó, napraforgó-, kerti és bokormag kerül itt feldolgozásra ! Segíti a munkát a sok gép, régi és új, még fo- toceliás magvizsgáló készülék is dolgozik, ha gyenge minőségű a termény. — December 10 az exporthatáridő, csak azután tudunk lélegzetet venni — mondja Zábrák brigádvezető. Beszélgettünk már a szocialista brigádvetélkedőről, de még komolyan hozzákezdeni la felkészüléshez nem tudtunk. Gyors mozdulattal varrja össze a kényes zsákok szóját Léner Ilona, ő is a Kossuth alapító tagja. Csak a keze foglalt, így a beszélgetéshez neki is bőven akad mondanivalója: — Olyan jó szellemű ez a mi brigádunk, hogy mindenben együtt tart. Már amikor összejövünk, mert két műszakban dolgozunk. így aztán, hol az egyik fele megy a színházba, moziba, hol a másik. Minden évben vetélkedtünk mi is a vállalaton belül, de most ez a nevezés a megyei Békéscsabán, a Jókai Színház klubjában november 23- án, szerdán délután 5 órakor munkás-paraszt-színész találkozót rendeznek. A találkozó részvevői megtekintik a színház művészeinek Csehov-estjét, majd kötetlen beszélgetést folytatnak az előadásról és a közművelődésről. A találkozó záróversenyre, kicsit merészség. Megmondom úgy, ahogy érzem: magasak nekünk ezek a követelmények, főleg a zene. Szeretjük mi a jó muzsikát, de Bacbhoz, Beethovenhez kipihent fej, türelem keli. Amit régen mulasztottunk, néhány hón(ap alatt nemj lehet pótolni. No, de nem azért neveztünk be a versenyre, hogy lemaradjunk. Az üzemvezetőnő, a művelődési központ munkatársai megígérték, hogy segítenek. Csányi Ferencné, Éva zsákot mintáz. Bizony alig érzi már társaival kezét-lábát, mire a 20—30 vagon végére jutnak. Ha a teste elfárad is, a kedve mindig vidám. Mondják a munkatársai, ahol táncolni, dalolni kell, ő • viszi a prímet: — Szeretek sokat kacagni, ilyen jókedvű család a miénk. Tartok lattól kicsit, hogy engem jelöltek egyiknek a vetélkedő asapaitba! Elszaladt már bőven 40 ősz, mióta születtem, nehezebben fog a fejem, mint a fiataloké. A regényolvasásra se sóik időm jut, de |a tv-ből sok érdekeset megismerek. Az újságokat is átböngészem mindennap, a Népszabadságot, a Képes Újságot, ha megjelenik, és a megyei lapot. A politikai részt vállalom a brigádvetélkedőből, Ica lesz az irodlalmár. Az elbeszéléskötetet majd kézről kézre adjuk, mindenki elolvassa. Nagyon számítunk a városi szocialista brigádvezetők klubjára, ők tanácsot adhatnák a többi tárgyhoz. A színház- és a mozielőadás mindig szerepelt nálunk a programban, ezután sem lesz másként. — Nagy létszámú brigád a miénk, nem is lehet várni, hogy mindenki egyformán lelkesedjen — folytatja a brigádvezető. A többség biztos, hogy együtt tant a felkészülésben, <a versenyen meg remélem mindenki ott lesz. Nem is féltem én a közömbösségtől a brigádomat. Az már nem kérdés miná- lunk, jó-e együtt dolgozni, tanulni, szórakozni, csak egy dojpg aggaszt. Négy-öt év múlva a brigádból sokan nyugdíjba mennek, lesz-e utánpótlás, lesz-e 5 év múlva, aki a Kossuth brigádban dolgozzon és vetélkedjen ?... Bede Zsóka eseményeként a Békéscsabai Konzervgyár irodalmi szakkörének és a békéscsabai Szabadság Tsz Röpülj páva körének műsorát nézik meg a részvevők. A már hagyományos találkozót a Jókai Színház szak- szervezeti bizottsága és a művészeti szakszervezetek koordinációs bizottsága szervezi. Tekintély, nagy T-vel Többször meghallgattam már Mester Ákos és Vértes Csaba „Körmikrofon’’ című vitaműsórát, és egyre inkább az a