Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

IgUiUMTd 1977. november 23., szerda A halászteleki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben a gyümölcs, zöldség és szőlőter­mesztési szaknak 126 tanulója van. A hároméves tanulmányi idő után Pest megye, illetve a főváros termelőszövetkezeteiben helyezkedhetnek el szakmunkásként az itt végzett tanu­lók. Képünkön: a kerti traktorral való szántást ismertetik a tanulókkal (MXI-fotó, Fehér József felvétele — KS) HIHMWtnMMIMMIHHHMIHIHmHWMIMHMHHHMMHHIMHHHMMWIWW Műtrágyák féláron Az eddig eltelt időszak adatai azt bizonyítják, hogy az idén a mezőgazdasági nagyüzemek kevesebb mű­trágyát vásárolnak az elő­irányzottnál. Emiatt egyes anyagokból nagy készletek halmozódtak fel, így például a pétisóból, vagy más néven mészamonsalétromból is. A gyáraknak és az AGRO- TRÖSZT-nek nagy gondot okozott az értékesítés, mert a 202 forintos mázsánkénti áron nem vásárolták a gaz­daságok. A készletek csökkentéséért ezért kedvezményes akció kezdődött a héten. A mező- gazdasági nagyüzemek a ha­zai gyártású 28 százalék ha­tóanyag-tartalmú pétisót ál­A MEZŐGÉP békéscsabai gyára a KGST-szakosodáson belül ebben az évben kétezer darab kukoricacső-törő beta- karító-adaptert gyárt, főleg Lengyelország és Csehszlová­kia részére. A szakosodás kö­vetkezményeként ennek a munkagépnek a készítése igen magas szintet ért el a gyárban. A kereslet is növek­szik. Ennek megfelelően 1978-ban a békéscsabaiak mintegy háromezer adaptert készítenek, amelyből 1100 a hazai szükségleteket elégíti ki, a többi pedig KGST-or- szágok mezőgazdasági üze­meibe kerül. A csabai gyár hírneve azonban túlnőtt a szocialista reláción. Gyártmányaik meg­ismerése alapján kereste lami támogatással, 50 száza­lékos áron vásárolhatják meg abban az esetben, ha meghatározott célokra hasz­nálják fel. A kedvezmény a talajjaví­tási és legelőápolási célokra vásárolt műtrágyákra vonat­kozik. Azért erre, mert ezek­re a területekre szükséges leginkább a műtrágya. A le­gelők hozamnövelése különö­sen nagy fontosságú, mert az egyre gyarapodó szarvas­marha-állomány mind több és több takarmányt igényel. A gazdaságossági számítások bizonyítják, hogy a legelte­tés a legolcsóbb takarmányo­zási eljárás, így bőségesen megtérül az erre fordított kiadás. A mostani 50 szá­meg a MEZŐGÉP Vállalatot az amerikai egyesült álla­mokbeli Hesston-cég, mely soros silókukorica-betakarító gépeket gyárt. Az ehhez szükséges adaptereket a jövő évtől a békéscsabai MEZŐ­GÉP Vállalat is gyártja, mintegy 440 ezer dollár ér­tékben. Az AGROTRÖSZT- ön keresztül értékesítendő adapterekből 1981-ig összesen ezer kerül nyugati piacra. Amint Szolnoki Béla, a ME­ZŐGÉP békéscsabai gyárá­nak igazgatója elmondta, há­lósterv alapján már folynak az előkészületek, s az első, az amerikai cégnek szállí­tandó adapterek jövő év ja­nuárjában készülnek el. Év végéig pedig összesen 250 da­rabot szállítanak ki. zalékos árkedvezmény az év végéig tart, utána ja­nuár 31-ig 25 százalékos ár­támogatással vásárolható a pétisó, de remélik, hogy a le­gelőkön nem lesz kampány- szerű a műtrágyázás. A jó terméseredmények nyilván meggyőzik majd a szakembe­reket az eljárás hasznosságá­ról. Érdeklődtünk a megyei AGROKER Vállalatnál, hogy milyen visszhangot váltott ki a rendelkezés. Mint megtud­tuk, megyénk állami gazda­ságai és szövetkezetei élén­ken és azonnal reagáltak. Kedd délig 6445 tonna mész- amonsalétromra érkezett be megrendelés, melyet azonnal továbbítottak a gyártó cégek­nek. Mivel megyénkben mintegy 50 ezer hektárnyi legelő van, erre. 15 ezer ton­nányi pétisó felhasználása