Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-19 / 272. szám
1977. november 19., szombat Mikor készül el a könyvtár? II betegek korszerű táplálkozása szervezetten Az előzetes elképzelések alapján november 7-e tiszteletére kellett volna átadni Geszten, a tanácsháza szomszédságában kialakítandó községi könyvtárat. Az átadás azonban sajnos elmaradt. Az okokról a következőket mondotta el Erdei Lajos tanácselnök. — Az új könyvtár felújítását az iskolaépületben a községi tanács építőbrigádja csinálja. Nagyjából készen is van, azonban néhány elmaradt szakipari munka miatt nem tudjuk átadni. Egyetlen festőnk van, annak a nyári iskolai szünetben a tantermek festését kell elvégezni, ami nem tűrt halasztást, hiszen a gyerekeknek szeptemberben meg kell kezdeni a tanulást. Ami tovább nehezíti a helyzetünket, hogy a régi könyvtárban — Messze földön híres a Geszten főtt szilvapálinka. Nem tudni minek köszönheti különleges aromáját és ízét, talán annak, hogy még a régi, hagyományos módszerrel főzik, rézüstökben és fatüzeléssel. Tény az, hogy a amelynek villanyhálózata a termelőszövetkezettel közös — elavult, korszerűtlen, s egy szerelés miatt az új könyvtár hónapok óta áram nélkül maradt. A hiba kijavítása riagy munkát igényel, és amíg ezt sikerül elhárítani, addig csak a kora délutáni órákig van kölcsönzés, amíg be nem sötétedik. Remélem, hogy néhány napon belül sikerül rendbe hozni az elektromos hálózatot és így az esti órákban is olvashatnak, könyvet kölcsönözhetnek az olvasók, és abban is reménykedünk — a termelőszövetkezet segítségét kértük —, hogy kapunk szakembereket, akik megcsinálják a még hiányzó munkákat, s így hamarosan átadhatjuk az új könyvtárat rendeltetésének. legjobb pálinkaként tartják számon. Az a hír kering, hogy a szeszfőzdét hamarosan átveszi a gyulai ÁFÉSZ, amely palackozóüzemet hoz létre és márkásítják a geszti pálinkát. Alig néhány éve működik az Országos Diétikai Intézet Budapesten, a Makarenko utcában, de máris jelentős eredményeket ért el a korszerű táplálkozás népszerűsítésében, segítésében, megszervezésében, elsősorban az egészségügyi intézményekben, ahol nagyon fontos a betegek megfelelő ellátása. A magyar étkezési szokásokról, az intézet munkájáról és a gyakorlati tapasztalatokról beszélgettünk dr. Rigó János professzorral, az Országos Diétikai Intézet igazgatójával, és dr. Beke György- gyel, a Magyar Hűtőipar fejlesztési laboratóriumának vezetőjével. — Mik a jellemzői az utóbbi években nálunk kialakult étkezési szokásoknak, vannak e káros hatásai? — A legjellemzőbb, hogy az utóbbi 30 évben megváltoztak a szokások, jobban mondva az alapanyag-felhasználás arányai — vála-' szólta dr. Rigó János. — A növekvő jólét magával hozta, hogy nőtt az egy főre eső évi húsfogyasztás, mégpedig a felszabadulás előttinek a kétszeresére. Tojásból a korábbi évi 90 helyett 300-at fogyasztunk átlagosan. A zsírfélékből kétszeresét, cukorból háromszorosát esszük a felszabadulás előtti átlagnak. Jelentősen nőtt a főzelékfogyasztás, ugyanakkor a burgonyafelhasználás a felére csökkent. Amilyen örvendetes az építőtápanyagok: tej, hús, tojás stb. fogyasztásának növekedése, annyira nem kívánatos a zsíré és a cukoré. Köztudott, hogy ez utóbbiak a nehéz fizikai munkához szükségesek, mint kalóriaanyagok. Viszont a gépesítés, az automatizálás ahhoz vezet, hogy a nehéz fizikai munka egyre könnyebb lesz. Következésképpen tehát több kalóriát fogyasztunk, mint amennyire a szervezetnek szüksége van. Ennek egyenes következménye pedig az elhízás. Mi származik ebből? A különböző betegségek fellépése: a cukorbetegség, szívizomelhalás, epehólyag- bántalmak, gyomorbetegségek. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy helyesebben kellene táplálkozni, kevesebb kalorikus tápanyagot kellene fogyasztani. Az előbb említettek mellett táplálkozási ritmusunk is helytelen irányban alakul. Nincs meg a rendszer, az egyenletesség. A főétkezés az estére tolódott el, amihez az emésztőrendszer nem tud alkalmazkodni. Reggeli helyett sokszor feketekávét iszunk. Hazánkban 10 év alatt húszszorosára nőtt a kávéfogyasztás. Ez nem közömbös a szervezetre, hatással van a vércukorra és a zsírszint emelkedésére. A gyomorra és a bélbetegségekre egyenesen káros. Ebből az következik, hogy ha nem akarjuk tovább növelni az egészség- romlást, változtatni kell a kialakult szokásokon. — Mi az intézet szerepe ebben, mi a tevékenységi területe, és folytatnak-e kísérleteket? — Intézetünk három osztállyal dolgozik. A szervezési és módszertani, a közgazda- sági és műszaki, valamint az elméleti kutató osztállyal. Az előző kettő a megyék egészségügyi intézményeivel tart kapcsolatot. Feladata kiépíteni a diétikusok országos hálózatát és megteremteni az ehhez szükséges anyagi, műszaki bázist. Már annyit elértünk, hogy minden megyében van diéti- kus orvos, akikkel évente egy alkalommal találkozunk, megbeszéljük a módszertani, szervezési kérdéseket és a további tennivalókat. Jó kapcsolatokat sikerült kiépíteni a tanácsok egészségügyi osztályaival és az intézményekkel. Így munkánkhoz sok segítséget kapunk. Ami a kutatásokat illeti, új élelmiszerek kidolgozásával foglalkozunk. Korszerű terápiát akarunk alkalmazni. Vizsgáljuk az egyes betegségek során fellépő anyagcserét. A fő cél, hogy a betegek a műtét után ne legyengülve, lefogyva kerüljenek ki a kórházból, hanem olyan táplálékot kapjanak, amely felerősíti őket. A dié- tika a gyógyító munka szerves része, a gyógyszeres kezelés kiegészítője. Minden betegséghez anyagcsere-változás kapcsolódik. Ezt megfelelő- diétás eljárással korrigálni lehet. Munkánkat segíti, hogy több belföldi és külföldi intézettel ■ tartunk kapcsolatot, egyes esetekben közösen dolgozzuk ki a terápiákat. — Milyen gyakorlati tapasztalataik vannak? — A leglényegesebb, hogy még mindig fennáll a helytelen szemlélet a diétával kapcsolatban. Tanácskozásainkon külön előadásokat tartunk erről. Sajnos a diabetikus ételek felhasználására nincs meg a kellő propaganda. Rapszodikus az ilyen ételek rendelése is az intézmények részéről. Másik tapasztalat, hogy kevés a diétikus orvos. Az egyetemeken ezt a témát nem tanították. Most kezdték el. Az első képzett diétikus csoport csak 1978-ban jön ki az egyetemekről. Negyven fiatalt várunk e szakágra, s reméljük, hogy a jövőben már folyamatos lesz a hálózat kiépítése a megyékben. Ezenkívül a dolgozók továbbképzéséről is gondoskodunk. Ami kedvező: az ipar készséget mutat arra, hogy diétás készítményeket előállítson. Feladat tehát összhangba hozni az igényt az iparral és a kereskedelemmel. — És milyen az ipar készsége? Erre már dr. Beke György válaszolt: — Ebben a Békéscsabai Hűtőház példát mutat. Ezt szeretnénk országosan bevezetni. Tulajdonképpen a korszerű táplálkozásnak és a diétás ételek nagyüzemi módon való készítésének itt van az alapja, s a békéscsabai példa az összhang megteremtésének követendő módszere. Elismerésre méltó, hogy az Országos Diétikai Intézet támogatja e kezdeményezést. Az ipar az igényeknek megfelelően elkészíti az ételeket, melyek kímélő ételként kerülnek forgalomba. Miből áll ez? Vannak úgynevezett komponens ételek. A háziasszonyok például jól ismerik a tasakos zöldborsót és levesbetétet, amely egy tasakban van. Es sorolhatnám a többit. Ezeknek az ételeknek nagy előnye, hogy csak vizet kell hozzá adni, néhány percnyi forralás után kész a leves vagy főzelék. Ezeket a komponens ételeket használjuk fel alapként, s csupán az összetételen változtatunk. Például kevesebb só vagy egyéb főszer hozzáadásával. Így tehát tetszés szerint, a betegellátás igényeinek megfelelően tudunk elegendő mennyiségű és minőségű készételt szállítani a kórházakba. Nem lehet kellően érzékeltetni, milyen könnyebbséget jelent ez az élelmezésvezetőknek, a diétásnővéreknek, nem szólva a konyhai személyzet munkájáról. Tervünk, hogy a jövőben tovább bővítjük a választékot. Köszönjük a beszélgetést. Ötmillió forint betét Körösnagyharsányban Csúf az őszi idő. Eső szemerkél, hideg és sár van Körösnagyharsány utcáin is. Nincs nagy sürgés-forgás. Érthető ez, hiszen, ha csak nem fontos, senki nem megy ki a sáros utcákra. Takaros házak épültek, rendezett, sőt szép lehet ez a község jó időben. A vas-műszaki bolt kirakatában kerékpárok, motorkerékpárok kelletik magukat, bent a polcokon pedig rádiók, háztartási gépek várják a vásárlókat. Nem tartozik a nagyközségek közé, ám a boltok forgalma jelentős. A tanács vb-titkára, Fürj József nem kis büszkeséggel sorolja, hogy az alig több mint ezer lélekszámú községben minden ház tetején ott van a tv-antenna, 227 rádiót tartanak nyilván, napilapból és folyóiratból csaknem 600-at kézbesít a postás. A takarékszövetkezet és a posta együttesen mintegy ötmillió forint betétet kezel. Pedig túlzottan sok munka- / lehetőség közül nem válogathatnák a harsányiak. A termelőszövetkezet közös a bi- harugraival, 330 harsányi tagja van. Legtöbben itt találnak megélhetést, bár nem tartozik az erős termelőszövetkezetek közé. Az itteniek jövedelmének nagy részét a háztáji gazdaságok adják. Régi hagyománya van a jószágtartásnak, és szép eredményeket is érnék el, amit kézzelfoghatóan bizonyít a boltok nagy forgalma és a pénzintézetek aránylag magas betétállománya. Ezekben a napokban jelentős eseményre kerül sor. Nyugdíjba vonult a termelőszövetkezet elnöke és helyette újat kell választani. Az elnökválasztó részközgyűlést szombaton rendezik meg. A megyei tanács segítségével hamarosan új artézi kutat fúrnak a faluban. Ügy tervezik, hogy ez lesz majd az alapja a későbben kialakítandó vízműnek. Kétmillió forintba kerül a Kossuth utca felújítása, amely már megkezdődött és mintegy 800 méteres szakaszon portalaní- tott út készül. Fontos a jó alapanyag, a megfelelően kezelt cefre Demizsonokba töltik a kisüsti pálinkát Fotó: Béla Ottó Kasnyik Judit Esőben, hóban, fagyban... Van levelem, postás néni? A köröstarcsai, alig egyéves, szép, új postahivaital- nak hét alkalmazottja van. Hármain bent látják el a munkát, négyen pedig kint a területen. Ők a kézbesítők. Két férfi, két nő. A két nő 'közül az egyik Szász Károly- né. Mosolygós, fürge, igazi talpraesett asszony. Hírla- po&ként kezdte 1971-ben, aztán az átszervezéskor postás lett. Azóta együtt hordja a pénzzel, levelekkel az újságokat, folyóiratokat is. A nehéz táskában. — Most könnyebb a munka, mint régen volt, még az én elődöm idején. Már nem kell' Berénybe járni biciklivel az újságokért, mindent a postakocsi hoz ki ide. A táska azért nehéz maradt. Előny még, hogy nincsenek tanyák, összesen tíz ha maradit, azoknak viszont pos- tafiiókjuk van. — Milyen távolságot jár be naponta? — A postahivataltól oda- vissza 22 kilométeres a körzetem. De ebbe nincs benne az utca egyik oldaláról a másikra való járkálás. Ha pedig — minden. negyedik héten — expressz ügyeletes vagyok, akkor a kézbesítés előtt ki kell szaladni a falu bármelyik részébe és csak ezután jön a rendes munka. A távirat viszont ebbe tartozik, a délelőtt folyamán vissza kell jönni érte és úgy folytatni a kézbesítést, ami eltart úgy ebéd után 2 óráig. — És mi van a délutáni táviratokkal? — Azokat már az expressz ügyeletes viszi ki. — Hogy telik el egy napja? — Általában reggel 5 órakor kelek, nyáron egy kicsit előbb. A jószág miatt. Nincs sok, de azért a csirke, kacsa, liba, meg az a két- három malac megkívánja a magáét. Etetés után reggelikészítés és 7 órára bénít kell lenni, mert akkor jön a postakocsi. Következik a postabontás, amit Végh Ti- bomé hivatalvezetővel mi négyen csinálunk. Először körzetekre szortírozzuk a napi mennyiséget, vagyis négyfelé, aztán már ki-ki a magáét utcák szerint raikja össze. Végül a főnöknőtől megkapjuk az utalványokat a pénzzel és indulhatunk. Ügy nyolc óra tájban. — Mikor ér haza? — Ha nincs semmi különös három óra felé. Otthon újból az állatok az elsők, majd a vacsorakészítés, közben mosás, takarítás, meg minden, ami egy háznál adódik. Nálunk még a vízhordás is, mert a falu szélén lakunk, ahol még csak eztán lesz víz. Igaz, a kislányom — aki Berényben harmadikos gimnazista — sokat segít. Főleg a vízhordás- bam és mosásban. — És az időjárás? — Már megszoktam. A nyári forróságot, a téli hideget. Ez a mi mesterségünkkel jár, a szabad ég alatt végezzük. S akármilyen az idő, a postásnak a postával együtt menni kell. Hogy mindenhova eljusson a küldemény. — Előfordulnak kézbesítési nehézségek? — Néha. Amikor vagy a cím, vagy a név hiányzik, de még mindig megtaláltuk egy kis nyomozás után. — Lesik ma is úgy a postást — mint valaha — hint az utcán, hogy hozza-e a várva várt levelet? — Az idősebbek. Ki-kiné- zegetnek, jövünk-e már, írt-e az unoka az ország másik végéből? A fiatalok és középkorúak nappal alig vannak otthon, s ha gondolnak is a levélre, csak úgy, hogy vajon lesz-e otthon a postaládában. De várni mindenki várja, még az is, aki titkolja. — Szereti ezt a munkát, vagy fölcserélné mással ? — Ha nem szeretném, nem lennék itt hét év óta. Annak idején kertészeti technikumba jártam Gyulán, elvégeztem, de nem érettségiztem le. Utána a mezőgazdaságban dolgoztam néhány évig, majd háziasszonykod- tam. Itt jól érzem magam a kollektívában és a munkában. így ahogy van, szívesen csinálom. Az egész falu ismer, én is mindenkit. Szót váltunk, beszélgetünk egy kicsit. Tudunk egymás bajáról, gondjáról, öröméről. Szeretem az embereket. És remélem, ők is engem. Vass Márta B. O. Főzik a geszti pálinkát