véleményem, hogy nagyon jó az, amit csinálnak, de bővíteniük kellene a kört. Mármint azok körét, akik odaülnek a mikrofonhoz, és jóféle vitát csapnak az éppen adott témából. Mert így, szűk körben is érdekesek az elhangzottak, és talán jobban is lehet követni a vita vonulatait, erőteljesebben kirajzolódik az, amiben egyetértenek; mégis és állandóan ott motoszkál a hallgatóban, hogy vajon mit mondana a tekintélyről egy szocialista briga- déros, egy tanár, egy termelőszövetkezeti tag, vagy éppen hivatalnok? Mert — hangsúlyozom — jó dolog ilyen nyíltan, és őszintén fogalmazni a „Körmikrofon” kifelé, a vitatkozók szempontjából lezárt körén belül, azt mondják, ami a szívükön, egy pillanatra sem kell arra gondolniuk, hogy mit szól hozzá a főnök? És itt, ezen a ponton ért a lényeghez a csütörtök délutáni adás. Amikor arra keresett választ, hogy miként alakul ma Magyarországon általában a tekintély dolga? Hogy a demokratikus tekintély-elv miért áll kibékíthetetlen ellentétben a tekintélyuralommal? Hogy tekintéllyel senki sem születik, a tekintély az kialakul. Ha kialakul, ha kialakulhat. Felettéb izgalmas volt ez a vita! Már a kérdések megfogalmazása kizárta annak lehetőségét, hogy a vitatkozók mellébeszéljenek, finomabban határozzanak meg egy és más fogalmat, helyzetet. Nem is finomkodtak, a lehető legkézenfekvőbb véleményeket hallottunk a tekintély körüli problémákról, szituációkról, hagyományról és gyakorlatról. Egyikőjük igazán meglepően, de világosan kifejtette, hogy „nem óhajt tisztelni senkit, de tiszteli azt, aki kivívja benne a tiszteletet.” Nyilván van ennek egy másik oldala, hogy alkalomadtán olyanokat is kell tisztelni, elfogadni, akik erre nem méltóak, nem érdemesek. A rossz értelmű „tekintély-hierarchia” hibái és torzulásai ilyen esetekben hosszú távon is nagy gondokat okoznak, és az adott közösség sínyli meg az elsietett tekintélyteremtést. Pedig, mint ahogyan ezt a vitázók a legteljesebb egyetértésben többször is aláhúzták: tekintély nem önmagunkban hordott, meglevő tulajdonság, hanem kialakul. Ha kialakul... A téma körüljárása során azt is megemlítették, hogy a tekintély az érdektől és az érdekeltségtől el nem választható. Hogy miért, azt hiszem,, felesleges boncolgatni, inkább arra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, amit a vita befejező részér ben elemeztek a „Körmikrofon” meghívott vendégei. Azt történetesen, hogy önmagunkba tekinteni sem éppen megvetendő, ha a tekintélyt, mint olyant körbejárjuk. Azt, hogy az élet bármely fokán, helyzetében, emberek egymáshoz való kötöttségében akkor lesz tekintélyünk, ha holnap különbek leszünk, mint ma, és ha ezt a különbséget környezetünk is észre veszi, mert valóságos a különbség, és nemcsak általunk elképzelt. Persze, a köznapi élet nem mindig tükrözi ezeket a következtetéseket, de általában és lényegében így kell lennie. Az ajándékba kapott tekintély mit sem ér, ha nincs mögötte „aranyfedezet”. Megszerezni azonban, becsülettel, jó akarattal, tiszta szívvel és törekvésekkel: nyitott út. Igaz, hogy nehéz rajta járni, de érdemes. És közös jó, ha a társadalmat nézzük. Sass Ervin B. Zs. Miről ír a Szovjet Irodalom 30 éves a békéscsabai zeneiskola A zene megsokszorozza az élet szépségét SrL-iBékéscsabai Állami Zeneiskola HANGVERSENYE IÜS08: J*n* K.meirratgMB si-s* -* tttiru; irti'.t VcaiUa»lnrl ta*w»>. »'•*«*! •»out m mf*tJaavak kaphatók a KulthrhaibanI M u n kás- paraszt-színész találkozó