lenne az ideális. Ez 3000 ton­nával haladja meg a megyé­nek eredetileg engedélyezett keretet, de a MÉM a cél ér­dekében minden korlátozást feloldott. A megyei AGROKER Vál­lalat a megyei tanáccsal és a növényvédő állomással együtt gyorsan intézkedett és még szombaton kiküldték a körleveleket a megye gaz­daságainak. Ebben felhívták a figyelmet arra, hogy me­gyénk távol fekszik a mű­trágyagyáraktól, ezért min­denképpen vasúton célszerű és gazdaságos szállítani. Eh­hez azonban az kell, hogy a rendeléseket időben megkap­ják a gyárak. Egyébként még egy kedvezményt léptettek életbe a műtrágya-akcióval egy időben: azok a gazdasá­gok, melyek nem rendelkez­nek a szükséges anyagi esz­közökkel, azok műtrágya- vásárlásra kedvezményes hi­telt kapnak. Amerikai cégnek készít adaptereket a MEZŐGÉP Gyorsuló fonóorsók Az utóbbi másfél évtized­ben a textilipar jelentős technológiai, műszaiki fejlő­désen ment át. Űj mester­séges rostokat kezdtek fel­használni, új feldolgozási módszereket vezettek be, at­tól függően, hogy csupán a korszerűsítés vagy pedig tel­jesen új gyártmányok be­vezetése volit-e a cél. Egyik fő jellegzetessége e kor­szaknak az emberi munkja — ezen belül az igényesebb szakmunka — helyettesítése volt: ezt részben a gépesí­tés és az automatizálás fo­kozásával, részben az üzemi- szervezés javításával érték el. A gyűrűs fonás gyorsasá­ga az utóbbi évtizedben megkétszereződött, s ez a folyamat tovább tart. Mind­ezt az automatikus leszed ők és más újítások teszik le­hetővé. A konvencionális fo­nógépek kezelése még így is elég munkaigényes marad, ezen az autom|atikus fonal- kötözés tökéletesedése se­gíthet majd. Forradalmian új az úgynevezett open-end fonás, amely a gyűrűs fo­násnál kétszerte termeléke­nyebb, egyes változatainál pedig az előfonásra sincs szükség. Az önsodratú fonása eljá­rás a gyapjúipar számára jelentett nagy fejlesztési le­hetőségeket, mivel a hagyo­mányos gépek sebességét ti­zenkétszeresen (!) múlja fe­lül. A sodrat nélküli, ra­gasztóanyag alkalmazásával történő fonalgyártás még gyerékcipőben jár. Külön kell szólni azonban a rend­kívüli módon fejlődő textú­ráit fonaltermelésről, amely elsősorban a végtelen szin­tetikus szálaknak adja meg a font fonalak több előnyös tulajdonságát. Ez utóbbiak felhasználója főképpen a kötő-hunkoló ipar. A fonóipar egészét tekint­ve világszerte megállapít­ható, hogy elsősorban a ha­gyományos gyártási eljárá­sokat javították meg igen nagy mértékben a gépse­besség fokozásával, az .au­tomatikus műveletek kifej­lesztésével. Megfelelő összhang, biztonságos termelés Voltak, akik néhány esz­tendeje még azt vitatták, érdemes-e fejleszteni a kon­zerviparunkat. Azzal érvel­tek, hogy a mezőgazdaság­ban egyre csökken a mun­kaerő, a zöldségtermelés gépesítése pedig lassan ha­lad előre. Ez azzfai járt, hogy a mezőgazdaság nem képes kielégíteni nyers­anyaggal a konzervgyára­kat. A legutóbbi két eszten­dő termelési adatai (azt je­lezték: valóban nincs össz­hang a konzervgyári kapa­citás és a zöldségtermelés között. 1975-ben a konzerv­gyárak a tervezett zöldség­nek csak 0 74 százalékát, és 1976-ban pedig 74,9 százalé­kát kapták meg a mezőgaz­dasági üzemektől. KONZERVEINK HATVAN ORSZÁGBAN Az idei esztendő hozta meg aztán a fordulatot és egyben a bizonyítékot: meg lehet teremteni a feltételeit a zöldségtermelésnek, s nem szabad belenyugodni abba, hogy az a fejlődés, amely a konzervgyártásban 1960 és 1973 között bekövetkezett, megtorpanjon. A konzerv­ipar termelése ebben az idő­szakban ugyanis négyszere­sére, hatvan országba el­jutó exportja pedig hétsze­resére növekedett. Mindezt figyelembe véve, a kormány tavaly ősszel ha­tározatot hozott a zöldség- termelés fejlesztésére. Ez a határozat teremtette meg a feltételeit a termelés gyor­sabb ütemű fejlesztésének, s ennek alapján irányozta elő az idei terv a zöldségfélék­kel hasznosított terület 10 százalékos, a zöldségfélék termelésének pedig 42 szá­zalékos növekedését. BIZONYÍTÓ ESZTENDŐ Az idei esztendő bizonyí­tott: az anyagi-műszaki fel­tételek megteremtése, a fel­vásárlási árak emelése alap­vetően befolyásolja a ter­melési kedvet. Ez is közre­játszott abban, hogy az idén a zöldségfélékkel hasznosí­tott terület a tervezettnél nagyabb mértékben, 16 szá­zalékkal növekedett. És a közös erőfeszítések a ter­melés fejlesztésére ebben az esztendőben találkozott a kedvező időjárással is. így történt aztán, hogy a terve­zettnél nagyobb termést ta­karíthatott be a mezőgazda­ság zöldségből. Ennek kö­szönhető, hogy több zöldség jutott nemcsak belföldre, h|anem exportra is és a ter­vezettnél nagyobb mennyi­ségű kertészeti terméket dol­gozhatott fel a tartósítóipar. Ám az idén az is kiderült, hogy nemcsak a nyersanyag­hiány, hanem a bőség is akozhat gondokat. Az idén a legnagyobb nehézség ami­att keletkézéit, hogy szinte azonos időben érett be a zöldség óriási mennyiségben, s ez eddig soha nem tapasz­talt betakarítási, felvásárlá­si csúcsokat okozott. Au­gusztus eleje és szeptember vége között egyszerre érett be (a paradicsom, a paprika, az uborka, a pritamin pap­rika és a vöröshagyma. Jel­lemző tény, hogy a konzerv­ipar éves nyersanyagszük­ségletének 62 százalékát fe­dező termékmennyiséget két hónap alatt, kellett átvenni és feldolgozni. Kiderült: ilyen nagy mennyiségű zöldség fogadá­sára és gyors feldolgozására a mai technikai szintjén képtelen a tartósítóipár. Nyilvánvaló tehát, hogy a kertészeti termékek terme­lésének fejlesztésével pár­huzamosan erőteljes ütem­ben növelni kell a tartósító­ipar kapacitását is. Csak így lehet megteremteni a ter­melői biztonságot, csak ak­kor lesz zavartalan a kerté­szeti termékek termelése és az ellátás, ha zökkenőmen­tes az áru fogadása, feldol­gozása. Más szóval: akkor biztonságos a zöldségterme­lés fejlesztése, ha a feldol­gozó kapacitás még a jó időjárású esztendőben is al­kalmas a felkínált áru fo­gadására. Vagyis összhang­ban van a nyersanyagter­melés és a feldolgozás. A mostani ötéves tervben a konzervipar 1,9 milliárd fo­rintot fordíthat a kapacitás fejlesztésére, termelésének korszerűsítésére. Erre annál is inkább szükség van, mert ebben az ágazatban is mun­kaerőgondokkal küzdenek. TOVÁBBFEJLESZTENI AZ ELÖFELDOLGOZÄST Az idei esztendő arra is bizonyítékul szolgált, hogy mindkét félnek előnyös a termelési együttműködés. Az idén különösen sokat segí­tett az a gyümölcsöző kap­csolat, amely több helyen a gyárak és a mezőgazdasági üzemek között az előfeldol- gozásban kialakult. A ter­melőszövetkezetek, az állami gazdaságok paradicsomlé-ál- lomááai, a paprikacsumázó, gyümölcshámozó, -magozó üzemei nagyon sokat enyhí­tettek a gyárak munkaerő­gondjain. Érdemes tehát az előfeldolgozást továbbfej­leszteni, hiszen ezzel nem­csak a konzervipar kapaci­tása növekszik, hanem biz­tonságosabbá válik a mező- gazdasági termelés is, hi­szen kevésbé kell tartani át­vételi nehézségektől. Az igaz, hogy a tartósító­ipar kapacitásának kiugró növelését, termelésének kor­szerűsítését nem lehet egyik napról a másikra megolda­ni. Kétségtelen azonban, hogy az ütemet gyorsítani szükséges, épp az ellátás, az export és a mezőgazdasági termelés további erőteljes fejlesztése érdekében. Cserkúti Ferenc A közlekedés fejlődéséről beszélgettek a Penza Klub tagjai A békéscsabai Penza Klub november 21-i foglalkozásán Mázán László, a KPM Autó­felügyelet mérnöke érdekes és színes előadást tartott. Eb­ben beszámolt azokról az élményeiről és tapasztalatai­ról, melyeket a négy és fél éves tanulmányi idő alatt a Szovjetunióban szerzett. Mint egyetemi hallgató, ő is részt vett a moszkvai autómérnöki intézet tervezőmunkájában, és azoknak a Moszkvics gép­kocsiknak a kísérleti próbáin is, melyek napjainkban tö­megével futnak a különböző országok útjain. A Kámai Autógyár évente 150 ezer tehergépkocsit gyárt. Ez a szám csak nekünk tű­nik nagynak, ugyanis a Szov­jetunióban égető gond a jár­műhiány. Ezért is kerül elő­térbe az új sztrádák építése és a meglevő úthálózat kor­szerűsítése mellett a gépjár­műgyártás rekonstrukciója. Szibériában viszont az óriási távolságok miatt csak a vá­rosokban van értelme az autók üzemeltetésének. Ott a közútinál sokkal kifizetődőbb a légi, a vízi, és a vasúti szál­lítás. Köztudomású — noha a Szovjetunió millió számra gyártja a személygépkocsikat —, hogy nem tapasztalható akkora „láz” birtoklásuk kö­rül, mint nálunk. Metróval, trolibusszal, vagy taxival ol­csón és gyorsan el lehet jut­ni a városok legtávolabbi ré­szébe. A jégmotorozás és az autóversenyzés azonban igen népszerű sportnak számít a tanulók és az egyetemisták körében is. Ugyancsak közlekedési té­máról beszélt Zentai Mihály, a vasúti villamos alállomás műszaki vezetője. Elmondta, hogy a Budapest—Lökösháza vonal villamosítása 1972-ben kezdődött, a magyar állam és a KGST közös beruházása­ként. A felsővezeték-rendszer egy részét cseh szakemberek építették, és ez megfelel a nemzetközi előírásoknak. A gőz- és a Diesel-mozdonyok­nál sokkal gazdaságosabb a villanymozdonyok üzemelte­tése. A jelenleg 120 kilomé­ter per óra sebességgel hala­dó gépek mellett megjelen­nek majd a V—63-asok. Ezek sebessége eléri a 160 kilométer per órát. —y—n Gátépítő gépóriások A nagyobb méretű építmé­nyek — felhőkarcolók, völgy­zárógátak, hidak stb. — csak úgy születhetnek meg, ha az építőgépek fejlesztését sem hanyagolják el. A nagy vízépítési műtár­gyak létesítésénél nélkülöz­hetetlen szerepet töltenek be a különféle daruk. Közülük is talán legérdekesebb az ön­emelő toronydaru, amelyet a rendkívül magas völgyzáró gátak építésénél alkalmaz­nak. Segítségükkel elméleti­leg korlátlan magasságú gát építhető. A kábeldarukat kez­detben csak a betonvasalás beemelésére, később betono­zásra is használták az építke­zéseken. Utóbbival kapcso­latban azonban újabb köve­telmények jelentkeztek, és­pedig meg kellett szüntetni a hatalmas konténerek ürítése­kor keletkező rendkívül ve­szélyes lengést. Ezt a haladá­si és emelési sebességek nö­velésével, valamint a konté­ner töltésének korszerűsítésé­vel érték el. A kábeldaruk , haladási és emelési sebessége ma már 10—12, illetve 5—6 méter másodpercenként. Hosszú ideig sok gondot okozott a friss beton szállítá-. sa, ugyanis az — különösen rossz útviszonyok esetén — könnyen szétosztályozódik. Ma már olyan óriás beton- szállító járműveket használ­nak, amelyeknek teknőalakú billenőtartálya a szokásosnál kisebb alapterületű, de ma­gasabb (a friss betonhoz még kötéslassító és a vízkiválást megakadályozó adalékokat is kevernek, így a szállítási tá­volság is növelhető). A tar­tály 90 fokkal elforgatható, így a jármű nemcsak hátra, hanem oldalt is üríthet. A nagy vízépítési munkáknál darura függesztett vagy ön­járó kivitelű mélyvibrátoro­kat alkalmaznak a beton be­dolgozására, tömörítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom