Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-25 / 277. szám
1977. november 25., péntek o Fülöp Erzsébet kiállítása Még több napraforgót! Fotó: Égető János HOSSZŰ ŰT Fülöp Erzsébet, orosházi születésű, Hódmezővásárhelyen alkotó festőművész képeiből nyitott kiállítást a Szántó Kovács Múzeumban közel másfél hónapon át tekinthette meg a város, Orosháza közönsége. A két emeleti teremben bemutatott vásznakat igen sokan látták, s méltán mondható, hogy a szülővárosban történt első önálló tárlat sikert aratott. A művész megmutatkozott a szűkebb pátria emberei előtt, azon vidék tájait és sajátos érzésvilágát felvillantva, amelyekből e környezet is sokat adott számára. Motívumvilága is erősen köti e földhöz, hiszen a gondolatok képi megformálásához vizuális élményt innen nyert. Ez a motívumvilág azonban eszköz a művész számára, mert a tanyavilág, egy pusztuló életforma elemeinek a felvillantásával, nem egy életmód elsiratója akar lenni, nem a tanyák festőjévé akar válni, hanem általában emberibb, egyfajta szorongásnak, egyfajta magára maradott emberfélelemnek a figyelmeztető közlője. A motívumok visszavisszatérnek, variálódnak, mintha erős szálakkal kötnék az alkotót. E szálakat oldozgató, színekben megmutatkozó másfajta, még több motívumú megnyilatkozás újabb izgalmakat rejt, amelyeket mindannyian várunk. Csütörtökön Szarvason országos tanácskozást rendezett a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés, valamint a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat a napraforgó-termesztő gazdaságok szakemberei részére. Szabó István, a KITE elnöke megnyitójában vázolta a tanácskozás célját, s mint mondotta, e fórum jó alkalom arra, hogy a termelés és a feldolgozás szakemberei megbeszéljék, megvitassák a jövő feladatait. A hazai — főleg a KITE keretében folyó — napraforgó-termesztés helyzetéről és fejlesztésének kérdéseiről dr. Magyar Gábor, a KITE igazgatója tartott előadást. Az idén az ország gazdaságai 133 ezer hektáron — ebből 37 ezer hektáron a KITE gazdaságai — termesztették e fontos ipari növényt. Ismeretes, hogy Martfűn épül egy új olajgyár. Az üzem naponta 100 vagon napraforgót dolgoz majd fel, amely mennyiség azonos a már meglevő valamennyi hazai olajgyár feldolgozókapacitásával. A népgazdaságnak szüksége van a martfűi új olajgyárra, ugyanis megnőtt a hazai étolajszükséglet, ugyanakkor az export- lehetőségek is kedvezőek. A kapacitásnövelés azonban nemcsak az iparnak jelent gondot, feladatot, hanem a mezőgazdasági üzemeknek is. Ahhoz, hogy a gyár termeljen, nyersanyagra van szüksége. A jövőben növelni kell a magas olajtartalmú napraforgó vetésterületét, az új gyár üzembe lépésére, vagyis 1980-ra hazánkban 185 ezer hektár napraforgó termésére van szükség, melyből legalább 150 ezer hektár lesz nagy olajtartalmú. A terület növelésével szükségszerű az átlaghozamok fokozása is. Napjainkban meglehetősen nagy a gazdaságok között az átlagtermések nagysága. A KITE gazdaságai 1974-ben hektáronként 12,6 mázsa, 1977-ben már 16,9 mázsa magot termeltek. Ezzel szemben az országos átlag alig éri el a 15,8 mázsát. Mindezekből látható, hogy a gazdaságok folyamatosan javuló technológiai fegyelmet és a bevezetett új technológiai elemeket sikeresen megvalósították. A növényolajipar feladatáról dr. Varga Sándor vezérigazgató adott átfogó képet. Előadásából kitűnt, hogy a növekvő étolaj-, margarinszükséglet sürgeti a beruházást. Mint mondotta, ez évben 30 ezer tonna étolajat és 22 ezer tonna növényi eredetű zsiradékot készít, illetve forgalmaz az ipar. Az olajgyárak viszont nemcsak olajat készítenek, hanem magas fehérjeértékű takarmányt is gyártanak. Ez évben 140 ezer tonna repce-, len-, szójadarát ad a hazai mezőgazdaságnak. Az új üzem elkészítésével a jelenleginek csaknem kétszeresét gyártja a hazai ipar, mind az élelmiszerek, mind a takarmány és egyéb cikkekből. Az előadást követő hozzászólásokban a szakemberek saját termesztési tapasztalataikról szóltak. Ilj park, szánkózódomb Orosházán —fb— A füzesgyarmati iskoláról A közelmúltban értékelte a füzesgyarmati területi pártszervezet a község Kossuth Lajos Általános Iskolájának oktató-nevelő munkáját az elmúlt és a jelenlegi tanév tapasztalatai alapján. Az utóbbi években jelentősen javult az iskola szaktanári ellátottsága, a nevelők munka- és életkörülményei, anyagi megbecsülése. Határidőre elkészült az új négytantermes iskola építése, s a központi épület padozatának felújítása. Az iskola környezetét is megszépítették. A bútorokat újakkal cserélhették, s értékes szemléltetőeszköz-készlethez jutottak. Megoldották a tornaterem fűtését is olajtüzelésű hő- légkályhával. A pedagógusok a továbbképzések és az önművelés segítségével megfelelően tudják alkalmazni az oktatás elméleti és gyakorlati változásait, a tantervmódosítást, a tananyagcsökkentést, az új rendtartást. Az új rendszerű matematika-tanításban Ga- ramvölgyi István tanár kiemelkedően eredményes munkát végez. A füzesgyarmati iskola tanulói és pedagógusai gyakori vendégek a könyvtárban, a moziban és a művelődési házban is. Kihelyezett órákat, szavalóversenyeket, vetélkedőket rendeztek ezekben a közművelődési intézményekben. Az új lakótelepek korszerű parkosításával, a gyermekek mozgásigényét kielégítő, játékos fantáziáját megmozgató játszóterek kialakításával már szakmai hírnevet szerzett magának az orosházi Városi Tanács költségvetési üzemének kertészete. Az orosházi Belinszkij-lakótele- pen a parképítés első ütemében elkészült például egy „kaland-játszótér”, melynek fő érdekessége a rönkvár. Űjabb lakóépületek elkészültével az idén nyáron hozzáláttak a szakemberek a parkosítás második szakaszához, s a munkák a befejezéshez közelednek; a területet a jövő hónapban adják át a lakótelepieknek. Nem kis feladatra vállalkozott a kertészet, amikor hozzálátott itt a parképítés második szakaszához : másfél hektáron csaknem 20 ezer növényt telepítettek, zömmel kevésbé igényes fajtákat. A korcsoport szerinti játszótéri egységek berendezései az idén már nem kerülnek a helyükre, mivel beszerzésükre nincs anyagi fedezet. Az épülő szánkózódomb viszont bizonyára kárpótolja majd a gyermekeket. A csúszdákkal ellátott dombot az idei télen már birtokukba vehetik a szánkózók. A másik meglepetés csak a város üzemeinek, vállalatainak segítségével sikerülhet: szükség lenne ugyanis két rom-gépkocsira, amelyeket játszótéri berendezésként szeretnének elhelyezni a Hámán Kató— Huba utcai tömbbelsőben. E célra nagyszerűen megfelelne egy kiselejtezett teher- és egy használatra már szintén alkalmatlan személygépkocsi. TIT*elnökségi ülés Békéscsabán November 25-én, pénteken délelőtt 9 órakor tartja a TIT Békés megyei elnöksége következő ülését Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban. Ezúttal a termelést közvetlenül segítő ismeretterjesztés helyzetét értékelik, különös tekintettel a műszaki, a mezőgazdasági, a közgazdasági és jogi ismeretek terjesztésére. A téma előadói lesznek: Fekete Anna, a műszaki szakosztály megyei elnöke, Frankó János, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi szakosztály megyei elnöke, dr. Jakucs Tamás, a jogtudományi szakosztály megyei elnöke, és dr. Romvári László, a TIT közgazdasági szakosztályának megyei elnöke. Az elnökségi ülés megtárgyalja a szervezet jövő évi munkatervét is. Családi tragédia az örházban November 23-án a déli órákban Geszti Imréné, a Csárdaszállás melletti 40-es MÁV-őrháztól vízért menta szomszédos állami gazdaság központjába. A lakásban maradt Patai Csaba 4 éves, Geszti Imre 2 éves és Geszti Ilona kilenchónapos gyermekük. Az asszony mintegy 2 óra hosszáig maradt távol, s mikor az őrház közelébe ért, látta, hogy füst szivárog ki a lakásból. Berohant, s a gyermekeket már eszméletlenül találta. Visszafutott a gazdaságba és embereket hívott segítségül. Többen indultak a hívó szóra, ki traktorral, ki gyalog — s egy poroltóval eloltották a fnég parázsló tüzet, de sajnos a gyermekeken már nem tudtak segíteni, füstmérgezésben meghaltak. A tűzoltóság és a rendőrség szakértők bevonásával megkezdte a vizsgálatot, a felelősség megállapítását. Valószínű, hogy a felügyelet nélkül maradt gyermekek gyufával játszottak és emiatt gyulladt meg a heverő, amelyen ültek. A szomorú helyszín Fotó: Béla Ottó Könnyű műfaj az első lépcsőfok? ló rom dolog van Magyarországon, amely- I hez — állítólag — mindenki ért: a labdarúgás, a közlekedés és a szórakozás Vagy, ha úgy tetszik: a köny- nyű műfaj. A „hozzáértés” kitetszik abból, hogy ezekhez mindenki szeret hozzászólni, szánté alig pkad ember széles e hazában, akinek a fentiekről ne volna külön véleménye. Többnyire az,, hogy „ha rám volna bízva, nem így csinálnám”. Évek során (kiderült, hogy azért mégis jobb mindezt azokra bízni, álkik valóban értenek hozzá. „Mindössze” az a kérdés, hogy — hogyan. Felsorolni is sok volna a szórakozási lehetőségek tengernyi fajtá- jáit-formáját a legifjabbak mesehallgatásától a táncon, mozin, színházon, rádión, televízión, olvasáson keresztül egészen a szomszédolásig, a kártyacsaitákig és a kocsmai üldögélésig társaságban vagy anélkül. A szórakozás szerves része a pihenésnek, annak jogát pedig az alkotmány minden magyar állampolgár számára biztosítja. Napjainkban egyre nagyobb az igény olyan szórakozási formák iránt, amelyek egyszerre több ember pihenését, felüdülését szolgálják. Különösen nagy szerepet játszhat ebben a televízió, hiszen — és erre vannak statisztikai adatok — a munka és |az alvás után a harmadik helyre került az ember életében az előtte eltöltött időmennyiséggel. Már csak ezért is közügy a szórakozás-szórakoztatás. Régen elmúltak — szerencsére — azok az idők, amikor minden tánczenei számot vagy bohóctréfát aszerint „értékeltek”, hogy vi- szi-e előbbre az előttünk álló gazdasági-politikai feladatok megoldását. Ám éppen ennyire hiba volna, ha mértéktelenül elszaporodnának az ízlésromboló, nyakatokért, magyartalan szövegű táncdalok, az öncélúan malackod ó „villámtréfák”, az önmagukat zenés-irodalminak hirdető, valójában irodalom alatti — csupán a részvevők pénzkereseti céljait szolgáló — „haknii” műsorok. Bebizonyosodott az is, hogy adminisztratív módszerekkel vajmi keveset lehet tenni. ősrégi, jól bevált módszer: a rossz ellen csak a jó népszerűsítésével lehet fellépm. Hivatkozhatunk itt arra is, hogy mennyire csökkent — például — a gics- cses, ízléstelen mázoimányok aránya a magyar lakásokban, amióta megjelentek a piacon értékes képzőművészeti alkotások, reprodukciók, poszterek. Akadályozza, az ízlésneve- lés hosszú folyamatát az az „arisztokratikus” — vagy inkább sznob, előkelősködő — álláspont is, amely szerint a könnyű műfaj egészében elvetendő, vagy legalábbis csak „szükséges rossz”. Tagadhatatlan, hogy vannak ilyen vélemények. Akadnak olyanok, akik — a magasabb rendű művészetek állítólagos védelmében — tagadják mindannak jelentőségét, ami csupán a szórakoztatás céljait szolgálja. Hajlamosak a színházba járó közönséget „Hamlet-nézőkre” és „Csár- dáskirálynő-nézőkre” felosztani, lemosolyogva az utóbbiakat. Pedig a hazai és a nemzetközi gyakorlat éppen azt bizonyítja, hogy a Iköny- nyű műfaj, de jó, művészi színvonalú előadások sok embert szoktatnak a színházba járásra. Hasonló, bár általában hosszabb az út a „könnyű műfajú” irodalomtól a valódi művészi írások olvasásáig. Mégis: az út nagyobbik fele az, amíg a korábban nem olvasó embert rá lehet venni, hogy könyvvel a kezében töltse szabad idejének egy részét. S aki eleinte csak krimit, kalandregényt vagy éppen tudományos-fantasztikus könyvet olvas — előbb- utóbb megéhezik a magvas mondanivalójú irodaiamra. Mindez bizonyítja: aligha lehet merev határt vonni a „magas” művészet és a szórakoztató művészet közé. Természetesen csak ott és akkor, ahol és amikor valódi művészek valóságos művészettel jelennek meg — személyesen, a képernyőn vagy hangjukkal a rádió hullámain. Erőltetett, természetellenes a kettő szem- beállítása. Sokkal inkább lehet úgy tekinteni, hogy a szórakoztató művészet valamiféle első lépcsőfok a magasabb műveltség megszerzése, a művészeti alkotások élvezete felé. Ám az is tény, hogy nem mipden művészet, ami a szórakozást szolgálja. Az étteremben muzsikáló zenész, a beatzenekar kíséretével fellépő táncdalénekes, a vándor artista, a magyarnóta- énekes — noha ezekben a szakmákban is vannak már, akik művészi tökélyre fejlődtek — a szórakozás iparosai. Ez egymagában korántsem lebecsülendő, hiszen a jó iparos, a jó szakember a maga területén mindig tud hasznosat, a nagy- közönség számára megbe- csülendőt adni. Ha a szórakoztatás iparágában dolgozik —• jól, hangulatosan szórakoztat. A természetes fejlődés azóta oda vezetett, hogy a beatzene elfoglalta az őt megillető helyet: százezreket szórakoztat, művelői közül azonban csak kevesen jutottak el a művészetig, a többi — még ha híre nagyobb is — megmaradt iparosnak. A kivételek pedig éppen azt bizonyítják, hogy a szórakoztató művészet lépcsőfok az igényesebb művészeti alkotások felé: magas színvonalú színpadi műveket játszanak színházaink beatzenéi betétekkel. Lehetne hosszan sorolni a szórakoztatás többi műfaját is: a kabarét, a könnyed revüt, a zenés irodalmi műsort, vagy a táncházak, dis- cóklubok programjait, hogy csak néhányat említsünk a sók közül. Olykor amatőrök, műkedvelők állítanak össze olyan műsorokat, amelyeket megillet a „művészi” jelző — s az is előfordul (mi tagadás: még nem elég ritkán), hogy ismert nevű művészek lépnek fel olyan műsorokban, amelyek iparosnak sem válnának díszére. O indezekért nehéz, sőt szinte lehetetlen határvonalat húzni ma a szórakoztató művészet és a szórakoztató ipar közé. De nem is az elhatároláson van a hangsúly. Elsősorban azon, hogy a szórakoztatás színvonalas legyen, senki ne tekintse „szükséges rossz”-nak vagy alkalmi pénzkeresetnek. Hiszen a pihenéshez mindenkinek joga van, s azon belül ahhoz is, hogy jól, igényeit kielégítően szórakozhasson. Sőt: még ahhoz is, hogy szórakozás közben kedveltessók még vele a kultúrát, a művészeteket. Várkonyi Endre
