Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-10 / 264. szám

1977. november 10., csütörtök Akiknek szívesen tapsoltunk A Budapest Táncegyüttes Komoly próba elé állította a néptánc kedvelőit a me­gyénkben több alkalommal fellépő Budapest Táncegyüt­tes. Az ország hivatásos nép­táncegyüttesei közül először ők vállalkoztak komoly sors- kérdéseket, gondolatiságot hordozó táncjátékok megal­kotására. Igaz, bemelegítő­ként előadásuk első részében hagyományos paraszttánco­kat mutattak be, amelyekben kitűnően érvényesült az együttes szándéka; a néptánc eredetijéhez való szoros kö­tődés igénye. A második és a harmadik részben azonban állandóan élő aktuális prob­lémákat szólaltattak meg a tánc nyelvén. A Triptichon — azaz hár­maskép —, amely a háború és a béke mában is élő problé­máit fogalmazza meg szimbo­likus módon, az anya és ki­lenc fia tragédiájával hat a nézőkre. „A kilencen vol­takéban az anya — Zsedényi Mária — csodálatos líraiság- gal és átéléssel formálta meg a gyötrő-aggódó fájdalmat, a rossz előérzet feltörését a bú­csú jelenetében. A harctéri események — a túlzottnak tűnő kurjongatásokat leszá­mítva — jól érthetően fejez­ték ki a fiúkban reszkető kezdeti félelmet, majd a ké­sőbbi elvadulást, elemberte- lenedést. A kíméletlenül haj­szoló, szinte parancsoló gép­zene nagyszerűen festi alá a táncosok gesztusait. A fiúk pusztulását bemutató képek után a fájdalom alatt gör­nyedő anya egyedül jelenik meg a színpadon. Visszafo­gott mozdulatokkal érzékel­teti az emlékezést, a fiai iránt érzett gyöngéd szerete- tet, s a rettenetes csapás fe­letti fájdalmat. Mégis mikor újra megszólalnak a dobok, ő, a magányos, meri vállalni a harcot. A második és harmadik részt alkotó „poéma-elégiák” már nehezebben érthetők. Arany László, a lassú, lebegő mozdulatok miatt nagy tánc­tudást igénylő koreográfiát viszont kitűnően oldja meg. Az imbolygó, kereső mozdu­latokat, a békét, a harmóniát érzékeltető leányalakok moz­gása már kissé elnyújtottnak mondható. A férfi — aki egyedül éli át újból a háború rémségeit — a tiszta szerelem segítségével tud csak mene­külni a gyötrő képek hatása alól. A néma zárókép nyitva hagyja a kérdést: teljesen boldog senki sem le­het az átélt és mindig fenye­getően megjelenő háború borzalmai miatt. A tánckom­pozíció koreográfusa és a ze­ne összeállítója, Kriskovics Antal Erkel-díjas remekelt ugyanúgy, mint az elképzelé­seit megvalósító táncosok. Az est harmadik részében bemutatott Mozaik, amely életképekben szólt a mindig újra és újra átélt születés és halál természetes körforgá­sáról, Molnár Lajos Liszt-dí­jas szólótáncos koreográfiái tehetségét is bizonyítja. Bár a cím mozaikot jelöl, mégis az egyes képek szervesen il­leszkednek össze. A nő és a férfi figurájára, kapcsolatára épül az életképek egysége, mégis a köréjük épített „epi­zódok” tulajdonképpen en­nek az egésznek gazdagabb kibontásai. Itt a legszerencsé­sebb a tánc, a zene (Győré Zoltán), a jelmezek (Kascsák Margit) összhangja. Rövid összegzésképpen csak annyit: bár szokatlan és új­szerű az együttes próbálko­zása, az itt bemutatott tánc­játékok bizonyítják: érdemes továbbhaladni ezen az úton. B. S. E. MMMHMMmMVWVMMUMMVMMMmWMUMIMmMUMMmHMMWHMMMIW Próbál a gyulai 613-as számú Ipari Szakmunkásképző Iskola citeraszakköre Fotó: Martin Gábor WUWWWMWWWWWMWWWWWMWWWWWUVWWWWMW Tímár Ede: CSILLAGOSOK, KATONÁK... 13. A cári hatóságok Kraszno- jarszk mellett rendezték be az egyik legnagyobb hadifo­golytábort. Ebben a tábor­ban 1917 végén már mintegy 15 ezer legénységi és 3300 tiszti állományú hadifogoly élt. A táborban Forgács Dezső — aki korábban a szabadkai szociáldemokrata pártszerve­zet titkára volt — indította meg a forradalmi szervezke­dést. Ebben a munkában egyik legjobb segítőtárs Pa­taki Ferenc zászlós volt. Itt, a krasznojarszki táborban élt Gyóni Géza költő is, aki 1917. június 25-én tífuszban meghalt. A tábor katonai parancs­noksága az 1917 februári pol­gári demokratikus forrada­lom után — az ideiglenes kormány idején — ugyanúgy tiltotta a foglyok forradalmi szervezkedését, mint koráb­ban a cári időben. Forgács Dezső és Pataki Ferenc azonban kijátszották a tilal­mat. Erős forradalmi szerve­zetet építettek ki. A szervezet munkájának irányításában kapott szere­pet Dukesz Artúr, Dorn­busch Richárd, Gáspár Al­bert, Lengyel Kálmán, Lud­wig Kálmán, Molnár La­jos, Pap János, Pável György, KrasovsZky Albin is. A hadifoglyok helyzete lé­nyegesen megváltozott a Nagy Októberi Forradalom után, 1917. november 7-ét követően a tábor orosz ka­tonai parancsnokának a he­lyére Weinmann komisszárt — a lett származású bolse- vikot nevezték ki. ö termé­szetesen mindent megtett a hadifoglyok helyzetének, életfeltételeinek a javításá­ért és támogatta a forradal­mi. szervezkedéseiket. A magyar hadifoglyok szervezete a krasznojarszki tábor lakóinak politikai fel­világosítását és a forrada­lom mellé való állítását tar­totta legfontosabb feladatá­nak. E cél elérésében az al­kalmas eszközök egyikének a sajtót találták: 1918. márciusában Fáklya címmel adtak ki lapot. Az újságon, kiadónak „a külföl­di munkások kommunista szociáldemokrata szerveze­tét” jelölték meg. Kraszno- jarszkban Előre címmel is jelent meg forradalmi újság, ezt Pataki Ferenc szerkesz­tette. A krasznojarszki magyar forradalmárok a két lapban őszintén tájékoztatták a ha­difoglyokat az imperialista háború valódi okairól, a há­ború megszüntetésének le­hetőségeiről. Széles körben ismertették az oroszországi szocialista forradalom sike­reit, a bolsevikok politikáját, a földek, gyárak kisajátítá­sára vonatkozó rendeleteket. A forradalmi szervezet fel- világosító és meggyőző mun­kája nyomán a magyar ha­difoglyok közül sokan álltak be a Vörös Hadsereg sorai­ba, s odaadóan harcoltak a szocialista forradalom, a munkáshatalom ügyéért. A csehszlovák légió láza­dása nehéz helyzetbe sodor­ta Szibériában a szovjetek hatalmát. Az orosz fehérgár­distákkal és az intervenciós csapatokkal szövetkezett el­lenforradalmi légiósok több helyen időleges sikereket ér­tek el. Krasznojarszk a fe­hérek kezére került. Pataki Ferencet és több társát harc közben fogták el és bebör­tönözték őket. A hadifoglyok kommunista szervezete ille­galitásba kényszerült. Omszkban a Vörös Üjság 1921. augusztus 1-i számá­ban cikket adtak közre, amely a krasznojarszki ese­ményeket írta le: „A krasznojarszki hadifo­golytáborban, mely az ellen- forradalmi csehszlovák kato­nai hatóság parancsnoksága alatt állt, 1919 januárjában egy kicsiny csoport alakult, melynek az volt a célja, hogy a forradalmi marxizmus ta­nainak terjesztésével kiépít­se a hatalmas tábor munkás, földműves és proletár intel­ligens lakosságának osztály­öntudatát, s hogy ezen az úton kellő pillanatban harc­ba vigye őket a tanácshata­lomért. 1919. január 28-án alakult meg formálisan ez a szervezet, és hosszú hónapo­kon keresztül folytatta kom­munista felvilágosító és szer­vező munkáját a legridegebb viszonyok között, kémek és provokátorok hadseregeitől körülvéve, a tábor arisztok­rata és burzsoá-nacionalista elemeinek szervezett táma­dásai közepette”. Kölcsönös megértés és megismerés A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium a közeli napok­ban a magyarországi UNES­CO asszociált iskolák képvi­selőit látja vendégül, hogy az évi jelentések alapján ér­tékeljék a végzett munkát és kitűzzék a jövő év feladata­it. Mit jelent az UNESCO- asszociáltság, mi a célja és hogyan tesznek ennek eleget — ezekről beszélgettünk Ja- necskó János igazgatóval. — A háromnapos tanács­kozás november 10-én kez'dő- dik. Van ennek a dátumnak jelentősége? — Az UNESCO — az Egye­sült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete — most 31 éves. A hivatalos megalapítása ugyanis, amikor 20 állam Pá­rizsban elfogadta a szerve­zet alkotmányát, 1946. no­vember 4-én volt. Fő célja a béke, amelyet „az emberiség szellemi és erkölcsi együttér­zésének alapjaira kell felépí­teni”. A nevében megjelölt hármas tevékenység kifejté­sével, a nemzetek közötti mind szorosabb kapcsolat ál­tal segíteni a nemzetközi megértést. — Az asszociált iskolákat akkor a népek kölcsönös megismerésének magasabb foka kapcsolja egymáshoz és az UNESCO-hoz? — Igen, az egész világon, és ennek megvalósítása több­féle formában történik. Bi­zonyos témák — a külföldi országok élete, vagy a nők jogainak tanulmányozása például — a tantervbe is be­kerülnek, hogy a fiatalok fo­gékonyabbak legyenek a nemzetközi problémák iránt. S ugyancsak terv szerint is­merkednek meg a tanulók az ENSZ-szel, és intézményei­vel, így részletesebben az UNESCO tevékenységével. A tudomány és kultúra terén tett munkájával, a fejlődő or­Az illegális szervezet a I roppant' nehéz körülmények I és veszélyek ellenére jó ; munkát végzett. Előadásokat ; tartottak a kapitalizmus po- ; litikai gazdaságtanáról, a tu­dományos szocializmusról, ; Marx Károlyról, a naciona­lista nézetek bírálatáról. A táborban élő reakciósok val-. lásos agitációjával szemben természettudományos felvi­lágosító előadásokat állítot­tak szembe. Sikerült össze­köttetést is kialakítaniuk a városban működő bolsevik szervezettel. Segítségükkel rendszeresen anyagi támoga­tást nyújtottak — élelmi­szert, gyógyszert, ruhaneműt stb. küldtek — a kraszno­jarszki városi börtönbe zárt kommunistáknak. Ismét az omszki Vörös Űj- ság cikkéből idézünk: „A szervezet kiadott egy kéthe­tenként 50—80 oldal terje­delemben megjelent kommu­nista folyóiratot „Jeniszei” címmel, mely a proletár osz­tályharc szempontjából vilá­gította meg az eseményeket, tárgyalta a magyarországi társadalmi kérdéseket, a magyarországi osztályharco­kat, szociológiai és termé­szettudományi cikkeket kö­zölt stb. Ez a folyóirat óriá­si forradalmi munkát vég­zett, rohamosan . gyorsította a forradalmárok számát, új világot nyitott meg azok előtt, akikkel az 1918-as események nem tudták elég­gé megértetni osztályhelyze- tüket**. Ezt a cikket — amelyből idéztünk — minden bizony­nyal Dornbusch Richárd ír­ta az omszki Vörös Újság­ban. A krasznojarszki esemé­nyeket ő jól ismerte, hiszen maga is átélte azokat. szágok iskolaügyének hatha­tós támogatásával. Osztály­főnöki órákon foglalkoztak többször az emberi jogok, s a faji megkülönböztetés kér­désével, különös tekintettel Chilére és a dél-afrikai hely­zetre, vagy az írástudatlan­ság felszámolására az elma­radt országokban. — A tanórákon kívül mi­lyen módot találnak még a más népek megismerésére? — Egy nagy terület a le­velezés, melynek már hagyo­mányai vannak. A Szovjet­unióval és az NDK-val ál­landó a kapcsolat, de angol nyelven is folyik, sőt ma­gyarul is, a többi hazai asz- szociált iskolával. Ide tar­toznak a baráti találkozók, a vendégszereplések, táborok, iskolai rendezvények is. Épp a múlt héten tartottunk egy előadást a magyar és szlo­vák irodalom párhuzamossá­gáról a régebbi századokban. Meglepetéssel hallották a tanulók, hogy a közös sors, a közös történelem mennyire összekapcsolta a két népet, melynek olyan jeles alakjai, mint Benicky Péter és Bél Mátyás, de még többen má­sok, éppúgy írtak szlovák nyelven is, mint latinul, ma­gyarul vagy németül. A ba­rátságot jobban elmélyíti, ha alaposabb a megismerés. Ezt a célt szolgálják évről évre az UNESCO által tett aján­lások is az egyes évfordulók alkalmával, így az idén Sza­bó Ervinre, Ady Endrére, Nyekraszovra, Morus Tamás­ra, Voltaire-ra és Rousseau- ra történt megemlékezés. — Említette, hogy hét éve működnek asszociált formá­ban. A szervezeti életben is van ennek nyoma? — Az UNESCO-s KISZ- alapszervezet, 30 taggal. Ök még behatóbban foglalkoz­nak az előbb elmondottak­kal. De azt hiszem ide szá­míthatjuk a környezetvédel­mi brigádunkat is. Tagjai egy tanár vezetésével időn­ként végigjárják a várost és környékét, s észrevételeik alapján javaslatokat tesznek és lelkesen dolgoznak a Szép Gyuláért mozgalomban is. Most különben három tanu­lónk van oda Miskolcon, az ottani asszociált iskola mun­káját tanulmányozni, aztán onnan jönnek hárman hoz­zánk. — Milyen múltra tekint vissza ez az UNESCO-kezde- ményezés és milyen segítsé­get kapnak hozzá? — Az UNESCO az asszo­ciált középiskolák hálózatát 1953-ban hozta létre, akkor 15 ország 33 intézménye csatlakozott hozzá, ma pe­dig csak Magyarországon 25 ilyen középiskola van, és 7 egyetemi, főiskolai asszociált ifjúsági klub." A nevelési és oktatási feladatok végrehaj­tását az UNESCO dokumen­tumai is segítik. Anyaggal az iskolákat a nyíregyházi do­kumentációs központ látja el angol, francia, orosz és spa­nyol nyelven, melyek fordí­tásából tanárok és diákok kiveszik a részüket. "Vass Márta HÉT FILMJEI A csalétek című színes olasz filmben, Emiliót, az OKP Pá­rizsban működő külföldi központja Torinőba küldi az olasz munkásmozgalom fellegvárába. Jelenet a filmből (Folytatjuk) A nagyközönség által ke­véssé ismert történelmi, munkásmozgalmi esemé­nyekbe nyújt bepillantást nézőinek A csalétek című olasz film, amelyet a Bri­gád mozi vetít november 10- től 13-ig. Francesco Maselli rendező filmje egy nehéz és viharos korszak kórképe 1934-ből, a Párizsban mű­ködő Olasz Kommunista Párt egyik aktívájának élete kapcsán. Emiliót Gian-Maria Volonte játssza a filmben. A 44 éves olasz színész a 60-as években kezdett filmezni, s az utóbbi évek olasz film­gyártásának első számú csil­laga lett, haladó mondani­való jú, baloldali politikai beállítottságú, nagy drámai erejű alakításai sikereként. Mozijainkban még most is műsoron szerepelnek a Vizs­gálat egy minden gyanú fe­lett álló polgár ügyében, vagy a Munkásosztály a pa­radicsomba megy című film­jei. " A csalétek című filmben olyan neves sztárokkal ját­szik együtt a kitűnő színész, mint Annie Girardot és Re- nato Salvatori. A bemutató után így írt az egyik olasz filmújság az al­kotásról : „Az - első olasz film a harmincas évek földalatti antifasiszta mozgalmáról, melyben a kommunisták nem pusztán háttér szerepet kapnak. Mentes minden me­revségtől-, szárazságtól, ami pedig a tézisfilmeket általá­ban jellemzi. .Maselli élettel hevíti át, kiérlelt és kifogás­talan filmművészeti fogé­konyságával. A formai ele­gancia, a kép és színhaszná­lat aprólékossága nem ön­célú stílusgyakorlat: megfe­lel a szigorúan vett funkcio­nalitás és lényegi kifejezés követelményeinek.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom