Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. november 27 , vasárnap Filatéliai hfrek «* *#########+###############################+#< l/cbtö-hUCtfíú. őszi mozaik Bármerre járunk mostanában, mindenfelé frissen szántott földek, szépen zöldülő vetések tárulnak sze­münk elé. Kedvezett az őszi időjárás a mezőgazdaság munkáinak, a jövő évi termés előkészítésének. Aligha találhat mentséget az, aki mostanáig se tudta letörni a kukoricáját, bár ilyen ember mutatóba se igen akad. Téli fagyra, puha hótakaróra várnak a földek, s a szántásokat fekete, károgássál ellepő varjak legény- kednek csupán a nyirkos ködszitálásban. Novemberben tompábbak a fények, a természetben is egyre ritkább a tarka ragyogás, mégse törvényszerű, hogy csupa borongás gondolat szülessen ezekben a na­pokban. Az élet nagy körforgásában most csöndesebb ritmusokra vált az ősi vezérlő berendezés. A téli álmot alvó állatok félrehúzódnak vackaikba, s a lusta zsák­mányra leső ragadozók kivételével a halak is fészkükbe vonulnak. A baromfigyárakban és sertéskombinátokban viszont mesterséges fényen nevelt, mesterséges takar­mányon hízó csirkék és malacok sokasága biztosítja a téli álmot soha nem alvó ember folyamatos táplálékát. A természet édes és zord változásait meg nem ismerő állatok szükségleteit a tudósoktól a gondozókig szak­emberek egész hada vigyázza. De vajon eleget gondo­lunk-e arra, hogy nekünk, embereknek is alkalmaz­kodnunk kellene saját megváltozott viszonyainkhoz? Valahogy emberhez illőbb módon. Hiszen a lakótele­pek beton kutricáiban, s a munkahelyek termelőfalká- iban sokszor elsikkad az egymásra ügyelő szándék. Sa csak önmaga hizlalására-gyarapítására törekvő ember néha sivárabban él, mint a baromfikombinátok gyors ütemben vegetáló lakói. Évszázadokon át nem változott annyira az életforma, mint az utóbbi 20-30 évben. Nagyapáink rá sem ismer­nének a vályogházak helyén új utcasorokkal büszkél­kedőrégi falvakra, s a városok környékén az egykori vásárterek és szikes legelők emlékét is feledtető mo­dern háztömbökre. Ruházatáról meg nem lehet külön­böztetni bárki emberfiát, hiszen a gyári munkás épp oly jól öltözött, mint a hivatali tisztviselő, vagy a föl­deken dolgozó parasztember. Magyarországon még ma is százezrek élnek tanyai településeken, de a technikai civilizáció — a villanyáram, a gépesítés, az egyre tere­bélyesedő úthálózat — mind jobban átitatja az ország testét. Néha úgy tűnik, gépet könnyebb tervezni, mint a modern élet lüktetését okosan kihasználó embert századunk képére formálni. Különösen az idősebbek viselik nehezen a négyütemű gondolatokra zakatoló ifjakat, s az utódok is egyfajta léha belenyugvással veszik tudomásul, hogy az öreg fa nem tud gyökeret ereszteni új környezetében. Mintha megfeledkeznénk arról, hogy mindnyájan saját vénségünk felé menete­lünk, s ha szerencsénk van, meg is érjük egyszer. Elvitte a nyár lakótelepünk pipás bácsiját. Csöndes délutánokon ott ült a kisöreg a bérház előtti pádon, s hunyorogva nézte az aszfalton tollaslabdázó fiatalo­kat. Erejét kiszívta a föld, életművét szétosztotta a gyerekei között. Eljött a városba, ahol nagyon idegenül érezte magát, mert sehogy se tudta megszokni az eme­letet. Amikor az utolsó reggelen elfelejtett fölébredni, végső huncut mosolyával talán arra gondolt, hogy hál’ istennek nem kell többé végigcsoszogni abban a szög­letesen kanyargó, fránya lépcsőházban. Szülőfalum utolsó „nagyságos asszonya” is városba készül. Évtizedeken át pedánsan őrizte özvegységét, vigyázott a kúriának is beillő családi házra. Lassan ki­haltak mellőle a rokonok, s egyszál magára maradt a kongó szobákban. Most a lányához költözik a főváros­ba, ahol messzi lesz tőle a megszokott falusi templom csendje, s messze a kanaszta partin sopánkodó barát­nők gyérülő társasága. Sajnálom szegénykét, pedig a maga módján szép élete volt. Nem tudom, közülünk hányán érdemelnek majd hasonló öregséget? Andódy Tibor wwwwwwwwwwwwwwmwwwww* Előzzük meg a fogbetegségeket Nem félni, kezeltetni kell Aligha van olyan beteg­ség, amely összegezve annyi szenvedést okozna a gyer­meknek, mint a fogszuvaso­dás és következménye, a fog­fájás. Az elmúlt 10 évben országosan, így Békés me­gyében is 70 százalékkal emelkedett a fogbetegségben szenvedő gyermekek száma. Ennek oka az is, hogy csak kevés szülő ellenőrizteti rendszeresen gyermeke foga­it. Legtöbbször már a fáj­dalom jelentkezésekor, ér­zékeny foggal, túlfeszített idegállapotban kerülnek a gyermekek a fogorvoshoz. A fájdalom ilyenkor sokkal gyakoribb a fogkezelés so­rán, mint egyébként lenne. Gyakori példa, hogy a gyer­mekek és a szülők a fogor­vossal ijesztik egymást. Ilyenkor természetes, hogy a félelem fokozódik, amit ké­sőbb nehéz feloldani, ha nem a kedvezőtlen élmény az első benyomás. A rendszeres és állandó fogápolás az egyetlen mód­szer arra, hogy fogainkat ne a gyermekkorban veszítsük el. A rendszeres és nagy mennyiségű édesség fogyasz­tása, amely még sok helyen divatban van, végzetes ha­tású a gyermekek fogaira. Felmerül a kérdés, hogy ki a felelős a gyermek fájdal­maiért? Csak a cukor és a cumi vádolható? Nem. A be­teg fogak minket, szülőket, felnőtteket vádolnak, ha cu­korral és más édességgel akarjuk gyermekeink életét édesebbé tenni. A kezeletlen és korán eltávolított fogak­nál már 14-15 éves korban jelentkeznek a hiányos foga­zat következményei. Az ilyen A Békéscsabai Városi Bé­lyeggyűjtő kör kiállítását dr. Szalad Tibor bevezető szavai után dr. Virágh László, a mű­velődésügy osztályvezetője nyitotta meg november 12-én a megyeszékhelyen. A meg­nyitó beszéd után átadta a MABÉOSZ oklevelét és em­lékjelvényét az alapító ta­goknak. A kiállítás nagy si­kerrel zárult, mintegy 2500 látogatója volt, és az emlék­lapok mind elfogytak. Magyar Bélyegek Árjegy­zéke 1978. Az elmúlt napok­ban jelent meg az új árjegy­zék, melynek fedőlapját gyö­nyörű Rubens-blokk díszíti, mély az év egyik legszebb bélyege. Nagy érdeklődés előzte meg a katalógus kia­dását (az árjegyzéket a gyűj­tők katalógusnak nevezik). Az új árjegyzék megfelelő mértékkel tükrözi az árvál­tozásokat és kivéve a leg­újabb megjelenéseket helyes tájékoztatást ad az árakat illetően. Az árjegyzék ára ismét felment, 52,— Ft Az árakból néhányat köz­lünk, zárójelben a régi árák; 1913. árvíz 2000,— (1500,—), 1914. 1. hadi 2000,— (1500,—), 1926. Pengő-Fillér 180,— (120,—), 1932. Nagy Madonna 5000,— (3600,—), 1946. Parasztnapok 150,— (100,—), 1950. Sakk nem, fo­gazott 5000,— (1500,—), 1952. MABÉOSZ 500,— (400,—), 1963. Népviselet 50,— (38,—), 1971. Vadászblokk 50,— (40,—), 1973. Európa kisív 100,— (75,—), 1975. Visegrádi műemlékek blokk 100,— (60,—), 1976. Rákóczi 60,— (48,—), 1976. Itália kisív 100,— (52,—), 1977. Newton 8,— (3,—), és így tovább. A XVI. ifjúsági bélyegki­állítás, mely április 1—9. között lesz, főbb témái a kö­vetkezők: A KISZ akció- programja, Október fényei címmel a Szovjetunió 60 éves építőmunkájának bemutatá­sa, a Lenini Kamszomol 60. évfordulója, Helsinki szelle­mében a nemzetközi béke­harc, a világbékéért folyta­tott küzdelem, a szocialista országok együttműködése, a békés építés emlékei, a szocialista országok úttörő- mozgalmainak története, a Filatéliai Szemle 30 éves év­fordulója, a szocialista or­szágok filatelista dokumen­tumainak bemutatása, végül szabadon választott témák. Jelentkezési határidő: 1978. január 31. Hajdú Kálmán 3000. Hatvan. Vas Tibor állapotban levő fogazat hely­reállítása már komolyabb probléma. Ennek következ­ménye, hogy a fogorvosi gya­korlatban egyre nagyobb számban, egyre több a ki­vehető fogpótlást kell készí­teni. A fogorvosi kezeléseket — gyermekeink érdekében — már bölcsődés és óvodás korban kell elkezdeni. Nemcsak a fájdalom az, ami megrázó és vádol min­ket, de a tályogok, gennyes fog csontszöveti rombolását, az egész szervezetre kiható veszélyét kell felismernünk. Lényeges a korai észlelés és megelőzés. Mivel a jó és rossz szokások kialakulása a gyermekkorra jellemző, a mi felelősségünk, hogy ide­jében megismerkedjenek a helyes fog- és szájápolás szabályaival. Dr. König János Killed UJ ARANYKOR? A tőkés világ legnagyobb aranytartalékait kezelik a New York-i Federal Reserve Bank al­kalmazottal (MTI-fotó: — KS) III. A XX. század első évtize­deiben az arany lassan kiszo­rult a pénzforgalomból és Anglia monopolizálta az aranyárat. Ezt megtehette, mert az aranytermelés na­gyobbik hányada a Brit Bi­rodalom országaiban folyt; London volt a nemzetközi pénzközpont, és az arany­forgalom kb. 70 százalékát az angol aranykeraskedők bo­nyolították le. E korszakban a minden­napi monopolárat a 6 legna­gyobb angol aranyügynökség határozta meg és legendás hírűvé vált e cégek napi 11 órás tanácskozása. Az itt megállapított magánmonopol- ár érvényesült az aranyke- reSkedelemben. Az aranyár új korszaka 1934-ben kezdődött, amikor az USA-kormány meghirdet­te az 1968-ig érvényben le­vő 1 troy uncia (kb. 31 gramm) = 35 dollár arany­árat. Ezt az aranyárat az USA garantálta. Íz „elértéktelenedett” arany Az amerikai aranyárat 1944-ben a Nemzetközi Va­luta Alap is elfogadta és an­nak védelmét nemzetközi rangra emelte. Az arany rög­zített ára, amely a dollár­átválthatóság szilárdságát is jelentette, elszakadt a gazda­sági realitásoktól. Az arany­termelés termelékenysége nem nőtt látványosan, a kitermelés költségei állan­dóan emelkedtek, s miköz­ben az áruk ára dollárban megtöbbszöröződött, az I aranyár változatlan maradt, tehát az arany „elértéktele- ' nedett”. Ez óriási ellentmondás volt évtizedeken keresztül. De az alacsony aranyárhoz az USA-nak számos érdeke fűződött, mert az arany­kincsnek az Egyesült Álla­mokba való összpontosításá­ra törekedett (1947-ben a tőkés világ összes hivatalos aranytartalékának több mint 75 százaléka a Federal Re­serve Banknál összpontosult). Ezt alacsony aranyár mel­lett, egyre kisebb export- szállításokkal érhette el, az aranyat a nemzetközi valu- táris kapcsolatokban előnyö­sen tudta papírdollárokkal helyettesíteni. Kettős ár A nemzetközi gazdasági és pénzügyi erőviszonyok át­alakulása következtében, a valutaválság, illetve az USA nyomására a Nemzetközi Valuta Alap 1968-ban le­mondott az aranyár stabili­tásáról és kialakult a „ket­tős” aranyár. Ennek lénye­ge az volt, hogy csak a köz­ponti jegybankoknál érvé­nyesült az USA, illetve a Nemzetközi Valuta Alap rögzített aranyára, viszont a szabad piacon az arany árát a kereslet és kínálat alaku­lására bízták. A történelmi "fordulat 1971. augusztus 15-én következett be, amikor az USA beszün­tette a dollár aranyra való beváltását és megszüntette a stabil aranyár garantálását. Ez az aranypiacon látványos áremelkedést okozott és 1974-ben és 1975-ben is elő­fordult, hogy az 1 troy uncia arany piaci ára meghaladta a 200 dollárt. Napjainkban úgy tűnik, hogy az aranyár a 150 dollár körüli színvona­lon ingadozik és áremelke­dése nem gyorsabb, mint a nemzetközi infláció. I közgazdászok várakozása Az aranyár szabadságának visszaállításával összefüggés­ben a tőkés közgazdászok a következő hatásokat várták: 1) Az aranytermelés ug­rásszerűen növekszik, mert gazdaságossá válnak azok a bányák is, amelyek a stabil aranyár mellett nem bizo­nyultak jövedelmezőnek. Ez a kínálat olyan bővítését hozza, ami az aranyárat visz- szaszorítja a normális szint­re. Hogy mi lenne a normá­lis szint, arra nincs válasz a polgári irodalomban... 2) Azt remélték, hogy a központi bankok gyorsan ér­tékesítik a páncélszekrénye­ikben összegyűjtött arany­kincset. 3) Arra számítottak, hogy az aranyár gyors növekedé­se kicsalogatja majd a ma­gánosok birtokában levő aranykincset is. ez átáram- lik a piacokra, ami szintén árcsökkenést vált ki. Az aranyár jelenlegi ala­kulása nem igazolja a pol­gári közgazdászok várakozá­sát. A arany iránti keres­let irányzata úgy tűnik, ál­landó jellegű. Nyitott kér­dés azonban, hogy valóban sikerül-e kicsalni aranykin­cseket a piacra és az aranyat ilyen módon trónfosztani, a közönséges fém rangjára le­fokozni ? A tőkés aranytartalékok nagyságára vonatkozóan nincs megbízható statisztika, mert csak a hivatalos aranytartalékokat tartják nyilván és hogy mennyi arany halmozódott fel a ma­gánosok kezében, arról csak becslések vannak. A Nem­zetközi Valuta Alap statisz­tikája szerint 1976 végén a tőkés államok központi bankjai 40 ezer tonna ara­nyat halmoztak fel. Ennek piaci ára jelenleg meghalad­ja a 200 milliárd dollárt, s nagyságát érzékelteti, hogy a tőkés világ összes exportjá­nak értéke 1976-ban 250 mil­liárd dollár volt. A szaklapok szerint jelen­leg a magánosok kezében 25 ezer tonna arany van. En­nek értéke meghaladja a 120 milliárd dollárt. E kincs földrajzi elhelyezkedése igen érdekes, mert becslések sze­rint Franciaországban talál­ható a magántulajdonban le­vő aranykincs 22,6 százaléka és a többi európai ország­ban a 20,7 százaléka. A kon­tinensek között Európa ve­zet, 43,3 százalékos részese­déssel. A további sorrend: Ázsia 23,4, Amerika (Észak- és Dél-) 21,4 és Afrika 11,9 százalék. K Fort Knox erőd kincse A tőkés világ aranytarta­lékai lényegében állandó mennyiségűek: változatlan áron számítva, 1976 végén ugyanannyi arany volt a központi banknál, mint 1952- ben. A legnagyobb aranytar­talék még ma is az USA-ban található; a tőkés világ ösz- szes tartalékának 27 száza­lékát őrzik a legendes hírű Fort Knox erődben. Az USA aranytartalékai évről évre je­lentős mértékben csökken­tek. 1960-ban az USA arany- tartalékai 17,8 milliárd dol­lár értéket képviseltek és a világ aranytartalékainak kö­zel fele az Egyesült Államo­ké volt. 1976-ban — válto­zatlan áron számítva — az USA aranytartaléka 9,7 mil­liárd dollár volt, azaz a csökkenés a vizsgált időszak­ban 45 százalék. 1976-ban az NSZKrban volt a világ aranytartaléká­nak 11,5, Franciaországban 9,8, Svájcban és Olaszor­szágban 8—8 százaléka. A felsorolt négy ország és az USA az összes aranytartalék 64,3 százalékát kezében tart­ja és a fennmaradó 35,7 szá­zalék 116 ország között osz­lik meg. A koncentráció fo­ka tehát nagyon magas. Az aranytartalékoknak to­vábbra is jelentősége van a központi bankok számára — őrzik az aranyat, amely mint kincs nem jövedelmez az évszázados hagyományok miatt, de mégis a stabilitás, a biztonság záloga. Az arany, úgy tűnik, vég­érvényesen kikerült a nem­zetközi pénzforgalomból, s annak újjászervezésére nincs szándék. Ámde az arany speciális jelentősége nem szűnt meg, az arany, mint nemzetközi gazdasági tarta­lékeszköz változatlanul őrzi pozícióit, s mint a gazdag­ság megőrzője, a magánosok körében sem veszítette el nimbuszát. Az arany iránt egyre növekvő ipari szük­séglet és felhasználás az aranytermelés jövőjét belát­ható ideig biztosítja. Wiesel Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom