Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
1977. október 7., péntek o BH22EB A ló túlsó oldala Versenyfutás az idővel z éremnek két oldala van. (Sőt Komlós János óta van az éremnek egy harmadik oldala is.) Azután a lónak is két oldala van. Meg a Holdnak is. Utóbbinak a túloldalát eredetiben még nem sokan látták. A ló túlsó oldalát viszont annál többen. Mi magyarok pedig a lónak kizárólagosan csak a túlsó oldalát ismerjük. Sajnos ezt be tudom bizonyítani. Még fél éve sincs jószerivel, hogy megállapíttatott: az indokoltnál többet utazgatnak szakembereink külföldre tanulmányútra, holott a megyénkben is föllelhető jó néhány olyan műszaki, technikai, gazdasági újdonság, újítás, amelyet érdemes lenne megismerni, elterjeszteni. Vagyis a külföldi tanulmányutak mellett ildomos lenne hazai, pontosabban megyei tapasztalat- cseréket rendezni adott esetben. Tagadhatatlan, hogy e megállapításnak alapja volt, mert a ló túlsó oldalára esve — már valóban észre sem vettük a jó hazai kezdeményezéseket. Tekintetünk el- siklott saját eredményeink felett és szemünket áhítozva meresztettük határainkon túlra. Csoda-e, ha ezek után bámultunk, mint ama kedves négylábú az új kapura, amikor a Hidasháti Állami Gazdaság most épülő szarvasmarhatelepét bejártuk, ahol az állatok erre a célra kialakított boxokban pihennek, kérődznek majd. Újdonság volt ez jó néhá- nyunknak. akik ott jártunk. Pedig a gyomai Győzelem Tsz-ben ugyanilyen telep évek óta üzemel már. Na, de ne kérőddzünk ezen, hanem fogadjuk el, hogy az üzemi bemutatókkal egybekötött tanácskozásoknak, tapasztalatcseréknek haszna van. Fogadjuk el, hogy kellenek ezek a bemutatók, s mert szükség van rájuk, hát mindenképpen jó is, hogy vannak. Jók ezek a bemutatók. Csakhogy jóból is megárt a sok. Összeszámoltam: szeptemberben pontosan húsz üzemi bemutatót rendeztek megyénkben. Tudósítóink, munkatársaink legalábbis ennyiről szereztek tudomást. Képpel vagy anélkül ennyi bemutatóról adtunk hírt lapunk hasábjain. (Ott számoltam össze.) Persze ettől még tarthattak kétszer, sőt háromszor ennyi bemutatót is, mert mindent azért mi sem tudunk meg. De maradjunk a húszas számnál. Szerintem ezzel is bőven a ló túlsó oldalán vagyunk. Az anyagi kihatásról nem is beszélve. Illetve mégiscsak beszéljünk az anyagi kihatásról. Mai miképpen zajlik le egy ilyen bemutató? Hozzávetőlegesen úgy ötvenen — szakemberek, hozzáértők és szimpatizánsok — összese- reglenek a megye minden részéből a megadott helyre. Rendszerint vállalati kocsikkal. Vagyis, ha ketten ülnek egy kocsiba, az ez esetben 20—25 gépkocsi, oda- vissza átlagban vegyünk hetven kilométert, összesen ez hat-, nyolcezer forint kilométerpénz. Ehhez jön az ötven napidíj azután, ami mintegy 1500 forint és ahol túl „szerényen” rendezik meg a tanácskozást: fejenként két üveg hűsítő, meg három pogácsa és egy fekete együtt legfeljebb ezer forint. Van természetesen, ahol tudják, mi az illem és a tulajdonképpen munkájukat végző, napidíjat kapó szakembereket ebéddel is megvendégelik. Itt az eddig számított 10—11 ezer forinthoz még hozzászámolunk 1-2 ezret két fogással vagy 3-4-et három fogással és aperitiffel. Vagyis 15 ezerből cakk-pakk megúszható az egész. Egy alkalommal. Mert ennyit talán egy igen hasznos tanácskozás — amilyen a tegnapi nagybánhegyesi volt — meg is érne. Na de húsz! Es akkor még nem is azon a 300 ezer forinton akadtam fenn (bevallom, magam is megittam egy-két hűsítőt, megettem egy-két pogácsát), hanem az gondolkodtat el: a napi három-négy bemutatóból — mert szeptember egy-egy hetében ez volt az általános — hogyan választották ki a szakemberek azt az egyet, amelyet megnéztek? A többit fölöslegesnek tartották? Az sem érv azután, hogy ez most így jött össze, hiszen augusztusban hét, júliusban kilenc bemutatót tartottak. ' ami szó. Három hónap alatt félmillió forint bemutatókra. Sok? Ahogy vesszük. Ennyi pénzen legfeljebb öt, osztályon felüli versenylovat vehetünk. Pedig nekünk egy is elég. Át tudunk mi esni annak is a túlsó oldalára. (kőváry) Izgalmas napokat élnek Csabacsűdön. A sertéstelep 8 és fél millió forintba kerülő rekonstrukcióját az év végéig be kell fejezni a községi tsz-ben, ellenkező esetben ugyanis elesnek az állami támogatástól. Legalább ilyen fontos természetesen az is, hogy a rekonstrukció eredményeként a csabacsűdi Lenin Termelőszövetkezet a korábbi 2400-zal szemben egy év alatt négy és fél ezer sertést tud majd meghizlalni. A korszerűsítés hatása az állattartói munka eredményességében egyébként már most is megmutatkozik. Bebizonyosodott, hogy az új tartásmód szerint a rácson álló sertések takarmány- hasznosítása számottevően fokozódik. Süldőknél az utóbbi eredményjavulás mértéke megközelíti a 20— 30 százalékot is. Lesz elég hagyma! Tanácskozás Orosházán az érdekelt gazdaságok vezetőivel A hagymaellátás évek óta visszatérő gond, mert a termelőszövetkezetek jó része nem szívesen foglalkozik ezzel a munkaigényes és kényes növénnyel. A helyzetet csak nehezítette mindeddig, hogy megoldatlan volt a dughagyma előállítása és gondot okozott a megfelelő fajták hiánya is. A Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége érzékelve a fenti termelési problémákat és az értékesítés gondjait, tegnap, csütörtökön Orosházára ösz- szehívta az érdekelt gazdaságok vezetőit a feladatok megtárgyalására. Szóba kerültek a hagymatermesztést akadályozó tényezők és sok javaslat született ezek kiküszöbölésére. Napirendre került az értékesítési biztonság és a gépellátás is. Mindezek olyan feladatok, melyet egy-egy gazdaság saját erejéből nem tud megoldani. A hagymatermesztési tanácskozás résztvevői mindezek után úgy döntöttek, hogy szükséges létrehozni — a feladatok komplex megoldására — a hagymatermesztési egyszerű gazdasági együttműködést. Ahhoz azonban, hogy ez a társulás megfelelően működhessen, fontos a részletek pontos kidolgozása, a feladatok meghatározása. Erre a célra megalakult egy munkabizottság, mely máris megkezdte működését. Erre a sietségre nagy szükség van, már csak azért is, mert a társulás figyelemre méltó feladatokat tűzött maSzedik a cukorrépát Muronyban ga elé. Fejlett agrotechnikai eljárással 30 ezer tonna hagymát akarnak termelni, ez mintegy háromszorosa a tavalyi mennyiségnek. Az ország legtöbb hagymát termelő vidéke — Csongrád megye — összesen termelt any- nyit, mint amennyit a társulás fog majd. Várhatóan tehát jövőre már a népgazdaság szükségletének mintegy egyharmadát fedezi majd a Békés megyei Hagymatermesztési Társulás. A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz tejüzemében évente 800 mázsa füstölt parenyica sajtot készítenek. Megnövekedett a gazdaság körzetében a tejtermelés, a közkedvelt sajt iránti igény is fokozódott, így 21 millió forintos költséggel bővítik az üzemet. A tervek szerint a jövő évtől a parenyica sajtból naponta 10 mázsát készítenek Fotó: Veress Erzsi A muronyí Lenin Tsz az idén 120 hektáron termesztett cukorrépát. A betakarítást az elsők között kezdték meg a megyében. A jó termést a gyár programjának megfelelően szedik a gépek Fotó: Veress Erzsi te Ősz a Szarvasi Állami Tangazdaságban Éppen hogy végére értek a mezőgazdasági üzemekben a nyári betakarítási munkáknak, máris újra serénykedhetnek a földeken, a magtárakban. Így van ez a Szarvasi Állami Tangazdaságban is. Ez a gazdaság a rizstermelő gazdaságok közé tartozik és bizony ennek a termesztési ágnak ebben az évben sem kedvezett az időjárás. Csak későn lehetett vetni, a tavaszi időjárás hátráltatta a mag kelését, az augusztusi hidegek akadályozták a magkötést, és szeptember utolsó napjaiban a —4 fokos fagy a még zöld rizst tette tönkre. A gazdaság év végi eredményeit nagyban befolyásolja a rizs- termesztés, ezért a hangulat nem a legjobb e pillanatban. Az elkeseredésre azonban éppen most nincs idő. — Mi az őszi munkák sora, milyen feladatok várnak még a tangazdaság dolgozóira? — kérdezem Nagy Józsefet, a gazdaság igazgatóját. — Az ősz munkáit három nagy csoportba sorolhatnám. Az első a most érő termények betakarítása, a második a jövő évi termés előkészítése, a harmadik a jövő évet biztosító egyéb tennivalók. Mind a három csoportba tartozó munkák egyformán fontosak, valamennyi egyforma odafigyelést, pontosságot igényel. Kezdem a betakarítással. A gazdaságnak 220 hektáron volt napraforgója, terven felüli termést adott, több mint 21 mázsát hektáronként. A szójának sajnos nem kedvezett az időjárás, a tervezett 16 mázsa helyett csupán 13-at tudtunk betakarítani hektáronként. Megkezdtük a rizs aratását. A tervek szerint 2500 hektárról kell a termést levágni, megszárítani, raktárba szállítani, tárolni. Néhány napja aratunk, eddig 174 hektárról takarítottuk be a rizst. Erről a területről beszállított termés mennyiségéből arra lehet következtetni, hogy az elmúlt évinél lényegesen jobb lesz — az ugyanis 14 mázsa volt hektáronként —, de a 24—25 mázsás terméssel a tervezett 29 mázsa alatt marad. A betakarításhoz tartozik a silózás is. Az 5200 szarvas- marhának 17 és fél ezer tonna silótakarmányra van szüksége. Eddig több mint 13 ezer tonnát silóztak le, a minőség várhatóan nagyon jó lesz. Érdemes lesz megnéznie a csabacsűdi kerületben a silókazlat, ott még dolgoznak a gépek. — Második csoportnak említette a jövő évi termés előkészítését. Mi tartozik közvetlenül ebbe a csoportba? — Az őszi munkák legnagyobb gondja a vetés. A talaj-előkészítést, a műtrágyázást már jórészt szeptemberben elvégeztük, jelenleg 300 hektár olyan terület van — ezek a most letakarítás alatt álló silókukorica-földek —, ahol még el kell végezni az őszi vetés-előkészítéseket. Búzát 2297 hektárra tervezünk. Ezekben a napokban az erre a területre való vetőmag csávázását már megkezdtük. A jövő évi előkészületek közé tartozik a több mint 4600 hektáron történő mű- trágyszórás, ahova majd jövőre tavasszal vetünk növényeket. őszi mélyszántást a leendő rizsföldeken és kukoricaföldeken kell elvégezni, ennek mintegy egynegyed része már készen van. A szerves trágyázást 800 hektáron a gazdaság augusztus második felében és szeptember elején már teljesítette. Nem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy a mintegy 36 ezer tonna szerves trágya kihordása és el- szántása milyen óriási erőfeszítést, éjjel-nappali munkát követelt. — Mit érdemes megnézni a gazdaságban, hol dolgoznak a legnagyobb erőfeszítéssel? — Az előbb említettem — mondja Nagy József —, hogy a csabacsűdi kerületben most tömörítik az egyik silókazlat. Ugyanebben a kerületünkben dolgozik egy DSZP —32 kerületközponti, ikresí- tett szárító. Ezeket érdemes lenne megnézni. A csabacsűdi kerületközpontban Farkas József munkavédelmi előadóval és Tisl- jár Mihály növénytermesztési üzemágvezetővel, becsületünkre legyen mondva, meg- másztuk a jó nyolc méter magas kukoricasiló-kazlat. Ebben a kazalban mintegy 450 vagon silókukorica várja a fóliatakarást, hogy majd alatta, levegőtől elzárva, jó minőségű takarmánnyá érlelődjön. Addig azonban Blas- kó Pál, a lánctalpas traktor vezetője még sokszor fordul gépével, hogy tömörítse a kazlat. — Mit gondol, hányszor fordult meg eddig a lánctalpassal ezen a silóépítményen? — Még sosem számoltam ki — mondja nevetve Blas- kó Pál —, éjjel-nappal dolgozunk, ha van ideje, számolja ki maga. Erre bizony én sem mertem vállalkozni. De már fordultunk is a szárító elé. Fazekas József, a kerület magtárosa mondja, hogy a két, egyenként 450 mázsa termény befogadására alkalmas torony most éppen takarmánykukoricával van tele. — Kár, hogy nem délután jöttek, láthatták volna, hogyan ürítjük le a kukoricát a tornyokból. S ezt a kupacot — mutat az udvar közepén levő kisebbfajta, olyan embernyi magasságú halomra — hogyan vesszük kezelésbe. Ez Kákái—203-as rizsfajta. Úgy látszik, hogy nedvességtartalma éppen any- nyi, hogy kíméletes szárítással, azaz alacsony hőfokon, másfél vagont tudunk óránként megszárítani belőle. Már indulunk ki a szárítótelep kapuján, amikor ész- reveszem, hogy napraforgót, nem is akármilyet, szárított és tisztítottat, rakodnak szállítószalaggal egy pótkocsira. — Ez lesz az utolsó kérdésem. Hová viszik a napraforgót? — Bajára, a BKR-központ- ba. Naponta egy vagonnal. A megrakott kocsival szinte egy időben fordultunk ki a kapun. Gál Eszter
