Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
1977. november 29., kedd Elkészült a múzeumi és műemléki hónap Békés megyei eseményeinek mérlege „Nem félünk a farkastól...” A titkon vagy szülői engedéllyel nézett sok lélekrontó tévékrimi, kalandfilm után végre ismét igazi gyermekcsemegével találkoztak a békéscsabai aprónépek vasárnap délelőtt az ifjúsági és úttörőház nagytermében. A lucskos hideg, a csatakos hóesés sem riasztotta vissza a közönséget attól, hogy a KPVDSZ Napsugár Bábegyüttesének előadását megnézze. A műsor első részében látványos, kedves, folkloriszti- kus bábrevüt láttunk, amelynek nem annyira a cselekménye vonzó, mint inkább dalai, táncai, mozgásai voltak a fontosaik. „Elmentem én a vásárra...” énekelték az első két bábjáték szereplői, s bár mindkét jelenetben azonos nótára hajladoztak, mókáztak a figurák, a gyereknézőknék csöppet sem volt unalmas. A nézőtér számtalan zugából dúdoltak a mézesbábos asz- szonnyal, a ködmönárus bácsival a vékony hangocskák. A vándorcirkusz mutatványosait, állatidomításait hangos taps, kacagás fogadta. Nagy legények voltak a Grimm-meséből megidézett híres-nevezetes kismalacok, egészen addig, míg az ordas farkas jól rájuk nem ijesztett A három kismalac című bábjelenetben. De a mesék igazságossága mindig olyan egyértelmű, rábízhatjuk bizton gyermekeinket, most is a gonosz farkas eszén jártak túl a furfangos malackák. — Ezzel a műsorösszeállítással készülünk Franciaországba is — mondta a nagy sikerű előadás után a békéscsabai bábjátszás mindentudó szakembere, Lenkefy Konrád. Hosszú évek óta vezetője, rendezője, díszlet- és jelmeztervezője ő a Napsugár Bábegyüttesnek. — Három évvel ezelőtt játszottuk ezeket a meséket, most pedig új szereposztásban tanultuk meg, hogy majd februárban Párizsban és néhány magyarországi francia testvérvárosban bemutassuk őket. Hogy miért nem látnak minket többször a békéscsabai gyerekek? A mi csoportunk amatőr együttes, nincs saját színháztermünk. A megyében is sok helyre hívnak, de nem tudunk eljutni mindenhová, ahol várnak. A csoport tagjai is cserélődnek időnként, ilyenkor újra kell tanulnunk az előadást, fgy jártunk a Micimackóval is. A főszereplő Múlt Istvánt, érettségi után felvették az Állami Bábszínház színészképző stúdiójába. A „Mici- mackó”-utóddal januárban látják újra a gyerekek Miiné örök életű meséjét. Szerencsére nincs baj az utánpótlással. A fiatalok bábcsoportja, a „Tücskök” a múlt héten kaptak nívódíjat a Bábjátékosok Bemutató Színpadán Budapesten. Ha megépül Békéscsabán a KPVDSZ-kultúrház, a színházteremben a mi bemutatóinknak is jut hely. Nem lesz nagy a hely az igaz, mert csak 150-en jutnak be egyszerre, de reméljük, ott majd rendszeresen vendégül láthatjuk a csabai gyerekeket. A vasárnap délelőtti siker bizonyíték, a gyerekek is minél többször szeretnék látni a békéscsabai „napsugarak” játékát. Bede Zsóka Számadást készítettek a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársai a közelmúltban véget ért múzeumi és műemléki hónap megyei eseményeiről. Az összegzés alapján megállapították, hogy a múzeumi hónap előkészítése és szervezése a korábbi évek gyakorlatára alapozva, az országosan érvényesítendő eszmei, tartalmi és módszertani előírásoknak megfelelően történt. Eltérően az eddigi gyakorlattól azonban az idén csak néhány meghívott előadó vett részt az eseményeken, s zömében a megyei munkatársi gárdára alapozták a programot. A hónap terveit csaknem hiánytalanul megvalósították. Országosan kiemelkedő rendezvény volt például a békési tájházkonferencia, melynek hasznosságáról ma is sokat beszélnek szakmai körökben. Az eredmények mellett azonban gondok is jelentkeztek. Nem volt megfelelő például a propaganda- és a szervezőmunka. Érdemes a múzeumi és műemléki hónap eseményeiből emlékeztetőképpen néhányat kiemelni. Bizonyára emlékeznek az olvasók Mi- nya Mária keramikus sikeres békési kiállítására: októberben a békési múzeumot majdnem kétezren keresték fel. A megyeszékhelyen, Békéscsabán egész sor rendezvény született a Nagy Október jegyében. Ilyen volt a Hadtörténeti Múzeum tartalmas, gazdag tárgyi anyagot felvonultató vándorkiállítása „Magyarok az Októberi Forradalomért — bolsevikok a Tanácsköztársaságért” címmel. Ezt a kiállítást főleg az iskolák diákjai keresték fel. Dr. Vass István négy előadást tartott az Októberi Forradalommal kapcsolatban, részben a múzeum, részben a TIT szervezésében. Nagy érdeklődést váltott ki a dr. Czeglédi Imre kutatásait összegző, Munká- csyról szóló előadás, amelyet a TIT megyei szervezeténél tartott. Szabó János József régészeti előadásaival Mezőkovácsházán és Batto- nyán aratott sikert, Sz. Kozák Mária pedig műemléki séták szervezésével és vezetésével. A nemzetiségi néprajzzal foglalkozó muzeológusok a magyarországi román és szerb nemzetiségek életét, szokásait bemutató kiállításokkal és előadásokkal szerepeltek a megye több helységében. E témakörben kiemelkedően jól sikerült Beck Zoltán előadása Biharugrán és Kiskunfélegyházán. A hónap legjelentősebb eseményei közé tartozott a Múzeumbaráti Kör évi közgyűlése, amelyen a megye régészei tartottak vetített képes előadást az év ásatásairól, valamint értékelték az egész évi munkát. Ugyanitt osztották ki az országos néprajzi és helytörténeti pályázatok megyei fordulójának pályadíjait Es. Gyulán a múzeumi hónap minden programja megvalósult. Sokan látogatták meg a békési képzőművészek bemutatkozó kiállítását, • valamint a békési származású budapesti szobrászművész, Rajki László várban megrendezett szoborkiállítását. A sikeres előadások mellett érdemes megemlíteni a 27 tanuló részvételével megrendezett Ady Endre versmondó versenyt. Orosházán kiemelkedő látogatottságnak örvendett Fü- löp Erzsébet festőművész kiállítása, Szarvason pedig az október elején nyíló Kohán- emlékkiállítás volt jelentős rendezvény. A hónap eseményeinek tapasztalatai bizonyítják, hogy érdemesebb volna inkább kevesebb alkalmat szervezni, de azokat több energiával, jobban előkészíteni. összességében el lehet mondani: eredményesen zárult a XIX. országos múzeumi és műemléki hónap Békés megyei eseménysorozata. B. S. E. Bábelőadás Békéscsabán Az előadás egyik jelenete A bábmese hatása tükröződik a gyerekarcokon Fotó: Veress Erzsi VIII. Kevesen tudják, hogy Üzbegisztán három híres városa, Szamarkand, Bokhara és Khiva, az egykor Kínából nyugatra vezető selyemút fontos oázisvárosai voltak. Az Amu-Darja bal parti városa, Khiva a hórezmi oázisban épült, a Fekete homok- sivatag (Kara-Kum) és a Vörös homoksivatag (Kizil- Kum) közötti termékeny hordalékon. Az Amu-Darja Szovjet-Közép-Ázsia legnagyobb folyója. Az Indus vagy a Nílus iszaphozamát is meghaladó termékeny iszapot hord Khiva földjeire, s a végeláthatatlan sivatagból szinte varázsütésre szakad ki az élet. A Kara-Kum fcfrrósága megközelíti a világ két legmelegebb területének, az egyesült államokbeli Halál- 'völgyének és a Líbiai sivatagnak a forróságát. Az e két helyen mért legmagasabb hőmérséklet elérte az ötvennyolc Celsius-fokot is. A Kara-Kumban ötven fokot mutatott a hőmérő, amikor a legnagyobb meleget mérték. A hőség kegyetlenségét a levegő szárazsága és a gyakori szél is fokozza. A szél olyan különlegesen finommá „őrlődött” homokot hord magával, ami még a karóra üvege alá is behatol. Ennek ellenére a sivatagi élőlények találékonyan alkalmazkodtak a lehangoló körülményekhez. Az idők folyamán kialakult bonyolult hőszabályozó rendszerük vízellátásukat is segíti. A növényeknek szerteágazó, a talaj mély, már nedves rétegeibe is lenyúló gyökerei vannak. Zelei Miklós: MEGSZÓLALNAK KÖVEK ÉS EMBEREK Szovjet útinapló Leveleik pedig szinte észrevehetetlenül parányiak, hogy így is csökkenjen a párolgás. S nemcsak növények, hanem madarak és négylábúak is alkalmazkodtak a mostoha feltételekhez. A három oázisvárost, Sza- markandot, Bokharát és Khivát többnyire együtt szokták emlegetni, de Khi- vához szerintem egyikük sem mérhető. E város három évszázadon át volt a Hórezmi Fejedelemség kánjainak rezidenciája. Az utolsó dinasztia uralma 1920-ban dőlt meg. Az iszlám fanatikus fészke volt. Kilencvennégy mecset és hatvanhárom muzulmán főiskola, medresze működött, de posta még a század elején sem. A kán futárjai lovon, öszvéren, netán szamáron nyargaltak híreikkel. Khiva óvárosa teljes épségében fennmaradt. Nemcsak a város, még a viselet is a régi, vagy épp furán keveredik az újjal. Kaftános, tur- bános fehér szakállas öreg gumicsizmában. karórával szamárháton. Épp úgy, ahogy a növényi ornamentikával díszített fakapus vályogházon tv-antenna meredezik a szűk sikátor fölé. Lefényképeznék egy szamaragoló öreget, de eltakarja az arcát. A gyerekek teli szájjal mosolyogva néznek a lencsébe. Ősi város. Alapításának legendája a vízözön utáni korszakig nyúlik vissza. A hagyomány szerint Noé fia, Szem alapította. Szem népével vándorolva a város helyére érkezett és tábort ütött éjszakára. Éjjeli álmában a sivatag homokbuckáin fénylő fáklyák százait látta. A helyet, ahol aludt és álmodott megjelölte, és a jövendő város alaprajzát a sivatag homokjába rajzolta. Ezt követően erős falakat emeltetett, várat építtetett, és mély kutakat ásatott. A régészek véleménye szerint jóval később, 400—500-ban keletkezett a város. A tizennegyedik századtól már népes központ. Annyira sűrű, hogy Ibn-Battuta, a középkori arab utazó azt írja róla. hogy a városon át a zsúfoltság miatt szinte alig lehet közlekedni. (Ibn-Battu- ta feljegyzései a Klasszikus útleírások sorozatban magyarul is megjelentek.) De szerettem volna akkor élni! — sóhajt az ember a szűk és mégis pompás tereken. A kék, zöld, sárga kerámia téglákkal borított, geometrikus vagy növényi ornamentikával díszített falak között, az aranyos kupolák alatt. Csak ott hibádzik ez. hogy sóhajtáskor önkéntelenül is kánnak képzeli magái a vágyakozó, s nem a kán rabszolgájának vagy eunuch- jának. De a kánnak sem kedvezett mindig a szeren-; cse. „Zokogj a rabszolgák kezei között!” — hirdeti a' arab nyelvű felirat Sir-Ghá- zi kán mauzóleumán. Sir- Gházi, a kán a tizennyolcadik» század elején medreszél — muzulmán főiskolát ■— építtetett, frissen zsákmányolt rabszolgákkal. Hamar készen akarta látni a med- reszét, s ezerötszáz rabját azzal bírta szörnyű iramra, hogy megígérte nekik. ha időben elkészülnek, mindet fölszabadítja. Egyet sem szabadított fel. A becsapott, megdühödött emberek darabokra tépték rabtartóiukat. Az igazságnak és szolgáltatásának jobbára e formái léteznek az Októberi Forradalomig, ekkor szűnt meg a rabszolgaság intézménye is. A vallási sötétséget árasztó medreszék mellé iskolák, középiskolák, könyvtárak és múzeumok épültek. Valamint egészségügyi intézmények is, mert addig kuruzs- lók kezében volt a város egészségügye. A változások külsőségei szembeötlőek. Lassabb a szellem változása. A Kalta-minar tövében egy ráncos Öreg turbánja alól szigorú szemmel figyelte, nehogy a velünk levő nő belépjen. Nem jött be velünk, kint várakozott. (Folytatjuk) KÉPERNYŐ Munkások és miniszterek Az elmúlt héten új sorozat kezdődött a televízióban, s a bemutatkozás azt sejteti, hogy bár ez a műsor nem kíván vetekedni a hétvégék kalandfilm-sorozatainak népszerűségével, mégis frissebb, érdekfeszítőbb élményt ígér, mint bármely krimi. Életünk formálásának felelős vezetőit, a minisztereket keresik fel kameráikkal a televíziósok, hogy közös dolgainkról beszélve kutassák előrehaladásunk további lehetőségeit. A Megkérdeztük a minisztert ... című sorozat első vendége dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter volt. Bizonyára nem véletlen, hogy egy nagy reményekre jogosító beszélgetéssorozat első részvevője éppen a munkaüggyel foglalkozó szakember, hiszen társadalmi haladásunk legfőbb záloga a munka, és ki lenne hivatot- tabb erről szólni, mint a munkaügyi miniszter? Közhely lett abból a rég felismert igazságból, hogy a munka tette áz embert emberré. Arra viszont kevesebbet gondolunk, hogy a szocia- , lizmus építőit csak a magasabb szinten végzett, a közösség előrehaladását szolgáló munka teheti szocialista emberré. Ha konfliktusok adódnak mindennapi életünkben, azok elsősorban abból fakadnak, hogy a társadalom széles rétegeinek jólétét szolgáló terveink mindenki munkájára számítanak, sokan viszont önös módon csak saját boldogulásukra figyelnek. Nagy társadalmi vívmányunk a teljes foglalkoztatottság, az, hogy senkit sem fenyeget a munkanélküliség réme, nem szabad megengedni tehát, hogy a biztonság táptalajt adjon az ügyeskedőknek, a munkát mímelő lógósoknak. Hiszen senki sem végzi el helyettük a feladatokat, s a közösséget — így önmagunkat is! — károsítjuk minden elfecsérelt idővel, meg nem dolgozott forinttal. Nemcsak közgazdászoknak és munkaügyi előadóknak szólt a miniszternél tett látogatás, bár a kamerák előtt elsősorban közgazdasági fogalmakról beszéltek. Érdekes volt az a gondolatsor, amelyből megtudtuk, hogy a gyakorta hangoztatott munkaerő hiány tulajdonképpen csak a társadalom egészére érvényes, hiszen a vállalatok jelentős részénél relatív munkaerő felesleg van, s ennek jobb kihasználása jelenti előrehaladásunk biztosítékát. A munkaügyi miniszterrel történt beszélgetésre rímelt a Hét vasárnap esti jelentkezése, amely a Békés megyei népi ellenőrzés tapasztalatairól készített riportot. A Békéscsabai Konzervgyárban és a gyulai bútoripari szövetkezetben kutatták a vállalati belső tartalékok jobb kihasználásának lehetőségeit. Mint az országban mindenfelé, Békés megyében is a termelékenység növelésével lehet biztosítani az ipari termelés bővítését. Az utóbbi években a vállalatoknál jobban odafigyelnek a törtnapos hiányzásokra, a felesleges állásidőkre és az indokolatlanul fizetés nélküli szabadságot kérő dolgozókra. A konzervgyárban például az intézkedések sokasága szolgálja a munkaidő zavartalan kihasználását : a vállalatnál végzik a tüdőszűrést, jogsegély szolgálat áll a dolgozók rendelkezésére, s a tanáccsal történt, megállapodás értelmében szabad szombatokon is van ügyfélfogadás. Közeledik az év vége, az ilyenkor szokásos felmérések mellett már a jövő terveit alapozzuk, érthető tehát, ha mind gyakrabban esik szó a holnapot formáló munkáról. Nem csoda, ha a televízióban is erről beszél a munkás és a miniszter is. (Andódy)
