Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

1977. október 1., szombat NÉPÚJSÁG A mindennapok melegségéért Minya Mária kiállítása Békésen A múzeumi és műemléki Békéscsabán Gazdag, sokrétű program­mal készült fel a békéscsa­bai Munkácsy Mihály Mú­zeum a múzeumi és műem­lékvédelmi hónapra. A hó­nap folyamán több helyen rendeznek kiállításokat. A Magyar rajzművészet I. keretében a „Nyolcak” raj­zait mutatják be a Magyar Nemzeti Galéria anyaga alapján. A már megnyílt ki­állítás október 31-ig tekint­hető meg a Munkácsy Mi­hály Múzeum kiállító ter­mében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából az Országos Hadtörténeti Múze­um is kiállítást rendez a békéscsabai Fegyveres Erők Klubjában, „Magyarok a NOSZF-ban és a polgárhá­borúban” címmel. A kiállí­tás október 27-én nyílik. Október 10-től 31-ig tekint­hető meg az V. kerületi pártházban a „Nagy magyar festők” című kiállítás, ame­lyen a 16 nagyméretű mű­vészeti reprodukció bemuta­tását magnós tárlatvezetés­sel teszik élményszerűbbé. Az októberi múzeumi hó­nap előadásainak sorában az egyik legjelentősebbnek a „Tájházak” című október 5- től 7-ig tartó országos tu­dományos tanácskozás bizo­nyul. A tanácskozás esemé­nyeiről lapunk korábbi szá­mában már részletesen be­számoltunk. Október 3-án kerül sor a TIT Értelmiségi Klubjában dr. Czeglédi Imre muzeoló­gus előadására „Üjabb kuta­tások a Munkácsy család történetéhez” címmel. A Szabadság téri közép­iskolai kollégiumban októ­ber 6-án este 7 órakor V. Kiss Margit művészettörté­nész tart előadást Kondor Béla életéről, pályafutásáról, valamint az „Egy emlékeze­tes ábránd” című rézkarcát részletesen is elemzi. Érdekes élménybeszámoló­ra kerül sor október 14-én, este 6 órakor a Munkácsy Mihály Múzeumban, ahol Dér László, a múzeum igaz­gatója tart előadást az 3. Az útvonal mentén bozót húzódott. Már nincs messze a repülőtér, gondolta Szem- jon. Nyáron a sűrű sövény­től nem lehet látni, még té­len is csak az oldalozómű- vek láthatók a csupasz ága­kon át, amelyek eltakarják a repülőteret a műúton köz­lekedők elől. Éles robaj hallatszott. A robaj aztán hosszú, metsző sivításba ment át — a va­dászgép leszállní készült. Át­repült a műúton, teljesen ki­engedte a félig kinyitott fu­tóművét. Hasonlít ahhoz, ahogy a macska mereszti szét mancsát, ha ledobják a fá­ról — gondolta Szemjon. Az alacsonyan szálló gépek min­dig a háború kezdetére em­lékeztették. ...Az ellenséges gépek fül­siketítő süvöltése, de a re­aktív repülőgépekre jellem­ző sípolás nélkül. Dörögtek a bombák. A tető fölött sár­ga-fekete keresztes gépek húztak el. Az apja nyögve húzta fel a csizmáját;. — Ez már a háború — mondta anélkül, hogy sza­vait valakihez is intézte vol­na. A kövér törzsparancsnok rontott be a szobába, ingben, csizmanadrágban, papucsban, pisztollyal a kezében. Az ap­ja tegnap estéről maradt ás­ványvizet töltött a kulacsba, és ezt mondta: — Menjen, öltözzön fel! — És hozzátette: — Tegye el a pisztolyt, megijeszti a gyere­keket. Azóta Szemjon nem látta többé az apját. Még képen ICOM nyári leningrádi ta­nácskozásáról. A régészet kedvelőinek tart október 17-én, délután fél 3 órakor a Kner Nyom­dában előadást Goldmann György, a múzeum régésze­ti osztályának vezetője „A középkori építészet kialaku­lása Itáliában” címmel. A hónap végén, október 20-án, este 6 órakor tartja előadá­sát dr. Szabó Júlia művé­szettörténész a „Nyolcak” rajzai címmel a Munkácsy Mihály Múzeumban. Az októberi évforduló je­gyében zajlik majd október 25-én, este 6 órakor az első kerületi pártházban dr. Vass István, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatóhelyettesé­nek előadása „Békés megyei internacionalisták a NOSZF- ban” címmel. Újszerű programnak ígér­kezik az • általános iskolások felső tagozatosai számára október 24-én megrendezés­re kerülő múzeumi vetélke­dő. A délután 3 órakor kez­dődő vetélkedő győztesei október 28-án jutalomkirán­duláson vesznek részt Gyu­lán. A múzeum egyéb rendez­vényei között kerül sor ok­tóber 29-én délelőtt 10 óra­kor a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban a Múzeum­baráti Kör közgyűlésére. A közgyűlés programjában sze­repel az 1977-es év „Régé­szeti feltárásai” címmel Szénászky Júlia, Juhász Irén, Szabó János József, Goldmann György régésze­ti beszámolója. A hónap folyamán a szlo­vák táj házban, a Munkácsy Mihály Múzeum kiállításán tárlatvezetéseket tartanak. Október 21-én délután 4 órakor pedig műemléki sé­tát szervez Békéscsabán a múzeum. Nem feledkezik meg a múzeum az ifjúságról sem. A közép- és általános iskolás diákok számára a békéscsabai ifjúsági és út­törőházban műemléki film­vetítéseket rendeznek. sem: nem maradt róla fény­kép. Hány éves volt aikkor? Alig múlhatott harminc. Szemjon most majdnem ugyanannyi. Az éjszakák jobban meg­maradtak az emlékezetében. Nappal bombázták, repülők­ről lőtték az utakat, ezért behúzódtak az erdőbe. A 'katonák nem harcmenetben mentek, és senki sem tisztel­gett senkinek. Aztán talál­koztak egy bepólyált fejű hadnaggyal. Az arab mesék turbános nagyvezirére emlé­keztette Szemjont. Szemjon meg is mondta ezt neki. A hadnagy elvetette magát, de rögtön össze is rándult a fájdalomtól. — Botcsinálta nagyvezir lennék én csak. A hadnagy velük maradt. A parancsnok-feleségek sze­kerén így már egy férfi is utazott, ha sebesült is, de mégiscsak férfi. Az asszo­nyok felvidultak, először az elmúlt napokban: még a szá­jukat is kifestették. Az any­ja félrehívta a hadnagyot Elmentek a fák mögé és le­ültek egy fenyőgyökérre. Szemjon észrevétlenül odalo- .pózott és hallgatózni kezdett. — Hogy történt? — kér­dezte az anyja. — Ahogy lenni szokott — mondta a hadnagy. — Lőt­tek. — Ki halt meg a mieink közül? — kérdezte az any­ja... — Nem tudom — válaszol­ta a hadnagy. — Na — kérte az anyja. — Nekem elmondhatod. Vasárnap délelőtt zsúfolá­sig megtelt a békési Jantyik Mátyás Múzeum, Minya Má­ria SZOT-díjas iparművész kiállítása megnyitóján. Ez az érdeklődés nem csupán a város szülöttének, hanem a helyi viszonylatban ritka ki­állítási anyagnak is szólt. A művész szilikát szakot vég­zett tervező: munkája az esz­tétikumot és a gyakorlati hasznosságot egyaránt szol­gálja. Koszta Rozália festőmű­vész bensőséges, szép meg­nyitója után roppant érdekes és színes anyagot tekinthe­Mire költik a szóban forgó pénzt Körösladányban? Va­jon a valamivel 200 fölötti létszámú szövetkezetben mi­re jutott eddig az idén? Új­faluéi László, a szövetkezeti bizottság elnöke részletes ki­mutatással szolgál, amikor erről beszél. Hetvenhatezer forinttal járulnak hozzá a dolgozók ebédtérítéséhez, míg 25 ezer forintot tervez­tek különféle segélyezésekre, családjukat egyedül nevelő szülők és más, arra rászoru­ló segítésére, közel 10 ezer forintot fordítottak a nők méltó megünneplésére, a vér­adók megvendégelésére, má­jus 1-i és egyéb ju­talmazásokra. Igen jól sike­— Tíz óra hosszat tartot­tuk magunkat. A végsőkig kitartottunk. — És a komisszár? — Ott, ahol ő harcolt, már reggel nyolcra vége volt mindennek. Tankokat küld­tek ellenük. — Értem. — Nem tudok semmit — kezdett magyarázkodni a hadnagy. — Azt tudom, hogy Bobrovot, Carenokot, Ivan Anyiszimovicsot megölték... Én vettem magamhoz az irataikat. A komisszárról semmit sem tudok. Az anyja a szekérre dőlt, beburkolta magát kendőjé­be, és sokáig sírt. Szemjon látta, ahogy a válla rázkó­dik a kendő alatt, aikkor nem tulajdonított különösebb je­lentőséget ennek a beszélge­tésnek. Számára ez csak olyan, mint amikor ők hábo­rúsdit játszottak: a szabá­lyok szerint 'kellett halottak­nak is lenni, de amikor be­fejeződött a játék, minden­ki feléledt, sőt egyesek ha­marabb is feléledhettek, ha épp kevés volt a harcos. De az anyja megértette: komisszár egész biztos együtt volt az ezredparancsnokkal. Most, hogy visszaemléke­zett mindezekre, Szemjon Buszlajev arra gondolt, hogy anyjának mily szörnyű lehe­tett már az első napokban megtudni apja halálát. Alig kezdődött el a háború, és már nincs kit visszavárni. Minszk előtt mindenki megállt. Szemjon itt két üjabb szót tanult meg: de- szant és bekerítés. Előttük égett a hatalmas város. tett meg a közönség, térelvá­lasztókat, falburkolatokat, épületkerámiák színes fotó­it, használati tárgyakat, csé­széket, tálakat. A közönség hosszan elidőzött az egyik budapesti óvoda falát díszí­tő, színgazdag kompozíció előtt, amely figuráival nagy­mértékben hozzájárul a gyer­meki fantázia kibontakozá­sához. Az alkotások változa­tos színvilágából kiemelke­dően vissza-visszatér a ko­baltkék, arról árulkodva, hogy valószínűleg kedvenc színe a művésznek. rült az a háromnapos kirán­dulás, amit a Dunakanyar­ija szerveztek. A 34 ország­járót számos történelmi és földrajzi nevezetességgel megismertette az IBUSZ idegenvezetője, és általános volt a megállapítás: jó hely­re került az e célra tartalé­kolt 25 ezer forint. Sportra 7 ezer jut, ebből támogatják a községi sportkört is, de a saját rendezvényekre mara­dó pénzt sem igen használ­ták ki a fiatalok. Az idén mintha csökkent volna az érdeklődés a kispályás lab­darúgó házibajnokság iránt, pedig a szövetkezet udvarán már készül a röplabdapálya is. Kifejezetten kulturális cé­Repülők tűntek fel. A ka­tonák szétfutottak, a zöldsé­geskertek ágyásai között kúsztak. A turbános hadnagy az ágyásokat tiporva kia­bálta: — A géppuskákhoz, a gép­puskákhoz! Sikerült mégis csak harci rendbe állítani a katonákat és a géppuskák tüzelni kezd­tek. A bombázás után a hadnagy összegyűjtötte a maradék harcosokat, kitisz- títtatta velük a puskákat, ingzubbonyukra pedig gal­lérbetétet varratott. A kato­nák szétszéledtek a faluban, gallérbetétre való anyagot kértek. Az asszonyok lepe­dőket adtak nekik. Ezek után mindenki felsorakozott, és a hadnagy parancsára me­netelni kezdtek az utcán. — Nóta! — vezényelt a hadnagy. A menet néma maradt. — Nóta! — parancsolta új­ra a hadnagy. Az oszlop némán, súlyos léptekkel dübögött tovább a poros falusi utcán. A had­nagy kezdte el az éneklést. Csengő, vidám hangja volt. Egyedül énekelt. A menet­oszlop élén haladt, akárcsak a díszszemlén, akkurátusán kirakva a lépéseket, és egyik strófát a másik után énekeld te. Aztán még egy hang csatlakozott hozzá a menet­oszlopból; az övéhez hason­lóan fiatal, szárnyaló. És a menetöszlop énekelni kez­dett, előbb rekedtesen, hal­kan, majd egyre erősebben, a refrént már a szokásos füttykísérettel. Az asszonyok a kerítések mellett álltak és hangosan sírtak. Előttük pedig pisz­kos, borostás, de tiszta fehér gallérbetétes harcosok mene­teltek és énekeltek. (Folytatjuk) Az iparművészet és a népművészet között szoros a rokonság. A népművészet di­rekt vagy indirekt módon motiválja az iparművészet világát. Ez a motiváció nyil­vánvaló Minya Mária művé­szetében is. Az otthonról, Békésről hozott formák, szí­nek, hangulatok kitörölhetet­len nyoma érződik — sajá­tos átalakulás után — azon a falburkolat-kompozíción, amely a békési városi könyv­tár falát díszíti majd. Napjainkban, amikor sok helyen kísért a modern civi­lizáció egyik központi prob­lémája, az elidegenedés ve­szélye, aligha van szebb cél, mint az, amit Minya Mária tűzött maga elé művészeté­vel : belopni környezetünkbe a mindennapok melegségét. Ezt a melegséget maguk is megérzik mindazok, akik megtekintik az október 29-ig nyitva tartó kiállítást a bé­kési múzeumban. lókra hatezer forintot ter­veztek. Ebből jegyeket vásá­roltak különféle kultúrházi rendezvényekre, támogatják az ezután következő ismeret- terjesztő előadásokat. A szövetkezti bizottság ve­zetője szerint igyekeztek cél­szerűen felhasználni a 169 ezer forintot, a jóléti és kul­turális célokra fordítható pénzt, amely mellesleg ta­valy csak 125 ezer forint volt. Tervezik még az öregek napját, ez már hagyományos rendezvény, negyven idős embert látnak majd vendé­gül. Szépnek ígérkezik a fe­nyőünnep is, amikor a gye­rekeket ajándékozzák meg. Ügy tűnik, Körösladány­ban igyekeztek jól gazdál­kodni a jóléti alappal, s jö­vőre további emelését terve­zik. Jutott és jut mindenre, de talán mégsem érdektelen hozzátenni: a kifejezetten kulturális célokra jutó pénz aránya nagyobb is lehetne. Aligha véletlenül fogal­maztak úgy a KISZÖV-ben készített, természetesen a megye valamennyi szövetke­zetében végzett felmérés nyomán készült, értékelés­ben: „...a megye szövetkezeti ipara a IV. ötéves tervben szociálpolitikai és művelődé­si célokra 116 millió forintot fordított, az V. ötéves terv pedig mintegy 166,5 millió forintos előirányzatot tartal­maz. Kedvező jelenség, hogy az említett fejlesztési összeg nagyobb részaránya a terv­időszak első két esztendejé­ben került felhasználásra. A kifejezetten művelődési cé­lokra fordított összeg az elő­ző tervidőszakhoz viszonyít­va, mintegy 3-4 millió fo- -rinttal emelkedik. E kedvező jelenség mellett mégis úgy véljük, hogy a gazdasági fej­lődéssel nem nőtt arányosan a művelődésre fordítható anyagi lehetőség.” Az OKISZ kulturális és sportbizottságának idei mun­katervében szerepel, hogy valamennyi szövetkezetben megvizsgálják: mire költik a kulturális és jóléti alapot. És itt a hangsúly azon van: mire? Mindenesetre nem ne­héz megjósolni; tanulságos vizsgálat lesz! F. I. HANG­SZÓRÓ Olvasólámpa mellett Hallgatom a Kossuth rá­dióban az Olvasólámpát, va­lamikor csütörtökön éjszaka, 11 óra körül, és azon töp­rengek, miféle műsorszer­kesztői balfogás kényszerí­tette ezt a százezreket, vagy talán milliókat érdeklő mű­sort ilyen időpontra? Pedig Sárkány Klára Ol­vasólámpája a javából va­ló összeállítás a közoktatási és közművelődési sajtóból! Nem is összeállítás, hiszen tallózásai közt interjúk is szerepelnek, és egyéni véle­ményét is közli az adottéi máról. Jelen esetben az 'új tantervek és tankönyvek kö­rül kezdődött és folytatódó vitákról, melyeknek alapkér­dése roppant jelentős: miért csökken évek óta a humán tárgyakra fordított idő és le­hetőség, és miért duzzad évek óta a reál tárgyak ará­nya? Bárki, akit a jelzett té­ma érdekel, és nyi­tott gondolatokkal közeled­ne ehhez, így azonban, éj­fél körül, bizony a fáradtság nagyobb úr. Egyszóval abból indul ki Sárkány Klára — idézve több írást is —, hogy sem­miképpen sem jó dolog az, ha valahol rosszul értelme­zik azt a múlhatatlanul fon­tos célt, hogy ifjúságunk is­merje meg az anyagi világot és annak belső felépítését, összefüggéseit is, sokkal job­ban, mint azt évtizedekkel ezelőtt, az akkori, ifjúság te­hette. Ugyanakkor viszont igaza van a kérdést bonco­toknak abban, hogy ez nem mehet a humán tárgyak ro­vására, következésképpen a történelem és a magyar iro­dalom rovására. Miért? El­sősorban azért, mert a kor­szerű műveltség alapfeltéte­le a szellemi nyitottság, a történelmi-társadalmi össze­függések megítélésének kész­sége. Enélkül egyszerűen té­ves nézetek sorát fogadhat­ja el az a fiatalember, aki középiskolás korában nem tanulta meg, hogy a történe­lemben, a társadalmak fej­lődésében mi miért történt, milyen erők munkáltak a változásokban, és hogyan kell értékelnie azokat? Említette a műsor összeál­lítója, hogy találkozott diá­kokkal, akik tudták ugyan a kvantum-fizika tételeit, (amiket persze érettségi után azonnal elfelejtenek), de fogalmuk sem volt arról, hogy Planck német fizikus azt fogalmazta meg, hogy a természetben is a dialektika törvénye érvényesül; és azt sem tudták, mit jelent ez a felfedezés világnézet szem­pontjából? Olyannal is talál­kozott az egyik idézett cikk írója, aki Horthyról annyit tudott, hogy „hű magyar ma­radt” a háború után, és hogy Hitlerről mit mondtak, azt már újra és még egyszer szégyelleném leírni. Lehetséges ez? Kapja fel a fejét a tisztelt olvasó, és azt kell rá válaszolnom, hogy sajnos, igen. Felmérések so­kasága bizonyítja, hogy kö­zépiskolás ifjúságunk általá­ban és részleteiben sem tud elegendőt arról, hogy a történelmi múlt mire tanít, hogy egyáltalán mi történt ebben a múltban, ami a ma­gyarság sorsát is alaposan meghatározta. Az irodalom­ismeretek sincsenek jobb fo­kon, és az egészben csak az a szomorú, hogy nélkülük szegényebb lesz a felnövek­vő nemzedék, szűkebb lesz látóköre, nem érzi majd az összefüggéseket, nem lesz elegendő katartikus érzelmi élménye sem ahhoz, hogy sokoldalú, személyiségében gazdag ember legyen, olyan ember, melynek munkálásán pedagógusok és közművelők tízezrei is fáradoznak. Kitűnő műsor volt, hang­súlyozom, és azt is, hogy il­lő lenne jelentőségének meg­felelő műsoridőben sugároz­ni ezután. Sass Ervin B. S. E. Valentyin Csernik: I • I ' I ' • Duszlajev emlekezesei Tomka Mihály Mire költik a 169 ezer forintot? A Körösladányi Fa-, Vas- és Vegyi Szö­vetkezetben az öttagú szövetkezeti bizott­ság javaslatára a közgyűlés 169 ezer fo­rintot szavazott meg az úgynevezett jóléti és kulturális alapra. Persze az összeg nagysága nem csupán közakaraton múlik. 1976. január 1. óta rendelkezés írja elő az összefoglaló néven jóléti és kulturális cé­lokra fordítható összeg képzésének mód­ját. Elsősorban a létszámtól függ, dolgo­zónként 750 forinttal kell számolni évente. Az alapösszeg — vállalati döntéstől füg­gően — növelhető és a részesedési alapból kiegészíthető. A vezetőknek nem könnyű azt az arányt „kisakkozni”, amivel elér­hető, hogy elegendő pénz jusson kulturá­lis célokra, ugyanakkor a részesedés ki­osztása után is elégedettek legyenek a dol­gozók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom