Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
1977. október 7., péntek A\ei Közös közlemény Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Mnnkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Nép- köztársaság minisztertanácsának elnöke 1977. október 5—6-án baráti látogatást tett hazánkban. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke megbeszéléseket folytatott Edward Gicrekkel és Piotr Jaroszew’icz-csel. A megbeszéléseken részt vett Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona István, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese; lengyel részről Ilyszard Frelek, a LEMP Központi Bizottságának titkára, Jerzy Waszczuk, a LEMP KB tagja, a KB titkárságának vezetője, Lucjan Piatkowski, a LEMP KB külügyi osztályának első helyettes vezetője, Maciej Wirowski, a minisztertanács tervbizottságának elnökhelyettese. A tárgyalásokon kölcsönös tájékoztatás hangzott el a két párt legutóbbi kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról, a két országban folyó szocialista építőmunka helyzetéről és fő feladatairól. A magyar és a lengyel vezetők széles körű eszmecserét folytattak az MSZMP és a LEMP, illetve a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság együttműködéséről, és a nemzetközi helyzet, valamint a kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy országaik népei kiemelkedő sikerekét érnek el a párt vezetésével a fejlett szocialista társadalom építésében, az MSZMP XI. és a LEMP VII. kongresszusán kijelölt célok valóra váltásában. A két párt és kormány vezetői megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság sokrétű együttműködése eredményesen fejlődik a proletár internacionalizmus elvei alapján, a kölcsönös érdekeknek és közös céloknak megfelelően. A két ország párt- és állami vezetőinek rendszeres találkozói jól szolgálják a kapcsolatok folyamatos fejlődését és hozzájárulnak a szocialista országok egységének, testvéri együttműködésének szüntelen erősödéséhez. A magyar és a lengyel vezetők hangsúlyozták, hogy a rendszeresen megtartott magas szintű találkozók megállapodásai a gazdasági együttműködésről sikeresen teljesülnek. Dinamikusan fejlődik az árucsere-forgalom a két ország között, növekszik a termelési szakosítás és ipari kooperáció szerepe országaik gazdasági együttműködésében. A megkötött egyezmények, s a kétoldalú kapcsolatok bővítésére tett egyéb intézkedések kedvezően hatottak a két ország közötti gazdasági együttműködés sokrétű fejlődésére. A találkozó során megállapították, hogy még további lehetőségek vannak a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok bővítésére, különösen a gépipar, a vegyipar, a közúti járműipar, az elektronikai és orvosi berendezések gyártása területén. Megállapodtak abban, hogy további kezdeményezéseket tesznek a két ország vezető szerveinek, gazdasági minisztériumainak szorosabb együttműködésére, s hogy a két ország illetékes állami szervei dolgozzanak ki hosz- szú lejáratú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési programot az 1990- ig terjedő időszakra. A tárgyalásokon a két fél képviselői kifejezésre juttatták, hogy az eddigi szilárd alapokon tovább erősítik a pártjaik, országaik, népeik közötti sokoldalú kapcsolatokat és együttműködésüket. A magyar és a lengyel vezetők megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szocialista országok közössége egységének erősítésére, s hozzájárulnak a Varsói Szerződés tagállamai politikai, védelmi szövetségének erősítéséhez, a KGST-ben megvalósuló szocialista integráció fejlesztéséhez. A találkozó résztvevői teljes egyetértésben állapították meg, hogy a jelenlegi világhelyzet fő jellemzője változatlanul az enyhülés, amelynek előmozdításában meghatározó szerepet tölt be a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikája, közös erőfeszítése, amely élvezi a világ haladó, imperialistaellenes erőinek ro- konszenvét és támogatását. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy valamennyi békeszerető erővel együtt határozottan fellépjenek az enyhülési folyamat fékezésére irányuló minden tevékenységgel szemben. A magyar és a lengyel vezetők kifejezték készségüket, hogy további közös erőfeszítéseket tesznek az európai béke és biztonság megszilárdításáért. Támogatják a helsinki záróokmányt aláírók részvételével Belgrádban megkezdődött találkozó konstruktív és eredményes munkáját szolgáló törekvéseket. Síkraszállnak a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésre vonatkozó átfogó kezdeményezések megvalósítása mellett. Megállapították, hpgy a nemzetközi béke és biztonság, az általános leszerelés szempontjából kiemelkedő jelentősége van a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról, valamint más fontos nemzetközi kérdésekről folyó szovjet—amerikai tárgyalásoknak. Kifejezték óhajukat és bizakodásukat, hogy a Szovjetunió és az USA közötti tárgyalások a realitások figyelembevételével, az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával eredményesen zárulnak. A magyar és a lengyel vezetők ismételten megerősítették népeik szolidaritását a függetlenségért, a nemzeti szuverenitásért és a társadalmi haladásért, a gyarmati uralom maradványainak felszámolásáért és a fajüldözés ellen küzdő valamennyi nép iránt. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a világban még meglevő válsággócokat politikai tárgyalások útján, az érintett államok és népek valóságos érdekeinek tiszteletben tartásával oldják meg. A találkozón elégedetten szóltak arról, hogy a kommunista és munkásmozgalom ereje, befolyása világszerte növekszik. Hangsúlyozták, hogy a kommunista és munkáspártok testvéri, internacionalista együttműködése és nemzetközi szolidaritása a marxista—leninista elvek alapján szüntelenül erősödik. Megállapították, hogy a testvérpártok közötti szolidaritás, a két- és sokoldalú vélemény- és tapasztalatcsere elengedhetetlen feltétele a közös célokért, a békéért, az enyhülésért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott sikeres harcnak. Ezzel összefüggésben a két párt képviselői hangsúlyozták az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini értekezletén elfogadott közös dokumentumban foglaltak megvalósításának jelentőségét az európai béke, biztonság, együttműködés és a társadalmi haladás szempontjából. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt a jövőben is kész hozzájárulni a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom pártjai közötti együttműködés és internacionalista szolidaritás erősítéséhez. A két párt és a két ország népe a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a testvéri szovjet néppel, az egész szocialista közösséggel, valamint a világ haladó és békeszerető erőivel együtt készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának méltó megünneplésére. Az októberi forradalom lenini eszméinek a megvalósítása a szocializmus, a népek szabadsága és a béke erősítésének nagy ügyét szolgálja. A két párt és kormány ve- zetőinelr tárgyalásai a testvéri barátság és a kölcsönös egyetértés szellemében zajlottak le, és minden megtárgyalt kérdésben a nézetek azonossága nyilvánult meg. A magyar és a lengyel vezetők találkozója hasznosan járult hozzá pártjaink, népeink testvéri barátságának elmélyítéséhez, a két ország sokoldalú együttműködésének fejlődéséhez, a szocialista közösség egységének erősítéséhez, a világbéke ügyéhez. Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság legfelsőbb állami szerveinek nevében megújította a magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos lengyelországi látogatására szóló meghívást. (MTI) Ma este az évad első bemutatója a Jókai Színházban Hazautaztak a Csepelen dolgozó moszkvai szakmunkások Németh László komoly drá- maiságú, klasszikusnak számító színpadi művének bemutatójával, a Bodnárnéval kezdődik Békéscsabán az 1977/78-as színházi évad. Két testvér véresen komoly ellentétét, a harmincas évék falusi világát idézi a dráma. Gyilkossággal végződő családi összeütközések tanúja lesz a néző ezen a színházi estén. A dráma főbb szerepeiben Cseresnyés Rózsát, Körösztös Istvánt, Áts Gyulát, Kárpáti Tibort, Szűcs Ildikót látjuk majd. Az előadás rendezője Jurka László Jászai-díjas művész, a színház igazgatóÚflürííóvnyitó A napokban rendezték meg Békéscsabán a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház- ban a kisdobos- és úttörő- szakkörök, illetve klubok évnyitóját. Az ünnepségen mintegy ötszáz pajtás vett részt. Megtekintették a fúvószenekar táborozásáról készült filmeket, majd összeismerkedtek csoportvezetőikkel, s hasonló érdeklődésű társaikkal. ja. A díszleteket és jelmezeket vendégként Gyarmaty Agnes tervezte. Az új színházi bemutatóhoz kapcsolódóan kiállítást is rendeznek a Jókai Színház előcsarnokában Vágó Ferenc békéscsabai fafaragó, népi iparművész alkotásaiból. Csütörtökön elutazott hazánkból Pavel Bikov állami díjas vezetésével a moszkvai köszörűgépgyár 10 szakmunkása, akik a Csepel Művek vendégeként 1 hónapig a szerszámgépgyárban dolgoztak, viszonozva 10 csepeli szakmunkás moszkvai látogatását. Az elmúlt egy hónapban megismerkedtek Csepel életével, a munkás hétköznapokkal, a szerszámgépgyáriak munkájával, az ott dolgozók életkörülményeivel és családjaival is. Nemcsak az Univerzál nagyáruház belső munkálatai folynak teljes erővel Békéscsabán, hanem az áruház környékén is hajrájához érkezett a tereprendezés, hogy megnyitásra méltó környezet övezze az új áruházat Fotó: Demény Gyula Művelődni jó I ég tavasszal, a színházi idényben történt: I az egyik sikeres darab előadásán — miközben a pénztárt számosán és hiába ostromolták jegyekért — üres maradt egy teljes széksor. Kiderült, hogy az oda szóló jegyeket egy szocialista brigád vásárolta meg, óm közülük mindössze egy valaki akadt, aki el is ment az előadásra. A brigádnaplóba aztán — feltehetően '— bekerült a színdarab címe, s a rövid közlés, hogy „a brigád” megnézte, ezzel teljesítette egyik, művelődésre vonatkozó vállalását. Nincs szükség névre és címre a fenti esethez, mint ahogyan a következőkhöz sem: egy londoni társasutazáson fakultatív program volt a világ legnagyobb múzeumának, a British Múzeumnak a meglátogatása. Aki nem ment el, az időt vásárlásra vagy bármi másra felhasználhatta. Mi tagadás: a magyar csoport nagyobb része az utóbbit választotta, s ők már régen a vacsoránál ültek, amikor fáradtan megérkeztek a múzeumlátogatók. Nem éppen véletlenül: egy szocialista brigád tagjai, akik csak akkor mondták el, hogy ők a többi között, éppen ezért a lehetőségért neveztek be a társasútra. Lehetne olyan következtetést is levonni a fenti két esetből, hogy az emberek különbözők, kit ez, kit az érdekel. Ennél azonban sokkal fontosabb a másik, bízvást levonható tanulság: azok, akik komolyan veszik, átérzik a szocialista brigádmozgalom jelentőségét és tartalmát — valóbem akarnak művelődni. Aihol és amikor pedig nem veszik igénybe az erre adódó lehetőségeket, ott a szervezésben és — nem utolsósorban — a felajánlás formálisságában van a hiba. Művelődni aligha lehet úgy, hogy egyik napról a másikra valaki kitűzi a célt más vagy mások elé: ezentúl művelődjetek! Még csak úgy sem, hogy a brigádvezető — vagy akár együtt, az egész brigád — átböngészi a kiadott színházi vagy moziműsort, találomra rábök valamelyik címre, s akkor már a továbbiak csupán a közönségszervezőn múlnak. Amikor pedig megvan a jegy, s becsülettel kifizették az árát, egyszerűen „magánügynek” tekintik, hogy ki megy el, ki nem, vagy éppen sorshúzással döntik el, hogy ki „képviselje” a brigádot. Magyarországon — noha mi ritkán mondjuk, de külföldön közismert — igen olcsón, nemzetközi összehasonlításban szinte nevetségesen kis pénzért lehet művelődni. Az Alkotmány biztosítja a művelődésihez való jogot, s az idén alkotott művelődési törvény az egész ország közvéleményének, érdeklődésének előterébe állította a művelődés ügyét. Idézni is érdemes ebből a törvényből: „A közművelődésben való részvétel állam- polgári jog, egyben minden állampolgárnak — képessége, képzettsége és érdeklődése szerint — önmaga és a társadalom iránti kötelessége”. Alig néhány hónapja zajlott le a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása. Záró állásfoglalása kimondja: „Az országos tanácskozás küldöttei szükségesnek tartják, hogy a szocialista brigádok gyorsabban lépjenek előbbre a közösségi gondolkodásban, a művelődésben, életük szocialista módon való alakításában”. A két idézetből is világosan kitűnik: ma már eljutottunk odáig, hogy a művelődés nemcsak jog, hanem kötelesség is. Ami a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti: újat, az átlagosnál többet, jobbat, szebbet alkotni csak az képes a modern társadalomban, aki művelődik, sokoldalúan képezi magát. Márpedig a szocialista brigádok éppen azért alakultak, hogy a munkahelyeken, a termelésben élen járjanak, példát mutassanak. Bizonyos műveltségi szintet eleve feltételez az, hogy valaki szocialista brigádtag legyen. Nem utolsósorban azért, mert munkája eredményét, értelmét is kell látnia : nagyobb távlatokban gondolkozik, nemcsak az általa megmunkált alkatrész érdekli, hanem az abból létrejövő nagyobb egész, az új termék, s azon túl az üzem, a gyár, az ország, a társadalom, amelynek haszna lész munkájából, s amely kárát vallja a rossz munkának. Számos szocialista vagy e címért dolgozó brigád ezért válogatja meg újonnan felveendő tagjait: hanyagul dolgozó, nemtörődöm, munkahelyére ittasan járó ember általában nem kerülhet be a szocialista brigádtagok közé. Akit pedig érdekel a munkája — az igyekszik minél többet megtudni róla. Érdeklik az új munkamódszerek, előbb csak a technika, aztán már a tudományos vívmányok is, s ahogyan ösz- szeforr a brigád, úgy növekszik a tagok érdeklődési köre is. Am csak akkor, ha valóban közös a munka, a célok megbeszélése, közösen határozzák el azt is, hogy mit olvassanak el, mit nézzenek meg, hogyan gyarapítsák szakmai és általános műveltségüket. Sok szép és jó kezdeményezés hiúsult már meg — a formalizmus miatt. Kétségtelen, hogy nehéz dolog egy brigádnak — néhány vagy több embernek — igényeit, érdeklődési körét, kultúra iránti fogékonyságát összeegyeztetni. Mérce, általános szabály — nincs és nem is lehet. Ám szinte minden brigádban vannak emberek, akiket megragadott egy könyv tartalma, egy festmény szépsége, egy színdarab fordulatossága. Élményeinek elmesélése — talán — bekerül a brigádnaplóba. De ha csak ennyi történik, aligha elégszik meg az élményszerző: másokkal is megkedveltetni a kulturális értékeket, mások érdeklődését is felkelteni, aztán közös élményeket szerezni — ez a szocialista brigádok és brigádtagok immár törvénybe is foglalt kötelessége. Ingyen belépőket kapnak a szocialista brigádok az ország valamennyi múzeumába — jelentette be az említett tanácskozáson a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. Még szorosabb- nak kell lenniük a kapcsolatoknak a munkások és a művészek között — erről beszélt egy nyomdász brigádvezető. Mindez ugyanabba az irányba mutat: a műveltség közkinccsé tétele, s ezen belül első helyen a szocialista brigádok művelődése felé. D z évek múlnak, a szocialista brigádmozgalom már kinőtte a gyerekcipőket. Egyre nagyobbak a követelmények, hiszen egyre magasabb a mérce, egyre többet jelent „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni”. A bevezetőben említett színházi példa talán évekkel ezelőtt még csak fejcsóválást váltott ki — ma már ritka kivételként sem szabad hasonlónak előfordulnia. A műveltség mindinkább a szocialista brigádmunkának, egymás nevelésének, közös tevékenységüknek lényegéhez tartozik. Várkonyi Endre
