Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

1977. november 17., csütörtök-o i\ei tw Őszi munkák rekordidőre Békés megye rekordidőre számít az őszi mezőgazdasá­gi munkák teljesítésében. Még nem fordult elő, hogy az őszi mélyszántást novem­ber közepén több mint 60 százalékban elvégezzék. Je­lenleg a 220 ezer hektár szántóterületből 150 ezer hektárt mélyszántottak. De­cember közepén — a jó idő­járás és a megfelelő gépi ka­pacitás ígérte lehetőség alap­ján — befejezik a szántóföld őszi előkészítését. Kitűnően állnak megyénk­ben az egyéb őszi munkák­kal is. A búzát október vé­géig elvetették, s már csak a cukorrépa és a kukorica betakarítása ad munkát a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A gond itt sem nagy. A mint­egy 800 ezernyi hektár cu­korrépából már csak 17 ezer hektár, a 110 ezer hektár kukoricából mindössze 3 ezer hektár „learatása” van hát­ra. A sarkadi ’és a mezőhe- gyesi cukorgyárak az édes­növény termékének több mint 65 százalékát dolgoz­ták fel eddig, s előrelátha­tóan január közepén be tud­ják fejezni a cukorgyártást. Klimakonferencia A Bakony Művek várpalotai gyáregységében új típusú ke­rékpárvilágítási garnitúrák gyártását kezdik meg. A több színben és tetszetősebb formában készülő dinamók, lámpák stb. olcsóbbak is lesznek a jelenleg kaphatónál. De vajon vásárol-e majd belőlük minden kerékpáros, aki ma még — könnyelműen és felelőtlenül — világítás nélkül közlekedik? (MTI Fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) l\V\UUUWUVlVU\UttUUViUUV\VMW\WMVUVUUM1 Felvételi előkészítő műszakiaknak Sokféle formában segíti megyénk gépipari műszaki gárdájának erősödését a Gépipari Tudományos Egye­sület, nemcsak előadásokkal, tanácskozásokkal, hanem egy-egy üzemi probléma megoldásával és tanfolya­mokkal is. Ez utóbbiak sorá­ban a legújabb: műszaki Csemete helyett élöfát! • s Az alábbi sorok leírá- S ; sára Tanjug-fotó adta az j j ötletet. A képen belgrádi • ; utca látható, ahol a járó- • ■ kelők egy különös és : • hasznos gép munkáját • ; figyelik. Ez az NSZK-ból ! • importált, teherautó al- : j vázra szerelt masina pár ; ; perc alatt kiás egy 120 ! ■ centiméter mély és 180 • centiméter átmérőjű göd- ; rőt; majd nagy élőfát ül- i tét bele. Nem tudom, le mer­• jem-e írni: nálunk, Ma­gyarországon is elkelne ■ néhány ilyen gép. Miért? • Azért, mert számos he- S S lyen még ott tartanak, ; ! hogy az országutak men- ■ • tén életerős, viszonylag ! | fiatal fákat sorra „leka- ; j szabolnak”. Bízom ab- ■ : ban, talán az emberi tu- S i dat elérhet olyan fejlődé- : • si fokot is, hogy a jövő • ! évszázadban már nem fa- • Í irtással, hanem ültetéssel i • foglalkoznak, s egymás j S mellett párhuzamosan I ; haladó, új utak építésével i > oldják meg a szélesítést ■ • és a korszerűsítést. • ■ Akárhány törvényt le- ! hét alkotni például a ■ környezetünk védelmé­■ re; semmit sem ér, ha : nem tartják be őket; ha ; a sok fáradtsággal létre- j hozott ligeteket fölszab­• dalják, majd éveken át 5 mindenféle anyagot tá­• rolnak rajtuk. A sok-sok • társadalmi munkaórában i fákat, bokrokat ültető, | parkosítást végző embe- S rek szorgalmát úgy be- ; csülhetjük meg, ha a gé­• pi erőt nem pusztításra, \ hanem további zöld- ! övezetek kialakítására • használjuk föl. És még egy dolog; az ■ egyre szennyezettebbé ; váló városi levegő gátol­• ja a facsemeték megfaka- I dását. Ezért is lenne cél­■ szerű a már megerősö­• dött élőfákkal beültetni ; az utcákat, és a szabadon • (?) hagyott területeket. —y—n egyetemi és főiskolai felvéte­li vizsgára előkészítő tanfo­lyamot szerveznek azoknak, akik gépészmérnökök, üzem­mérnökök akarnak lenni. A GTE megyei csoportja több egyetemmel, főiskolával közvetlenül is együttműkö­dik, hogy segítse az oktató­munkát. így például közre­működik a Kecskeméti Gép­ipari és Automatizálási Mű­szaki Főiskola csabai kon­zultációs központjának meg­szervezésében, munkájában. Itt — mint a most napvilágot látott tájékoztató hangoztat­ja — a levelező hallgatók a főiskolai tantervek alapján tanulnak, s ha végeznek, üzemmérnöki diplomát sze­reznek. Mind az előkészítő tanfolyamról, mind a konzul­tációs központról részletes útbaigazítást kaphatnak az érdeklődők a békéscsabai Technika Házában, az István király téren. a textiliparban A textilipari üzemekben a munkakörülményeik egyik sarkalatos kérdése a megfe­lelő klímaviszonyok megte­remtése. A textilipari munkahelyek klímaviszonyainak széles kö­rű felmérésén alapuló átte­kintésére szerdán mintegy 200 szakember részvételével a Lőrinci Fonó művelődési házában kétnapos konferen­cia kezdődött, amelyet a Textilipari Műszaki és Tu­dományos Egyesület, a Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szak- szervezete hívott össze. A tanácskozáson többek között elmondották, hogy a megelőző ötéves tervidőszak­ban a munkakörülmények javítására több mint 2 mil­liárd forintot fordítottak, s a jelenlegi ötéves tervben is hasonlóan nagy összegeket áldoznak. Ezen belül kifeje­zetten a klímaviszonyok ja­vítására a textiles vállalatok erre az öt évre mintegy 460 millió forintot terveztek, amiből 1977 végéig 150-160 miliő forintot ruháztak be. A fejlesztés ellenére azonban a gyárak és az üzemek mint­egy 15 százalékában a meg­kívánt klíma még nem tel­jesen biztosított. A kétnapos konferenciá­nak az a célja, hogy a dol­gozó ember érdekeinek el­sődlegességét szem előtt tart­va s a technológia igényeit is messzemenően figyelembe véve átfogó módon foglal­kozzék a jelenlegi helyzettel, s eligazítást nyújtson a ten­nivalókhoz. írók a mikrofonnál A szolnoki körzeti stúdió ma, csütörtökön 12.33-kor a Petőfi adón Metszésponton címmel a Bács-Kiskun me­gyei szociográfus műhely alkotóit mutatja be. Három éve annak, hogy a kecske­méti országos konferencián Huszár Tibor „A szociográ­fia státusza a mai Magyaror­szágon” című előadásában a Adatok, érdekességek idegenforgalmunkról Azt, hogy utazó nemzet vagyunk, és országunkat is szívesen látogatják a külföl­diek, tényekkel bizonyítja a Központi Statisztikai Hivatal nemrég közzétett Belkeres­kedelmi és idegenforgalmi adatok című kiadványa. Januártól júniusig másfél millió magyar állampolgár járt külföldön, kevés kivétel­lel turistaként. Legtöbben Csehszlovákia iránt érdek­lődtek, ezután sorrendben Jugoszlávia, maid Lengyel- ország és Románia követke­zik. A külföldiek is szép szám­ban keresték fel hazánkat: több, mint három és fél mil­lióan. Ügy látszik, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország és Magyarország kö­zött kölcsönös érdeklődés alakult ki, hiszen ezekből az országokból fordultak meg a legtöbben nálunk. Jelentős számú osztrák turista is járt itt. Képet kapunk a határál­lomások forgalmáról is. Bé­kés megyében 51 ezer kül­földi fordult meg az év első felében, kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. Három határállomásunk kö­zül Gyula fogadta a legtöbb külföldit, (25 ezret), Lökös- háza 11 ezret, Kötegyán pe­dig 3 ezret. Az ország szállodáiban összesen csaknem másfél millió vendég kapott helyet az említett időszakban. A legnagyobb forgalmat Buda­pest szállodái bonyolították le, csak ezek után következ­nek a Balaton és a Duna­kanyar hoteljei. A kereske­delmi szálláshelyek vendég- forgalmát megyénként is megtudhatjuk. Békés megye Tolna, Szabolcs-Szatmár és Nógrád előtt foglal helyet 39 ezer vendégével, melyből 8 ezer volt a külföldi. G. K. fogalmi igényességet, és a történelmiséget jelölte a va­lódi szociográfia legfonto­sabb ismérvének. így érhe­tő el az, hogy minél több olyan mű szülessen, amelyik ezt a mozgásban levő dina­mikus társadalmat úgy ábrá­zolja, hogy a múlt, a jelen és a jövő metszéspontján lássuk. Hogyan és miként felelnek meg ennek az általunk is alapvetőnek tartott követel­mények a Bács-Kiskunban élő szociográfusok? Képe- sek-e valóban a metszéspon­ton ábrázolni a társadalom jelenségeit? Milyen szerepet vállalnak és játszanak a he­lyi politika alakításában ? Mit ad az íróknak a megye és mit kap tőlük vissza? Egye­bek között ezekkel a kérdé­sekkel vet számot a műsor­ban Zám Tibor szociográ­fus, Hatvani Dániel, a For­rás főszerkesztője és Gajdó- csi István, a megyei tanács elnöke. A szerkesztő-ripor­ter: Pálréti Ágoston. Az Állami Nyomdában a lottószelvényekből tizenötmilliót gyártanak. Nyomás után gondosan ellenőrzik a lottószelvé­nyeket (MTI Fotó — Várkonyi Péter — KS) Versenytársak vagy szövetségesek? n apjaink sokat vitatott kérdése: egymás lété­re törő konkurrensek vagy egymás hatását felerő­sítő, kulturális emelkedést hozó szövetségesek-e a tele­vízió, a film, a rádió, a könyv meg a színház? Az elméleti válasz olyan egyértelmű, hogy magát a kérdést megszüntetni lát­szik: a mozgókép sokféle módon ébreszthet irodalmi érdeklődést (regények, el­beszélések film vagy tv adaptációja; írók, s?ínészek közvetlen megszólaltatása; irodalmi viták a tv-nézők nyilvánossága előtt; színhá­zi közvetítések — amelyek nem pótolván az „igazit”, annak megnézésére késztet­nek — közeli és távoli tá­jak, városok bemutatása; történelem, művészet, nép­rajz, természettudomány té­maköreiből vett ismeretter­jesztő filmek és még sok minden ébreszt csak a köny­vek segítségével kielégíthető kíváncsiságot); az olvas­mányélmények viszont gyak­ran kívánják a képi kiegé­szítést (például útleírás, művészettörténet); és a szín­házlátogató szívesen nézi meg kedvelt művészeinek .portréfilmjeit. Elvileg tehát kétségtelen a szövetséges helyzet, a sokféle kölcsönha­tás, olyannyira, hogy feles­legesnek tűnik a • további töprengés. Mégsem az. A gyakorlat — mint annyi más kérdés­ben is — nem követi feltét­lenül az ésszerűséget. A rá­ció ugyanis az „elvont em­berre” szabott, ám a valósá­gos egyéniség a maga pszichológiai kötöttségeiben vergődik. A mozgó képet a nagy filmesztéta, Balázs Béla ko­runk népművészetének ne­vezte. A megállapítás erede­ti ugyan, de csak látszólag helytálló. A film (a további­akban vegyük egy kalap alá a tv-vel, mert mondaniva­lónk szempontjából szerepük azonos) „fogyasztója” való­ban az egész nép; készítői­nek serege is növekszik, gondoljunk az amatőrfilme­sek óriási táborára. A nép­művészet lényege azonban nem az, hogy sokan „fo­gyasztják” és sokan hozzák létre, hanem hogy közösség­ben születik, magán viseli egy adott közösség jellegze­tességeit és — a tárgyi al­kotásokat kivéve — a kö­zösség kollektiven formálja, alakítja, csiszolgatja, miköz­ben térben és időben (szom­szédainak, illetve utódainak) terjeszti. Ezt a kollektivitást (alko­tók és „fogyasztók” azonos­ságát) semmiképp sem talál­juk meg a mozgóképnél, a televízió meg éppen ellene hat, mert az egyént szabad óráiban otthonához láncolja és így társas kapcsolatait sorvasztja. E kapcsolatok hiánya hal­ványítja a szellemi életet is. Amint a népek történetében a tengeri hajózás, az egy­mással való érintkezés kul­túrák gyors kibontakozását tette lehetővé, úgy az egyén életében is óriási lendítő­erő a gondolatcsere, a gon­dolatok összeszikrázása. Ol­vasáspszichológiai felméré­sekből tudjuk, hogy sokkal többet olvasnak, akiknek van kivel megbeszélniük könyvélményeiket. A mozgókép azonkívül mértéktelen fogyasztás ese­tén passzivitást kelt, megbé­nítja a személyiség cselekvő erejét. Különösképpen ak­kor, ha valaki kisgyermek­ként nő hozzá a képernyő­höz, ha azt szülei amolyan „házi fegyelmezőnek”, „in­gyen dadának” tekintik. Az ilyen gyermekben kialakul a képi gondolkodás túlsúlya, s ez elnyomja a fogalmi, azaz elvont gondolkodás képessé­gét, szintúgy a bontakozó képzeletet is. (Nem szólva az idegrendszerre és a látásra ható egészségügyi ártalmak­ról!) Az ilyen gyermek el­kábul a benyomásoktól, de- koncentrált, felületes lesz, s el sem jut oda, hogy a fá­radságosabb, de maradan­dóbb ismeretszerzés fogalmi — vagyis könyvekre alapo­zott — útját járja, megte­remtvén magában a megis­merés eszközeinek áhított szövetségét. Mindez persze nemcsak a gyermekre, hanem a művelt­ség első lépéseinél tartó fel­nőttre is érvényes. Passzivi­tás, kényelem, elzárkózás: megannyi akadálya, hogy az előbb említett versenytársak­ból szövetségesek legyenek. Mert ez az ésszerű és ter­mészetesnek látszó szövetség csak abban a belső harmó­niában valósulhat meg, amit az egyén a különféle isme­retszerző eszközök okos fel- használásával önmagában kialakít. Az aránytalansá­gokból eredő torzulások el­len csak akkor tudunk vé­dekezni, ha a mozgó kép pszichológiai hatásának ve­szélyeivel őszintén szembe­nézünk. Könnyű — és felületes — megoldás lenne a statiszti­kák számaival megnyugtat­ni magunkat: évről évre több könyv fogy nálunk, köztük olyan magas szintű művek is, amelyekhez hasonlókat egy emberöltővel ezelőtt leg­feljebb néhány százan ha ol­vastak. A fejlődés kétségte­len, ám az is tény, hogy a lakosság fele nem olvas rendszeresen, harmada pedig egyáltalán nem vesz köny­vet a kezébe. Naponta ta­pasztaljuk, hogy kétmilliós fővárosunkban hiánycikk a színházjegy, de ha a színhá­zi férőhelyek számát a la­kosságéhoz viszonyítjuk, nyomban kiderül, nem a színházlátogató sok — a színház kevés. A mozgókép csak akkor lesz és lehet kul­turális felemelkedésünk esz­köze, ha az előbb említett harmónia szükségességét tu­datosítjuk, és ha minden le­hető alkalommal figyelmez­tetjük a szülőket: a tv és a film ajándék is, de veszede­lem is, csínján kell vele bánni, akár a gyógyszerrel. Végül még néhány szót a rádióról, amely oly nyilván­valóan szövetséges, hogy versenytárs mivolta fel sem merül. Szerény doboz, sze­münket nem rongálja, nem pótol sem látványt, sem könyvet, gondolkodásunkat inkább fogalmi útra tereli, jótétemény a magánosoknak, s leginkább az egyhangú, manuális munkák végzői­nek : szépirodalmi, ismeret- terjesztő műsorai más tevé­kenység közben is palléroz­zák elménket, s gyakran rá­bírnak egy-egy könyv kézbe vételére. Veszélye — ha van — csak ott észlelhető, ahol már más okok előidézték a bajt: a gondolkodásra rá nem szokott fiataloknál, akik úton-útfélen »zenét harsog- tatnak a fülükbe, mert fél­nek egyedül maradni önma­gukkal, hiszen a szó szoros értelmében unják „magukat”. □ „Gutenberg galakszis” alkonyától nem fé­lünk, a könyv évezre­deken át keveseké volt, s most már gyűrűzve terjed, hogy mind többeké legyen. Az a kívánság sugallja e so­rokat, hogy a kép társulva a könyvhöz, a hanghoz, a já­tékszínhez, egész népünk körében szolgálja a szaba­don szárnyaló gondolatot. A közműveltséget, amely csak közösségi lehet. Bozóky Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom