Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-17 / 270. szám
1977. november 17., csütörtök-o i\ei tw Őszi munkák rekordidőre Békés megye rekordidőre számít az őszi mezőgazdasági munkák teljesítésében. Még nem fordult elő, hogy az őszi mélyszántást november közepén több mint 60 százalékban elvégezzék. Jelenleg a 220 ezer hektár szántóterületből 150 ezer hektárt mélyszántottak. December közepén — a jó időjárás és a megfelelő gépi kapacitás ígérte lehetőség alapján — befejezik a szántóföld őszi előkészítését. Kitűnően állnak megyénkben az egyéb őszi munkákkal is. A búzát október végéig elvetették, s már csak a cukorrépa és a kukorica betakarítása ad munkát a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A gond itt sem nagy. A mintegy 800 ezernyi hektár cukorrépából már csak 17 ezer hektár, a 110 ezer hektár kukoricából mindössze 3 ezer hektár „learatása” van hátra. A sarkadi ’és a mezőhe- gyesi cukorgyárak az édesnövény termékének több mint 65 százalékát dolgozták fel eddig, s előreláthatóan január közepén be tudják fejezni a cukorgyártást. Klimakonferencia A Bakony Művek várpalotai gyáregységében új típusú kerékpárvilágítási garnitúrák gyártását kezdik meg. A több színben és tetszetősebb formában készülő dinamók, lámpák stb. olcsóbbak is lesznek a jelenleg kaphatónál. De vajon vásárol-e majd belőlük minden kerékpáros, aki ma még — könnyelműen és felelőtlenül — világítás nélkül közlekedik? (MTI Fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) l\V\UUUWUVlVU\UttUUViUUV\VMW\WMVUVUUM1 Felvételi előkészítő műszakiaknak Sokféle formában segíti megyénk gépipari műszaki gárdájának erősödését a Gépipari Tudományos Egyesület, nemcsak előadásokkal, tanácskozásokkal, hanem egy-egy üzemi probléma megoldásával és tanfolyamokkal is. Ez utóbbiak sorában a legújabb: műszaki Csemete helyett élöfát! • s Az alábbi sorok leírá- S ; sára Tanjug-fotó adta az j j ötletet. A képen belgrádi • ; utca látható, ahol a járó- • ■ kelők egy különös és : • hasznos gép munkáját • ; figyelik. Ez az NSZK-ból ! • importált, teherautó al- : j vázra szerelt masina pár ; ; perc alatt kiás egy 120 ! ■ centiméter mély és 180 • centiméter átmérőjű göd- ; rőt; majd nagy élőfát ül- i tét bele. Nem tudom, le mer• jem-e írni: nálunk, Magyarországon is elkelne ■ néhány ilyen gép. Miért? • Azért, mert számos he- S S lyen még ott tartanak, ; ! hogy az országutak men- ■ • tén életerős, viszonylag ! | fiatal fákat sorra „leka- ; j szabolnak”. Bízom ab- ■ : ban, talán az emberi tu- S i dat elérhet olyan fejlődé- : • si fokot is, hogy a jövő • ! évszázadban már nem fa- • Í irtással, hanem ültetéssel i • foglalkoznak, s egymás j S mellett párhuzamosan I ; haladó, új utak építésével i > oldják meg a szélesítést ■ • és a korszerűsítést. • ■ Akárhány törvényt le- ! hét alkotni például a ■ környezetünk védelmé■ re; semmit sem ér, ha : nem tartják be őket; ha ; a sok fáradtsággal létre- j hozott ligeteket fölszab• dalják, majd éveken át 5 mindenféle anyagot tá• rolnak rajtuk. A sok-sok • társadalmi munkaórában i fákat, bokrokat ültető, | parkosítást végző embe- S rek szorgalmát úgy be- ; csülhetjük meg, ha a gé• pi erőt nem pusztításra, \ hanem további zöld- ! övezetek kialakítására • használjuk föl. És még egy dolog; az ■ egyre szennyezettebbé ; váló városi levegő gátol• ja a facsemeték megfaka- I dását. Ezért is lenne cél■ szerű a már megerősö• dött élőfákkal beültetni ; az utcákat, és a szabadon • (?) hagyott területeket. —y—n egyetemi és főiskolai felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamot szerveznek azoknak, akik gépészmérnökök, üzemmérnökök akarnak lenni. A GTE megyei csoportja több egyetemmel, főiskolával közvetlenül is együttműködik, hogy segítse az oktatómunkát. így például közreműködik a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola csabai konzultációs központjának megszervezésében, munkájában. Itt — mint a most napvilágot látott tájékoztató hangoztatja — a levelező hallgatók a főiskolai tantervek alapján tanulnak, s ha végeznek, üzemmérnöki diplomát szereznek. Mind az előkészítő tanfolyamról, mind a konzultációs központról részletes útbaigazítást kaphatnak az érdeklődők a békéscsabai Technika Házában, az István király téren. a textiliparban A textilipari üzemekben a munkakörülményeik egyik sarkalatos kérdése a megfelelő klímaviszonyok megteremtése. A textilipari munkahelyek klímaviszonyainak széles körű felmérésén alapuló áttekintésére szerdán mintegy 200 szakember részvételével a Lőrinci Fonó művelődési házában kétnapos konferencia kezdődött, amelyet a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület, a Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szak- szervezete hívott össze. A tanácskozáson többek között elmondották, hogy a megelőző ötéves tervidőszakban a munkakörülmények javítására több mint 2 milliárd forintot fordítottak, s a jelenlegi ötéves tervben is hasonlóan nagy összegeket áldoznak. Ezen belül kifejezetten a klímaviszonyok javítására a textiles vállalatok erre az öt évre mintegy 460 millió forintot terveztek, amiből 1977 végéig 150-160 miliő forintot ruháztak be. A fejlesztés ellenére azonban a gyárak és az üzemek mintegy 15 százalékában a megkívánt klíma még nem teljesen biztosított. A kétnapos konferenciának az a célja, hogy a dolgozó ember érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva s a technológia igényeit is messzemenően figyelembe véve átfogó módon foglalkozzék a jelenlegi helyzettel, s eligazítást nyújtson a tennivalókhoz. írók a mikrofonnál A szolnoki körzeti stúdió ma, csütörtökön 12.33-kor a Petőfi adón Metszésponton címmel a Bács-Kiskun megyei szociográfus műhely alkotóit mutatja be. Három éve annak, hogy a kecskeméti országos konferencián Huszár Tibor „A szociográfia státusza a mai Magyarországon” című előadásában a Adatok, érdekességek idegenforgalmunkról Azt, hogy utazó nemzet vagyunk, és országunkat is szívesen látogatják a külföldiek, tényekkel bizonyítja a Központi Statisztikai Hivatal nemrég közzétett Belkereskedelmi és idegenforgalmi adatok című kiadványa. Januártól júniusig másfél millió magyar állampolgár járt külföldön, kevés kivétellel turistaként. Legtöbben Csehszlovákia iránt érdeklődtek, ezután sorrendben Jugoszlávia, maid Lengyel- ország és Románia következik. A külföldiek is szép számban keresték fel hazánkat: több, mint három és fél millióan. Ügy látszik, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország és Magyarország között kölcsönös érdeklődés alakult ki, hiszen ezekből az országokból fordultak meg a legtöbben nálunk. Jelentős számú osztrák turista is járt itt. Képet kapunk a határállomások forgalmáról is. Békés megyében 51 ezer külföldi fordult meg az év első felében, kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. Három határállomásunk közül Gyula fogadta a legtöbb külföldit, (25 ezret), Lökös- háza 11 ezret, Kötegyán pedig 3 ezret. Az ország szállodáiban összesen csaknem másfél millió vendég kapott helyet az említett időszakban. A legnagyobb forgalmat Budapest szállodái bonyolították le, csak ezek után következnek a Balaton és a Dunakanyar hoteljei. A kereskedelmi szálláshelyek vendég- forgalmát megyénként is megtudhatjuk. Békés megye Tolna, Szabolcs-Szatmár és Nógrád előtt foglal helyet 39 ezer vendégével, melyből 8 ezer volt a külföldi. G. K. fogalmi igényességet, és a történelmiséget jelölte a valódi szociográfia legfontosabb ismérvének. így érhető el az, hogy minél több olyan mű szülessen, amelyik ezt a mozgásban levő dinamikus társadalmat úgy ábrázolja, hogy a múlt, a jelen és a jövő metszéspontján lássuk. Hogyan és miként felelnek meg ennek az általunk is alapvetőnek tartott követelmények a Bács-Kiskunban élő szociográfusok? Képe- sek-e valóban a metszésponton ábrázolni a társadalom jelenségeit? Milyen szerepet vállalnak és játszanak a helyi politika alakításában ? Mit ad az íróknak a megye és mit kap tőlük vissza? Egyebek között ezekkel a kérdésekkel vet számot a műsorban Zám Tibor szociográfus, Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője és Gajdó- csi István, a megyei tanács elnöke. A szerkesztő-riporter: Pálréti Ágoston. Az Állami Nyomdában a lottószelvényekből tizenötmilliót gyártanak. Nyomás után gondosan ellenőrzik a lottószelvényeket (MTI Fotó — Várkonyi Péter — KS) Versenytársak vagy szövetségesek? n apjaink sokat vitatott kérdése: egymás létére törő konkurrensek vagy egymás hatását felerősítő, kulturális emelkedést hozó szövetségesek-e a televízió, a film, a rádió, a könyv meg a színház? Az elméleti válasz olyan egyértelmű, hogy magát a kérdést megszüntetni látszik: a mozgókép sokféle módon ébreszthet irodalmi érdeklődést (regények, elbeszélések film vagy tv adaptációja; írók, s?ínészek közvetlen megszólaltatása; irodalmi viták a tv-nézők nyilvánossága előtt; színházi közvetítések — amelyek nem pótolván az „igazit”, annak megnézésére késztetnek — közeli és távoli tájak, városok bemutatása; történelem, művészet, néprajz, természettudomány témaköreiből vett ismeretterjesztő filmek és még sok minden ébreszt csak a könyvek segítségével kielégíthető kíváncsiságot); az olvasmányélmények viszont gyakran kívánják a képi kiegészítést (például útleírás, művészettörténet); és a színházlátogató szívesen nézi meg kedvelt művészeinek .portréfilmjeit. Elvileg tehát kétségtelen a szövetséges helyzet, a sokféle kölcsönhatás, olyannyira, hogy feleslegesnek tűnik a • további töprengés. Mégsem az. A gyakorlat — mint annyi más kérdésben is — nem követi feltétlenül az ésszerűséget. A ráció ugyanis az „elvont emberre” szabott, ám a valóságos egyéniség a maga pszichológiai kötöttségeiben vergődik. A mozgó képet a nagy filmesztéta, Balázs Béla korunk népművészetének nevezte. A megállapítás eredeti ugyan, de csak látszólag helytálló. A film (a továbbiakban vegyük egy kalap alá a tv-vel, mert mondanivalónk szempontjából szerepük azonos) „fogyasztója” valóban az egész nép; készítőinek serege is növekszik, gondoljunk az amatőrfilmesek óriási táborára. A népművészet lényege azonban nem az, hogy sokan „fogyasztják” és sokan hozzák létre, hanem hogy közösségben születik, magán viseli egy adott közösség jellegzetességeit és — a tárgyi alkotásokat kivéve — a közösség kollektiven formálja, alakítja, csiszolgatja, miközben térben és időben (szomszédainak, illetve utódainak) terjeszti. Ezt a kollektivitást (alkotók és „fogyasztók” azonosságát) semmiképp sem találjuk meg a mozgóképnél, a televízió meg éppen ellene hat, mert az egyént szabad óráiban otthonához láncolja és így társas kapcsolatait sorvasztja. E kapcsolatok hiánya halványítja a szellemi életet is. Amint a népek történetében a tengeri hajózás, az egymással való érintkezés kultúrák gyors kibontakozását tette lehetővé, úgy az egyén életében is óriási lendítőerő a gondolatcsere, a gondolatok összeszikrázása. Olvasáspszichológiai felmérésekből tudjuk, hogy sokkal többet olvasnak, akiknek van kivel megbeszélniük könyvélményeiket. A mozgókép azonkívül mértéktelen fogyasztás esetén passzivitást kelt, megbénítja a személyiség cselekvő erejét. Különösképpen akkor, ha valaki kisgyermekként nő hozzá a képernyőhöz, ha azt szülei amolyan „házi fegyelmezőnek”, „ingyen dadának” tekintik. Az ilyen gyermekben kialakul a képi gondolkodás túlsúlya, s ez elnyomja a fogalmi, azaz elvont gondolkodás képességét, szintúgy a bontakozó képzeletet is. (Nem szólva az idegrendszerre és a látásra ható egészségügyi ártalmakról!) Az ilyen gyermek elkábul a benyomásoktól, de- koncentrált, felületes lesz, s el sem jut oda, hogy a fáradságosabb, de maradandóbb ismeretszerzés fogalmi — vagyis könyvekre alapozott — útját járja, megteremtvén magában a megismerés eszközeinek áhított szövetségét. Mindez persze nemcsak a gyermekre, hanem a műveltség első lépéseinél tartó felnőttre is érvényes. Passzivitás, kényelem, elzárkózás: megannyi akadálya, hogy az előbb említett versenytársakból szövetségesek legyenek. Mert ez az ésszerű és természetesnek látszó szövetség csak abban a belső harmóniában valósulhat meg, amit az egyén a különféle ismeretszerző eszközök okos fel- használásával önmagában kialakít. Az aránytalanságokból eredő torzulások ellen csak akkor tudunk védekezni, ha a mozgó kép pszichológiai hatásának veszélyeivel őszintén szembenézünk. Könnyű — és felületes — megoldás lenne a statisztikák számaival megnyugtatni magunkat: évről évre több könyv fogy nálunk, köztük olyan magas szintű művek is, amelyekhez hasonlókat egy emberöltővel ezelőtt legfeljebb néhány százan ha olvastak. A fejlődés kétségtelen, ám az is tény, hogy a lakosság fele nem olvas rendszeresen, harmada pedig egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe. Naponta tapasztaljuk, hogy kétmilliós fővárosunkban hiánycikk a színházjegy, de ha a színházi férőhelyek számát a lakosságéhoz viszonyítjuk, nyomban kiderül, nem a színházlátogató sok — a színház kevés. A mozgókép csak akkor lesz és lehet kulturális felemelkedésünk eszköze, ha az előbb említett harmónia szükségességét tudatosítjuk, és ha minden lehető alkalommal figyelmeztetjük a szülőket: a tv és a film ajándék is, de veszedelem is, csínján kell vele bánni, akár a gyógyszerrel. Végül még néhány szót a rádióról, amely oly nyilvánvalóan szövetséges, hogy versenytárs mivolta fel sem merül. Szerény doboz, szemünket nem rongálja, nem pótol sem látványt, sem könyvet, gondolkodásunkat inkább fogalmi útra tereli, jótétemény a magánosoknak, s leginkább az egyhangú, manuális munkák végzőinek : szépirodalmi, ismeret- terjesztő műsorai más tevékenység közben is pallérozzák elménket, s gyakran rábírnak egy-egy könyv kézbe vételére. Veszélye — ha van — csak ott észlelhető, ahol már más okok előidézték a bajt: a gondolkodásra rá nem szokott fiataloknál, akik úton-útfélen »zenét harsog- tatnak a fülükbe, mert félnek egyedül maradni önmagukkal, hiszen a szó szoros értelmében unják „magukat”. □ „Gutenberg galakszis” alkonyától nem félünk, a könyv évezredeken át keveseké volt, s most már gyűrűzve terjed, hogy mind többeké legyen. Az a kívánság sugallja e sorokat, hogy a kép társulva a könyvhöz, a hanghoz, a játékszínhez, egész népünk körében szolgálja a szabadon szárnyaló gondolatot. A közműveltséget, amely csak közösségi lehet. Bozóky Éva